A mai felborult értékrendekkel rendelkező világban (és filmekben) kevéske alapvető emberi érzésű filmmel találkozni. Majd mindenhol a robotos filmek a trendik. Robot küzd emberrel, robot küzd robottal. Minden film a látványra van kihegyezve, s bizony oda jutott a mai filmes generáció, hogy ha egy filmben nincs lövöldözés esetleg gyilkosság vagy az erőszak bármi más formája, a "néző" képes ásítani és unottan befejezni a filmet. Na itt jön képbe ez a film, ami már már arcátlan és meglepő módon az emberi szeretetről szól. Szerethetjük e a szüleinket, ha nincs is miért? Megszerethetünk e egy vagy több számunkra idegen embert? S ha ez az idegen segítségre szorulna, tudunk e neki önzetlenül csak a szeretetünk hatalma miatt segíteni? Képesek vagyunk e a szeretetre akkor is, ha magunknak addig nem is jutott belőle? És egyáltalán: mi szükség a szeretetre?