Informatika és tudomány

Terrorizmus a nagyvilágban
  • [NST]Cifu
    #1684
    Megpróbálom TIT formába tömöríteni, de iszonyú szerteágazó téma.

    Szóval a kezdetek: A XIX.sz.-ban a cári oroszország erővel beolvasztotta a birodalomba a mai csecsenföldet. A Csecsenek sose fogadták el igazán az orosz fenhatóságot, a Októberi Szocialista forradalom idején ki is nyilvánította függetlenségét, de 1920-ban a Vörös Hadsereg erővel "visszaterelte" őket immár a Szovjetúnióba. A szovjetek/oroszok számára két okból is nagyon fontos csecsenföld:
    1.: A Fekete-tengerhez és a Kaszpi-Tengerhez vezető úton fekszik, stratégialag fontos helyen.
    2.: A Kazah és az Azerbajdzsán területek lévő kőolaj és földgáz kitermelést a csecsenföldön keresztülvágó vezetékeken szállítják oroszország felé.

    1991-ben Dhokar Dudajev (aki korábban orosz Stratégiai Bombázópilóta volt) vezetésével szeparatista mozgalom kezdődött, ami 1993-ban kinyilvánította Csecsenföld függetlenségét Oroszországtól. 1993 és '94 között több orosz kezdeményezés is volt, hogy megdöntsék Dudajev hatalmát, de ezek egyike sem járt sikerrel. 1994-ben az orosz vezetés azzal vádolta a Dudajev-féle vezetést, hogy szervezett bünözésnek, illegális drog- és fegyverkereskedelemnek nyújt búvóhelyet. Eközben az orosz állam fegyverrel és pénzel támogatta a Dudajev-ellenes csoportokat, ezek 1994 Augusztusában felrobbantottak egy telefonközpontot és a Moszkva-Baku vasútvonalat. Válaszul a Dudajev kinyilvánította a szükséghelyzetett, ami korlátlan hatalmat biztosított számára.
    1994 Novemberében orosz elit egységek "önkéntesei" segítségével az ellenállók megpróbálták megdönteni Dudajevet, de az akció kudarcba fulladt. '94 Decemberére hagyományos fegyverzetű orosz egységek állomásoztak végig az orosz-csecsen határon. Egy, máig bizonytalan eredetű, a Jelcin-vezetéstől érkezett utasításra három orosz páncélos hadosztály, Dudajev-ellenes felkelők és orosz belügyi alakulatok megkezdték Csecsenföld megszállását. A terv az volt, hogy az akcióval egy orosz-barát kormányt állítsanak Csecsenföld élére, ám a valóság egy elhúzódó konfliktus lett a gerillahadviselésre kényszerített Csecsen szeparatistákkal. Még Decemberben komoly légi- és tüzérségi támadást indítottak Groznij ellen, miután a város védő szeparatisták keményen védekeztek, becslések szerint ekkor több ezer civil vesztette életét, és több százezren lettek földönfutók, a város pedig szinte a földel vált egyenlővé. 1995 és '96 idején az orosz erők "felszabadították" a Csecsen köztársaság több városát, a Csecsen (ekkor már ellenállók) pedig már ekkor túszejtő akciókkal válaszoltak, és így próbálták meg rábírni az orosz erőket a csecsen katonai foglyok szabadonengedésére. 1995 Áprilisára mintegy 1.500 orosz katona és mintegy 25.000 csecsen (civil és katona) halt meg az összecsapásokban, oroszországban pedig erre egyre nagyobb civil felháborodás volt a válasz (az orosz média eléggé visszafogottan mutatta be az eseményeket, kihangsúlyozva, hogy itt gengszterek ellen harcolnak az orosz katonák).
    1995 Júliusában Dudajev és követői tűzszünetben egyeztek meg az oroszokkal, a megállapodás tartalmazta a felkelők lefegyverzését, az orosz alakulatok nagy részének kivonulását Csecsenföldről, illetve a két fél közötti fogolycserét. Már az elején lassan ment a végrehajtás, az év vége fele pedig teljesen megállt, főleg, miután egy merényletkisérlet történt az orosz erők volt parancsnoka, Romanov tábornok ellen. 1995 végén egy erősen puskaporos hangulatú választást tartottak, amelyet a nemzetközi megfigyelők élesen kritizáltak, a választást egyébként Dokur Zavgajev nyerte.
    1996 Árpilis végén Dudajevet egy gránát repesze súlyosan megsebesítette, és hamarosan meghalt.
    1994 és 1996 között a civil lakosság mind az orosz katonai és belügyi erőktől, mind a szeparatistáktól szenvedtek, bár az orosz erők (már csak a létszámuk miatt is) sokkal nagyon méretekben, az legjellemzőbb bünesetek náluk a diszkriminációból adódótt. Mindkét fél "bevett" gyakorlata volt a kínzás, a hadifoglyokkal való brutális bánásmód, és sok esetben kivégzés.
    1996-tól az oroszbarát Csecsen vezetés megkezdte az ország talpra állítását, természetesen orosz segítséggel, de pénzhiány miatt igen lassan és kínlódva halatt az újjáépítés.
    1999-ben az orosz vezetés a csecsen hegyekben bújkáló bűnöző elemek ellen hadjáratott indított. 2000 közepére az orosz veszteségek 3-4.000 halott, és kétszer ennyi sebesült, a felkelők pedig több, mint 10.000 embert vesztettek. A civil veszteségek "több ezerre" rúgnak. A harcok következtében 230.000 ember hagyta el az othonát, amire a hatóságok lezárták az Csecsen-Ingus határt. Mindkét fél kémiai fegyverek bevetésével vádolta a másikat, bár egyértelmű megerősítés egyik oldal vádjait sem támasztották alá. Az orosz légierő 1999 Decemberétől bizonyítottan használt aeroszol (más néven "vákum") bombákat (ezek gáznemű robbanóanyagot engednek ki a célterületen magukból, amely berobbanva elégetik a levegő oxigéntartalmát, és kettős (egy kifele ható, majd a robbanás helyén keletkezett alacsony légnyomású terület kialakulása miatt egy visszafele ható) lökéshullámmal jelentős pusztításra képes). A harci cselekmények azóta is fel-fellángolnak, olykor a szomszédos területekre (pl. Dagesztán) is átérnek. Mindkét fél a "legrosszabb" énjét mutatja ki (a Csecsen felkelők számtalan segélyszervezet munkatársát végezték ki, az orosz katonai és belügyi erőket pedig számtalan vád érte az emberi jogok megsértése és diszkrimináció miatt), ráadásul a Csecsenekhez számtalan szélsőséges muzulmán is csatlakozott, egyes feltételezések szerint az Al-Kaidától is.


