A háborúk egyedüli oka
Tudja mit csináltak a franciák az első világháborúban?
Tudja mit csináltak a németek a második világháborúban?
Tudja mit csináltak az amerikaiak Vietnámban?
Tudja mit csináltak a Szovjetek Afganisztánban?
Tudja mit csináltak az irakiak Kuwaitban?
Megmondom: egyáltalán semmit!
Egy ország nem egy zárt rendszer, de még egy földrész sem az. Ez a bolygó ez egy zárt rendszer. Következésképpen ezen a bolygón minden globális, vagyis minden mindenkire tartozik. Bármi történjen is egy országban, az valamennyi országra tartozik.
Semmi sem magánügy.
Csernobil óta ezt aligha kell magyarázni.
Valójában nincsnnek népek, csak emberek vannak. Nincsennek országok, csak ez a
bolygó van.
Ez az alaphelyzet.
Egy ilyen alaphelyzetre nem lehet túl nagy erőszakot felépíteni, nem lehet annyi erőszakot összehozni, amennyivel le lehet kötni több milliárd ember figyelmét,
gondolkodását, érzelmeit és tevékenységét.
Ezért a vezetőknek el kellett hitetnie az emberekkel, hogy akik más földrajzi
területeken élnek, azok idegenek és veszéljesek, de legalább is gyanúsak.
Így már lehet nemzetközi bünözést létrehozni, háborúzni, háborús fenyegetettséget fenntartani.

Az álltalánosítás (a különbségek figyelmen kívül hagyása) a manipuláció egyik
legalapvetőbb, leghatásosabb, ugyanakkor leggonoszabb eszköze.
A médi tulajdonképpen mindent általánosít.
Az általánosítás, mint valami kór, annyira elterjedt és olyan hatásos, hogy ha
bemutatják a tévben, hogy történt három megbetegedés három különböz országban,
akkor a reakció az, hogy világjárvány van . Három ember megbetegedett a
milliárdból, és ezt világjárványnak nézik!
Az erőszak nem tud elterjedni, ha nem alapozzák meg általánosítással.
Egy háborút teljes káptelenség kirobbantani, ha általánosítással nem alapozták meg
előtte.
Tehát a kérdés az, hogy mit tettek a németek a másodok világháborúban, mit tettek az
amerikaiak Vietnámban és mit tettek az irakiak Kuvájtban?
Az egyedüli helyes válasz úgy szól, hogy EGYÁLTALÁN SEMMIT!
Se a németek, se az amerikaiak, se az irakiak nem tesznek semmit. Ezek népek,
márpedig népek nem tudnak cselekedni.
A történelemkönyvben az áll, hogy a németek a második világháborúban
megtámadták Franciaországot.
Abszolút lehetetlenség! Ez hazugság. Nem történt meg! Népek nem cselekednek. A nép egy elvont fogalom, ami egyfajta közösséget jelöl, semmi többet.
Konkrét személy büneiért nem lehet egy egész népességet elítélni és felelőssé tenni.
Az ilyen kollektív felelősség mindig azt eredményezi, hogy az igazi tettesek megússzák, viszont rengeteg ártatlan embert büntetnek meg.
Néhány ember parancsára és néhány ember tervei szerint akik közül néhányan Németországban, néhányan Ausztriában, néhányan más országban születtek egy hadsereg, amelyik német zászlót hordozott, és amely javarészt olyan emberekből állt, akik Németországban jöttek a világra, megtámadta a Franciaországban élő embereket.

Ez igaz, ez megtörtént. De korántsem értett egyet ezzel a lépéssel minden német nemzetiségű ember!
El tudja képzelni, hogy mennyi fenyegetés kelett ahhoz, hogy a második világháborús hadseregek katonái számukra vadidegen, névtelen embereket öljenek halomra?
Van arról fogalma, hogy milyen ocsmány és brutális módon kellett fenyegetni és fegyelmezni a hadseregbe besorolt embereket (és családjukat), hogy végrehajtsák az értelmetlen parancsokat?
