13
  • zola2000
    #13
    Erre találták fel a világ legjobb stresszoldóját a leszarom tablettát, a munkaerőhiány miatt manapság nem kell stresszelni azon hogy kirúghatnak, hozzáállás kérdése az egész ;)
  • Akva
    #12
    "Ma sokkal nagyobb nyomás nehezedik az emberekre, mint 30 évvel ezelőtt. Sok jól képzett szakember nem tudja megteremteni a saját otthonát és folyamatosan attól fél, hogy elveszíti az állását. Ez a bizonytalanság állandó stresszhez vezet"

    Röviden kifejtve: Mocskos kapitalizmus!
  • wraithLord
    #11
    Vagy inkább ott, hogy olyasmit csinálsz mókuskerék módra, és állandóan, ami nem érdekel, és/vagy nem látsz benne fantáziát, és/vagy nem visz előre.
  • szivar
    #10
    Valóban címezhettem volna más számára is a választ - de te lettél a vétlen áldozat. :P

    Csak azt akartam megvilágítani, hogy nem mindegy, hogy stresszel az ember és utána kap érte 'jutalmat', vagy csak folyamatosan stresszel és az elvárások száma meg exponenciális mértékben növekedik, miközben úgy érzi, hogy sehova sem jut. Ez okozza azt, hogy az emberfia demotivált lesz, lesz hús is a munkahelyén, mert belvágja a ....t az egészbe, rossz hangulata lesz, ráadásul semmihez sincs kedve.

    Például, ha itthon szépen legyalulom a száraz deszkát és végül ágy lesz belőle, akkor előtte stresszelek, hogy biztosan ne rontsam el. Aztán amikor elékékült a remek, akkor meg örülök neki. De ha kitalálnák azt, hogy ne egy ágyat csináljak, hanem nyolcat, annak nem örülnék. Utána meg már nem lenne elég a nyolc, hanem tíz kell, ezután tizenkettő, meg húsz, meg száz - lehetőleg tegnapra... Time after time. Itt kezdődik a kiégés, amikor többet várnak el, mint ami lehetséges. S még mindig elvárják. Meg még többet.
  • wraithLord
    #9
    És ezt miért nekem mondod? Én nem mondtam, hogy nem értem vagy nincs ilyen (mondjuk más sem). :D A környezetem is tele van stresszes, kiégett emberekkel.

    Hol írok ilyet, hogy kinek, mikor, hol és miért nem kell aggódnia? :D De legalább kiadtad magadból. :)
  • szivar
    #8
    Az a baj, hogy nem értitek a lényegét. De majd pár év múlva, amikor rájöttök arra, hogy nincs előrelépés, nincs kilépés a mókuskerékből, nincs szabadság évszámra, nincs éjjeled, nincs nappalod, mert mindent a cégért... No, onnantól már érteni fogjátok azt, hogy mi eredményezi a kiégést.

    Régen a parasztoknak igenis aggódnia kellett a termény miatt, az állatok miatt, meg ilyesmik miatt is. De nem minden egyes áldott nap, ismétlődő jelleggel. Ráadásul ha 'elromlott' az eke vagy a borona, akkor nem az volt, hogy nesze, itt egy darabka tetőléc, old meg azzal, mert ugyan pénz az nem lesz rá. Ha volt is stressz, az nem folyamatosan érte az embereket nap mint nap, hanem ritkán. Nem kellett azon aggódni, hogy a hétvégén is be kell-e menni dolgozni, a jövő héten éjszakás lesz-e vagy nappalos, esetleg délutáni műszak... Ez a sok apróság össze tud ám jönni - s éveken keresztül meghozza a kívánt eredményt. :(
  • Macropus Rufus
    #7
    lehet rosszul fogalmaztam: a hiba tűrő képességünk erősen erodálódott.
  • wraithLord
    #6
    "Egy példa: 70 évvel ezelőtt az akkori kisember azon stresszelt (nem is kicsit), hogy a termény milyen lesz. Milyen lesz a tél, lesz e elég hó/víz/napsütés stb. És ha [email protected] minden, akkor nekik nincs elég ennivalójuk és/vagy eladni sem tudnak, nem tudnak tűzifát venni ezért nem lesz fűtést, stb..."

