Terrorizmus a nagyvilágban
-
#964
Itt egy erdekes cikk :
"Az amerikai hivatalos személyek a felkelőket úgy emlegetik, hogy "egy jelentéktelen kisebbség", csak azért, mert a lakosságnak valóban csak egy kis része vesz részt a szövetséges katonák és iraki objektumaik elleni támadásban. Egyébként bármely ellenállási mozgalomban csak a lakosság elenyésző része vesz részt tevékenyen, és számuk nem lehet mérőszáma annak, hogy milyen valóságos támogatottsággal rendelkeznek.
Ők egyszerűen nem látják, hogy az irakiak és általában az arabok közt milyen elidegenedést váltott ki az USA egyoldalú Izrael melletti elkötelezettsége. Nem ismerik fel, hogy az USA információs műveletei teljes kudarcot vallottak...
Ők a segítségnyújtási program sikerét olyan mérőszámokkal mérik,mint...a megawatt, a tonna, véletlenül sem a siker valódi megnyilvánulásaival, az agyak és szívek megnyerésével. Képtelenek felfogni, hogy az USA szabadságra, demokráciára és reformokra felszólító ténykedéséből az irakiak arra asszociálnak, hogy Washington beavatkozik államuk belügyeibe, hogy az amerikaiak negatív és fölényes viszonyulása az iszlám és az arab kultura iránt Irak lakóiból elégedetlenkedést vált ki, és hogy az irakiak készek befogadni bármilyen teóriát, amelyik Amerika neoimperializmusáról, az olaj feletti rendelkezési jog megszerzéséről szól.
Ilyen benyomásokkal tértem haza a régióban tett körutamról. A múlt héten tértem vissza az Államokba, és úgy vélem, hogy az iraki helyzet soha nem látottan veszélyessé vált.
A legnagyobb aggodalmat az váltja ki belőlem, hogy az amerikai vezetés nem érti meg: az USA katonai győzelmei gyakran politikai vereséggé változnak. Az iraki ellenállóknak nem kell harcolniuk a szó katonai értelmében, elég, ha céltudatos és bátor ellenállást tanúsítanak a világ egyetlen szuperhatalmával szemben.
Az utóbbi hetekben tapasztalt ilyesfajta ellenállás kétségessé teszi az USA ideiglenes iraki adminisztrációja és az Ideiglenes Iraki Kormányzó Tanács képviselte politikai jogszerűséget.
Az irakiaknak az Államok iránt érzett szeretete gyenge és esetleges, az USA kötődése néhány népszerűtlen tanácstaghoz, mint amilyen pl. A.Csalabi, egyre nagyobb kárt okoz. Ennek eredményeként az USA elveszti azt a lehetőségét és képességét, hogy Irakban helyreállítsa a törvényességet, s mindez akkor történik, amikor ez a törvényes rend különösen szükséges lenne a jún. 30-i hatalomátadás miatt.
Az elkövetkező hetekben és hónapokban az Államoknak reális célokat kell maga elé tűznie: minimumra csökkenteni a polgárháború kitörésének veszélyét, és hozzásegíteni az irakiakat, hogy saját kezükbe vegyék a hatalmat. Ez azt jelenti, hogy a lehető leggyorsabban át kell nekik adni a politikai funkciókat, és rohamtempóban lehetővé kell tenni, hogy ők maguk teremtsék és őrizzék meg a közbiztonságot. Egyidejűleg az Államoknak támogatnia kell az ENSZ törekvéseit, amelyek Irak politikai legitimitásának biztosítását célozzák.
Ennek kulcskérdései a következők lehetnek.
-Be kell ismerni, hogy "nem lehet kimerni a folyót". Ma egyszerűen lehetetlen likvidálni a felkelők erőit és lefegyverezni a legnyugtalanabb területeket. Falludzsában és a hozzá hasonló körzetekben túl nagy az ellenállók iránt érzett szimpátia, túl sok fegyvert rejtettek el, túl sok sebezhető pont van ott. Ez nem azt jelenti, hogy az USA szüntesse be a felkelők elleni harcot. Ez azt jelenti, hogy az Államoknak be kell ismernie, hogy a felkelőket lehetetlen teljesen megsemmisíteni. Az amerikai katonáknak visszafogottabb taktikát kellene alkalmazniuk.
-Meg kell erősíteni az iraki biztonsági erők szerepét, és első kérésükre segítségükre kell sietni. Meg kell érteni, hogy az ellenséges érzületű területeken működő iraki biztonsági erők nehéz helyzetben vannak, tőlük nem várható el több annál, hogy sajátos, ideiglenes megállapodásokat érjenek el az ellenállókkal.
-Egyenesen, nem kétértelműen hátat kell fordítani a Kormányzó Tanács olyan népszerűtlen tagjainak, mint Csalabi.
A politika kapuját ki kell tárni a siita ellenzék, a szunnita ellenállók, talán még a Baath volt tagjai számára is.
-Kapcsolatba kell lépni minden siitával, nemcsak azokkal, akik szimpatizálnak velünk. Előítéletek nélkül politikai párbeszédet kell kezdeni Iránnal.
-A sajtóban az amerikaiakkal egyenrangú félként jelenjenek meg az irakiak képviselői.Csökkenteni kell az USA szerepét az ország politikai jövőjének formálásában...
Az Államoknak olyan Irakot kell támogatnia, amelyik képes önmagán segíteni, biztosítani kell az ország önállóságának helyreállítását. Washingtonnak világosan be kell bizonyítania, hogy konkrét terve van az Irakból való teljes katonai kivonulásra, nem szándékozik katonai támaszpontokat létesíteni az ország területén, és nem akar felügyeletet gyakorolni az iraki olaj felett. Amerika adja Irak tudtára, hogy nem hagyja magára, ha egy újabb diktatúra veszélye fenyegeti..."
A tanulmany szerzoje A.H. Cordosman, a Washingtoni Strategiai es Nemzetkozi Kutatokozpont munkatarsa. Katonai es felderitesi szakerto. A cikk a LATimesben jelent meg.
Ez mind szep es jo, de vajon a kornyezo orszagok, illetve a hatalomra vagyo sadr es imamjai is ezt akarjak ? Ha ez lenne a helyzet az USA partner lett volna benne. Azonkivul jelenleg falludjat kizarolag iraki erok ellenorzik, megis csak 5.-en es 6.-an majdnem 50 konvojt tamadtak meg a tersegben, ami csak az irakiaknak rossz. Nincs utanpotlas ezaltal felszoknek az arak. A segelyszallitmanyokrol nem is beszelve. A felszabaditoharcnak titulalt terrortamadasok aldozatai javareszt iraki polgarok. Akkor mitol lessz ez felszabaditas ?
Meg egy kerdes megfogalmazodott bennem : vajon ez az amerikai allampolgar mifele korsetat tehetett itt Irakban ?:-)))