sir Douglas Robert Bader

a RAF mülábú pilótája
(1910-1982)

Részben Dantes felvetésére, de nagy részben egy „megszállott” repülő előtti tisztelgésül irom ezt a hsz-t. Douglas Bader műlábakkal repülve szerzett 22 légigyőzelmet, pedig számára a háború már 1941-ben "véget is ért".
Douglas Bader 1910. februárjában született. Mérnök édesapja beosztása miatt a család néhány évig Indiában élt. Bader már gyerekként kapcsolatba került a repüléssel Hazel nagynénjének férje, az I. VH-s pilóta Cyril Burge révén. Meghatározó élmény volt számára, amikor 1924. nyarát Cranwellben töltötte, a repülő kadétokkal együtt.
Amikor Bader elvégezte az oxfordi St. Edward’s Schoolt, Cyril Burge segitségével, aki közben sir Trenchard légimarshall adjutánsa lett, felvételizett a repülőtiszti akadémiára. A felvételi vizsga első hat helyezettje ingyen tanulhatott, Bader ötödik lett.
1930. nyarán hadnagyi rangban a Kenley-ben állomásozó 23. századhoz került. A század műrepülő rajának sztárja lett, a Times hosszú cikkben méltatta a london-hendoni légiparádén bemutatott gyakorlatukat.
A következő évben a nehezebb, lomhábban reagáló Bristol Bulldog gépekkel fegyverezték át a századot. 1931. december 14-én társai ugratása és egy pilóta éles, sértő megjegyzése miatt Bader földközeli műrepülésbe kezdett gépével és lezuhant. Jobb lábát térd felett, a balt térd alatt amputálni kellett.
Nem repülhetett tovább, földi beosztásba került. Aztán a Sunday Paper bulvárlap rosszindulatú cikke miatt 1933. áprilisában nyugdijazták. Az Asiatic Petroleum Társaságnál (későbbi Shell) dolgozott. Feleségül vette Thelma Edwards-ot, akivel élete végéig példaszerű házasságban élt.
Amikor 1939. szeptemberében kitört a háború, Bader egy bulldog szivósságával ostromolta a Légügyi Minisztériumot, hogy ismét repülhessen. Végül elérte a célját, A1B „repülésre alkalmas” minősitést kapott és főhadnagyi rangban bevonulhatott a duxfordi 19. századhoz.
Első harci bevetéseik során Bader és százada konvojokat biztositottak. Első légigyőzelmét Bader Dünkirchen felett aratta, 1940. június 1-én lelőtt egy Messerschmitt 109-est.
Június végén Badert őrnagyi rangban a 242. század vezetésével bizták meg. Az egység 18 db. Leharcolt Hurricane-nel volt felszerelve, moráljuk igen gyenge volt, nem sokkal korábban vonták ki őket Dünkirchenből. Bader a század gondjainak enyhitése végett személyesen kereste fel sir Hugh Dowding repülő-főmarshallt.
A 242. század hamarosan talpra állt. Hamarosan 67 német gépet lőttek le, hat pilótájukat veszitve el a harcok során. Bader tiz ellenséges gép lelövésével vezette a század statisztikáját. Beosztottai, akik eleinte nagyon nem szerették láb nélküli parancsnokukat, ekkora már superman-nek tekintették és „akár ezer Messer ellen is követték volna a harcban”!
1941. márciusában alezredesi rangot kapott és a tangemerei légibázisra helyezték, osztályparancsnoknak. Egyetlen év alatt lett hadnagyból alezredes! Kidolgozta a „Big Wing” teóriáját, nagy számú gépel támadva egyidejüleg a német repülőket.
Spitfire-je oldalára ekkor festették fel a szokványos lajstrom jele helyett nevének kezdőbetűit, a „DB”-t. Bader 1941. június 21. és július 23. között 11 Messerschmitt 109-est lőtt le. 22-re növelve légi győzelmei számát.
Aztán 1941. augusztus 9-ém, bombázók kisérése közben Frabciaország felett összeütközött egy váratlanul felbukkanó Messerschmittel. A Spitfire hátsó része szinte teljesen megsemmisült, Bader jobb műlába beszorult és oda is veszett a géppel együtt. Az ejtőernyővel menekülő Bader a st. Omeri hadikórházból Adolf Galland osztályához került. Elvesitett műlába helyett rádión kértek neki újat „vendéglátói”. A küldeményt egy Blenheim bombázóról le is dobták ejtőernyővel.
Adolf Galland személyesen mutatta meg „vendégének” a Messerschmittet, amelybe Bader be is ülhetett, de természetesen csak a földön.
Badert hamarosan átszállitották egy hadifogolytáborba. Többször is szökést kisérelt meg, de mindannyiszor elfogták. Csak 1945. márciusában szabadult, amikor az amerikaiak felszabaditották a tábort.
Az angliai légicsata ötödik évfordulóján, 1945. szeptember 15-én már Bader vezette háromszáz gép élén a győzelmi repülést London felett.
1946-ban magas háborús kitüntetésekkel megvált a RAF-tól és a Shell Társaság egyik igazgatója lett. 1976-ban lovagi cimet kapott a rokkantakért és főleg a mozgáskorlátozott gyermekekért végzett munkája elismeréséül.
1982-ben hunyt el szivroham következtében. sir Douglas Robert Bader

a RAF mülábú pilótája
(1910-1982)

