The Longest Journey

Nem tudjátok, hogy az miért lehet, hogy a Javascriptek nem mûködnek a weboldalakon, csak néha. Hiába kattintok, nem történik semmi.
Ilyen kezdetû a hivatkozásuk: javascript:assembler("3002", .......

Mi lehet az oka?

Csak annyi, hogy ahhoz nem férek hozzá...

Az jó, én is szeretek túrázni. Egyébként ha már kérded, akkor osztálykiránduláson(túrázni) voltunk a Magas-Tátrában. Elsõ nap egy kis lightos gyaloglás a hegyre, másik nap már ketté osztódtunk és a sok-sok emberbõl 21 (köztük én is) nekivágott a hegycsúcsoknak. A legmagasabb pont 2100m volt. Volt ott minden. 1szer elkapott a tériszony, mikor féloldalt dõlve kellett lánc segítségével átmenni úgy, hogy jobbra-balra 500m-es mélység és egy rossz lépés után mész is lefele<#eljen> Aztán kb félúton a 2. hegycsúcson megeredt az esõ, leszálott a felhõ, de ez még nem gond, viszont jöttek a villámok. Aztán egy fél órás másszunk visszafelé, vagy elõre krízis után folytattuk az utat. Késõbb már alig lehett látni merre mászol a ködtõl, de megérte. Állati kemény volt. Megcsinálnám még 1*, bár akkor nem ezt gondoltam...<#vigyor2>Ja és 3. nap volt még egy gyengébb (az elõzõ után) mászás egy vízeséshez, meg pár szép, tiszta vizû tóhoz. Kemény háttérképek készültek...aki teheti menjen el oda, csak ajánlani tudom.<#papakacsint>

Felért a ketteskére is

A kettesre felért, megy az egyesre is. (valamelyikrõl aztán törölhetõ)<#hehe>

Fõ a biztonság <#hehe>

Mi baj a kettessel? Egyébként van webes felülete is. (ha nem kapcsolodik FTP-n próbálkozni kell 4-5x, mert az egyik tüzfal megfoghatja ellenörzés céljából. (3 van))

Itt már fele fennt van. Nem nagy- tömörítve 14,5MB, akkor oda is felteszem, de kb 20 perc mire felér.

Inkább menjen már az egyesre... Nekem is kellene. 😊

Asimov megy a ketteskére<#vigyor2>
Türelem, nekem ez lassan megy<#unalmas>,de fenn lesz.

Egy kérdés:

Van valakinek Asimov Összes elektronikus formában?
Ha igen, szeretném elkérni töle.
Köszi

Hétvégén mondok pontos számot, mert nem nagyon haladtam a meccsek, és a Paradise miatt. De ma fordítottam, és hétvégén is akarok.

Tényleg a TLJ-vel hogy álltok? A legutóbbi amire emlékszem úgy 80% körül lehetett.

Most szerkesztettem át megint, köszönöm.

menõ az új logó😉)

Csak nem volt benne részed??? :-)

Hát, igen 😊

Egy remek hír:

Elkészült a nemrég megjelent Davinci code magyarítása. Letölthetõ a magyaritasportal-ról:
http://www.magyaritasok.hu/?func=news_info&id=677

Gondolom ezért is duzzadt ilyen hollibilisre a szövegállomány.

Egyébiránt, döbbenetes, hogy mi mindenre van utalás a TLJ-ben...!

sajnos ez az igazság😞(
én meg még plusz gondban vagyok, mert nem nagyon szeretem a húst😞)
marad a vajaskenyér paradicsommal😊 szerencsére mi is tele vagyunk gyümölcsfákkal, saját zöldségekkel stb.

Témába vág, a The Longest Journey-bõl.
Newport Hírhálózat Híreibõl kiemelve:

