Gitározás

Jó effektpedálok milyen áron vannak, milyet érdemes venni? Olyan kéne amin van analóg pedál is, és semmiképp sem vox, mert valvetronix erõsítõm van és az effektpedálokba is ugyanazokat az erõsítõ és effekt modelleket teszik mint ezekbe az erõsítõkbe.

"a hivatalos shopokból meg ebayrpl 45-50.000Ft körül mozog az ára."

Ez egy noname masolat.

furcsállom,hogy 11ezer. a hivatalos shopokból meg ebayrpl 45-50.000Ft körül mozog az ára. én is szemezgetek velük, mert majd szeretnék dobni egyet az Epiphone dot gityómra, amit majd.egyszer.valamikor.soká. megveszek 😄

A "szar" szó használata azért nagy bátorságra vall...

Spoiler (katt a megjelenítéshez)

A Gretschemen ilyen típusú tremoló van és egyáltalán nem rossz, ha normális hangolókulcsok vannak a gitáron, akkor tartja is a hangolást. Annyira intenzíven nem lehet rángatni, mint egy floyd-ot, és a "kilengése" is jóval kisebb, de nem is azokhoz a zenékhez van kitalálva, amelyekre floyd-os gitárt használnak.

nemtudom, még nem próbáltam

Ez mennyire lehet szar?😄

Igen az igaz, hogy ha az ember sok zenét hallgat meg esetleg zenél is mellett akkor változik fejlõdik az ahogy a zenére figyel. De a zene még is csak arról szól, hogy érzéseket hangulatok adjon a hallgatónak. Persze egy aktív zenészt el kezd érdekelni egy adott harmóniamenet. De szerintem te se úgy hallgatsz zenét hogy folyton az jár a fejedben hogy éppen mit fog le a gitáros. Az elektronikus zene is más tészta. Én nem hallgatok ilyeneket gondolom te se. De ha hallgatnánk arra is ráállna az embernek a füle. És már is kiadná, hogy mi benne az érdekes vagy ötletest.

sõt.. azt kell mondanom, hogy egy zene hallgató mûkedvelõ nem tudja úgy látni az instrumentális zenét, mint ahogy egy aktív zenész..

úgyértem, mikor elkezdtem gitározni.. tekergettem az erõsítõket.. próbálgattam az effekteket..különféle teknikákat a gitáron..stb..

teljesen máshogy hallom a zenét mint az elõtt

azelõtt a zenét teljes egészében hallgattam, egy fajta dimenzióját

aztán egy idõ után.. mikor már sokkal jobban átláttam ezt az egész dolgot..
már hallottam külön a gitár hangját.. a dobot..bass gitárt éneket.. mint egy kollázs.. sokkal jobban hallottam hogy mi mi.. hallom a kompresszort az éneken, a gitáron.. a lábdobon..
a különbözõ delay és reverb effekteket..az atmoszférát..
sokkal mélyebben átlátom a zenét, több dimenziós lett a zene
de csak az élõ hangszeres zenével vagyok így..

a szintetikus tücx tücc zenénél még mindig ugyan azt látom.. mert nincs ott a lelki szemem elõtt hogy pontosan mi történik..

a másik meg, hogy amikor egy instrumentális zenét hallgatok.. szinte látom magam elõtt ahogy a dobos nyomja a lábdobot..
ahogy a gitáros lefogja az akkordot, powerkordot.., szinte érzem a tenyeremen ahogy tompítja a húrokat, látom ahogy slideol, vibartózik, vagy végig húzza a pengetõt a húron.. ezeknek mind jelentése lett..azelõtt csak jól oda illõ hangok voltak

szóval szinte látom a zenét magam elõtt.. legalábbis minden valós hangra tudok aszociálni hogy mi történik.. és ha abszolut hallásom lenne, elsõre vissza is tudnám játszani pontosan a gitár játékot is

szóval nagyon kevesen vagyunk akik ilyen perspektívából is élvezhetik a zenét.. a többiek csak hallgatják.. mi meg tudjuk is hogy pontosan mi micsoda.. és ez szerintem kurva jó

Egy buta ember nem fogja tudni értékelni az összetettebb zenéket, szerintem azért ez elég logikusnak tûnik.