    Személyes véleményem a mostani kis utánanézésem után az, hogy itt igencsak ellentmondásos a helyzet. Dudajev-nek tudnia kellett , hogy oroszország nem fogja ölbetett kézzel nézni, ahogy egy számára stratégiai fontosságú terület egyszerűen kiváljon, és eközben más források is úgy jellemzik, hogy a Dudajev-éra alatt tényleg virágzott a szervezett bűnözés, tehát az orosz vádak is részben helytállóak. Talán valamilyen szinten függetlenedhetett volna Csecsenföld, ha egy politikában járatos ember van Dudajev helyén, és tárgyalásos úton próbálja rendezni az ellentéteket. A felkelők atrocitásai is elég hosszúak, különösen a segélyszervezettek szembeniek meglepőek.
    Az sem vitás, hogy az orosz reakció tipikusan "szovjetes" volt, és cseppett sem ügyeltek a civilekre. Egyszóval itt nincs "jó" vagy "gonosz", legalábbis az én meglátásom szerint... Van az egyik oldalon egy militáns csapat, akiknek nincs igazi politikai vezetése, és van ugye az orosz vezetés, amelynek komoly preztizsveszteség, hogy tíz éve nem tudnak rendet tenni a saját portájukon sem.

    És csendben megjegyzem, hogy ez szégyen a külső népekre nézve is, mivel itt (sem) itélik el a történteket. Oroszország hivatalosan immár "Terroristák" ellen harcol, ami végülis igaz. Csak éppen az orosz erők korábbi (jelenlegi?) tetteit senki sem itéli el eközben (pár emberjogi szervezeten kívűl)....