Terroristák Célpontja A Master Burger Hálózat

"A mindezidáig folytatólagosan zajló könyörtelen és szadista genetikailag tenyésztett állatok kísérletei befejezõdnek, mi, az SzFSz (Szarvasmarha Felszabadító Szervezet), folytatjuk a Master Burger és más cégek éttermeinek támadását, mik a testvéreink, a szarvasmarhák mészárlására szakosodtak."
A fenti közleményt névtelenül sugározták minden hírállomásra, csütörtök késõ éjjelén, egy halálos robbantást követõen, a Newport Metro-beli Master Burger-nél, ahol 18 ember esett áldozatul és további 23 komolyan megsérült a bomba és fagyasztott hamburger hús szilánkjaitól.
Teljes felelõsséget vállalva a gonosz támadásért, az SzFSz folytatta, "Elismerjük és gyászoljuk az emberi áldozatokat, de szeretnénk rámutatni az igazi bûnösre ebben az esetben, a Master Burger Társaságra, kinek szadista és kegyetlen bánásmódja a tehenekkel, disznókkal, csirkékkel és tonhalakkal szemben extrém méreteket ölt. Azok, akik meghaltak ebben a támadásban, maguk is támogatták ezt az embertelen gyakorlatot az ott étkezésükkel. Ki is az igazi gyilkos ebben az esetben?"
Az utóbbi robbantás volt a tizenötödik a sorban a Master Burger éttermek ellen az elmúlt tizenkét hónapban, a halálos áldozatok száma elérte a 205-öt. Ugyanakkor, a fenyegetés - úgy látszik - nem zavarja a Master Burger klientúráját. Mondta Joe Burgess, egy soför Newport-ból, és egy katona a tegnapi célpontból:
"Az SzFSz nem fog rávenni arra, hogy felhagyjak a kedvenc ételem fogyasztásával; egy Tripla Whammy Marha Húspástétom egy adagnyi párolt hagymával, Sült Foszlánnyal, Moslékszósszal és nagyméretû Bingo! Cola-val. Elöbb engem kell felrobbantaniuk. Le se szarom, hogy mit akar az SzFSz, mi, húsevõk sosem lehetünk olyanok, mint az õ hosszú hajú, vega, homokos bandájuk, akik azért teszik ezt, hogy bizonyítsák mekkora faszok, a söpredék barátnõik számára."
Egy másik pártfogó, Alice Sanders, egy háziasszony Albuquerque-böl, nem ért egyet:
"Még ha az SzFSz módszerei különösen szélsõségesek is, az elveikkel egyet kell értsek. A marhák gyárakban történõ genetikai tenyésztése megvetendõ; én csak tudom, dolgoztam egy ilyen gyárban. Vannak jobb módszerek is a szükséges hús elõállítására."
A lehetséges, jobb megoldásokra térve. Az egyik megoldás a szintetikus hús lehet, amit immáron több, mint 50 éve használunk, de még több, lelkes húsevõnek kell elfogadnia az ízbeli és szövetbeli hasonlósága ellenére. A Master Burger agresszív hirdetései, miszerint õk "valódi húst" használnak, és hogy a fogyasztóik létszáma 40,000+ fõnyi, valószínûtlenné teszi a változást. És mivel a Master Burger kitart a "valódi hús" üzlet mellett, potenciális célpontja marad az SzFSz-nek, a Szója Fiúk-nak, és egyéb állatvédõ szeparatista célszervezeteknek.

Bocs, de a TLJ eléggé szókimondó 😊)

Azokat sem szoktam.
A feleségem fõz minden nap. Apósoméktól vesszük a dsiznót, csirét, meg marha húst. Mindent õk termelnek. Tejtermékek és a zöldség is onnan kerül ki. Jelenleg csak gyümölcsöt veszünk a piacról, de õsszel már telepítem a gyümölcs bokrokat és fákat a kertbe, így az is meg lesz oldva. Szomszéd udvaron szaladgáló tyúkjai tojják nekünk is a tojást, de a garázzsal együtt már kész a mi tyúkolunk is, így 2-3 hét és már nálunk is szaladgálnak, bár elõször csak vágnivaló csirkékkel kezdünk.
Marad télen a narancs és banán vásárlás.
Ez sajnos már nem csak a pénzmegtakarítás miatt van, hanem az egészséges élelmiszerek miatt is. A jelenleg hatalmon levõk az elmúlt 16 év folyamán mindent megtettek azért, hogy tönkre tegyék a magyar mezõgazdaságot. sajnos sikerült is nekik, így elárasztott minket a külföldi selejt termék. Elég sokszor hallani a tévében, hogy ilyen meg olyan romlott húst foglaltak le, aminek nagy részét már éppen beledarálták valamibe és eladták. Na ez csak a jéghegy csúcsa és a többirõl nem is tudunk. Szinte már nem is tudsz vásárolni semmit a boltban, ami nem romlott, vegyszeres, rákkeltõ alapanyagból készült.

megpróbálkozom hátha: képregények világában jártas esetleg valamelyikõtök? konkrétan Gilles Chaillet érdekelne😊 azon belül is Róma c. képregénye😊

Konzervet? És a többi?😊 Parízer, virsli és társai?😊 Meg még nagyon sok mindent sorolhatnánk😊

A hasonló történetek miatt nem szoktam konzerv termékeket fogyasztani :-)

Remek!
Elõre is köszönöm!