Azért ezek a tuc-tuc zenék elég primitívek maradjunk ennyiben,de ettõl még azért lehet szeretni ha valakinek erre van szüksége.
Én pl erõs összefüggést látok bennszülött törzsek tûz körüli ugrándozása és kántálása és az ilyen tuc-tuc zene között. És ezek a törzsek szintén elég primitívek,bár gondolom õk azért teljesen jól érzik magukat a saját közegükben és ezzel nincs is semmi baj.

Az ízlésrõl vitatkozással kapcsolatban nekem az a véleményem,hogy ha látok az út szélén egy kutyaszart és valaki azt nyalogatni szeretné,hát tegye,de attól az még kutyaszar marad...

Az ízlésnek mi köze az intelligenciához?
Lehet valaki kõ buta ember de ízléses, vagy fordítva...
"és tõlem aztán szeretheti bárki ezeket az úgynevezett tuctuc vagy mai pop zenéket, attól még tartalom és tudás nem lesz mögöttük." ez megint nagyon fail kategória azt azért érzed ugye? Az tény hogy nagyon sok mögött lófax tudás nincs illetve tartalmilag egy nulla, ilyen azért bõven akad a hangszeres mûfajok közt is, és ugye sok az olyan ami pl zeneileg nagyon szuper, de zéró mondanivalója van, illetve fordítva, ez minden mûfajban így van. Az hogy Te elzárkózol más mûfajoktól az nem a mi problémánk.

Nem azt mondtam, hogy ezekhez nem kell tudás, de közel sem annyi mint gitárhoz. Egyébként igen sok rocker buta, mert divatból hallgatják, de ezt is említettem már. Az, hogy ki mit hallgat, az igen ízlés kérdése, az ízlés meg az intelligenciáé, és tõlem aztán szeretheti bárki ezeket az úgynevezett tuctuc vagy mai pop zenéket, attól még tartalom és tudás nem lesz mögöttük.

Na ezt mondom én is

Olvasom itt ezt a sok elmélkedést és õszintén szólva röhögnöm kell már már rajta. Dobos, basser témához, igenis komoly tudás szükséges azokhoz a hangszerekhez, és nagyon sok esetben nem csak az alapot adják, csak sokan oda se figyelnek zenehallgatás közben ezekre a hangszerekre.

Ez a ki milyen zenét szeret és az alapján milyen ember megint baromság. Kinek mi jön be, nem attól lesz valaki hülye hogy milyen zenét hallgat, hanem attól hogy megy a sok birka után, rockerek közt is nagyon sok a buta ember, még azok közt is akik az igényesebb zenéket hallgatják, tehát az hogy mit hallgatnak rohadtul nem határozza meg az embert. Az hogy egy mai zenének mi a zenei értéke az már más kérdés.

Szerintem azért nem ilyen egyszerû a dolog. Azért ha megnézed jó esetben mûködik az emberekben az ízlés. Rengeteg zenekar meg dj meg mit tudom én mi van. Híresek még is kevesen lesznek. A Fruity példád meg azért nem fedi a valóságot. Mert bár én nem kedvelem az elektronikus zenét. De tudom, hogy amit te azt hiszed hogy olyan lazán kitekernek az azért nem úgy megy. Ha ebben is valami olyat akarsz ami ·jó · az baromi sok meló.

