[SPOILER használata kötelező]!
CAM verziós filmrol ne irj. Ne pontozz. Ne véleményezz!
Posztereket ne linkelj olyan filmről amit megnéztél. Új film, bemutató/poszter az rendben van.
Film címeket erdeti nyelven is / vagy angolul írjátok ki (zárójelben magyarul is akár)
IMDB linkért extra piros pont jár.
-
#55256
Bronson
A Pusher trilógia rendezőjének későbbi filmje. Az előbb említett filmhez képest lecserélte a dán szereplőgárdát és átvonult Angliába, hogy igaz történet alapján filmet készítsen egy elhíresült börtönbéli pokolgépről. A film technikai helyzete is megváltozott - éppúgy mint a szereplők - a kézi kamerázásnak annyi, átvette helyét a statikus kép és a hosszan elnyújtott zoomolások (amit Kubricktól már megszokhattunk). Megmaradtak viszont a rendező jellegzetes közeljei a szereplők frusztrált arcairól és dominál a vörös lámpafényben áztatott helyszín.
A film főhőse nem más mint Mickey Peterson, kinek gyermekkorától nem számított jobban más mint a provokáció, agresszió és erőszak. Ezek a jellemek mindvégig szemet szúrnak. Emellett hősünk kisebb vonzódást érez a nácik iránt.
Mickey olyan mint egy kamasz, aki a lázad, a probléma már csak annyi, hogy nem tudja mi ellen. Követelései vannak, de sejtése sincs mit akar [túszként ejti a könyvtárost és az igazgatóval telefonál]. Ambíció és mindenfajta jövőbe tekintés és tervezés nélkül [Elhivatott voltam... csak azt nem tudom mire...] éli napjait különböző börtönökben és annak celláiban az ott lévő őrők provokálásával és megverésével. Minden ilyen rohama után jól összeverik, de ő folytatja a lázongást. A börtönre másokkal ellentétben nem úgy reagál, mint mások, hanem mint egy "kényelmes hotelszobára", ahol felkészülhet (nem tudja hogy mire) és kiélezheti eszközeit, vagyis két öklét.
Fizikai fölényén nem tud túllépni ezért a "szabad levegőn" is illegális bokszokon keresi kenyerét. Egy dolgot sikerül elérnie: a börtönbéli hírnevet..
Másrészről nem egy olyan képsor van a filmben, ami összehasonlítható lenne egy természetfilm jeleneteivel. Mickey-t állatként, ösztönlényként mutatja be, nem mint emberként. Ő is rásegít ebben; két jelenetben megválik öltözetétől és úgy várja az őrök csapásait. Folyamatosan ordibál, nyálát fröcsögteti és sallerekkel gesztikulál.
Kiszólásaival - melyet egy ízben egy telt színház szimbolizál - mintha nagyobb akarna fektetni az ott elhangzó mondatokra. Mindig is komédiás akartam lenni hangzik el a film elején. Jól összever valakit, ami rendkívül jó hecc a közönsége számára, egyből örömujjongó tapsvihar, minden.
Második megnyilvánulási lehetősége, mikor egyenesen a szemünkbe mondja véleményét, tapasztalatát. Végig múltidőben beszél, hangját többször halljuk, olyan mintha ő sztorizgatna.
Ez a karakter egy önpusztító jellem, aki maga alatt vágja a fát minden segítséget elutasítva amit nem tud semmivel sem kompenzálni mert mindent az erőszak nyelvére fordít.
Korrekt film, de nem mostanában fogom még egyszer megnézni [b]7/10[/]