UFO-k,szellemek,meg ilyenek...
-
#3329
Neked van sajátod, és létezik.
De mit értesz létezés alatt?
Ha képzeletedben, gondolataidban, mint fogalom létezik, az is a létezés egy formája. De materiális értelemben isten nem létezik, mert nem mérhető, nem tudod megfogni, nincs vele kontaktus.
Isten, csak az egyéni tudatokban létezhet, mint fogalom, mint egy absztrakt modell, melyet viszont valós, tapasztalt érzésekből építünk fel.
Mint a jóságos, vigyázó, és igazságos apa, a szerető nagyapó.
A szigorú, követelőző apa. A gyengéd, szerető anya.
A büntető, igazságtalan és szadista bíró, rendőr.
Az apa, aki erős kezeivel az égig emeli a kisgyereket.
Az apa aki megvéd mindentől, legyőz minden akadályt.
A bölcs, tanító apa.
De egyben az a követelőző apa is, aki erős kezeivel bünteti a kisgyereket.
Egy kisgyermek valóságként megélt irracionális képzetei az apáról, és anyáról. Mert egy kisgyermek valóban úgy hiszi, hogy az apja a legerősebb, az anyja a leggyengédebb, a szülei legvédelmezőbb, legbiztonságosabb közeg.
Amikor a gyerek szembesül a valósággal, nagyon megrémül, képtelen annak elfogadására, és érzelmileg defenzívvé válik.
Milyen érzés lehet, egy kisgyermeknek látnia, hogy erős apukáját, a szeme előtt megverik, a porig alázzák.
Anyját kurvaként kezelik.
A gyerekben ilyenkor egy illúzió világ törik össze.
Ez a világ mindenkiben összetörik apránként, amint a gyerek megismeri a valós világot.
Úgy gondolom, isten képzete ezt a biztonságos, meleg, puha, kényelmes illúzió világot pótolja bennünk.
Ilyen és ehhez hasonló modellekből formálta gyakorlatilag az ember az istent. Ez egy pszichológiai pótlék. Szerintem a gyerekkorunk világából épít modelleket, mert egyszerűen vágyunk arra a biztonságra, amit gyerekkorunkban magától értetődően kaptunk. Gyerekkorunkban a biztonságérzet, genetikailag is erősebb, hogy ezzel is elősegítse, erősítse a gyerek megismerési vágyát a világ felé. Mivel félelemben élve, a világtól, mindentől rettegve, az ember elzárkózik, és nem nyitott a világ felé. Ez a kódolt biztonság érzés, idővel megszűnik, és felváltja a reális ítélethozás, becslés, tapasztalati módszerekkel.
Isten egy paradox, absztrakt apapótlék.
Amit minden ember hajlamos létrehozni magának, azon dolgok okán, amit az egyéni pszichikai fejlődésünk modellje hajlamosít.
Isten képzete nem genetikai kód bennünk, de bizonyos genetikai kódok mely meghatározza pszichikai fejlődésünket, érzelmeinket, kényelmessé teszi számunkra egy ilyen isten-apa modell képzetét, elménkben.
Úgy gondolom.
Ha szó szerint vesszük a keresztény vallást, akkor örökké tartó szenvedés vár mindenkire, aki megkérdőjelezi isten végtelen szeretetét.