#5
Csak átfutottam a cikkeket. Vitatkoznék a több tízezer karakteren keresztül sulykolt, de az első néhány bekezdésben nyilvánvalóvá tett értelmezéssel.
Szinte nyilvánvaló, hogy ha a művészetet szűken, esztétikai értelemben vizsgáljuk, akkor ez automatikusan vezet akár a cikkekben is feltárt következtetéshez. Mert lássuk azt, hogy a művészetnek az esztétikumra történő leszűkítése maga is egy modern filozófia szemlélet, amely mily meglepő, egyfajta "zsidó" látásmódot tükröz. Ebből következik, ha nem lépünk ki ebből a látókörből, nyilvánvalóan és szükségszerűen mindig egyfajta modern zsidó szemléletbe ütközünk.
Véleményem szerint, tehát a problematika feloldása a művészet megfelelő szinten történő megragadása.
A művészet a régi korokban minden emberi alkotó tevékenységet takart, a tudomány, főleg az embertől független természetet vizsgáló tudomány megjelenésekor, annak a művészet kategóriától való elkülönülésekor, és ahogy tovább a művészetről a technológiai, technikai alkotás leválasztása is megtörtént, a művészet, mint alkotó folyamat automatikusan leszűkült, amit annak esztétikum jellegű szemlélete nem megragadott, hanem mégtovább szűkített. A művészetnek mint alkotásnak a definícióját véleményem szerint ettől tágítani szükséges, egy adekvátabb értelmezés lehet, ha a művészetet, mint olyan nem technikai, technológiai alkotásként értelmezzük, amelynek célja bizonyos értékek direkt vagy indirekt közvetítése, megragadása.
Ilyen értelmezésben nem szükséges az esztétikum kategóriának szükségtelen megerőszakolása bizonyos, főleg a modern alkotók művei esetében. Hiszen egy modern kaotikus alkotás is értékekre világit rá, mégpedig indirekt módon azok láthatóvá tett hiányán keresztül.
De nézzük általánosan akár a művészetben, akár a tudományban a zsidó kérdést, amelyet a cikkek szinte unalomig mantrázva taglalnak. A zsidóság jelenléte ezeken a területeken nem megkérdőjelezhető, azonban a cikkek szemlélete, amely egyfajta módon, pont az esztétikumból, annak hiányából levezetett erkölcsi ítéletet is kimond ezzel kapcsolatban, nyilvánvalóan téves és a legkevésbé sem független, sőt tudományosnak is aligha nevezhető szemlélet.
A zsidóság élethelyzetéből következően mutatja be újra és újra azt a léthelyzetet, amit legjobban az elidegenedés szóval szoktak kifejezni, akár művészeti alkotásain, akár tudományos vizsgálódásain keresztül. Az ő léthelyzetük azonban a modern korban nem egyedi, szük közösségre jellemző, nem különül el a társadalom nem zsidó tagjainak léthelyzetétől. Egyrészt ezért népszerűek, adekvátak a zsidó szemléletű alkotások, másrészt óhatatlanul ezek által is hangsúlyosabbá válik és újratermelődik maga az elidegenedés léthelyzete. Amiért azonban nem lehet a zsidőságot kollektíve bűnösnek kikiáltani.
A modernitás mint létállapot napi szinten követeli meg a hagyományos értékekkel (lásd Isten, haza, család) való bizonyos szintű szakítást, és a modern ember dilemmája az, hogy ezt a szakítást tudatosan felvállalja, vagy úgy dönt, hogy az értékekért való örök harcot folytatja. Ez a kettősség, a döntések bináris, vagy-vagy jellege tükröződik a művészetben, a hétköznapokban, a kultúrában és a politikába, akár a nyugatos vidéki vs urbánus vita, vagy Marxék ideológiájának megjelenése óta. Lássuk azonban azt, hogy egyik oldal végső gyözelme sem lehetséges a másik fölött, mindkettő ugyanannak az érmének két oldala.
#5