69
-
#21
A 70%-os hatásfokú napelem sem ér semmit a Marson túl. Az inverse square law igen erős faktor...
A Jupiternél ez a földi 25-e csak a napsugárzásnak a teljesítménysűrűsége. Ezen érdemben nem javít a mainál 2-3-szor jobb napelem sem. -
gaszton421 #19 Ha már itt vagyok megemlíteném hogy jó szokás szerint azért akad a cikkben néhány tartalmi tévedés is. A termáli vákuum kamrában a világűrállóságát tesztelik, tehát a tervezett űrbeli használatnak megfelelő környezetnek teszik ki, ebből a rendszeres és nagymértékű hőterhelés az ami igazán tesztelendő, a Föld körüli keringés során brutálisan nagy a 90 percenként kétszeri átmenet a világos és sötét félgömb fölötti keringés során. Ezt én nem nevezném időállósági tesztnek, de akár az is lehet.
Viszont a szerződés a légierővel nem 2019 szeptemberére szól hanem 2020 szeptemberére.
A -
Ulrich von #18 RTG-kben használt, rövid felezési idejű anyagok...? -
Caro #17 Pontosítok: a sugárvédelem ott fent a legnagyobb problémák közé tartozik, de nem egy általunk épített reaktor sugárzása miatt. -
Caro #16 A sugárvédelem ott fent épp a legkevésbé nehéz problémák közé tartozik. Nem kell a reaktornak ott lennie a legénység közelében, elég ha mondjuk egy 1 km-es kábelen vontatja a kapszulát.
Az 1/r^2-nél nincs jobb sugárvédelem, így még védőburkolat sem kell (a reaktorra). Hosszabb utaknál az űrhajósokat amúgy is védeni kell a sugárzástól, azt viszont nemigen lehet megspórolni.
A fellövés épp nem akkora probléma egy reaktornál, mert a nem használt hasadóanyag "tiszta", legalábbis nem jelent komoly sugárvédelmi kockázatot, szemben az RTG-kben használt, rövid felezési idejű anyagokkal. Csak akkor nagyon kell abban bízni, hogy majd elsőre működni fog, hogy kipróbálás nélkül is fel merjük lőni.
Ezen kívül egy több küldetést is kiszolgálhatna.
De a tömeg, a távkezelés, javítás (ha kell), és a HŰTÉS továbbra is komoly kérdéseket vet fel, ezért én sem számítok a reaktorok használatára az űrben.
Az ion még nem térül meg a Marsig, talán a Jupiteren túl már igen, de oda meg ki akarna menni? -
#15
Nyilván. Én úgy tudom, hogy ráadásul valójában egy mátrixban élünk. ;) -
Gerin #14 Holdon sem volt senki. Szóval átverés az összes űrkutatás. -
#13
Hogy állítasz elő egyáltalán!? ;) -
csicso82 #12 Érdekes, még egy tényleg nagy komoly stabil űrállomással sem bír az emberiség, nem volt még a holdon sem tartósan emberi kolónia de már a Marsról beszélnek. Hát igen. Szerintem simán elérhető a Mars is de utána? Ott halnak meg akik odaértek? Vagy vegyük a nagy álmot a lakhatóvá tételt, a terraformálást, miközben a saját bolygónkat is lassan elpusztítjuk. -
Meridian #11 Anyag és antianyag ütköztetéssel lehet jó energiamennyiséget nyerni, de kérdés, hogyan tárolod az antianyagot, viszonylag kis energia befektetéssel viszonylag kis méretű eszközzel (ami nagyon erős mágneses teret generál - mondjuk antiprotonok tárolására)? -
gforce9 #10 Hát aszteroidából származót fel kéne dolgozni, dúsítani stb. Ipart igényel. Nem biztos, hogy megéri azt is felköltöztetni. A távoli jövőben persze ki tudja.
Mondjuk fel lehetne hordani nagyonkis adagokban nagyonjó védőburkolattal, ami túlél egy hordozórakéta hibát is, de ehhez kb kéne egy nemzetközi összefogás is és az összeszerelést ott fenn megejteni. Eléggé húzós ügynek tűnik. -
Sequoyah #9 Az urben kellene vegosszeszerelni a reaktort, es a veszelyes anyagot valamilyen veszelytelenebb formaban felvinni. Nem tudom, hogy ez technikailag megvalosithato-e barmi modon...
Erre persze ma nem sok lehetoseg van, de a jovoben...
Talaltak mar valaha aszteroidan hasadoanyagot, amit lehetne hasznalni?
Ha egyik megoldas sem megvalosithato, akkor ki kell varni a fuziot...
