#8
Ez az ateizmus érdekes kérdés. Az emberek az ehhez kapcsolódó vita során nem veszik figyelembe, a hit 3 szintjét: a hitet (ami bármilyen hit lehet, még isten tagadása is mint hit), a vallást (mint rendszerezett, történetiséggel, társadalmi hatással bíró hitrendszert), és az egyházat (mint valamely vallásra "rátelepülő" társadalmi intézményt). A legtöbb ateistának is van valami hite (elgondolása a transzcendenciával kapcsolatban), legtöbbször igazából csak az egyházat tagadják, támadják, még ha a kategóriákat összemosva"hit"-ről beszélnek is..
Azért gondolom, hogy a művészet elsősorban nem csupán esztétikai kérdés, hanem elsősorban értékközvetítés, teremtés, mert a régi korokban, amikor a művészet szinte kizárólagosan vallásos szereppel rendelkezett, a csúf, groteszk egyértelműen kapcsolódott a negatív, sátáni oldalhoz, annak egyfajta allegóriájaként, szinonímiájaként szerepelt.
Jelenleg a legtöbb művészi alkotás nem bír vallásos jelleggel, így a groteszk, csúf (mint a szépség érték hiánya) egy teljesen más jelentéssel bír. Sőt, a groteszk, csúf értékként bemutatása legtöbbször a változatosság, mint érték kinyilvánítását jelenti. Ezt a gondolatot, mint értéket értelmetlen megkérdőjelezni.
Azonban a műalkotásokat illetően teljesen magaménak érzem Salvador Dali gondolatait, aki azt mondta, hogy egy festménynél a perspektíva és a színelmélet elhanyagolása nem valami hihetetlen új alkotói zsenialitásra utal, hanem sima lustaságra.
Ilyen értelemben szerintem az igénytelen művek ajnározása és értelmetlen módon mind művészi mind anyagi értelemben történő felértékelése ami jelenleg egy általános probléma a művészetet illetően és nem az, hogy a művészek ateisták, zsidók, palesztínok, oroszok, németek, nemzetiek, modernek stb. ahogy éppen valamely a művészet szempontjából irreleváns módon próbáljuk sokszor őket és a műveiket meg és elítélni.
Szőval tömören, a műalkotások pusztán esztétikai alapú értékelése vezethet, akár a vallásos alkotások, akár a modern alkotások élből történő leminősítéséhez, és ezáltal meg nem értéséhez és végső elutasításához. A szélesebb, érték alapú megközelítés megtalálja az adott alkotás helyét a saját rendszerében és akár még ezen belül a valódi művészeti értékkel bíró alkotásokat is elhelyezi, rangsorolja, mert nem akar átlépni az érték(gondolati/hit) rendszerek határain, feltételezve tévesen az esztétikum egyfajta egyetemességét.
#8