Utólagos engedelmeddel jókat mosolyogtam a kálváriádon :-)

Errõl eszembe jutott egyik kis kalandom, amikor a nagy lé reményében elmentünk egy haverommal Újfehértóra egy hétre meggyet szedni, az akkor gigantikus pénznek számító 800 Ft-os napibérért (ennyibõl akkoriban egy egész héten át részegek voltunk, komolyan).
Újfehértó lakosságáról csak annyit, hogy 100% cigány.
Reggel korán kezdés. Körülnézve látjuk, hogy barnába öltözött a táj, szóval roma mindenütt bármerre is nézel. Ránk úgy néztek mintha idegen bolygóról jöttünk volna, amiben valószínûleg az akkori seggig érõ hajunk is szerepet játszott.
Valami ifjúi naivitástól vezérelve meg voltunk gyõzõdve róla, hogy a meggy szedés annyiból áll, hogy mi felmászunk egy fára a kis vödörkénkkel (hoztunk is magunkkal otthonról) és egy kényelmes ágon elhelyezkedve szedegetjük majd a finomságot, közben nagyokat eszegetve belõle, az sem baj ha csak nap végére telik meg az a bizonyos vödör.
Nos, hamar széttöredezett rózsaszín álmocskánk.
Két ponyvát végigterítettek a fa két oldalán, majd jött egy hatalmas rázógép és lerázta a meggyet, amit elõtte 2 nappal gondosan bepermeteztek valami löttyel, amitõl baromira könnyen lepotyogott a fáról, egyben elintézve azt is, hogy ne egyen senki egy szemet sem, mivel így mérgezõ.
Kétféle melót csináltunk. Ment egy traktor két fasor között közepes sebességgel, maga után húzva egy alacsony utánfutót, közben négy kicsi fonzi õrültmódra rohan a fák alatti meggyes ládákért, amiket a ponyvára rázott meggybõl töltöttek meg. Felragad egy dögnehéz ládát - a kottásabb cigányok kettõt - és mint akit a tatár kerget rohan a döcögõ traktor után, majd elegáns ívben felhajítja a ládát az utánfutóra és máris becélozza a következõ ládát és uzsgyí.
A másik meló a finom kamion pakolás. Reggel jött egy hodály méretû hûtõ kamion, amibe a ládákat pakoltuk. Na ezt nem sokáig bírtuk, úgy egy óra után beestem egy ládával a többi tetejére, de én ezt már észre sem vettem, mivel akkorra már megszakadt a kapcsolatom a külvilággal.
Ezután betettek minket az asszonyok közé...
Õk válogatták a meggyet. A traktorról leszedett ládákban vegyesen volt levél, faág és mindenféle szemét amit kiszedtek. Na eddig sem örvendtünk túl nagy népszerûségnek, de ezután totális megvetés tárgyai lettünk. Minket ez akkor már nem érdekelt.
Valami csoda folytán eljött a munkaidõ vége. Elmásztunk a sátrunkig - mivel abban laktunk - és összeestünk.
Másnap hajnalban megszöktünk...
A csoda az volt, hogy valahogy utánunk küldték az 1 napi bérünket, haverom faterján keresztül. Szükség is volt rá, mert ebbõl aztán maximális felejtésbe kezdtünk.

Szerencse, hogy amúgy sem nagyon szerettem korábban sem ezeket a termékeket, és ha eszek is ilyesmit, akkor is csak házi/saját készítésût.

Az ilyen sztorikat azért nem szeretem, mert mindig újabb és újabb terméktõl kapok undort... <#eplus2>

Akkor én is mesélek... 😊

Egy ismerõsnek köszönhetõen jutottam el diákmunkára egy uborka savanyítóba és egyéb zöldség-gyümölcs konzerválóba. A munka abból állt, hogy az uborkaföldeken leszedett, majd zsákokba rakott nevezett terméket fel kellett pakolni egy IFÁra és elvinni a telephelyre. Majd ott lepakolni, és egy szortírozó gépbe beönteni, ahol a szerkezet mérete alapján potyogtatta ki a különbözõ ubikat. A munka fizikai volt, annyira nem fizetett jól, de pénzt lehetett vele keresni.

