Miért van az, hogy ha az ember tisztán és egészségesen akar kajálni, akkor ezerszer jobban meg kell küzdenie az állítólagos szeretteivel azokkal ellentétben, akik cigiznek, piáznak, vagy két pofára tolják be a szarabbnál szarabb kajákat.

Miért van az, hogy egy társaságban ha valaki elszív egy doboz cigit egy este alatt, az igazából senkit nem zavar, de ha reggel 6-kor, vagy télen elindulunk futni a -5 fokban, akkor mi vagyunk komplett idiótának nézve?

Miért van az, hogy a fosásig lerészegedés létező összes stádiuma senkit nem zavar, de ha egy buliban mentes vizet iszunk, és nem verdessük szét magunkat 10 percenként egy tequilával, akkor mi vagyunk a rebellis különcök, akik nem tudják élvezni az életet?

És az örök kérdés...

Miért van az, hogy ha visszautasítjuk a cukorban hedonuló, zsírban tocsogó, minden tekintetben vállalhatatlan ételeket, akkor mi vagyunk a furcsa köcsögök, akiket órákon keresztül lehet baszogatni, de persze az asztaltársaságban ülő kihízott fejű rokonokhoz egy rossz szavunk sem lehet, és még annyit sem mondhatunk nekik, hogy „Te figyelj már. Vágom én, hogy elfogadtad magad meg minden, és tényleg szerintem is szexi izzadt pofával szuszogva, a hatodik krémest zabálni, de azért csak meg kéne élni azt az 55 éves kort nem gondolod? Tudod, ott van 2 gyerek a ficakban, akiket talán még fel kellene nevelnie valakinek.”

De ezt persze nem szabad mondani. Viszont a gebézés, anorexiázás, röhögés a diéta, valamint a vegetáriánus kifejezés létező összes változatán gond nélkül mehet akár órákon keresztül is, de figyelmeztetni valakit, hogy ott maradt a szája szélén egy fél szelet dobos torta, na az micsoda parasztság már.

Miért azokat baszogatják, akik egészségesen akarnak élni, és miért nem szól senki egy rossz szót sem a társadalom azon tagjaihoz, akik látványosan mérgezik magukat?

Mert mindenki pontosan tudja hogyan kéne élnie, mi lenne a helyes életmód, de megvalósítani azt vagy nincs hozzá ereje, vagy emberileg nem képes rá. Minden ember aki úgy él, ahogyan mindenkinek kellene, -amely életmód kétségkívül lemondásokkal jár- tükröt tart a társadalom azon tagjai elé, akik nem ezt teszik. Márpedig ha szembesítesz valakit a hibáival, akkor az támadni fog. Támadni fog téged, mert te testesíted meg azt a személyt, amilyennek neki is kellene lennie és ő nem akar szembesülni. Persze hogy nem szól ha cigizel, ha piázol, ha szar kajákat tolsz magadba, mert ő is ezt teszi, így nyugtázza magában, hogy lám nincs egyedül a szarban, ezzel felmentést ad önmagának.

Senki nem fog szólni ha mérgezed magad, mert egy másik ember gyengeségét látva te különbnek fogod magad érezni. Minél inkább pusztítja magát valaki, te annál inkább többnek fogod magad érezni nála, ez ilyen rohadt egyszerű. Főleg a nőknél van ez a sztori. Egyen csak a másik, legalább egy konkurenciával kevesebb.

Minél minőségibb életet élsz, a társadalom annál jobban fog utálni. Ezt fogadd el, és nyugodtan szólj be a dagadt fejű rokonoknak te is, ha az élet úgy hozza, hogy meg kell tenned.

Tudod, az ő érdekükben, csak ahogy miattad is aggódnak…