IL-2 Sturmovik: Battle of StalingradTeam Fusion FB oldalIL-2 1946 MOD telepítésLőszer leírás Vogeltől!Kép feltöltése
IL-2 BoS: Aircraft Familiarisation IL-2 BoS Tutorials CloD: New Pilots
Nem jogtiszta játék letöltésében, telepítésében és használatában nem tudunk és nem is akarunk segíteni.
Az ilyen jellegű hozzászólások válaszolatlanul lesznek, vagy minden további értesítés nélkül törlésre kerülnek.
-
artivizsla #52057 "...A Ta-152 nem ugyanaz mint az FW-190! Az FW-190D alapjaira épült rá ez viszont igaz! A Ta-152 életrehívása egyébként a B-29-es bombázók miatt történt mert a Német vezetés tartott tőlük. A Ta-152 jobb gép volt mint a Mustang csak kevés készült belőle és jóformán csak az Me-262-es védelmére osztották be őket mikor fel és leszálltak. Fordulékonyabb volt, gyorsabb, jobban emelkedett fegyverzete erősebb volt mint a Mustangnak.A Ta-152 hatótávja volt kisebb de így is 2000 km volt. Hatalmas teljesítményét a Jumo 213E motor átalakított változatának köszönhette. 2 teljesítménynövelő rendszer is beépítésre került a GM-1 nitrogén-oxid befecskendező volt az MW-50 pedig metanol-víz befecskendező amik úgy működtek mint a sportautóknál a nitró! Így már az amúgy is bivalyerős 1750 LE motor teljesítményét akár 2050-re is fel lehetett javítani! Egyszóval a Ta-152 jobb volt csak későn érkezett meg és kevés volt belőle(mint sok más igéretes német típus)így sokmindent már nem tehetett. Ha bővebben olvasnál róla itt megteheted: http://www.masodikvh.hu/index.php?option=com_content&task=vi..."
"...Érdekes kérdés.A győztes egyértelműen a Ta-152, hiszen Kurt Tank zseniális gépe már "a következő generáció" tagja, ahogyan például a Bf-109-es is csak fejleszthetőségének és a kevés még 45 környékén élő ásznak köszönheti, hogy felvehette aharcot a Mustanggal ami kb 2 évvel későbbi terv. Mellesleg az sem mindegy milyen P-51-esről van szó.A kitünő Merlin vagy az 5000 méter fölött gyenge teljesítményű amerikai szerkezet hajtja az adott gépet.Továbbá a Mustangnak van egy hatalmas gyengéje amit az adatokból nem lehet kiolvasni: a nevét(Musztáng,Vadló)arról kapta, hogy egyrészt nagyon gyors és erős, másrészt megszelídíthetetlen(értsd: ha apilóta nagy szögben próbálja megemelni a gép orrát, ami a harc hevében gyakran megtörténhet, akkor a P-51-es a Bf-109-el és a Ta-152-essel ellentétben irányíthatatlan zuhanásba kezdhet amiből csak egy profi pilóta képes kivenni a gépet.A Ta-152 mellesleg egy külön pályázatra készült amiben a Bf-109 Gustav-ból és a FW-190A-ból fejlesztették ki a Bf-109H-t és a T-152H-t és a T-152C-t(a H Junkers Jumo motorral készült ami jobb,de drágább a C variáns DB motorral ami olcsóbb, de gyengébb, továbbá a C változat az eredeti FW-190-es szárnyait kapta meg)..."
"...A gép rövid története
A Ta 152H a II. világháború legkiválóbb légcsavaros vadászgépe volt, sebességben és manőverezhetőségben egyaránt felülmúlta a legmodernebb szövetséges vadászgépeket. A Kurt Tank által tervezett típus a nagy magasságon üzemelő elfogóvadászok úttörője volt: nemcsak technológiai szempontból, de az alkalmazás koncepcióját tekintve is meghaladta korát.
A Ta 152 alapját a kiváló Fw 190D repülőgép képezte. A nagy magasságban történő üzemeltetés számos különleges követelményeket támasztott a géppel szemben, így a típus jelentős átalakításokon esett át. A géptörzset meghosszabbították, így a Ta 152H egy nyúlánk, roppant elegáns gép képét mutatta. A megnövelt szárnyfelület szintén a nagy magasságban történő hatékony üzemeltetés alapvető feltétele volt, ám a változtatás, amellett, hogy aerodinamikai szempontból is javította a gép képességeit, esztétikai szempontból sem csúfította a gépet – sokak szerint a Ta 152 volt a II. világháború legszebb repülőgépe.
A különleges kívánalmaknak való megfelelés természetesen nemcsak a gép sárkányszerkezetén hagyott nyomokat, hanem a fegyverzet, illetve a motorizáltság kérdésében is jelentős változások történtek. A gép orrába a Junkers által gyártott Jumo 213E típusú, 12 hengeres, folyadékhűtéses motor kapott helyet, amelynek teljesítménye normál üzemmódban is elérte az 1730 lóerőt, az MW 50 szettel kiegészítve pedig félelmetesen nagy, 2050 lóerős teljesítményt produkált. A repülőgép fegyverzetét egy darab, légcsavartengelyen át tüzelő, 30 mm-es MG 108 és gépágyú, és két 20 mm-es MG 151 gépágyú alkotta, amely fegyverzet elégséges volt a szövetséges típusok leküzdésére.
Az átadott Ta 152H-1 gépeket leginkább az Me-262 repülőgépek számára fenntartott légitámaszpontok vigyázására alkalmazták: ezek a típusok kisérték a leszálló és a felszálló Viharmadarakat a szövetséges vadászgépektől.
Valószínű, hogy ha a Luftwaffe nagyobb sorozatot kapott volna a Ta 152H-1 gépekből, és akadtak volna tapasztalt pilóták, kik képesek kihasználni az elfogóvadász kivételes képességeit, úgy az elegáns küllemű és félelmetes erővel bíró típus fájdalmas veszteségeket okozott volna a szövetséges légierő számára..."