    Azoknak az embereknek gyakorlatilag az volt a munkája. Az önellátóknak vagy termelőknek ma is az a munka. Ők is a melójukkal kapcsolatban stresszeltek, és más is (főleg) azon stresszel, attól ég ki. Csak manapság az élelmiszeripar és a városi életmód miatt az emberek nagy része nem a terményen, a jószágokon, és az önellátó birtok dolgain stresszel, mert ezeket mind megveszi/megoldja pénz segítségével... és az ezt a jövedelmet hozó munkája/hivatása okozza a stresszt/kiégést.

    Tehát ezzel csak annyit mondtál, hogy régen másként épült fel a társadalom, kevesebb volt a cégvezető, call centeres, manager, és több a parasztcsalád. De az embereknek akkor is, és most is valahogyan meg kellett élniük. Ráadásul régen csak megélni akartak, tisztességes emberek lenni, ma meg itt a "karrierépítés" meg minél több pénzed van, annál inkább vagy ember...
  • wraithLord
    #5
    A számítógépezés mióta passzív tevékenység? A számítógép magától nem csinál semmit. Lehet rajta az élet bármilyen területével kapcsolatosan alkotni, és pl. játszani is (hogy a rekreációs lehetőségeket említsem).
    Amire a kedves úriember gondol, az a youtubozás vagy film-/műsornézés, ami szerintem éppúgy a TV-zés kategóriába tartozik, csak nem a TV-t bámulod, hanem a monitort (vagy TV-t, ha TV van kötve a gépre.)

    "Gyakori például, hogy a családtagjaikat ápoló személyeket vagy akár az ügyfélszolgálati munkát végzőket is kizárják a kiégésre hajlamos emberek közül..."

    Németországban lehet, hogy azt hiszik, csak a kemény szellemi munkát végzők éghetnek ki, de én ezt most hallom először... :D Eddig azt hittem, bárki kiéghet...
  • Archenemy
    #4
    Igazad van abban, hogy régen is volt sok stresszt okozó dolog, de régen is sírtak rajta, meg alkoholisták lettek, meg öngyilkosok, meg ilyesmi. Max. nem volt hír.
  • Macropus Rufus
    #3
    azért sztem a szüleink tudnának sorolni egy sor olyat ami nekünk már nincs nekik meg volt és nem kevésbé stresszes mint az általad felsoroltak. Valahogy kezdünk tunyulni. Egy példa: 70 évvel ezelőtt az akkori kisember azon stresszelt (nem is kicsit), hogy a termény milyen lesz. Milyen lesz a tél, lesz e elég hó/víz/napsütés stb. És ha [email protected] minden, akkor nekik nincs elég ennivalójuk és/vagy eladni sem tudnak, nem tudnak tűzifát venni ezért nem lesz fűtést, stb... Minden kornak meg van a maga stressze. Csak mi ezt már nem tudjuk átérezni, mert az már nekünk nem probléma. De régen is volt, lehet, hogy bizonyos esetekben ([email protected] termény-> nincs kaja/nincs bevétel -> esetleg a banda fele meghal) legalább olyan stresszesek voltak mint manapság bizonyos helyzetben. Csak ők nem sírtak, próbálták megoldani, mi nekünk 1xübb sírni és nem megoldani.
  • nlght
    #2
    89-ben ha valaki akart tőled valamit akkor postán keresztül vagy személyesen ért el, ha egyáltalán megtalált

    ha ma megnézed, akkor sokszor munkaidőn kívül is megtalál egy ügyfél/főnök/munkatárs telefonon keresztül (persze munkakör függő), ráadásul itt most nem csak az ügyeletre vagy az emergency callra gondolok
    szal felgyorsult a világ, ma egy nagyságrenddel több információt kell feldolgoznod és kezelned mint 30 évvel ezelőtt, plusz emellett ugyanúgy keresni fog téged az élettársad és a családod telefonon/chaten is, régen azok is csak személyesen kerestek meg
  • Macropus Rufus
    #1
    "Ma sokkal nagyobb nyomás nehezedik az emberekre, mint 30 évvel ezelőtt."
    no persze. Tehát 89 környékén nem volt olyan stresszes az élet? A stressz az élet velejárója. A burnout meg nem ismert probléma, nincs köze a 20-21.századoz. Régen is volt, csak régen nem volt nevesítve, hogy kiégés. Kicsit kezd az ember puhány lenni nem?
    Minden [email protected] kiégeti.
    Utoljára szerkesztette: Macropus Rufus, 2019.07.22. 10:35:29