A korabeli feljegyzések tanúsága szerint a német hadsereg katonáinak több mint százaléka még ezeknek a fenyegetéseknek a hatására sem volt hajlandó ölni!!!
Valóságos átnevel táborokat és programokat kellett kidolgoznia a vezető ségnek, hogy rá tudják bírni a katonáikat, hogy parancsra halálos b nöket kövessenek el.
Ennyire értettek egyet a háborúval!
Ha nemzeteket ítélünk el, akkor annak két eredménye lesz:
1. A valódi bűnösök megússzák! Ez teljesen biztos.
2. Egész nemzeteket fogunk meggyűlölni, vagyis álltalánosítunk, ez pedig nem egyébb, mint háborús uszító propaganda!
Mindent emberek tesznek, emberek teszik a jót is, és a rosszat is, és ha nem vagyunk képesek megkülönböztetni egymástól az embereket, és nem vegyunk képesek beazonosítani a veszély tényleges forrását, akkor semmit sem tehetünk a dologgal kapcsolatban.
A vezetés tisztában van ezzel, ezért ténylegesen egyre butábbá ás butábbá teszi az embereket azáltal, hogy általánosításokról hangos a média.
A hatalom igazi birtokosai a média segítségével beleveri az emberekbe az általánosítást. Így mindent összefüggő,
síma masszának látnak és megőrülnek.
Minden ugyanolyan.
Mindenki ugyanolyan.
Vagy senki nem csinál semmit, vagy mindenki csinálta! Ahhoz, hogy kirobbantsanak egy háborút, elképeszt mennyiség általánosításra van szükség!
A háború alapfeltétele, hogy legalább két ország fegyveres hadereje szervezett keretek között egymásra támadjon és elkezdje gyilkolni egymást.
Hogyan lehetne rávenni egy embert arra, hogy elmenjen egy másik országba és ölje meg azokat az embereket, akik ott élnek? Megtévesztéssel! Olyan fokú megtévesztéssel, ami felér egy hallucinációval.
Nyolc iráni születés ember elmegy Kínába, majd ott végrehajt egy büncslekményt.
Ha nincs általánosítás, mi történna? Keresnék ezt a nyolc embert, elfognák és megbüntetnék őket, ám egyetlenegyszer sem kerülne szóba hogy hol születtek.
Viszont, ha általánosítunk, akkor nyolc iráni születés ember Kínában elkövetett
büncselekménye HADÜZENET Kínának, aminek következtében a kínai hadsereg
elmegy Iránba, és ott elkezdi ölni az embereket.

Általánosítás nélkül nem létezhet háború, nem létezhet konfliktus az országok, népek,vallások vagy bármilyen közösségek között.
Figyelje meg, hogy amikor néhány Angliában született fehér ember büncselekményt követ el az Egyesült Államokban, a háború lehetősége fel sem merül, míg ha néhány szíriai születés ember követ el bűncselekményt az Egyesült Államokban, akkor azonnal szóba kerül a háború Szíriával.
Ennek az az oka, hogy a vezetőség háborús feszültséget akar szítani Amerika és Szíria között, míg Amerika és Anglia között nem.
Pedig mindkét esetben ugyanaz történt, de az egyik esetben nem általánosítottak, a másikban igen.
Amerikának nincs válaszlépése, Oroszországnak nincsennek tervei, Irak nem fenyeget más országokat, és így tovább és így tovább. Az országok csupán elvont fogalmak,
csupán földrajzi és jogi kifejezések.
Egy ország vagy egy nép nem gondol semmit, nem érez semmit, nem tesz semmit, nem tervez semmit, nem hoz semmilyen döntést, és nem tart semerre. CSAK az emberek képesek effélékre, az egyes emberek, akiknek nevük van, arcuk van, tartózkodási helyük van, gondolataik vannak, világlátásuk van és életük van.
Tegyük fel, hogy húsz ember (akik Ausztráliában születtek és a Szaharában élnek)
elutazik Angliába és meggyilkolják a királyi családot, mire Anglia hadat üzen
Ausztráliának és Szaharának ...