Na jó látom még fiatal vagy. Képzeld vannak olyan emberek akik normálisak csak mondjuk nem annyira fontos az életükben a zene mint mondjuk neked. Ezért lehet ha zenét hallgatna akkor csak arra vágynak hogy kikapcsoljanak. Meg alapvetõen mi a gagyi zene? Ez is ízlés kérdése. Pl van egy rakás zenekar amit kedvelek közben nem is tudnak igazán zenélni. De még is jó.Mert nekem ad valamit. Amúgy meg gitározom, meg hagy ne te döntsd már el, hogy írhatok ide vagy nem.

kurva jó lett ez a cucc.. lehet hallani hogy sokat fejlõdtetek =)

egyébként itt magyarországon nem beszélhetünk igényes zenérõl.. mûvészi értékrõl.. erre itt nincs igény.
ha bekapcsolod a vivát.. vagy mittomén mit.. azt kapod amit a piac igényel.. és a sok igénytelen buta ember az értéktelen, igénytelen gumi zenét akarja..

hát ez van.. nem azt mondom, hogy erõszakkal meg kell változtatni õket.. hallgassák csak.. csak így viszont azok az alkotások amikben van érték, a kezdõ tehetséges zenekarok akik fel akarnak törni a mocsokból.. nem tudnak mert olyan vastagon elöntötte az országot az igénytelen piszok, hogy ki sem látszanak belõle.. csak egy vékony rétek fogja õket hallgatni, akik értékelik azt a zenét

mindenki hallgasson azt amit akar.. én nem kontrollálni akarom.. félre értettél.

olyasmit akartam mondani, hogy egy olyan embernek aki nem rendelkezik kellõ érzékenységgel, nem elég szines az érzelmi világa amibõl meríthetne.. és nincs elég inteligenciája a kifejezéshez.. képtelen arra, hogy mûvészileg értékeset alkosson.
viszont még így is simán tud olyat gyártani amiben semmi érték nincs de a pór nép..a piac felszívja azt.

példáol.. bekapcsolom a fruity loopot.. berakok pár kick drum samplet.. máris megvan a tücc tücc... rakok rá egy notch filtert és envelope fügvényt.. közben csavargatom a potmétereket.. ide oda.. hogy legyen valami változás az idõben.. ne ugyan az legyen 10 percen keresztül
teszek bele még szinti meg string ensemble sample-t.. azokon is tekergetem össze vissza a potikat..és máris ott van a zümm zümm zümm is.. oszt kész is van 5 perc alatt.. egy 10 perces szám

máris mehet a piacra.. élvezhetõ.. lehet rá ugrálni a diszkóba.. és máris én vagyok az új sterbinszky

Rosszul látod, nem az a hülye, aki gagyi zenét hallgat, hanem aki hülye az gagyi zenét hallgat. Ha neked egy darab mély hang ritmikus ismételgetése és néha egy-egy szó odakiabálása zenei élményt nyújt, akkor azt hiszem nem bennem van a hiba. Egyébként ez itt a Gitározás topic, szóval ha nincs hangszer a "zenében" amit hallgatsz akkor gtfo.

Hát ezt most akkor jól megmondtad. Szerettem azt amikor olyanok osztják az észt a mûvészetrõl meg kultúráról meg hogy mi a minõségi és mi nem az. Akikbõl az a alapvetõ tulajdonság hiányzik hogy nyitott legyen másra is. Csak egy apró kérdés akkor. Tehát az nem lehet normális ember szerinted aki tuc tuc zenét hallgat? Szerintem lehet max olyan zenét hallgat ami nekem nem ad semmit. Ennyi, erre próbáltam csak kicsit rávilágítani. Kicsit olyan mint amikor Slinky Cyle panaszkodik hogy õt baszogatják mert más milyen mint az átlag. Ha így is van nem gondolom hogy ezért megérdemelni. Hallgasson mindenki azt amit akar azt kész. Nem ez fogja minõsíteni ki milyen ember.

Mindig megosztom az új számainkat, most se lesz másképp, örülök minden válasznak amiben leírjátok a véleményeteket, mert itt hozzáértõ fülek vannak! Köszönöm!
Nothing But Pretty EP
Baby on the Woods Facebook oldal

Szerintem egyértelmû, hogy kikre gondolt, ha nem sikerült felfogni akkor valószínûleg te is közéjük tartozol=/

aha :-)

nem azt mondtam hogy pórnép.. hanem hogy õor nép

Már bocsánat de kicsit ez erõs. Milyen pórnép? Ki a pórnép? Azért ne játszunk már ízlésrendõrséget. Szerencsére nem egyformák az emberek. Ami neked bejön az lehet másnak meg nem.

