[SPOILER használata kötelező]!
CAM verziós filmrol ne irj. Ne pontozz. Ne véleményezz!
Posztereket ne linkelj olyan filmről amit megnéztél. Új film, bemutató/poszter az rendben van.
Film címeket erdeti nyelven is / vagy angolul írjátok ki (zárójelben magyarul is akár)
IMDB linkért extra piros pont jár.
-
#102862
El ángel exterminador
Az öldöklő angyal
Öööö.. hát.. oké. Szóval..
Luis Buñuel neve elsősorban Salvador Dali és az Andalúziai kutya kapcsán lehet ismerős. Akinek nem, az még véletlenül se nézzen ez utóbbinak utána, hacsak nem erős a gyomra (jó nem ma készült, de akkor sem szép látvány).
Nos, ő (1962-ben) készített egy 95 perces, nagyjából kapásból instant klasszikussá vált (csak tippelek, nem tudom) művész filmet. Először is a technikai részekről. Kevés helyszínen, a fő játékidő konkrétan egy kicsi szobában játszódik, ahol egy nagyobb csoport ember van összezárva. A látvány, mégis (a maga keretei között) lenyűgöző. Nagyon sok szögből dolgozik, rengetek a kamera mozgás (még ilyen szűk helyen is), és sikerül elérnie, hogy egyes jelenetek (a zongoránál összeülés először és a végén is), felismerhető és megjegyezhető legyen. A színészekkel sem volt sok gondom, kicsit színpadias a játék (szerintem ez a mű is színházba is való), de épp csak kicsit tolják túl, teljesen jól emészthető még mai szemmel is.
A történet és a mondanivaló, az már kicsit más kérdés. Inkább ajánlom a google-t, van elég magyar nyelvű elemzés is róla, ott szépen kibontják a mondanivalót. A lényeg a felütés, ami elég szürreális. Adott egy szoba, aminek tárva nyitva a széles ajtaja, mégsem megy át rajta senki. Mindenki tudja, hogy csak át kell lépni a küszöböt, de mégsem teszi meg. Eltelik egy óra, négy óra, egy nap, egy hét, és mindenki csak toporog, és azt kérdezi.. miért nem megyünk már ki?
A csapat egy rakás arisztokrata. Lenézik az alja népet, önmaguk fényezésével és a szomszéd gazdagéknak való szüntelen udvarlásával töltik idejüket. Még a szobába zárva is, őrzik modorosságukat. Aztán kezd kényelmetlen lenni az összezártság. Lekerülnek a zakók egyesekről, amiért máris kapják a felöltözöttek mély megvetését. Ahogy egyre több ruhadarab lekerül, úgy vedlik le álcájukat is, amelyek mögé rejtőztek, bújnak elő belőlük a valósabb érzelmek, gyűlöletük és lenézésük a másik irányába. Nem zajlik olyan mély gyökeres leállatiasodás, mint amire számítottam, de tény, hogy a túlélés jóval a társadalmi normák elé kerül (párválasztás, élelem és víz keresés, a halottakkal való bánásmód területén). Elégé sokat mondó, hogy az első pánik roham akkor tör ki, mikor kiderül, hogy a szobába zárt pincér (szolga), nem tud kimenni kiskanalakért és a tejes ember (másik alsóbbrendű lény), nem jött el, és nem hozott tejet.
A felütés mellett is rengetek abszurd helyzet van. A szüntelen a másikra mutogatás (te csináld, te menj előre - nem csak a gazdagéknál, hanem az "átlag" embernél is), a csirke lábak, a szekrényben történő dolgok, a medve és a bárányok, vagy az ismétlődő szituációk, elégé kizökkentik a nézőt. Mindenképpen egy érdekes darab, de nem lesz egyszerű legyűrni, bár azért nincs túlcsavarva annyira, hogy ne legyen érthető nagyjából, miről is akar szólni, minek állít görbe tükröt.
Utoljára szerkesztette: Kmarha, 2019.11.20. 20:30:36