Részben Dantes felvetésére, de nagy részben egy „megszállott” repülő előtti tisztelgésül irom ezt a hsz-t. Douglas Bader műlábakkal repülve szerzett 22 légigyőzelmet, pedig számára a háború már 1941-ben "véget is ért".
Douglas Bader 1910. februárjában született. Mérnök édesapja beosztása miatt a család néhány évig Indiában élt. Bader már gyerekként kapcsolatba került a repüléssel Hazel nagynénjének férje, az I. VH-s pilóta Cyril Burge révén. Meghatározó élmény volt számára, amikor 1924. nyarát Cranwellben töltötte, a repülő kadétokkal együtt.
Amikor Bader elvégezte az oxfordi St. Edward’s Schoolt, Cyril Burge segitségével, aki közben sir Trenchard légimarshall adjutánsa lett, felvételizett a repülőtiszti akadémiára. A felvételi vizsga első hat helyezettje ingyen tanulhatott, Bader ötödik lett.
1930. nyarán hadnagyi rangban a Kenley-ben állomásozó 23. századhoz került. A század műrepülő rajának sztárja lett, a Times hosszú cikkben méltatta a london-hendoni légiparádén bemutatott gyakorlatukat.
A következő évben a nehezebb, lomhábban reagáló Bristol Bulldog gépekkel fegyverezték át a századot. 1931. december 14-én társai ugratása és egy pilóta éles, sértő megjegyzése miatt Bader földközeli műrepülésbe kezdett gépével és lezuhant. Jobb lábát térd felett, a balt térd alatt amputálni kellett.
Nem repülhetett tovább, földi beosztásba került. Aztán a Sunday Paper bulvárlap rosszindulatú cikke miatt 1933. áprilisában nyugdijazták. Az Asiatic Petroleum Társaságnál (későbbi Shell) dolgozott. Feleségül vette Thelma Edwards-ot, akivel élete végéig példaszerű házasságban élt.
Amikor 1939. szeptemberében kitört a háború, Bader egy bulldog szivósságával ostromolta a Légügyi Minisztériumot, hogy ismét repülhessen. Végül elérte a célját, A1B „repülésre alkalmas” minősitést kapott és főhadnagyi rangban bevonulhatott a duxfordi 19. századhoz.
Első harci bevetéseik során Bader és százada konvojokat biztositottak. Első légigyőzelmét Bader Dünkirchen felett aratta, 1940. június 1-én lelőtt egy Messerschmitt 109-est.
Június végén Badert őrnagyi rangban a 242. század vezetésével bizták meg. Az egység 18 db. Leharcolt Hurricane-nel volt felszerelve, moráljuk igen gyenge volt, nem sokkal korábban vonták ki őket Dünkirchenből. Bader a század gondjainak enyhitése végett személyesen kereste fel sir Hugh Dowding repülő-főmarshallt.
A 242. század hamarosan talpra állt. Hamarosan 67 német gépet lőttek le, hat pilótájukat veszitve el a harcok során. Bader tiz ellenséges gép lelövésével vezette a század statisztikáját. Beosztottai, akik eleinte nagyon nem szerették láb nélküli parancsnokukat, ekkora már superman-nek tekintették és „akár ezer Messer ellen is követték volna a harcban”!
1941. márciusában alezredesi rangot kapott és a tangemerei légibázisra helyezték, osztályparancsnoknak. Egyetlen év alatt lett hadnagyból alezredes! Kidolgozta a „Big Wing” teóriáját, nagy számú gépel támadva egyidejüleg a német repülőket.
Spitfire-je oldalára ekkor festették fel a szokványos lajstrom jele helyett nevének kezdőbetűit, a „DB”-t. Bader 1941. június 21. és július 23. között 11 Messerschmitt 109-est lőtt le. 22-re növelve légi győzelmei számát.
Aztán 1941. augusztus 9-ém, bombázók kisérése közben Frabciaország felett összeütközött egy váratlanul felbukkanó Messerschmittel. A Spitfire hátsó része szinte teljesen megsemmisült, Bader jobb műlába beszorult és oda is veszett a géppel együtt. Az ejtőernyővel menekülő Bader a st. Omeri hadikórházból Adolf Galland osztályához került. Elvesitett műlába helyett rádión kértek neki újat „vendéglátói”. A küldeményt egy Blenheim bombázóról le is dobták ejtőernyővel.
Adolf Galland személyesen mutatta meg „vendégének” a Messerschmittet, amelybe Bader be is ülhetett, de természetesen csak a földön.
Badert hamarosan átszállitották egy hadifogolytáborba. Többször is szökést kisérelt meg, de mindannyiszor elfogták. Csak 1945. márciusában szabadult, amikor az amerikaiak felszabaditották a tábort.
Az angliai légicsata ötödik évfordulóján, 1945. szeptember 15-én már Bader vezette háromszáz gép élén a győzelmi repülést London felett.
1946-ban magas háborús kitüntetésekkel megvált a RAF-tól és a Shell Társaság egyik igazgatója lett. 1976-ban lovagi cimet kapott a rokkantakért és főleg a mozgáskorlátozott gyermekekért végzett munkája elismeréséül.
1982-ben hunyt el szivroham következtében.