IL-2 Sturmovik: Battle of StalingradTeam Fusion FB oldalIL-2 1946 MOD telepítésLőszer leírás Vogeltől!Kép feltöltése
IL-2 BoS: Aircraft Familiarisation IL-2 BoS Tutorials CloD: New Pilots
Nem jogtiszta játék letöltésében, telepítésében és használatában nem tudunk és nem is akarunk segíteni.
Az ilyen jellegű hozzászólások válaszolatlanul lesznek, vagy minden további értesítés nélkül törlésre kerülnek.
-
neuro #1884 1943. szeptember 11.
Akhtyirskij tábori reptér
http://www.vef2.net/singlemissionstat.php?missionid=25786
A hajnalban leszállt őszi köd hamar eltűnt a mezőkről, és mikor az ébresztő után az eligazító terembe baktattunk már csak pár fehér folt ülte meg a mélyebb völgyeket. Rutin feladatnak tűnő parancsot kaptunk aznap: nyolc La-5-ös gépünkkel kísérjünk el két felderítő Airacobrát Novoroszijszk fölé, majd vissza. A két felderítőhöz talán soknak tűnik a kísérők száma, de a németek, miután elfoglalták Szevasztopolt egyre több vadászgépet és bombázót tudtak átcsoportosítani a Kaukázusba, így még mindig előnyt élveztek a bevethető repülőgépek számát illetően – ha a pilóták bátorságát és hazafiasságát nézzük, akkor azonban mindenképp a mi oldalunkra billen a mérleg nyelve!
A vadászkíséret két négygépes kötelékből állt, jómagam a második kötelék hármas számú Lavocskinjában vártam szorongva, amíg az előttem állók hatalmas porfelhőt kavarva elemelkedek a füves kifutóról.
Mikor rajtam volt a sor lassan gázt adtam, egyenesbe hoztam a gépet az oldalkormánnyal, majd miután már kellő sebességet gyűjtött a gép, felemelkedtem. Érezhetően nehezebben szakadt el a Lavocskin a földtől most, hogy a két póttartály is a szárnya alatt lógott. A taktikánk szerint csak 50%-ra töltöttük fel a gép tankját, de két pót üzemanyagtartályt is felszereltettünk a gépekre, amit ez esetleges légiharc előtt ledobunk, így csak minimális súllyal kell harcba bocsátkoznunk a gyorsabb és erősebb német gépekkel.
Felszállás után 270°-ra álltunk, majd a parancsnok megkezdte az emelkedést 3000 méterre. Félúton elhagytuk a felhőalapot, majd lassan tovább emelkedve elértük a kijelölt magasságot. Még csak 7-8 perce repülhettünk, mikor felhangzott az első kétségbeesett rádióüzenet: „Vadászok 12 óránál!”. A felderítőgépek voltak, akik tőlünk valahol balra, sokkal alacsonyabban repültek. Az egyes raj rögtön a német gépekre vetette magát, amíg mi tartottuk az irányt és repültünk tovább Novoroszijszk irányába, hogy a város feletti légtérben fedezzük a P-39-eseket – már ha eljutnak egyáltalán odáig…
Szerencsére a vadászaink nagyon jó munkát végeztek: tízpercnyi harc után már négy német gép füstölgő roncsa csúfította el a tájat.
Hamarosan egy vonalba kerültünk Novoroszijszk-el és a parancsnok megkezdte a fordulót délnek. Szépen komótosan, zárt kötelékben haladtunk a kijelölt célterület felé. Ekkor még nem is sejtettük, hogy milyen hamar vége lesz ennek az idillnek.
Már láttuk a várost, mikor a légvédelmi ágyúk rákezdtek. Az első fekete pamacsok még ártalmatlanul robbantak előttünk, de ahogy tovább repültünk egyre ijesztőbb közelségbe kerültek a gránátok. Alig tudtam megállni, hogy ne húzzam hasra a botot és emelkedjek ameddig csak a motor bírja, hogy elkerüljem a halálos lövedékeket. Már épp azon voltam, hogy átszólok rádión a vezérnek, hogy szerintem húzódjunk feljebb, mikor a parancsnok gépe egy pillanat alatt darabjaira hullott. Egy 88-as pontosan telibe találta, és a Lavocskin három darabra szakadva kezdett zuhanni. Ritka az ilyen pontos találat, és még ritkább hogy az ember túléljen egy ilyen szörnyű eseményt. Viszkok hadnagy azonban nem vesztette el a fejét és rögtön kiugrott a gépből. Ahogy figyeltem, hogyan nyílik ki az ejtőernyője és kezdi meg lassú süllyedését a légvédelmi gránátok között egy hatalmas csattanás kíséretében olyat ugrott a gépem, mintha egy óriási bika szaladt volna neki alulról. Egy villanás és a szélvédőt a motorból kifröccsenő olaj sötétítette el. A légvédelmi gránát repeszei lyukakat ütöttek a kabintetőn és engem is eltaláltak. A fájdalomtól szinte alig láttam, csak egy vörös ködön keresztül érzékeltem a körülöttem folyó eseményeket. „Nem hiszem el! Ez nem történhet meg kétszer egymás után!” – gondoltam magamban, de szerencsém volt, hiszen legalább a gép nem esett szét. Egy gyors ellenőrzés után láttam, hogy az olaj teljesen elfolyt, és már hallani lehetett, ahogy csikorogva, nyöszörögve erőlködik a motor. A legnagyobb probléma azonban nem is ez volt, hanem hogy a magassági kormányt is találat érte és a gépem nem reagált a kormánymozdulatokra. Gyorsan visszavettem a gázt, lejjebb állítottam a légcsavar állásszögét és már csak abban reménykedtem, hogy valahogy eljutok a saját területünk fölé, ahol megkísérelhetem a kényszerleszállást vagy a kiugrást.
Az üvegre fröccsent olajtól szinte semmit sem lehetett látni, és a sebesüléstől rám szálló vörös köd még tovább rontotta a helyzetet. Rádión kértem segítséget, és a kötelékben repülő másik géptől azt az utasítást kaptam, hogy tartsam az irányt, majd pár perc elteltével megnyugtatott, hogy már biztonságos, baráti terület fölött járunk.
Levettem a gázt és miután a sebesség 300 km/h körülire csökkent ledobtam a kabintetőt, majd kikászálódtam az ülésből és fejest ugrottam a nagy semmibe.
Pár másodpercet még vártam, majd megrántottam az ejtőernyő zsinórját. Ahogy ott lógtam, jó 2000 méter magasan, láttam, ahogy a gépem, mint egy sebesült madár zuhan, vastag fekete füstcsíkot húzva maga után, majd hatalmas vörös robbanással becsapódik a tengerparti fövenybe.
„Ezt is megúsztam!” – gondoltam boldogan, és megpróbáltam elengedni magam. 2-3 perc is kellett, amíg földet értem. Szerencsére többen is látták, hogy kiugrottam és mire földet értem már vártak a földön. A helybeli parasztok egy lovas kocsin vittek be Gelendzhik-be, ahol rögtön a katonai kórházba kerültem.
Sajnos a parancsnok nem élte túl. Őt egy légvédelmi gránát ölte meg, mikor az ejtőernyőjén lógott. Mint utólag kiderült az egyik P-39-est eltalálták a légvédelmi lövészek.
Ha tudtuk volna, hogy ilyen erősen védik Novoroszijszk légterét, valószínűleg messze elkerüljük, és még csak véletlenül sem repülünk be a város fölé. Holnap újabb bevetésre megyünk, és a mai nap eseményeit követően többet nem követünk el ilyen hibát.