8
-
#8
Ez az ateizmus érdekes kérdés. Az emberek az ehhez kapcsolódó vita során nem veszik figyelembe, a hit 3 szintjét: a hitet (ami bármilyen hit lehet, még isten tagadása is mint hit), a vallást (mint rendszerezett, történetiséggel, társadalmi hatással bíró hitrendszert), és az egyházat (mint valamely vallásra "rátelepülő" társadalmi intézményt). A legtöbb ateistának is van valami hite (elgondolása a transzcendenciával kapcsolatban), legtöbbször igazából csak az egyházat tagadják, támadják, még ha a kategóriákat összemosva"hit"-ről beszélnek is..
Azért gondolom, hogy a művészet elsősorban nem csupán esztétikai kérdés, hanem elsősorban értékközvetítés, teremtés, mert a régi korokban, amikor a művészet szinte kizárólagosan vallásos szereppel rendelkezett, a csúf, groteszk egyértelműen kapcsolódott a negatív, sátáni oldalhoz, annak egyfajta allegóriájaként, szinonímiájaként szerepelt.
Jelenleg a legtöbb művészi alkotás nem bír vallásos jelleggel, így a groteszk, csúf (mint a szépség érték hiánya) egy teljesen más jelentéssel bír. Sőt, a groteszk, csúf értékként bemutatása legtöbbször a változatosság, mint érték kinyilvánítását jelenti. Ezt a gondolatot, mint értéket értelmetlen megkérdőjelezni.
Azonban a műalkotásokat illetően teljesen magaménak érzem Salvador Dali gondolatait, aki azt mondta, hogy egy festménynél a perspektíva és a színelmélet elhanyagolása nem valami hihetetlen új alkotói zsenialitásra utal, hanem sima lustaságra.
Ilyen értelemben szerintem az igénytelen művek ajnározása és értelmetlen módon mind művészi mind anyagi értelemben történő felértékelése ami jelenleg egy általános probléma a művészetet illetően és nem az, hogy a művészek ateisták, zsidók, palesztínok, oroszok, németek, nemzetiek, modernek stb. ahogy éppen valamely a művészet szempontjából irreleváns módon próbáljuk sokszor őket és a műveiket meg és elítélni.
Szőval tömören, a műalkotások pusztán esztétikai alapú értékelése vezethet, akár a vallásos alkotások, akár a modern alkotások élből történő leminősítéséhez, és ezáltal meg nem értéséhez és végső elutasításához. A szélesebb, érték alapú megközelítés megtalálja az adott alkotás helyét a saját rendszerében és akár még ezen belül a valódi művészeti értékkel bíró alkotásokat is elhelyezi, rangsorolja, mert nem akar átlépni az érték(gondolati/hit) rendszerek határain, feltételezve tévesen az esztétikum egyfajta egyetemességét.
-
Cat #7 "A torz, a groteszk, a csúf ennek ellentéte."
Értelmezhetetlen amit írsz. Ez századonként és kultúránként teljesen eltérő. Pl. van ahol a kövér nő a szép, van ahol a vékony. Arról nem is beszélve, hogy ha mindenkinek az tetszene ami neked, akkor hatalmas problémáid lennének, mert pl. mindenki oda akarna menni nyaralni, ahová te, és azt a lakást szeretné magának, amelyiket te. -
#6
Nyilván atesitaként minden relatív. Az esztétika, a kultúra, az erkölcs... Minden az adott társadalmi koreszméhez viszonyítandó vagy éppen valami máshoz.
A vallásos embereknek van egy abszolút mértéke, egy centruma/origója, amiből kiindulhat minden kérdésben.
Keresztény ember számára a művészet Isten és Isten művének a termetett világ szépéségének kifejezése. A torz, a groteszk, a csúf ennek ellentéte. Modern világunkban egyre inkább ez utóbbi nyer teret a művészet minden ágában sőt a kultúrában, közbeszédben, emberi viselkedésben. -
#5
Csak átfutottam a cikkeket. Vitatkoznék a több tízezer karakteren keresztül sulykolt, de az első néhány bekezdésben nyilvánvalóvá tett értelmezéssel.
Szinte nyilvánvaló, hogy ha a művészetet szűken, esztétikai értelemben vizsgáljuk, akkor ez automatikusan vezet akár a cikkekben is feltárt következtetéshez. Mert lássuk azt, hogy a művészetnek az esztétikumra történő leszűkítése maga is egy modern filozófia szemlélet, amely mily meglepő, egyfajta "zsidó" látásmódot tükröz. Ebből következik, ha nem lépünk ki ebből a látókörből, nyilvánvalóan és szükségszerűen mindig egyfajta modern zsidó szemléletbe ütközünk.
Véleményem szerint, tehát a problematika feloldása a művészet megfelelő szinten történő megragadása.
