Informatika és tudomány

Terrorizmus a nagyvilágban
  • [NST]Cifu
    #2822
    Hát, talán azért ott a hazai pálya inkább az arabok mellett szól.

    Az irániak nem arabok, hanem perzsák...

    És ilyenkor az dönt, hogy az arabok tudják hova is mennek (iránytű:P), de az amcsik nem, hogy honnan is jönnek.

    Nos azért nem ennyire könnyű tájékozódni vakon, pláne nem egy homokviharhoz hasonló természeti jelenség kellős közepén (az iránytű nem rossz szerkezet, csak ugye akkor még ott van az, hogy nincs tájékozódási pont, az, hogy egyenesen kellene haladni, és az, hogy helyesen kell megbecsülni a távolságokat).

    A magasan repülő légierővel meg max a saját bázisukat lennének képesek bombázni ...

    Egy GPS bomba pontossága 1 méter körüli (állítólag az SBD-é 30-40 centi), az új SBD bombák 112kg-ossak, direkt arra készültek, hogy csak a célpont közvetlen körzetében okozzanak károsodást. Arra pedig még irakban is volt példa, hogy a katonák a szomszéd házra kértes CAS-t (Close Air Support), mire a légierő ledobott egy bombát rá úgy, hogy az épület túloldalán robbanjon. Az épület romokban, a szövetséges katonák sértetlenek...

    A többit inkább már nem is kommentálom, elég legyen annyi, hogy az 1980-as évekbeli Irak-Iráni háború a szakmai berkekben meglehetősen lenézett esemény. Egyik fél sem volt képes kellően koordinált vezetést felmutatni, sem alacsony, sem közép, sem magasvezetési szinten. Egyik oldal sem volt híres a különösebben magas harci morálról. Egyik oldal sem tudott igazán komolyabb harci manővert, taktikai képességet felmutatni, nagyritkán megpróbálkoztak egy-egy bekerítő hadművelettel, de jobbára kőkemény frontális támadás volt a "taktika". Irán védelmében talán annyit el lehet mondani, hogy még így is képesek voltak a Szaddam-rendszer katonai erőit jelentősen hátraszorítani több esetben, tehát az 1980-as évekbeli iraknál azért egy fokkal jobbak volt. Csakhogy irak ekkor bevetette a vegyifegyvereit...