én is így látom ahogy te..
a zene olyan mint bármelyik másik mûalkotás..
a buta õór nép nagy része egyszerûen még nincs felnõve, nem elég érettek és érzékenyek, hogy felfogják, érzékeljék a mûvészet üzenetét.

Szerintem a mûvészet az emóciókról szól, végtelen színes skálán mozognak a mûvészi (lelki) alkotások.. és a szép szobrok, festmények, építmények, és a zene is ugyan abból a különös helyrõl jön elõ belõlünk, ahol a lelkünk, szívünk van.

Rengeteg ember van, aki nem képes érzékelni ezeket a dolgokat..
és sajnos ez az ember így járt.

amikor ezek az emberek próbálnak meg zenét komponálni.. akár hogy megfeszíthetik magukat a végeredmény mindig valami hasonló lesz..
tücc tücc tücc. zümm zümm zümm

Persze van aki a "rendes" zenét is csak divatból hallgatja, sok mindent elmond egy emberrõl, hogy milyen zenét hallgat.

Ja egyébként érdekes, hogy minél intelligensebb egy ember annál jobban értékeli a jó zenét. Pl. nézd meg az átlag buta embert aki diszkóba jár és mai pop zenét hallgat, a válasza arra, hogy az adott "banda" melyik számát szereti, mindig az, hogy a legújabbat, tehát szinte nem is azért hallgatja, mert tetszik neki, mert értékeli, hanem mert akkor "menõ".

Én amúgy nem nézem le a dobosokat meg a basszerosokat, senkit sem nézek le mert a zene szubjektív, csak szerintem nincs akkora szerepük és nem kell annyi tudás mint egy gitárosnak.

Én mondjuk a szövegeket is szeretem, de ami nekem is az abszolút a Nirvana-ban, az az egész "flow", nehezen tudom megfogalmazni, talán a dinamizmus lenne a legjobb szó rá. Meg valahogy hitelesnek tûnik az egész, olyan arcok akikrõl tényleg el tudom képzelni a dalok alapján hogy olyan életük van/volt, amirõl elõadnak. Zenelméletileg-technikailag tényleg nem egy bonyolult közeg, A Nirvanára szokták mondani sarkítva, hogy õk három akkordból nem egy számot, hanem egy lemezt írtak. De valahogy annyira jól van összerakva az egész dolog hogy ennek ellenére is imádom.
Dave Ghorl pedig nem csak a Foo Fighters frontembere, a QTSA-ben is volt dobos egy ideig, de ami a említésre méltóbb állandó projektje még, az szerintem nem is a Foo Fighters (a sok Grammy ellenére is) hanem a Them Crooked Vultures, ahol nem mellesleg John Paul Jones adja a ritmusszekció másik felét (Led Zep basszerosa).

a nirvana dobosa chad chanings a bleach idején halálra dobolta magát.. és új dobos után kellett nézni, így jött a képbe dave ghrol.. aki most a foo fighters énekese gitárosa
a nirvana kurva nagy isten volt.. és még ma is az
rengeteg emóció és erõ van a zenéjükben.. nem is a dal szövegben, hanem a zenében

Evolúciós, illetve természeti gyökere van.
A zenét, mint fogalmat legnagyobb általánosságban úgy lehetne megfogalmazni, hogy adott hangmagasságú hangok adott ritmusban történõ megszólalása. Az eredetét olyan természeti jelenségekre vezetik vissza, ami valamilyen szabályos ritmust diktáltak (tenger morajlása, emberi szívverés, stb.), ami egyfajta "metronómként funkcionált még a civilizáció kezdetén, ahogy az elõember ismerkedett az õt körülvevõ világgal. Késõbb ezekt a ritmusokat jegyezték meg és "fejlesztették" tovább pl a vallási kultuszok megjelenésével (õsemberek kántálnak a tûz körül, meg csontokat ütögetnek egymáshoz, stb.) A hangmagasságok megkülönböztetése még inkább evolúciós gyökerû, az emberszabású majmok kommunikációja során különbözõ hanggmagasságú hanghatásokkal kommunikáltak, pl jelezték a közeledõ veszélyt, stb.)

