UFO-k,szellemek,meg ilyenek...
-
remark #3888 Nem ugyanarról beszélünk, mikor érzékelésről beszélünk.
"Nyilvánvaló, hogy amikor vadászott és primitív eszközöket használhatott csupán kifinomutabbak lehettek az ösztönei, kellett a túléléshez, ahogy fejlődött ez a terület visszafejlődött."
Én azt nem tudom megítélni, hogy milyen képességei voltak egy "ősembernek". De nézzünk valami mást: Pusztán azzal, hogy az ember városba költözik, elvész a képessége, hogy megfelelően érzékelje a természetet, ami a valóság egy darabja. Helyette megtanulta érzékelni az újfajta mesterséges (ember alkotta) valóságot, ami a város maga. Na most a természetet mint valóságot nem azért (helyesen: nem feltétlen azért) nem érzékeli, mert képtelen érzékelni, hanem azért, mert a természet jeleit elfedi (~kitakarja) a mesterséges közeg által gerjesztett jelzéstömeg. Tehát a képesség elvesztése nem (feltétlen) jelenti azt, hogy valami az emberben magában alakult át. Szimplán jelentheti azt, hogy mivel idejét teljesen más tevékenységekkel tölti, így a képességei közül azok kerülnek előtérbe, amik ezen tevékenységekkel kapcsolatosak.
Ez kb. olyan, mikor megállsz a tengerparton és nézed a vizet. Mit látsz? A tengert. Most fordulj meg. Mit látsz? A partot. Meg tudod figyelni mind a kettőt egyszerre? A példában nem. Mert vagy erre nézel, vagy arra. De nem azért nem tudod megfigyelni a másikat, mert az ahhoz szükséges képességeket elveszítetted, hanem mert hoztál egy döntést ("megfordulok") minek következtében olyan helyzetbe kerültél, ahol "képtelen" vagy a megfigyelésre, még akkor is, ha a képességeid meglennének hozzá.
Ezért szerintem az, hogy mire képes az ember vagy mire nem, az nem vezethető le onnan, hogy összehasonlítasz egy városban élő embert egy "primitív" körülmények között élő emberrel. Az ősemberrel meg pláne nem, mert arról nehéz információt szerezni, hogy milyen képességei lehettek az akkor élőknek.
"Ja képesnek sokmindenre képes lehet ebben az értelemben, csak minek ma már? A hangsúly az "értelmes gondolkodásra" tevődött át. (na ezt szépen megfogalmaztam:))"
Lehet hogy erre terelődött át a hangsúly, na de ez nem ilyen fekete-fehér dolog, hogy akkor ma ez az elsődleges, ez így van jól, és kész. Két problémát fogalmaznék meg: egyrészt az "értelmes gondolkodás" nem mindig értelmes, másrészt néha a "megérzések" többletinformációt eredményezhetnek de mi ignoráljuk őket. Ezek azok az érzékeléssel kapcsolatos kérdések melyeket felvetettem. Egyrészt az "értelmes gondolkodást" negatívan befolyásolhatják (de nem feltétlen) az "ösztönök", avagy más rejtett, elnyomott, háttérbe került képességek, másrészt ezen képességek előnyt is jelenthetnek bizonyos esetekben, ha az ember megfelelően használja őket.
Tehát lehet, hogy a tudatosság az elsődleges, de ennek túlhangsúlyozása annak a nézetnek a kialakulásához vezethet, hogy nem csak hogy a tudatosság az elsődleges, de csak az létezik, és se a feljebb említett probléma nem létezik, se az említett előny nem létezik. Megvan a "józan paraszti észnek" és a lelkiismeretnek is a szerepe a mai napig, sőt, énnél tovább is lehetne menni, de a lényeg az lenne, hogy ezeket vonjuk be legalább a beszélgetésbe, mikor "érzékelésről" beszélünk. Ha a lelkiismereted "jelez", akkor "érzékelsz". Ne csináljunk úgy, mintha ez semmi se lenne.
"Az a bizonyos szűrő meg lehet torzító, elfedő vagy feltáró is."
Igazad van.
"Ne kövesd el azt a hibát, hogy csak egy oldalát gondolod végig a dolgoknak csak azért, mert az ember már csak olyan, hogy ha valamit nem tud biztosan igyekszik valahova besorolni, betuszkolni, hogy megnyugodhasson a kicsi lelke, hogy na ez a kérdés is le van tudva...."
Érdekes dolog saját magamat visszahallani. Tanulságos!