Már az elsõ nap sikerült a vezetõknek megszivatni minket öcsémmel. Jött egy teherautó, ami egy nagy nejlonra kiöntött rengeteg kaprot. A mi feladatunk az volt, hogy pakoljuk a fûszert zsákokba. Elkezdtük a melót, mire jött a fõnök "nem tyúkszaros cipõben kellene a nejlonon" mászkálni. Sok lehetõségünk nem volt, mivel nem kaptunk munkaruhát, és arról már nem is beszélek, hogy a lapát, amivel a zsákokba raktuk a kaprot nem volt éppen vegytisztának nevezhetõ. És hogy mi volt ebben a szivatás? Csupán az a kellemetlen mellékhatás, hogy egész héten áradt belõlünk a kaporszag, dacára a napi többszöri fürdésnek is...

A fõ munka azonban a szortírozó gépnél telt el. Mi öcsémmel annál a fázisnál voltunk mikor le kellett pakolnunk a teherautót, meg kellett mérnünk az árut, majd azt vagy a hûtõterembe, vagy a szortírozógéphez kellett elbékáznunk. Ott ki kellett bontani a furmányos módszerekkel becsomózott zsákot. Ehhez kaptunk százas szöget az egyik fõnöktõl, hogy azzal bontsuk ki, mert a zsák drága dolog (ilyen egyszerû mûanyag, lyukacsoshálós zsák), és azt még újra fel lehet hasznosítani. Volt egy pár diáktársam, aki lebukott, amikor az otthonról hozzott késekkel próbálkozott. Õket a fõnök hazaküldte...
Néha volt, hogy annyi munkánk volt, hogy a szortírozó gépet szándékosan szabotáltunk, hogy nyerjünk néhány perc, vagy fél óra pihenõt. 😊 Bár igaz, hogy volt olyan is, hogy annyi uborkát termeltünk ki feldolgozásra, hogy idõ elõtt hazaküldtek...

Csináltunk még néhány durva dolgot. Volt, hogy több kamionnyi paprikát hoztak, amit nem tudtak rögtön megtölteni káposztával, ezért el kellett konzverválnunk hatalmas, bazinnak nevezett tartályokba. Ezeket olyan olajtartály-szerûnek kell elképzelni, amiket a vasúti kocsikon is látni lehet. Két nyílás volt a tetején, egy nagyobb és egy kisebb. Ezeken át öntöttük be a zsákokból a paprikát a tartályba. Mivel a tartály nagy volt, ezért belül gyakorlatilag két gúla képzõdött. Ekkor azt mondták a fõnökök, hogy másszunk bele a tartályba, feküdjünk bele, és túrjuk szét. Közben a többiek folytatták a folyamatos zsákürítést.

Vicces, hogy tapostuk az ÉLELMISZERT (erre többször is felhívták a figyelmet a fõnökök, hogy élelmiszerrel dolgozunk), amit késõbb boltokban meg lehetett vásárolni.

Voltak még egyéb cifra dolgok is. Pl. Németországból hoztak be lejárt szavatosságú áfonyabefõttet, amibõl lekvárt fõztünk. Néha beleesett a zsák vagy a madzag valamelyik tartályba...

Szép idõk voltak ezek! 😉

A Cossacks Anthology-t hétvégén fel tudom tölteni.

Köszönet érte, már töltöm is lefele.

bakker. vannak még durva dolgok úgy látom. én ezt mondjuk nem teljesen értem, mi az hogy 5 perc késésért 1 óra + munka? és hogyhogy még az öreg rókák is tûrik ezt? ehhez sztem senkinek semmi joga nem lenne. mégis hol élünk? az ilyen munkavezetõnek sem sok agya lehet már, hogy ebben éli ki magát...😞

Ez nem csak Budapestre igaz, vidéken sem érdemes.

<#eljen> Nem semmi kalandok <#vigyor5>
Tanulság számomra: sose dolgozz diákmunkában Budapesten 😊))))

hi. milyen túra? nem kikérdezni akarlak😊 csak én járkálok túrázgatni.