A közösségek és civilizációk létrejöttével az ókor hajnalán, ahogy az meberek letelepdtek és a nyelvek is kifejlõdtek, a vallási énekek/rituálék mellett megjelentek a munkadalok is.
A másik fontos tényezõ a hangszerek fejlõdése volt, a kezdeti ütõ, zörgõ, csörgõ hangszerek mellett megjelentek olyan hangszerek is, amelyek nem csak egy, hanem több hang megszólaltatására is alkalmasak voltak: sípok, a furulyák elõdjei, és a líra-hangszerek a Görögöknél.

Aztán a kereszténységgel jöttek a gregorián énekek, meg a latin kántálás, megjelentek a kórusok, az orgona, a reneszánsszal pedig a szimfonikus zenekari hangszerek elõdjei, majd kialakult az európai "komolyzene", ami aztán az amerikai gyarmatokon keveredett a behurcolt néger rabszolgák népzenéjével, megalkotva a blues-t, a jazzt, a ragtime-ot, a gospelt, a solut, a spirituálékat, innen meg Európa és Amerika oda-vissza passzolgatta a könnyûzenei mûfajok fejlesztését egymásnak. A világ többi részén ezalatt meg a népzene fejlõdött, majd mikor találkoztak az európai-amerikai mûfajokkal, kölcsönösen hatottak egymásra.

Az hogy egy dal kellemes, általában az egyéni döntés alapja, van aki ugyanazt a dallamot kellemesnek, van aki kellemetlennek hallja. A zenetörténet során ezeket a véleményeket átlagolták, így alakult ki a dallamok jelleme, és ezért mondják általánosságban pl a dúr hangzatokat dinamikusnak, a moll-hangzatokat meg melankolikusnak. De ettõl függetlenül vannak olyan emberek, akiknél az átlagtól teljesen eltérõ érzelmeket váltanak ki, ezért nagyon szubjektív dolog a zene.

uram haver =) <#eplus2>
megjött a jackson dkmgt az usából
december elején vettem az ebayrõl.. és most ért ide..
úgy látszik épségben.. karcolás nélkül..
igaz..kb másfél hónapot állt a vámon mire kijött

Most nem is azon vitatkozunk, hogy "jó"-k, mint dobosok, hanem arról hogy egy zenekarba a dobos is lehet húzónév, úgy meg pláne, ha adott csoporton belül vizsgálódunk (mert gondolom hogy a gitárosok több híres gitárost, a dobosok több híres dobost, a csellisták több híres csellós ismernek "szakmai" okokból, mint az átlag, zenei tanulmányokkal/tudással nem rendelkezõ zenehallgató).

Az említett zenekarok sikereihez meg jócskán kellettek a dobosok is, nem véletlenül cserélték le Beatles eredeti dobosát is Ringo-ra, és a dobosok igenis vannak olyan "képzett" zenészek, mint a gitárosok - annak ellenére hogy a zenében a dob nagyrészt ritmushangszerként van definiálva. Valamiért nagyon divat lett a könnyûzene szereplõi között (fõleg a gitáros, énekes pozícióban lévõ emberekre jellemzõ) lenézni a dobosokat - de manapság már a basszerosokat is -, meg leminõsíteni õket, mondván, csak az alapját adják a zenének, de a zene jellemét a gitár/ének határozza meg. Pedig nagyon nem így van, csak sajna az a tapasztalatom, hogy a hallgatóság részérõl igen nagy arányban nincs igény a zenei látókörük szélesítésére, és "megelégszenek" azzal a pár mûfajjal, amiben kényelmesen érzik magukat és ezek a mûfajok nagyrészt a könnyûzene populárisabb oldaláról kerülnek ki.

