[SPOILER használata kötelező]!
CAM verziós filmrol ne irj. Ne pontozz. Ne véleményezz!
Posztereket ne linkelj olyan filmről amit megnéztél. Új film, bemutató/poszter az rendben van.
Film címeket erdeti nyelven is / vagy angolul írjátok ki (zárójelben magyarul is akár)
IMDB linkért extra piros pont jár.
-
hiper KOCKA #106414 The Shadow Strays 2024
Micsoda szamurájkodós, nindzsáskodós shime waza kata ha dzsime volt ez? Csak kapkodom a fejem. Mintha a Shadow Warrior nevű játék elevenedett volna meg. Ott lehetett így kaszabolni, fejeket lecsapkodni, meg aljas szándékú jakuzák sötét szívét kiklopfolni. Magyarán, az akciók parádésak voltak, ebbe fektettek energiát rendesen, viszont a harcok nagyrészt sötétben játszódnak, ami nem tett a legjobbat a látványnak. Persze, lehet rajta világosítani a videokártya kezelőpaneljén, úgyhogy ez még kiküszöbölhető probléma, viszont az már kevésbé, hogy a forgatókönyvet Mr. Klisé írhatta, mert olyan blőd sztorit kitalálni, hogy a pszichopata tömeggyilok főhősnek hirtelen kinő a lelkiismerete, mert megesik a szíve egy random 11 éves kisfiún, aki szemtelen képpel még a levesét is eleszi előle, azzal nem nagyon lehet mit kezdeni.
Az indonéz alkotások, bár fluiditás és akciók terén nagyot domborítanak, sajnos a mai napig sem tudták levetkőzni azt az alapbetegségüket, hogy a storyline komplexitása egy születésnapi gyerekzsúr megszervezésének összetettségével vetekszik. Mint a Raid esetén például... atomi pofozkodás meg lövöldözés megy a filmben, de az egész történet kb. kimerül annyiban, hogy le kell nyomni egy bérháznyi bűnözőt és fel kell érni a legfelső emeletre a főnökhöz. (Donkey Kong, te vagy az?)
Itt is csak ennyi van, tehát mélyenszántó gondolatokat, sarkalatos tanulságokat meg dakota közmondásokat ne várjon senki. Mondjuk, nem is ennek igényével ültem le elé, mert már az előzetestől odafagytam a fotelba a macskával együtt, de jó lett volna megugrani egy kicsivel azt az amúgy is rettenetesen alacsonyan bámészkodó mércét. A színészi játékot sem találtam utolérhetetlenül frenetikusnak... ezek az arcok egyébként sem a Lear király cselekményébe valók, sokkal inkább egy Street Fighter epizódba, ahol harsány kamehameha-zások közepette igyekeznek egymásból kiverni a tegnapi ebédet.
Ezt az elvárást maradéktalanul teljesítik is, sőt, ezek a rosszfiúk annyira javíthatatlanok, hogy még repetára is futja számukra. Egyébként tipikus girl power filmről van szó, tehát igen: 17 kilós csaj agyonver mindenkit jól. Tény, hogy nem túl combos, de legalább 160 centi. Ez a magasság mégiscsak jelent valami előnyt, mert más filmekben meg 150 centisek pofozkodnak... a' la Mad Dog... oké, mondjuk ő férfi. Azonkívül, amit meg szeretnék még említeni, hogy masszív bélrendszerre van szükség ehhez a filmhez, mert gyomorforgatóan brutális tevékenységek folynak itt, szándékosan már-már a Terrifier határait súrolva.
Valószínűleg a sztori primitívsége, a blőd forgatókönyv és a szerény színészi adottságok ellensúlyozása végett van ennyire túltolva a brutalitás az indonéz akciófilmekben, hiszen ez tisztán pszichológia: a néző annyira bevonódik a pulzáló erőszakba, hogy elfelejt minden egyébre koncentrálni. És gondolkodni is. Persze, azt nem is kell... a Mindenség elmélete egy másik film, és Hawking is szabadságra ment, úgyhogy bámulhatjuk tágra nyílt szemmel a túltolt japánkodást indonézektől magyaroknak, minden mennyiségben. Jó szórakozást.
7/10