[SPOILER használata kötelező]!
CAM verziós filmrol ne irj. Ne pontozz. Ne véleményezz!
Posztereket ne linkelj olyan filmről amit megnéztél. Új film, bemutató/poszter az rendben van.
Film címeket erdeti nyelven is / vagy angolul írjátok ki (zárójelben magyarul is akár)
IMDB linkért extra piros pont jár.
-
hiper KOCKA #104357 A kilenc királynő 2000
Fabián Bielinsky több mint 400 tévéreklám leforgatása után főzte ki első önálló nagyjátékfilmjét, és milyen jól tette. Az argentin thriller az elmúlt években a kritikusok és a közönség kedvence lett, és több tucat fesztiválon nyert díjakat. Ez a stuff ihlette többek között az Ocean's Eleven-t is, bár a cselekménye egyáltalán nem hasonlít rá, hiszen itt szó sincs kaszinórablásról.
Viszont csalásról annál inkább, és ez az amiben zseniálisat rittyent nekünk a dörzsölt főszereplő páros. Ráadásul a sztori kényelmes selyembe van burkolva, azaz nincs tényleges erőszak, sem autósüldözés, sem földrengető robbantások, vagy fegyveres akciók és golyózápor.
Bielinsky a mesteri eleganciával kivitelezett csalás, manipuláció és megtévesztés mélységes dimenzióit tárja fel a néző előtt, az olyan csalást, ahol még az áldozat hálás, ugyanis fogalma sincs róla, hogy átb@szták a palánkon. A készítők olyan mesterien játszanak a csalás művészetével, hogy átverik még a nézőt is.
A kezdő bolti jelenetet pl. vissza kellett forgatnom, mert egyszerűen nem hittem el a csávót. Úgy kellett visszamászni a székre amiről leestem, hogy még egyszer megnézzem, hogy mit is csinált az eladóval. És gyakorlatilag egymást érik az ilyen jelenetek. Paranoiások kerüljék ezt a filmet, mert ezek után semmiben sem lesznek biztosak.
A film főszála meg egyszerűen olyan profi és elsőrangú, hogy a végén csapkodtam a térdem, hogy mi a f@sz? És tényleg... mi a f@sz folyik itt? Hogy lehet valamit ilyen aprólékosan megtervezni? Pontról pontra, lépésről lépésre, minden változót figyelembe véve?
Pedig a keret rém egyszerű: egy híres weimari bélyegsorozat, a Kilenc királynő élethű hamisítványát kell huszonnégy órán belül elpasszolniuk valami kelekótya gyűjtőnek, aki vagyonokat képes fizetni értük.
Egyszerűen a film végéig nem vágtam, hogy mi van... talán én vagyok diló hozzá, de nem is bánom, mert a rendezőnek sikerült olyan erejű mentális tockost kiosztania, mintha Molnár Krisztián zsíros tokáján csattant volna egy méretes péklapát. Az meg biztos nagyot szólna. Hát... nagyot is szólt. Teljesen kirámolta a szürkeállományomat ez a kis mozi, majd a neuronjaimmal törölte ki a seggét. Ez úton is köszönöm az élményt, és még sok ilyet kellene csinálni.
És ami még érdekes, a rendező több felvételt is az utcán készített rejtett kamerával, teljesen hétköznapi emberekkel, akiknek fogalmuk sem volt arról, hogy filmezik őket. A szórakoztató és változatos történet mellett pedig hiteles képet kapunk Buenos Aires utcáinak szélhámosairól is.
A csalás, ami mindent behálóz. És azt hinnénk, hogy csak ilyen tűzről pattant kurafik művelik ezt a mesterséget? A csalást olyan szintre emeli a rendező, mint ami mindent és mindenkit átsző. Hogy Morfeuszt idézzem a Mátrixból: "ezt látod ha kinézel az ablakon, vagy ha bekapcsolod a tévét, vagy mikor befizeted az adót..."
És tényleg: ez tényleg mindenütt ott van. Remek társadalomkritika is egyben ez a film. Tökéletesen rámutat korunk csaláson és megtévesztésen alapuló világára. Pl. ha bemész a boltba máris csalással találkozol. Kezdésnek itt van máris a termék ára. Kísérletileg bizonyították, hogy a 9-esre végződő árakat jó ár-érték arányúnak gondoljuk. Úgy tűnik, hogy egyfajta mentális kerekítés megy végbe, amikor egy 9-el végződő árral szembesülünk. Ilyenkor pl. a 199 Ft árú terméknél a vásárló szeme általában az 1-en rögzül, és egyfajta társulást hoz létre, függetlenül attól, hogy a szám rendkívül közel van a 200-hoz. Más szavakkal az a téves érzet keletkezik ilyenkor, hogy az embert megmentették attól, hogy 200 Ft-ot költsön.
A majdnem lejárt szavatosságú termékek rendszerint a polcon középmagasságban fordulnak elő, hogy hamarabb elfogyjanak, és közvetlenül az akciók előtt feljebb viszik az árakat, így sokkal jobban mutat az 50% vagy 60%-os árengedmény. Ez a valóságban jó, ha 10% vagy 20%.
Az egyet fizet kettőt kap akciókat általában a semmit érő vackoknál alkalmazzák, hiszen azt az érzést keltik a vásárlóban, hogy így jól jár, pedig a megvett dologra aligha van szüksége. Hiszen az üzletben sem vitte a lőtéri kutya se.
Sok esetben a parfüm és kozmetikaosztály az áruház végében található, hiszen ha egy anyuka a gyerekkel megy be vásárolni a boltba, akkor csak úgy juthat el a fő céljához, ha végigment az egész áruházon, és a gyereknek már megvett mindent is.
Egyszóval... nap mint nap át vagyuk b@szva, és észre sem vesszük: magánszinten, kereskedelmi szinten, médiaszinten és politikai szinten... még a kutyám is átb@szott tegnap, mert elrejtette a kaját amit este kapott, én meg már azt hittem, kiürült a tálkája, és kapta a következő adagot. Pedig ő nem is látta a mostani filmet. De lehet valamikor megnézetem vele.
8/10