A történet kezdetén egy menő olasz politikus kurvázás közben agyvérzést kap, és utána már nem tud hazudni. Pech! - mondhatnánk, vagy mégse? :)

A filmből kevés szereplő volt ismert számomra, de ugye, nem vagyok akkora olasz film fanatikus, mint pl. az anyám. De azért Michele Placidot ugye nem kellett bemutatni. A kilencvenes években "végigbénázta" a Polip c. sorozatot, mint Cattani felügyelő. Róla alapból lehetett tudni, hogy remek színész, és ez - a politikus - szerepe volt az, amiben tényleg lubickolt. De egyszerűen nemcsak miatta szórakoztató a film szinte minden pillanatában.

A többi szereplő közül Raoul Bova volt talán a legismertebb itthon is, sőt, az egyik kedvenc Maffia filmem is a nevéhez fűződik (Palermo Milano solo andata ). Ő is hozza a figurát, mint orvos, aki történetesen a politikus gyereke, bár rég nem beszéltek, mert bizonyos okok miatt jó ideje nem kért az apjából. De persze, (apja szerint) kommunistaként nem is értett egyet apja politikai tevékenységével sem, annak ellenére, hogy munkájának megszerzésében - mint kiderül - tudtán kívül az apja is segített. De ez a politikus minden gyerekére jellemző. Apjuk nélkül konkrétan senkik. Vagy, legalábbis annak tűnnek. A dokinak még van két testvére: egy hülye cégvezető és egy pösze színésznő (akinek "elvileg" full meleg a menedzsere). Mindhárom gyerek (ill. saját feleségük, gyerekük, csajuk, pasijuk, rokonok, barátok) mind, mind remek mellékszereplők, ahogy az egész nagy család is baromi jól megalkotott. Bár néha úgy éreztem, mintha Dumbnak és Dumbernek egy-egy kurvától született volna egy fia és egy lánya, akiket a cseléd nevelt fel, ill. az anyjuk, mert az apjuk sose volt ott, emiatt egymás támogatásával jutottak el oda, ahová (többnyire sehová), ill. születtek gyerekeik, valamint összebarátkoztak Dumbhoz és Dumberhez hasonló barátokkal, kollégákkal ... :) Aztán szerencsére nem mennek el ebbe az irányba, sőt, mindenki változik, a karakterek is pozitív irányba fejlődnek, de nagyon mélyről indul a doki kivételével mindenki.

A minden nő ku.va ebben a filmben valósággá válik. A párbeszédek, a történet folyama és a végső tálalás mind, mind jól megkomponált, ahol kell, mókás. Számomra, nemcsak az igazmondó politikus téma miatt volt remek szórakozás, hanem mert rég láttam ennyire jó olasz filmet ami nem a maffiáról szól.