Könnyûzenét én is a komolyzene komplementereként értelmezem köznyelvi funkciójában, amikor meg a komolyzene szót használom, akkor azokra a mûvekre gondolok amiket zeneszerzõk írtak szimfonikus zenekarra, vagy annak részeire/részhangszereire. Ha kicsit tágabban veszem, akkor mondhatnám azt, hogy mindezt még a klasszikus zeneelméletet felhasználva teszik, de akkor már kilövök bizonyos csoportokat a komolyzenén belül (pl avantgárd), illetve lehet vitatkozni arról is, hogy habár a szimfonikus zenekarba zongora nincsen, mégis rengeteg zongorára írt klasszikus darab létezik, már csak kompozíciós hangszer szerepének mivolta miatt is.

gondolkoztatok már azon, hogy mi a zene?
miért van rá szükségünk, meg honnan ered..
valami evolúciós gyökere kell hogy legyen..
meg mi dönti el, hogy egy dallam kellemes vagy kakofón.. élvezhetetlen

Na wikipedia szerint komolyzene azaz klasszikus zene, hát neoklasszikus skála van, szóval.... De egyébként szerintem nincs olyan fogalom ami egyben leírja a mai pop és metál zenét is, tehát a "könnyûzene" sem mûködhet mindkettõnek a leírására. Nézzétek meg Bucketheadet, na ha az könnyû zene...

Mitõl könnyû meg komoly zene valami?

könnyû zene az nagyon tág fogalom,gyakorlatilag ami nem komolyzenei mûfaj az könnyû zene,tehát a legdurvább metal is ide tartozik

Na hát én nem azt mondtam, hogy nincsenek jó dobosok, de mondjuk a Nirvanat sem Dave Grohl adta el, a Beatlest sem Ringo, a többit meg kb. nem ismerem. Egyébként a könnyû zene alatt mire gondolsz? Mert a pop zenében nem is használnak hangszereket manapság... Én még nem találtam olyan zenét amiben a gitár szar volt és ennek ellenére tetszett volna.(szar =/= egyszerû)

így van.. én sem hiszek a tehetségben..
a tehetség = kitartó gyakorlás, érdeklõdés a dolog iránt

az éneklési tehetség meg a fentiek + készség amit a gének határoznak meg

nincs itt semmi olyan, hogy tehetség..amit az égbõl kapunk.. valami isteni helyrõl.

a genetikai program kódunk 99.99% ban azonos köztünk emberek között
tehát sokkal jobban hasonlítunk egymásra mint azt gondolnánk..
amire egy ember képes, arra kitartó gyakorlással, tanulással, képes a másik ember is (leszámítva a fogyatékos, sérült és genetikai hibás egyéneket, kokerókat stb)

és Dave Lombardo a Slayerbõl <#eplus2>

Amúgy jó dolog azt mondani valakire,hogy pl. tehetséges,de ha valaki nem az,szerintem az is meg tud azért tanulni bármilyen hangszeren ha van kitartása. És el lehet jutni magas szintre.
Minden fejleszthetõ a zenéléssel kapcsolatban az éneklés is,egyedül az ének hangszíne olyan amit az élettõl kaptunk.

ha a gitár rész jó akkor bármit "el lehet adni"

Ezt nagyon jól írtad, a könnyûzene az 1960-as évek közepétõl a Beatles óta nagyon gitár-centrikus lett, aztán ehhez jöttek a nyolcvanas években a szintetizátorok, és mára nagyjából így vált ketté, hogy az elektronikus zenét a szintik, a nem elektronikus könnyûzenét meg a gitárok "uralják" (talán a popzenében van némi átmenet a kettõ között).
Bár mondjuk én inkább az éneket határoznám meg olyan tényezõ-ként, hogy ha az nem jó, akkor eladhatatlan az egész produkció.

