IL-2 Sturmovik: Battle of StalingradTeam Fusion FB oldalIL-2 1946 MOD telepítésLőszer leírás Vogeltől!Kép feltöltése
IL-2 BoS: Aircraft Familiarisation IL-2 BoS Tutorials CloD: New Pilots
Nem jogtiszta játék letöltésében, telepítésében és használatában nem tudunk és nem is akarunk segíteni.
Az ilyen jellegű hozzászólások válaszolatlanul lesznek, vagy minden további értesítés nélkül törlésre kerülnek.
-
artivizsla #51139 P47 Thunderbolt
"..Az alap elgondolás mindenkinél ez volt, vagy előbb-utóbb a maga kárán kénytelen volt rájönni, hogy ez az ami működik. A doktrinális zűrzavar a fejekben persze itt sem segített. Az olyan monsztrózitások, mint pl. a P-47 Thunderbolt, a maga közel 7 tonnás, könnyűbombázókat és kétmotoros vadászokat idéző felszállótömegével olyan evolúciós zsákutcának bizonyult, mint a szupernehéz harckocsiprojektek.
A hülyeség ugyanis nem politikai rendszer vagy berendezkedés függvénye. Persze létezésének voltak racionális okai is - az amerikai hadsereg légiereje, kicsit talán belegabalyodva saját, a nagy magasságú bombázás hatásosságáról alkotott doktrínájába, úgy döntött kell neki egy nagy magasságokra tervezett elfogóvadászgép.
Mondani sem kell, a feladatkörben soha nem alkalmazták. A nagy méretből, amely a hatalmas turbófeltöltőből fakadt - gyakorlatilag e köré építették az egész gépet - persze hátrányok is származtak szép számmal. Noha stabil, általában véve jól repülhető gép, a nagy méretből fakadóan emelkedni, fordulni nem igazán tudott. Az üzemanyagfogyasztást nem kell különösebben ecsetelni, e szempontból is az igazi amerikai életérzést testesítette meg: az egyszerűséget és a bőség érzetét, mert még a korai, még kevésbé falánk változatokon is elérte az 1000 liter/órát. Ezzel önmagával nem lett volna baj - az Egyesült Államokban ha valamiben nem szenvedtek hiányt, az a repülőbenzin volt - csak épp az volt a kellemetlen, hogy az irgalmatlan mennyiségű gépben hordozott üzemanyag mellett sem lehetett különösebben jó hatótávolságot elérni. A német mérnökök az első lepottyant példányok megvizsgálásakor valószínűleg ugyanúgy érezhettek, mint amikor a Porsche mérnökei először láttak Ford Mustangot: nem értették, miért csinálnak az amerikaiak ilyet. Egy olyan vadászt, amelyik külalakjában egy mozdonyra hasonlít, kétszer olyan nehéz, kétszer annyi alapanyagba és legalább ugyanennyivel több munkaórába kerülve készül, köztük a turbokompresszorokhoz használt ritka és drága ötvözőanyagból, háromszor annyi üzemanyagot visz magával és hatótávolsága mégsem nagyobb semmivel, mint az ő Bf 109-esük vagy Fw 190-esük. Azzal a kis különbséggel, hogy ez utóbbiakat elfogóvadásznak tervezték és annak is alkalmazták, nem pedig kísérővadásznak, az 1000 (póttankkal 1600) km-es hatótávolság és pár órás levegőben maradásra elég üzemanyag nem okozott gondot, arról nem beszélve hogy sokkal mozgékonyabbak voltak légiharcban. Más szóval: mint elfogóvadászként olyan volt mint egy irgalmatlanul elhízott agár, amelynek csak az volt a baja, hogy hamar kifullad és nem szeret különösebben mozogni sem. Nem a tervező hibája volt persze, ő pontosan azt építette, amit kértek tőle: hülyeséget. Egy olyan elfogóvadászt, amely egy egyszerűen még 10 évig nem létező ellenséges interkontinentális bombázótól védte volna Amerikát, és mindezt elképesztő nagy magasságban teszi. Mint a példa mutatja, a légüres térben fejlődő katonai doktrína talán a legveszélyesebb. Másoknak is voltak hasonlóan hülye elképzelései - a brit Boulton Paul Defiant ékes példája ennek, amikor valaki békeidőben, elméletben elképzeli, mi lesz a tuti a következő háborúban, de a saját kárukon kénytelenek voltak nagyon gyorsan megokosodni..."