Tisztelet mindenkinek! Öröm volt itt olvasni ennek a mi kis családunknak a visszaemlékezéseit. Kb. 2 hete indult be nálunk nagyon komolyan a munka-móka --igaz elõtte is már folyamatos hajtás volt--, így általában reggel fél 8-kor távozom és este 23 óra után érkezem haza, és külön jól esett emberi szavakat olvasni. Részemrõl hatalmas kalandokat nem tudok mesélni, max. néhány példát arra, hogy a diákmunka micsoda rabszolga-meló, és mennyire kihasználják a kölyköket.

Középiskola után diákként minden nyáron dolgoztam valamit, akkoriban még számítógépre, music-centerre gyüjtöttem, és ha pénzt nem is sokat, de tapasztalatot bõven szereztem.

Egyik nyáron a "híres" Universitas közremûködésével könnyû fizikai munkának meghirdetett munkára jelentkeztem egy papírgyárba. Úgy nézett ki a munka, hogy Ráckevére kellett kijutni, és hajnali 5:30-ra átöltözve, frissen munkára jelentkezni a mûvezetõnél. Ehhez a legelsõ, 4:30-as buszt kellett a lakóhelyemen elérnem, szóval mocskos korán kellett kelni. Ha csak 5 percet késtünk, akkor a munkavezetõ ránkvert +1 óra munkát, kec-mec nem volt. 9-kor aztán elérkezett a "rettentõ hosszú", mintegy 20 perces reggelizõ szünet ideje. Ezt mi kis amatõrök öltözõhelyiségbe mászkálással, többi diákokkal való dumálással, kézmosással, opcionális wc-használattal, és végül, de nem utolsó sorban persze az otthonról hozott kaja elfogyasztásával töltöttünk, amibõl éppen az utóbbira alig maradt idõ. A rutinos három-mûszakban edzett öreg rókák persze a gép mellett tartották a kajájukat, és a kürtszó megszólalása utáni 10. másodpercben már mindegyiknek ott lógott a szájába a fél karéj kenyér meg a füstölt kolbász, meg aztán azok nem is locsi-fecsiztek senkivel. Mi meg jól megszívtuk a szociális életet, mert a reggeli szünet 5 perccel való meghosszabítása a munkavezetõt ugyanarra az elmés büntetési technikára sarkalta, amit a reggeli késésekre kitalált...
A munkát a kartondobozvágó gépek mellett végeztük: vagy a gépbe kellett adagolni a nyers kartonlapokat, vagy a végénél kellett elkapdosni a készre vágott és festett lapokat, majd azokat raklapra 2 méteres magasságig rakni, lefóliázni. Gyakran olyan sebességgel köpte magából a gép a terméket, hogy képtelenség volt vele tartani az iramot, szakadt rólunk a víz, a sztatikusan feltöltõdött futószalag meg elõszeretettel sült ki az óvatlanul nekitámaszkodó egyén combján --élénkítõ volt, nem mondom. A szakik persze leszarták, hogy a hülye kölyök már derékig áll a kartonban, és csak akkor állították le a gépet, ha beszorult az anyag, vagy valami hasonló galiba történt.
Egyszóval a hirdetéssel ellentétben könnyûnek korántsem volt mondható a munka, nem beszélve a melegrõl, és az iszonyatos zajról. Az sem volt ritka, hogy a kartonokkal megrakott raklapokat békán mi szállítottuk a raktárba, és a nagy rohanásba egyszer rá is húztam az egyiket a lábamra, csoda hogy nem tört el a lábujjam, pedig saccra, volt vagy egy mázsa teher rajta.
Késõbb kiderült, hogy az üzemvezetõ nagyfõnök az egyik ismerõs doktorandusz srác bátyja, és jót beszélgettem vele, amibõl kiderült, hogy annak a pénznek a felét, vagy talán többet is a diákszervezet rakta zsebre, amit a mi munkánkért fizetett a kartongyár. Akkor volt elõször és egyben utoljára, hogy ilyen szervezésben válaltam nyári munkát.