Ez ugyanolyan értelmes dolog, mintha egy hegymászó lezuhanna egy hegyről, mire odamenne néhány ember és elkezdené verni a hegyet, hogy bosszút álljanak!
Ez az egész puszta manipuláció.
A vezetőség úgy dönt, hogy kirobbant egy háborút, bedob egy hazugságot, ellátja hamis érvekkel (ideológiával), és az egészet megtámogatja
tekintélyekkel. Az emberek pedig elhiszik.
És már kezdődhet is a játék, amit szakmai körökben úgy neveznek: szervezett mészárlás .

Ha megvizsgál bármilyen két dolgot, rengeteg különbséget fog találni közöttük. Két falevél, két alma, két könyv, két ceruza, két bármi.
Ha valaki azt mondaná önnek, hogy ön mindenben hajszálpontosan olyan, mint az egyik barátja, akkor tudná, hogy az illető nem normális, hiszen ön ezernyi különbséget lát saját maga és a barátja között.
Ez csak két ember.
El tudja képzelni, hogy milyen lehet több millió embert tökéletesen egyformának látni?
El tudja képzelni, hogy ehhez mennyire őrültnek kell lenni?
Eltudja képzelni, hogy mekkora hatalmuk van a vezetőknek?
A háborús uszító propaganda semmi egyebet nem tesz, mint álltalánosít és azt állítja, hogy egy adott néphez tartozó összes emberi lény maximálisan egyetért mindenben. Ez a propaganda működik, pedig amit állít, az teljes képtelenség.
Azért vannak háborúk, hogy eltereljék az emberek figyelmét. A háborúnak nincs ennél alapvetőbb oka.
Egy háború azért tör ki, mert a vezetőség elrendeli a háborút. Az első lépés az, hogy bejön a propaganda és nem tesz mást mint általánosít.
Utánajárhat bármelyik háborúval kapcsolatban: az egész háborús, uszító propaganda kizárólag általánosításból állt.
Azután némi szervezéssel, elegendő fegyvert és dühöt hoznak össze kis helyre, majd az egyik vagy mindkét hadsereg - vagy a hadsereg egy része megindul. Létrejön a fegyveres konfliktus, ami azt jelenti, hogy emberek halnak meg. Ettől a pillanattól
kezdve belép a képbe egy új tényez : a személyes veszteség. A háború innentől személyes üggyé válik a lakosság számára, így megy tovább magától.
Valahol minden (vagy majdnem minden ) kereskedelem. Az ember ad valamit és kap érte valamit cserébe. Egy háborúnál az ember odaadja a becsületét, a józan eszét, az egészségét és az életét.
És mit kap ezekért cserébe?
Szavakat. Méghozzá üres szavakat.
Hazafi...
Hős...
Férfi...
Igaz ember...
Odaad mindenét, amije csak van, és néhány szót kap cserébe: néhány elnevezést, amelyek ha valaha is jelentettek valamit, biztos, hogy nem egy akarat nélküli bábot jelentettek, ami megy amerre mutatják, elkövet bármilyen bűnt, aztán meghal csak
azért, mert azt mondták neki.
Egy háborút addig folytatnak, amíg a vezetőség akarja, és úgy ér véget, hogy a vezetőség leállítja. Bármelyik háborút vesszük is, annak azért lett vége, mert fennt a csúcson azt mondták, hogy ezzel vége. A médiában bemutattak valamit, amit ürügyként használtak, majd kiadták a megfelel parancsokat és a harc véget ért. Ennyi a háború.
Fogjon egy világtérképet és úgy nézze, hogy felejtse el az országokat,
országhatárokat. Ha ezt megteszi, sokkal tisztábban fog látni.
Az abszolút lényegtelen, hogy egy adott bűntettet a Földnek melyik pontján követtek el, akik elkövetteék, a Föld melyik pontján születtek, melyik pontján élnek és melyik pontján tervelték ki, amit elkövettek.
Felejtse el az országokat, felejtse el a népeket, mert ilyesmi nem létezik. Igen vannak Zsidó emberek akik kavarják a szart a világban,de ha általánosítasz akkor a nagy kutyák megint megússzák