..de szerencsére ez a film erre rácáfol. Akit érdekel, majd utánanéz úgyis, hogy miről is szól pontosan a film, tehát ezt most hagyom is. Inkább arról ejtek pár szót, hogy engem mire ébresztett rá ez a remek kis alkotás :)
Mindenkinek vannak gyerekkori (vagy későbbi) tervei, álmai. De aztán ahogy telik, múlik az idő s mind bekerülünk a termelői és fogyasztói társadalmunk mókuskerekébe, ezek a fontos álmok előbb utóbb a feledés homályába vesznek. Aztán valamivel később életünk egy egy újabb állomásán szembesülünk újra régi vágyainkkal. Csak hát a legtöbben addigra beletörődünk sorsunkba, gondolatban szembe köpjük saját magunkat gyávaságunkért, amiért hagytuk elfeledni azokat a fontos álmokat. Pedig a helyzet az, hogy még olyankor sem késő meglépni a meg nem lépettet. Nem késő megvalósítani a megvalósulatlant. Nem késő, hiszen még életben vagyunk. Ez a film, a régi önmagamról mutatott nekem görbe tükröt. Igen, bizony nagyon hasonló ember voltam jómagam is, pont mint a "főhősünk".
De egy nap újra megcsaphat minket a remény szele a tökéletes élet ösvényéről, s mi igen is megragadhatjuk ezt a szelet, szárnyra kaphatunk általa, s beteljesíthetjük régi régi gyermekkori álmainkat.
Honnan tudom? Onnan, hogy én is így tettem. Mertem változtatni az addigi életemen egy jobb élet felé, és el is értem amit akartam.
Persze ez az út nem könnyű. De mindig akad egy barát, vagy egy társ, néha mindkettő, aki(k) segítenek ha megakadunk.
Bár jómagamnak más álmaim voltak mint ennek a könyvelőnek a filmben természetesen, de a céljaink végül is ugyanazok: barátokra lelni, társra lelni és közösen együtt hajtani azt a képzeletbeli szekeret a helyes úton. Azon az úton, amit gyerekkorában mindenki kijelöl saját magának.