Aztán egyik nyáron voltam utcai ügynök is, még a válalkozó igazolványt is ki kellett váltanom. Egy nagy raktárból hordtuk hatalmas táskákban magunkkal a rettentõ gagyi cuccokat, és próbáltuk az utcán mindenkinek elsózni. Szó szerint a stricitõl a zsaruig, a 90 éves nagymamától a 16 éves kölyökig mindenkit leszólítottunk, reggeltõl estig róttuk az utácákat, mindezt röhelyes részesedésért. Az elsõ nap végére olyan hatalmas vízhólyag nõtt mind a két taplamra, hogy az bármelyik orvosi magazin címlapján viríthatott volna, de mese nem volt, másnap reggel nyolcra --kb. 1 órás utazással-- már újra a raktárban kellett lenni. Ez a nyár anyagilag elég katasztrófálisra sikeredett, még én örültem, hogy a végén nagyjából null-szaldósra jöttem ki, bár 5 év múlva kaptam egy levelet az APEH-tõl, hogy fizessem meg azt a 109 Ft be nem fizetett ÁFÁ-tartozásomat, ami azalatt az 5 év alatt, amíg errõl egy árva szót sem szóltak, kb. 500-valahány forintra felduzzadt. 😉

Voltam reklámkatalógus-borítékoló is, ezt a munkát egy rég lejárt Expressz-újságból bányásztam ki. Itt egy szir-szar áruk katalógusát és egy ipari gyémánttal díszített --gyakorlatilag hulladék-- gyûrût tettünk naponta többezer (!) a borítékba. Az volt a cég trükkje --utólag tudtam meg--, hogy a borítékot utánvéttel adták fel, és 500 forintot kellett kifizetniük a gyanútlan áldozatoknak, hogy hozzájussanak a csodás gyûrûhöz. Pár hónapra rá a Gazdasági Versenyhivatal nemtomhány-millióra birságolta a céget a vévõk megtévesztéséért stb., mert a gyûrû a szakértõi vélemény szerint még talán 100 forintot sem ért.

Hát ilyen jó cégeknél dolgoztam én nyaranta naív diákként, gyûjtve a rengeteg tapasztalatot, pénzt viszont kevéssé.

Volt azért egy pozitív példa is:
Egyik nyáron pl. azt csináltam, hogy elindultam a körúton, és minden boltban megkérdeztem, hogy nincs-e szükségük diákmunkásra. Egy órán belül megvolt a munkám: másnaptól az Oktogonnál lévõ Kátay-áruház raktárában húztam az igát. Igaz csak napi hat órát válaltam, így kevesebb pénzt kaptam, cserébe több idõm maradt délután, és ott is igen komoly fizikai munkát végeztem, minden alja munkát nekem kellett megcsinálni, de korrektek voltak, és arra az egy hónapra még 2 nap szabadság is járt ott nekem, amibõl ha jól emléxem betegség miatt egy napot kényszerûségbõl ki is vettem, a másikat meg kifizették a végén.

Na, részemrõl mára ennyi elég is lesz a diákmunka szépségeibõl, remélem okultatok belõle. 😊

Úgy lesz 😊

Van - az egész. Úgyhogy pihend ki magad és olvasd el akkor õket 😊))))))

Huh...4 napra elmentem és hogy tele lett itt minden.<#vigyor2> Van vmi kiemelnivaló az egészbõl, mert fáradt vok a sok túrázás után és most nincs kedvem visszaolvasni nemtomhány oldalt?<#papakacsint>

Most nézem - egyenlõre GER, de szerintem napok (órák) kérdése és ENG is lesz

HUH, megint volt mit olvasnom!<#eljen><#vigyor3>

Axon:ami keresel: http://www.gameburnworld.com/gameburnworld.htm

Hát igen a sulinet az tényleg jó dolog volt!Az elõtt le a kalappal.
Én többi jóról nem tudok és a környezetembe senki

18Ft/1ATS

A játék maga megvan, csak a crack-jét nem tudom még sehonnan letölteni.

Hohohohóóóó!
Végre feltörték az általam várva-várt Cossack 2-t.
Frédi szavaival élve: Jábá-Dábá-Dúúúúú!!!

Én 1,5 hónapig mosogattam egy büfében. Igazán nem volt rossz.
Ha jó fiú voltam, akkor néha sört is csapolhattam (Kaiser). Egy ilyen sörinnyencnek mint én vagyok, igazi élvezet volt minden korsó sör megalkotása. Ingyen ihattam a sört, de vigyáznom kellett, hogy nap végére be ne fejeljek a pultalá...

Elméletnek nem rossz, de ismerve a pártok hataloméhségét ez a teória kizárható :-)

Sajnos igazad van. Én is sok rosszat hallottam a külföldön élõ magyar közösségekrõl. A hiedemmel ellentétben nem fogadják tártkarokkal az anyaországból menekülõket.