[SPOILER használata kötelező]!
CAM verziós filmrol ne irj. Ne pontozz. Ne véleményezz!
Posztereket ne linkelj olyan filmről amit megnéztél. Új film, bemutató/poszter az rendben van.
Film címeket erdeti nyelven is / vagy angolul írjátok ki (zárójelben magyarul is akár)
IMDB linkért extra piros pont jár.
-
#101782
Suspiria (1977) - Sóhajok
Máig kultikus alkotás, egy sokakat megihletett rendezőtől. Nálam a giallo műfaj, teljes egészében kimaradt, így jó előre sejtettem, hogy lesznek problémáim a filmmel, de slashert láttam már, reméltem hogy azért ezen téren lesz némi nézni való.
Igazából nem is bántam meg, hogy láttam. '77-es és olasz keverék stílusú film, így az ijesztegetés, a paráztatás, vagy a slashert idéző zsigerelések, már nem hatják meg a mai nézőt. Engemet sem. Ezen elemek inkább csak érdeklődést váltanak ki. Kicsit feljebb kúszott ma már az az ingerküszöb. De a hangulata, hála a színpadias fényezésnek és a gothikus death metálos filmzenének hála, nagyon megvan. A filmnek hatása van, nincs rá jobb szavam. Olyan, mintha egy szűrtealista rémálmot élnénk át.
Sajnos a színészi játék és a karakter interakciók, dialógusok annyira gyengék és gyerekesek, hogy ebből a hangulatból rendre kirántanak. A kamera kezelésben és vágásban is vannak zavaró tényezők, sokszor a szereplők arca a kép alsó felére van pozicionálva, hagyva a fejtető felett jókora kitöltetlen üres részt. A vége is kicsit összecsapott, mondjuk ott már teljesen kijön a korábban említett rémálom hangulat, főleg az utolsó negyed órában..
A történet nem túl bonyolult, egy rövid boszorkányos gyilkolásos egy helyszínes darab lett vászonra álmodva. Mai szemmel, inkább egyfajta múltidézésnek, múzeumi körsétának felel meg, mint egy másik általam nem rég látott alkotás, az Omen is. A zene és a fény keltette hangulat, annál azért emlékezetesebbé teszi számomra. Már csak filmtörténeti okok miatt is, ajánlom a műfaj modern változatainak rajongói számára.
Suspiria (2018) - Sóhajok
Kíváncsi voltam, melyik remake gyakorlatba fog beilleni ez az új rész. Abba, mely megpróbálja leutánozni az eredetit, átalakítva annak teljes hangulatát az új látvány elemekkel, vagy abba, mely szakít az előddel, és előad egy új történetet, úgy hogy az eredetire csak pár jelenetben tiszteleg. Mind kiderült, mindkettőbe egy picit.
Ez a rendezői vízió sokkal inkább a néző kiszolgálására épít kezdetben. Kapunk jól játszó színészeket, életszerű helyszíneket és díszleteket, valamint reálisabb fényképezés tekintetében is. Kevés a kamera játék, a színek a táj hangulatához idomulnak, és a háttérben néhol rövid időre felcsendülő baljós hörgéseken és sóhajokon kívül, inkább történet központi lett, sem mint lázálom. Igaz, ez csak az álca, mint a film oly sok felesleges mellék szála is. Az utolsó harmadában a film átfordul Argento/giallo mementoba, visszahozva az élénk színeket, felerősítve a zörejekre, sikolyokra hajazó zenét, és úgy lényegében elszabadítva a poklot a képernyőn.
Zavarba ejtő film, horrornak lassú és történet orientált, klasszikus történet meséléshez pedig túlontúl szürreális és művészkedő. Ráadásul az előd exploit jellegével sem szakít, csak annak gyakoriságával egy picit. A közvetlenül az arcunkba kapott erőszak, a vér, a belek, a testváladékok, a szexualitás, mind nyers és kizökkentő. Mégis, talán ezekbe a jelenetekbe érződik, hogy mégis melyik alkotásnak a remakje akar is ez lenni.
Mert sajnos a nézőközponti része a filmnek, nem igazán szolgáltat a színészeken kívül túl sok jóval. A film 2,5 órás, és az első fél órában pontosan elmeséli miről fog szólni, gyorsan elvágva ezzel a misztikumot. A hangulat csak a fent említett naturalista részekben hozza (bár a zene választás ebből is kizökkent), azon kívül tényleg csak a színészi játék és a tánc jelenetek emlékezetesek. Minden más lapos és felesleges.
Nem hittem volna az eredeti megnézése után, de azt kell mondjam, az számomra többet tudott nyújtani. Azért a bizzar részek miatt ez is megér egy megtekintést, de a 2,5 órára azért készüljünk fel lelkileg.