-
gforce9 #8 Valamennyi logika azért valljuk meg van benne. Amíg egy földön üzemelő reaktornak az építési költségének 90%+ része a biztonsági berendezések és az ehhez köthető kiadások, addig hasadóanyaggal megrakott rakétát fellőni, aminek a fellövési sikeressége 50 az 1-hez (nem tudom a pontos számot, de közel sem egy életbiztosítás) kicsit necces. -
gaszton421 #7 Amit írsz azzal tĺnyomórészt egyetértek, de azért az konkrétabban érdekelne hogy milyen perspektívikus kémiai meghajtásra gondolsz ami lényegesen többet tudna mint a mostani hidrogén/oxygén keverék, olvastam párról aminél 500 s fölé tudták növelni a specifikus impulzust, de vagy nagyon drága agy nagyon mérgező anyagkombinációkról volt szó. Például a hidrogén és fluor ami hidrogénfluoriddá (folysav) alakulás közben szabadít fel jelentős mennyiségű energiát de brutálisan korrozív és az ellenségeinknek sem kívánnánk egy ilyen rakétával kapcsolatos balesetet.
Ha van irdalmad a témához linkeld be kérlek, köszönöm.
-
gaszton421 #6 Ha a NASA RTG-vel működő űrszondát indít a környezetvédők már akkor is a hajukat tépik, és tüntetnek ezerrel, Csernobilt és globális katasztrófát jósolva, nem tudom hogyan reagálnának egy komlyabb méretű reaktor fellövésére, nem túl jól az biztos. A 60-as évek amikor ezek a fejlesztések zajlottak, még nem a környezetvédelemről szóltak, hidegháború idején ennél veszéyesebb dolgok is átmentek a közvéleményen,most már biztos nem. -
#5
Majd a fúziós energia fogja megoldani a hajtómű problémákat is. -
noland #4 Soros Mars küldetés mikor lesz? XD -
Irasidus #3 Van még pár dolog ami miatt nem használják... Mert egy rektor nehéz, és minél nagyobb annál nehezebb, és mimnél nehezebb annál drágább (arról nem beszélve, hogy hasznos tehertől veszi el a helyet). A másik ok, a sugárzás, ami az űrszondát és embert egyaránt károsít, aminek a védekezése nehéz. Mármint szó szerint nehéz, és így még drágább a rendszer. Azon kívül, az űrszondáknál az igencsak meghatározó, hogy a műszerek minél inkább a természetet vizsgálják, és ne kelljen egy zavaró sugárzással is megbirkózni mérés közben. Szólva pénz, politika meg némi realitás okainak együttese.
Az meg tévedés, hogy a mai rakétákat világháborús (gondolom V2) technológiához hasonlítod, ilyen erővel lehetne ötezer éves elavult kínai technológia is. Nonszesz. Azok a rakéták egészen másképpen működtek, ég és föld a kettő. És még egy dolog, a kémima rakéták nem érték el hatékonyságuk csúcsát, fejleszteni van hova bőven. Másrészt minden meghajtásnak van előnye és hátránya is egyben. Az inorakéták hátránya a kis teljesítmény, ami bizonyos küldetéseknél tényleg hátrány, további hátránya, amiről az egyszeri internetfelhasználó nem tud, hogy ezek a hajtóművek nem végtelen ideig üzemeltetetőek, mert korrodálódnak az ionsugárzástól, és teljesítményük fokozatosan csökken... A nukleáris meghajtás meg nem hozta a várt számokat, ezért mondtak le róla. Amit fejlesztettek, az elve olyan magas üzemi hőmérsékleten dolgozott, hogy csak egyszer használatos volt, viszont annyi tolóerőt nem adtak le eközben az üzemidő alatt, ami a súly per arány értékben egyáltalán megérte volna, szemben a kémiai meghajtással. Ez nem úgy van, hogy van egy csodarakéta aminek csak előnye van, és hátránya nincs...
Utoljára szerkesztette: Irasidus, 2018.06.26. 19:39:41 -
#2
Hát igen.
Az űrbe telepíthető nukleáris rektor technológia és az ionhajtómű gyakorlati megvalósítása is kb 50 éves! -
#1
Továbbra se értem, hogy a nukleáris hajtással miért nem próbálkozunk.
"Hagyományos" rakétával fel, eltávolodni némileg a Földtől, majd jöhet a nukleáris hajtás. Rizikó az? A felfedezés, az új meghajtások sose voltak rizikó mentesek, de ha nem lépünk előre, akkor pontosan az lesz, mint most, hogy a világháborús elavult technóra építkezve próbálunk a Marsra (nem) eljutni.