-
shabba #13076 Először nem GB/sec, mert az gigabyte/sec lenne hanem Gbps. Kis b az bit, nagy B az byte. A Bix aggregált csúszértéke 15 Gbps, e mellett még van külföldi forgalom, direkt peering, belső hálózati forgalom. Az úgy összesen ~25 Gbps környékére jön ki, esetleg valamivel több.
Egy hálózat áll gerinc, felhordó és elérési hálózati szakaszból. Mind a kábelnetnél, mind ADSL-nél az elérési hálózati szakasz a szűk keresztmetszet. Ez a hálózat legkiterjedtebb, legnehezebben bővíthető és egyben legdrágább szakasza, hisz ez ér el több millió előfizetőt. A hierarchiában egyre föntebb haladva, egyre kevesebb a hálózati pont-pont szakasz(persze ezeken egyre több előfizető hálózati forgalma halad keresztül). A kevesebb végponti szakasz könnyebben, egyszerűbben, gyorsabban karbantartható, bővíthető.
A gerinc hálózat nem igazán szokott sehol sem gondot okozni, 1xűen, gyorsan, és fajlagos költségen nézve viszonylag olcsón bővíthető. UPC-nél sincs a gerincháló túlterhelve. HwSw-en írnak be valóban UPC dolgozók hosszú évek óta, tőlük lehet tudni sem a nemzetközi sem a gerinchálózati szakaszok nincsenek túlterhelve, van bennünk fölös tartalék, de ez jellemzően így van más szolgáltatóknál is.
Hogy a példádnál maradjak egy 10GE Bix port 1xi költsége 900 ezer Ft, havidíja 300-600 ezer Ft. És ezen a porton száz ezernyi előfizető forgalma halad keresztül, így az egy főre vetített fajlagos költsége bagatel. Viszont ez a hálózatnak csak egyetlen pontja, egyetlen switch port semmi több. Ezt bővíteni nem nagy kunszt, ha épp nincs szabad port ISZT vesz egy újabb 4x10GE-s bővítő kártyát installálják, bele mehet a GBIC, beforrasztják az optikát UPC eszközén dettó és kész máris egy újabb 10GE összeköttetéssel több van, secpec alatt mininális költségszint mellett. Igaz ettől a hálózat egésze nem lett gyorsabb csak a BIX switch és a UPC core routere között lett nagyobb az adatátvitel szélessége.
Az elérési hálózat sokkal nehezebben bővíthető hisz jóval nagyobb számú CTMS van, az előfizetői háztartások száma pedig millió fölötti. Ott ha újraszegmentálják a hálózatot a kábelezés topológiáján is változtatni kell, új drága eszközöket kell terepen telepíteni. Mondon egy 1xű példát VH-ban vagy UPC szervertermében olyan gond hogy nincs áram 1xűen nem probléma, terepen amikor hálózatot alakítasz ki a legelső probléma amivel szembesülsz, honnan szerezzél áramot hogy telepített eszköz tudjon egyáltalán működni.
Egy DOCSIS downstream 42-55 Mbps-es modulációtól függően. Ezen osztozik úgy ~500 ember, de lehet kevesebb, ezeket az adatokat riktán kötik földi halandó orrára a szolgáltatók mi milyen a hálózatukban. Ha egy újabb 50 Mbps-es szakaszt beüzemelt akkor kellenek upstreamek is a optikai nodehoz is hozzá kell nyúlni hogy szegmentálva legyen a hálózat, akár a kábelezésnél is variálni kell. Ez mind munka és eszköz költség. Egy downstream port ára úgy 10-14 ezer dollár, legalábbis pár hete egy cikkben ilyen összeget nyilatkoztak azon hálózati eszközgyártók akinek eszközeiből majd mindegyik kábelszolgáltató hálózata felépül. Persze kell még ehhez upstream is, node költségek, egyéb eszközök. Én tippre azt saccolom 20-25 ezer dollár alatt egy komplett üzemkész 50/30 Mbps-es új szakaszt aligha lehet megúszni. Ezzel az újraszegmentálás után azt éred el hogy nem 500 user osztozik egy 50/30 Mbps-es osztott sávszélen, hanem két 50/30-as szegmentált szakaszod lesz 250-250 userel. Így egy szegmens kapacitása kvázi megduplázódik, kevésbé lesz terhelt, nagyobb sávszél és duplaakkora adatátvitelre lesz képes adott szakasz. És akkor számolj itt is egy fajlagos költséget 20-25 ezer dollár/250 user, ez azért messze magasabb fajlagos költségarány mint a BIX 10GE portja, ráadásul időben is jóval több meló kivitelezni, a hatása mégsem érint 100 ezer előfizetőt csupán 500-at.
A szolgáltatók figyelek azt hogy az ügyfélszám természetes növekedésével a az egy főre vetített hálózati forgalom növekedésével hogy változik az egy nodera vetített helyzet. Ha elér egy adott küszöb értéket, akkor bővítenek, szegmentálják az adott szakaszt(node split) és bővítenek. Erről a előfizető nem igazán tud, de ettől még ez folyamatosan zajlik a mindennapok során, jellemzően a hajnali 2-6 közötti időszakban csinálják ezeket a fejlesztéseket hogy a legkisebb fönnakadást okozza.
Anno a Bithumen szerverlefoglalás előtt egy nappal amikor minden hálózat forgalmi csúcsokat döntegetett, akkor számolgattam egy kevet utána és HwSw-en le is írtam. Akkor volt úgy ~25 Gbps körüli le és ~8 Gbps körüli felfelé csúcsérték sávszélje UPC-nek és úgy 250 ezer ügyfele. Ez úgy durván 20/6GB adatforgalmat jelent egyetlen átlag előfizetőre vetítve. Ez az érték ADSL-es előfizetőknél is durván ugyanennyi tavasz körül láttam egy sávszél diagrammot Tícom ADSL előfizetőkről és ott is hasonló arány volt, ez pedig azóta sem nagyon változott. A különbség annyi hogy ott 600 ezer ADSL előfizető van úgy 60 Gbps körül lehet a le és 20 Gbps körül a feltöltési oldal. Az egy főre vetített adatforgalom ott is hasonlóra jött ki mint UPC-nél, de ez világszerte nagyjából azonos bármely nagyobb szolgáltatóra.
Ezt az átlag értéket főleg a nagyforgalmú p2p felhasználók dobják meg. Ha kiveszed a legnagyobb forgalmú 5%-t akkor a maradék 95% átlag forgalma könnyen 10GB alá csökken. Az internetszolgáltatóknek leginkább a legnagyobb forgalmat generáció pár százalék userrel van gondjuk, akik a teljes forgalom aránytalanul nagy részét generálják, miközben ugyanannyi bevételt hoznak a konyhára mint a kis forgalmú ügyfelek. A sávszél menedzsment jellemzően ezen nagy forgalmú userek ellen irányul, hogy a forgalmukat kordában tarthassák. A többi felhasználót kevésbé kellene érintenie, mert rajtuk kevésbé van mit szabályozni. Persze ezt nem olyan 1xű gyakorlatban kivitelezni, mint elgondolni. Másodpercenként 2.5 millió adatcsomagból nem olyan 1xű realtime kiválogatni azokat amiket egy korlátozott sebeségű queueba kellene irányítani.