De a dobos kijelentéssel azért jócskán tudok vitatkozni; Euge Bertmann Krupa, Buddy Rich, Max Roach, Louie Bellson, Kenny Clarke, Arthur Blakey, Fred Below mind olyan dobosok voltak, akik húzónévként szerepeltek a zenekarokban, nem egyszer zenekari vezetõ szerepet is betöltve - bár veló igaz, õket mind a hatvanas évek elõtti jazz-blues "érában" kell keresni. De ma is vannak "híres dobosok" pl, Hann Bennik Hollandiából (Szegedi jazznapokon volt novemberben, lehidaltam, mit mûvelt egyetlen! pergõdobbal...), vagy Magyarországon Borlai Gergõ. Hogy kicsit populárisabb példát mondjak, a Blink-182 semmire se ment volna Travis Baker nélkül... (nem feltétlen zenei minõség, hanem siker tekintetében...)
De mondjuk dobosok körében a Beatles Ringo Star-ja, a Who Keith Moon-ja, a Led Zep John Bonham-ja, a Police Stewart Copeland-je, a Nirvana Dave Gorhl-ja, a Muse Dominic Howard-ja, ugyanolyan nagy nevek mint nekünk Lennon, Harrison, Townshend, Page, Sting (tudom, hogy õ basszsusgitáros), Cobain vagy Bellamy nekünk gitárosoknak.

ez az éneklés dolog engem érdekel..
kerestem az interneten anyagokat, amikbõl megtanulhatok énekelni nem pedig bohóckodni..de nem volt semmi használható.
errõl a fejhangról sem hallottam még sokat.

Szerintem a bandák legmeghatározóbb része a gitár, ha a gitár rész jó akkor bármit "el lehet adni", és ez a zenetörténelemben nagyon sokszor így is volt, viszont ha mondjuk szar a gitár akkor ott halott is a banda, legalábbis én még nem találkoztam olyan bandával amit mondjuk a dobos miatt hallgatnak az emberek... Nehézségben szerintem szintén a gitár van elöl, a többinél sokkal hamarabb elérheted azt a szintet ahonnan már "nincs tovább", gitárnál ez gyakorlatilag szinte végtelen, mivel nagyon sokszínû hangszer. Persze amit már begyakoroltál az nem nehéz, bármi is legyen az, tehát ha mondjuk a bandád számait begyakorlod akkor nem lesz nehéz újra eljátszani, megírni õket viszont más kérdés, kevés gitártudással is lehet jót írni(pl. Nirvana), de sok tudással is lehet hogy senkit sem érdekel amit csinálsz.(erre nem akarok példát írni és nem is fogok mert flém lenne belõle)

