UFO-k,szellemek,meg ilyenek...
-
#3345
A halál az élet rendje, egy természetes jelenség.
És nem akarom, hogy ez velem megtörténjen.
Az is természetes, amikor az oroszlán a torkánál fogva elkapja a gazellát, és kíméletlenül véres cafatokká marcangolja. Ez is a természet.
A természetes halál nem fizikai szükségszerűség.
Vannak olyan élőlények amik természetesen soha nem halnak meg.
Ezt elismeri a tudomány is, pedig hihetetlenül hangzik, hogy létezzen olyan élőlény, amelyik nem öregszik meg és nem hal meg, állandó ciklusokban megújítja önmagát. Pedig létezik ilyen.
Létezik olyan medúza faj is, melyet ha átpréselsz egy szitán, apró részekre esik szét, majd egy idő múlva, újraegyesülve, visszanyeri az élőlény az eredeti formáját.
Mint a terminátorban is. =)
Hiába természetes a halál, attól az még ártalmas nekem, egyáltalán nem tesz jót nekem, hanem megsemmisít, véglegesen elpusztít.
A halál egy fatális pusztító folyamat, nincs visszaút.
A mai racionális állás szerint, a halál nem csak egy állomása a létezésnek, vagy egy kapu, hanem maga az élet végállomása, és nincs tovább.
Ezt a dolgot nehéz megérteni, felfogni.
Az emberek ha a halálra gondolnak, nem tudják azt elképzelni, nem tudnak vele azonosulni, olyan mintha a végtelenre gondolsz.
Csak a szót ismered igazából, de a jelentését nem.
Sokan belebetegedtek már mentálisan abba, hogy megpróbálták felfogni, megérteni a halál jelentését.
A halál bizony nagyon rossz dolog. A legrosszabb ami az emberrel történhet.
Ha megérted, hogy a halál tényleg a végérvényes pusztulás, kitörlődés, akkor azt is megérted, hogy az egyén életének nincs sem értelme, és minden amit teszel életedben hiába való. Mert amikor meghalsz, az olyan mintha soha meg sem történt volna az életed, számodra biztosan, mert sem emlékezni nem tudsz többé, többé egy gondolat sem juthat eszedbe, nincsenek többé érzéseid, nem érzékeled sem a külvilágot, sem belső tudati állapotodat. Nincs tudatod.
Egy mondatban összefoglalva, minden amit most élő állapotod során tapasztalsz végérvényesen eltűnik.
Ez a halál.
Nem akarok ilyen állapotba kerülni.
A környezeted is eltűnik.
Amit most a környezetednek érzékelsz, a világ, és minden dolog, igazából, egy modell, egy virtuális leképezése a valóságnak az agyunkban.
Igazából nincsenek színek, csak elektromágneses hullámok.
Nincs fájdalom, csak az idegek között lévő elektro-kémiai kapcsolat.
Nincsenek hangok sem, azok a levegő molekuláinak összesűrűsödése és ritkulása, hullámszerűen.
Ugyanígy nincs sem meleg, sem hideg.
Minden csak a fejünkben létezik.
Az egész világ igazából egy szerotonin álom. A személyes modellje a valóságnak, aminek nincsenek színei, hangjai, hőmérséklete, stb.
Vagyis nem úgy ahogy az agyunkban lévő modell kép mutatja be.
Ha meghalunk, ez a modell is velünk együtt eltűnik, a halálunkban a világ is meghal számunkra, úgy mintha soha nem is létezett volna.
Persze, hogy nem akarok ilyen állapotba kerülni.
Úgy érzem, hogy élni akarok, és nem meghalni.
Én akarok lenni, ameddig csak lehet, én pedig = tudatom.
A halál valami olyasmi állapot lehet, ha megpróbáljuk elképzelni, mint ha egy embernek elvágnád a gerincét.
Elvágnád a hallóidegeket, elvágnád a látóideget, a mozgató, és érzékelő idegeket.
Majd egy nagyon erős droggal úgy leszedálnád, hogy semmilyen gondolat, emlék nem jutna eszébe, nem lenne tudatánál, semmilyen agytevékenysége nem lenne a drog hatására. Mélyebben szedált állapotban tartanád a kómánál is.
Nem egy kellemes állapot. Csak próbáld magad ilyen helyzetben elképzelni.
És ez nem a halál. A halál végérvényes, és minden törlődik ÖRÖKRE.