A művészet a régi korokban minden emberi alkotó tevékenységet takart, a tudomány, főleg az embertől független természetet vizsgáló tudomány megjelenésekor, annak a művészet kategóriától való elkülönülésekor, és ahogy tovább a művészetről a technológiai, technikai alkotás leválasztása is megtörtént, a művészet, mint alkotó folyamat automatikusan leszűkült, amit annak esztétikum jellegű szemlélete nem megragadott, hanem mégtovább szűkített. A művészetnek mint alkotásnak a definícióját véleményem szerint ettől tágítani szükséges, egy adekvátabb értelmezés lehet, ha a művészetet, mint olyan nem technikai, technológiai alkotásként értelmezzük, amelynek célja bizonyos értékek direkt vagy indirekt közvetítése, megragadása.
Ilyen értelmezésben nem szükséges az esztétikum kategóriának szükségtelen megerőszakolása bizonyos, főleg a modern alkotók művei esetében. Hiszen egy modern kaotikus alkotás is értékekre világit rá, mégpedig indirekt módon azok láthatóvá tett hiányán keresztül.
De nézzük általánosan akár a művészetben, akár a tudományban a zsidó kérdést, amelyet a cikkek szinte unalomig mantrázva taglalnak. A zsidóság jelenléte ezeken a területeken nem megkérdőjelezhető, azonban a cikkek szemlélete, amely egyfajta módon, pont az esztétikumból, annak hiányából levezetett erkölcsi ítéletet is kimond ezzel kapcsolatban, nyilvánvalóan téves és a legkevésbé sem független, sőt tudományosnak is aligha nevezhető szemlélet.
A zsidóság élethelyzetéből következően mutatja be újra és újra azt a léthelyzetet, amit legjobban az elidegenedés szóval szoktak kifejezni, akár művészeti alkotásain, akár tudományos vizsgálódásain keresztül. Az ő léthelyzetük azonban a modern korban nem egyedi, szük közösségre jellemző, nem különül el a társadalom nem zsidó tagjainak léthelyzetétől. Egyrészt ezért népszerűek, adekvátak a zsidó szemléletű alkotások, másrészt óhatatlanul ezek által is hangsúlyosabbá válik és újratermelődik maga az elidegenedés léthelyzete. Amiért azonban nem lehet a zsidőságot kollektíve bűnösnek kikiáltani.
A modernitás mint létállapot napi szinten követeli meg a hagyományos értékekkel (lásd Isten, haza, család) való bizonyos szintű szakítást, és a modern ember dilemmája az, hogy ezt a szakítást tudatosan felvállalja, vagy úgy dönt, hogy az értékekért való örök harcot folytatja. Ez a kettősség, a döntések bináris, vagy-vagy jellege tükröződik a művészetben, a hétköznapokban, a kultúrában és a politikába, akár a nyugatos vidéki vs urbánus vita, vagy Marxék ideológiájának megjelenése óta. Lássuk azonban azt, hogy egyik oldal végső gyözelme sem lehetséges a másik fölött, mindkettő ugyanannak az érmének két oldala. -
#4
A művészetek korrupciójának, folyamatos romlásának sorába éppen beleillik a cikk témája.
1. link,
2. link,
3. link,
4. link,
5. link. -
#3
Ennyit tudsz. -
#2
Hááát. Andy Warhollal indult, lett felkapott nagyjából az az irányzat, amit ugye Pop-Artnak neveznek. Valszeg ünnepelnék az AI térnyerését és ezerrel használnák, főleg annak széles közönség általi elérhetősége, demokratikus jellege okán. (Függetlenül attól, hogy mennyire tartom értékesnek az ehhez az irányzathoz tartozó alkotók műveit).
De hétköznapi szintre lebontva, én azért örülök, hogy akár a szülinapi bulikon túl léptünk azon, hogy van a Halászjutka, vagy az Alma együttes száma oszt sluszz, hanem bele lehet vinni egy kis személyes dolgot, ami akár jobban meg is érinti az ünnepeltet és a közönséget.
Harmadrészt, amikor meg a méltatlanul igencsak népszerű bályaleksz, vagy akárhány stadiont folyamatosan megtöltő azália is használja az AI-t a dalaik megalkotásánál, akkor mi is a kérdés az AI létjogosultsága ügyében?
Van itt 1-2 jó kritikai érzékű, minimális zenei, zeneszerkesztői képességgel megáldott emberke, ha olyat alkotnak, ami sokaknak tetszik az miért baj? Az aktuális számnál maradva a country meg pláne nem az a tipikus elektronikus zene műfaj, ahol beraksz egy riffet egy 3 szavas szöveggel, kopizod 25X, közben aláraksz egy mennydörgő basszust, csinálsz még néhány piccset oszt annyi. -
#1
A kor emberének szellemiségét tükrözi ez a jelenség, nem is lehetne másként.