Fõként a stílus befolyásolja az egészet. Vannak olyan stílusok ahol valamelyik hangszer elõtérbe, "szólópozicióba" kerül és a többi általában azt támogatja, kíséri, így legtöbbször nem játszanak bonyolult témákat. Könnyûzenében leggyakrabban az ének a "szolópozicióban" lévõ hangszer.
Ha nem az ének, akkor a zongora vagy a gitár "vezet", mert felépítésük miatt ezek azok a hangszerek, amik elég nagy hangterjedelemmel rendelkeznek ahhoz, hogy ritmus és szolóhangszerként is funkcionáljanak - bár a játéktechnika és a 5-6-7-8 húros basszusgitárok elterjedésével már a basszusgitár is lehet "szolóhangszer".
Szóval "zenneelméletileg" az általad felsorolt hangszerek közül a gitárnak van a "legbonyolultabb" elméleti tudása.
Pengetõvel használva a bassgitárt nincs nagy különbség a gitározástól, csak minden akkordnak a basszushangját pengeted. Ujjakkal játszva már jöval bonyolultabb, összetettebb technikákat lehet kivitelezni (slap, popping, tapping, stb.), te ezek a technikai malõrök nem minden stílusú zenéhez állnak jól - kb úgy, ahogy átlag rockzenébe sem játszanank a gitáron szeptim-, vagy nónakkordokat. Leginkább "technikaigényes" mûfajok basszusgitár szempontjából talán a funk és a jazz vonalon vannak - bár jazz-ben sokszor inkább nagybõgõt használnak basszgitár helyett.
Dobolás egy teljesen más folyamat, a dob alapvetõen ritmushangszer. Meg kell tanulnod függetleníteni a négy végtagodat, hogy külön idõben tudd mozgatni õket, aztán továbbfejlõdve lehet olyanokkal is szórakozni, hogy különbözõ erõséggel üsd mondjuk a lábcint vagy a pergõt. Dobolásnál általában számolni kell a fejedbe a metronómot, és pontosan hozni a tempót. Amikor pedig szólozol a dobon, az kicsit hasonlít a blues-gitározásnak ahhoz a fajtájához, amikor riffelsz, aztán némelyik riff helyett csinálsz egy kiállást, de a kiállás végén ritmusban vissza kell térned az eredeti riffhez, hogy folytonos legyen (kicsit hülyén fogalmazom meg, ilyesmire gondolok). A dobolás "technikai fellegvára" a jazz és a fúziós zenékben jelenik meg a könnyûzenén belül.
Az éneklés szerintem leginkább annak függvénye, hogy mennyire jó a zenei hallásod. Aki kihallja, hogy megfelelõen pontosak-e az intonációi, az bizonyos hangterjedelmen belül nagyon könnyen megtanul énekelni. Azután, hogy a természetes "hétköznapi" hangterjedelmed mit enged meg, onnantól jön a gyakorlás része, légzéstechnikák elsajátítása, falsettoban-való éneklés, aztán az hogy a természetes és a falsetto hang közötti "üres teret" egyre jobban lecsökkentsed - ez az a hangterjedelem, amit a fiúk elvesztenek mutáláskor. Vannak ilyen típusfeladatok is, amit énekesek közül kevesen tudnak kiénekelni, ilyen a harmonikus moll skála hetedik és nyolcadik hangja közötti félhang ugrást sokan egész vagy másfeles ugrással tudják csak megszólaltatni. Egyébként érdekes az is, hogy a könnyûzene nagy részében (különösen a popzenében) az énekesek egy számban bõven kvart vagy kvint terjedelemben mozognak a hangjukkal, és még az oktávos kiugrások is elég ritkák (az sem skálaszerûen, csak adott hangra énekelnek oktávot). A technikai szempontból jó énekeseket a jazz, soul, gospel vonalon lehet megtalálni szvsz.
Zongorát nem írtad, pedig zenei tanulmányoknál bármely hangszeren elvárt, hogy mellette tudjon az illetõ zongorázni is, mivel az a "sztenderd" kompozíciós hangszer.

Ha igazán kihívást keres valaki, akkor szerintem valami olyan hangszeren tanul, ami lehet "hamisan" játszani, merthogy ugye a zongorán, gitáron, furulyán stb. mind megvannak a pontos hangközök arányaikat tekintve (oké, a fretless gitárokon nem...). Szóval valamilyenen "vonós hangszer (hegedû, cselló, brácsa, nagybõgõ), egy harsonán vagy egy harmonikán játszani tudó ember, ha most benéz ide a topikba, körberöhög mindenkit, hogy mit szenvedünk itt a hathúrosainkkal... <#kuss>

szerintem ez maximálisan dal/stílus/készségfüggõ.
én pl. mostanság kezdtem el basszerozni és még érzem, hogy nem állt rá teljesen az agyam, mert könnyednek tûnõ témákkal egy csomót bíbelõdök, mire átlátom, míg gitárnál elég egyszer ránézem, hogy milyen akkordokból van összerakva és már meg is van.

üvöltés..
hc ban és metalcore ban elég sokat van
screamoban meg egy elég speciális formája a high pich scream..ez olyan mintha a szük farmer teljesen elszorítja a tökeidet, és ilyen vékony magas hangon ordítasz.. elsõre lehet hülyén hangzik..
meg van a morgás.. stb

Mindegyiket lehet alacsony es magas szinten uzni...

Szerk: mi az a scream?

szerintetek melyik nehezebb egy bandában és miért?

gitározás
bass gitározás
dobok
éneklés
scream

???

aranyosan néz ki, meg legalább fa nem mint a telecoustic amit tizezerért adtam el. <#rinya>