... és k.rvára átéreztem a film nézése közben amit a pár megélt.

Nagyon nehezen vettem rá magam, hogy megnézzem ezt a filmet, de megérte.

(Bár a műfaja miatt nem, a téma miatt roppant nehéz film. Pedig semmi extra, mert két teljesen normálisnak tűnő ember története, ahol előjönnek a saját egójukból fakadó faszságok a több évnyi együttélés után. Hogy mennyire menthető is lett volna a dolog, mennyire apróságokon múlik egy-egy válás, az a végén, a levél olvasása, ill. film vége felé, a bejárati kapu tolása közben volt szembetűnő. De náluk annyira eldurvultak addigra a dolgok, hogy abban az adott pillanatban nem volt menthető a történetük. Nem tudni, hogy az idő segít-e rajtuk később, erről nem szólt a történet, de látható volt a cipőfűző bekötését követően, hogy tényleg szeretik egymást, bármelyikük bármit is tett, vagy mondott korábban. Vagyis ki tudja később hogyan alakulnak, különösen a film vége függvényében.)

Saját szemszögből nagyon érdekes volt ezt megnézni, ugyanis anno konkrétan én pl. a szarból hoztam vissza a házasságom ...

Furcsa volt néznem, hogy ők hogy és hol b.szták el, főleg, mert nálunk is nüanszokon múlt, hogy odáig jutottunk, és szintén olyan apróságon jöttünk vissza, mint amit Scarlett is mondott, hogy ha adott szituban nem azt mondja Adam (Charlie), amit, nem úgy viselkedik, fikáz, akkor nem válnak el.