Terrorizmus a nagyvilágban
-
#2150
Irak az 1990-es kuvaiti invázió óta több mint 18 milliárd dollár háborús kárpótlást fizetett, amelynek a nagy része amerikai vállalatokhoz került...
Irak az 1990-es kuvaiti invázió óta több mint 18 milliárd dollár háborús kárpótlást fizetett, írja Naomi Klein a brit The Guardian című napilapban. A pénzt az ENSZ genfi székhelyű Kárpótlási Bizottsága (UNCC) szedi be, és osztja ki. A háborús kárpótlás ténye önmagában még nem meglepő, az viszont igen, hogy a kifizetések Irak tavaszi megszállása és Szaddam Husszein elmozdítása óta is folytatódtak: az elmúlt fél évben Irak 1,8 milliárd dollárt (mintegy 400 milliárd forintot) utalt át ezen a címen Genfbe.
Precedens nélküli továbbá, hogy az elmúlt tizennégy évben kifizetett kárpótlás jó része vállalatokhoz került. Claude Aimé, ENSZ diplomata, aki 2000 decemberéig vezette az UNCC-t, nyilvánosan is megkérdőjelezte ennek a gyakorlatnak a legitimitását. „Tudomásom szerint először fordul elő, hogy az ENSZ vállalati tőkejavak elvesztését és a profitcsökkenést kompenzálja – mondta a Wall Street Journalnak adott 1997-es interjújában – és nem hiszem, hogy ez így rendben lenne.” A pénz legnagyobb részét természetesen az olajipar kapta, a Texaco például mintegy 500 millió dollárt, azon az alapon, hogy a kuvaiti háborúban megrongálódtak a tulajdonukat képező vezetékek, finomítók. Ám számos más olyan vállalatnak is jutott a pénzből, amelyek nem állították, hogy Szaddam Husszein tönkretette volna a javaikat, csak azt, hogy a háború miatt „profitcsökkenést” tapasztaltak, vagy „az üzletmenet romlását” szenvedték el. Ezen az alapon kapott pénzt a Nestlé (2,6 millió dollárt), a Pepsi (3,8 millió dollárt), a Philip Morris (1,3 millió dollárt), a Kentucky Fried Chicken (321 ezer dollárt) vagy a játékgyártó Toys R Us (189 ezer dollárt).
Naomi Klein szerint felháborító, hogy a kereskedelmi szankcióktól és háborúktól sújtott iraki népnek kell megfizetni amerikai nagyvállalatok profitját, azután is, hogy Szaddam Husszeint eltávolították a hatalomból. Szeptemberben az UNCC 377 millió dollárt osztott szét kárpótlás címén, és még lesz miből osztogatni: Irakból októberben további 200 millió dollárt utalnak át Genfbe. Ha ez nem lenne, Irak talán nem szorult volna rá a Valutaalap 437 millió dolláros gyorshitelére, amelyért egyrészt természetesen kamatot kell fizetnie, másrészt vállalnia kellett a Valutaalap által előírt gazdasági megszorításokat. Az átutalt kárpótlási összegek továbbá meglehetős aránytalanságot mutatnak azokhoz képest, amelyeket az Egyesült Államok és szövetségesei eddig Irak újjáépítésére költöttek. A Washington Post becslése szerint ugyanis eddig mindössze 29 millió dollárt szántak az egészségügyi ellátás fejlesztésére, a közbiztonság javítására, a vízszolgáltatás helyreállítására, a csatornázásra, valamint út- és hídépítésre. Szaddam elmozdítása az amerikai és a hazai háborús retorika szerint egyrészt a terrorizmus elleni harc jegyében, másrészt az iraki nép érdekében történt…
A Tudatos Vásárló pedig azon morfondírozott, hogy valóban mennyire egyeztethető össze a szabad piac ideológiája az efféle, vállalatoknak adott kárpótlással. A szabad piacban állítólag az a jó, hogy mindenki a saját pénzét kockáztatja, nem az állam vagy a társadalom hozza a döntéseket, és vállalja a rossz döntések következményeit, mint ahogyan a szocializmusban történt. Ha egy vállalat szerencsésen extraprofitot csinál (mondjuk egy háborúból), akkor nem fizet extra profitadót, mondván, hogy ez nem is járt neki igazán. Ezt a logikát megfordítva viszont jogos a kérdés, hogy miért kap kártérítést akkor, ha a körülmények miatt nem várt veszteségeket szenved el?
Egy másik megközelítésben az egyenlőség problémája merül fel. Az egyszeri embernek nem fizet a biztosító háborús események vagy más erőszakos cselekmények miatt bekövetkezett kár esetén. Mint itthon is sokan megtapasztalták, még árvízkár esetén sem. Miért jár a nagyhatalmú, évi sokmilliárd dolláros forgalmat bonyolító multinacionális vállalatoknak az, amit a kisjövedelmű, gyermekeiért remegő hús-vér állampolgár nem kaphat meg?
Az eredeti cikk Naomi Kleintől „Why is war-torn Iraq giving $190,000 to Toys R Us?” címmel jelent meg a The Guardian október 16-i számában.