IL-2 Sturmovik: Battle of StalingradTeam Fusion FB oldalIL-2 1946 MOD telepítésLőszer leírás Vogeltől!Kép feltöltése
IL-2 BoS: Aircraft Familiarisation IL-2 BoS Tutorials CloD: New Pilots
Nem jogtiszta játék letöltésében, telepítésében és használatában nem tudunk és nem is akarunk segíteni.
Az ilyen jellegű hozzászólások válaszolatlanul lesznek, vagy minden további értesítés nélkül törlésre kerülnek.
-
artivizsla #79598 Egy jó kis cikk a magyar foci hőskorából :
"...A szegedi időszakomból, bár sok szép meccsre emlékszem, mégis leginkább az akkori aranyéletünk maradt meg. Szegeden focistaként jól lehetett keresni. A hadseregben törzsőrmester voltam és kerestem vagy havi 15 ezer forintot, amikor egy melós egy ezrest vitt haza. Mit csináltunk a pénzzel? Hát elmulattuk. A cigánynak már fájt a keze a sok hegedüléstől, a hegedűt haza kellett vinnie és lecserélni, mert úgy tele volt pénzzel. El nem lehet képzelni, milyen élete volt egy sportembernek akkoriban Magyarországon.
Mi egy privilegizált osztály voltunk, hadd mondjak rá egy példát. Szegeden, az ügyészségen volt a körletünk, ami egy óriási teremből állt. Volt ott biliárdasztal, konyha, bár, asztalok. A katonaság helyett ott kártyáztunk és volt egy szenzációs konyhánk, ahol mi magunk írtuk a menüt: azt ettünk, amit akartunk. A jogászokból álló tisztikar a „rendes” konyhán ette, amit a többiek is kaptak. Egyszer kopogtak az ajtón és bejött egy ezredes.
– Elvtársak, szeretnénk valakivel beszélni a kosztról.
Rámutattunk Tunyának becézett csapattársunkra, aki főleg a második és harmadik csapatban szerepelt, és kicsit az átlagosnál lassabb volt az észjárása. Ült az asztalnál, a lába az asztal tetején, mint egy amerikai filmben.
– Maga mit akar? – érdeklődött Tunya az ezredestől.
Az ezredes nem merte helyreigazítani, mert enni szerettek volna valami rendes kaját.
– Szeretném Önnel megbeszélni, hogy a 40-45 hadbíró tiszt, aki itt van az ügyészségen, Önöknél ehessen.
Nem is azt mondta, hogy szeretnénk nálatok, hanem hogy szeretnénk Önöknél enni. Tunya ránk nézett, mi bólintottunk és azt mondta az ezredesnek:
– Rendben van, jöjjenek, csak egyet szeretnék kérni. Amikor jönnek, kopogjanak, és amikor belépnek, vágják össze a bokájukat és „Erőt, egészséget!”-tel köszönjenek. Így is lett…
De mondok egy másik példát is. Akkoriban az egész országban kötelező volt az orosztanulás. Nálunk játszott a centerhalf poszton Mednyánszky Rudi, akinek a papája Amerikában élt. Kicsit osztályidegen srác volt, de Rudi minden áron angolul akart tanulni. Felfogadtunk egy angoltanárt az egyetemről, és bezárt ajtónál angolul tanultunk a Rákosi-korszak kellős közepén..."