8
-
Zoliz #8 De hova kéne előrevinni amikor már mindenünk megvan?
Minden felivelő szakasznak megvan az ára. A csúcsról márcsak lefelé vagy máshová visz az út, ezért most a legszegényebb Afrikai országok a cél vagy a világúr. Nincs tovább érdemben fejlődni. -
Skylake #7 De ennek meg is kell történnie. Az emberiség ki fogja próbálni ezt is: végül is szükségszerű annak reality test-je, hogy mi történik akkor, ha informatikai technológiát emberi kapcsolatfenntartás céljára alkalmazunk. Az emberiség ki fogja próbálni, megszerzi mindenki önmaga ezeket a tapasztalatokat, és az élet megy tovább generációkról generációkra.
Kicsit arra hasonlít ez, hogy az első vh. előestéjén a katonák és hozzátartozóik ünnepnapnak, ünnepélynek tekintették, hogy katonavonatuk indul a határhoz, ahonnan Párizs vagy Berlin felé vezet az út. "Ausflug nach Paris", kirándulás Párizsba - ülnek a vagonban a katonák boldog mosollyal, mintha valami kirándulás lenne. A bevonulókat ünnepelték, az emberek örültek, hogy a hadüzenetek váltása megtörtént.
Ezzel szemben ma, az első és az utána következő vh.-t követően körülbelül mindenki tudja itt Európában, hogy az ilyen Ausflug-okból semmiféle öröm nem származhat, és el kell kerülni az ilyen kataklizmákat. Noha te és én nem éltük át ezeket a tapasztalatokat, általánosan a kultúránk része lett.
Pontosan ez fog történni az előzőleg említett technológiákkal: megismerkedünk, alámerülünk, majd ennek hátrányait érzékelve elsajátítjuk azt az egyensúlyt, társadalmi szinten, amely számunkra, emberileg a legmegfelelőbb. Most a megismerkedés, alámerülés szakaszánál járunk, és fogunk járni még minimum 10 évig. Ezt követően lesz az az időszak, amikor megtanuljuk újra, hogy a személyes jelenlét milyen nagy erő, és mennyire nem váltható ki technológiai eszközökkel. -
Skylake #6 Így van, szerintem a Faceboook, illetve a közösségi létet digitális infrastruktúrára terelő vállalkozások megvalósítanak egy olyan funkciót, hogy a közösségi történések feldúsításával, és számbeli kiterjesztésükkel egyidejűleg ezeket sematizálják, sémákba helyezik, standardizálják, illetve láthatóvá és mindezek okán hatalomgyakorlási nézőpontból ellenőrizhetővé és feldolgozhatóvá teszi. (Ez még nem most van, rosszabb esetben a jövőben lehet ez, illetve Kínában a közeljövőben.) Gyakorlatilag a privátszférák működési hatékonyságának az ára személyenként azzal kerül megfizetésre, hogy ezek privát jellegét, meghittségét, az ebből, és a spontaneitásból, a nem előre elrendezettségből adódó erőt erodálja, mégpedig olyan arányban, amekkora mértékben egy adott személy életvezetési középpontjává válik a platform, és az ott végzett aktivitás. Nyilván ehhez nagyon alá kell merülni, tehát itt főleg azokra gondolok, akik legfőbb életcélja a tökéletes svenk felnyomása az Insta-ra, valamilyen eseményről, amin valóban ott sem volt, és mindezek után a követők és a rajongók számolgatása, és e tényezőnek az önértékelés egyik leglényegesebb faktorrá tétele.
Alapvetően az által, hogy az emberi társas kapcsolatok menedzselése is kiszervezhetővé válik, így azok jellege az azokat kiszolgáló infrastruktúra elveinek rendelődik alá (illetve termékké alakítható) azzal egy újabb faktor adódhat ahhoz az érzéshez, amely eredményeként az emberek nem érzik jól magukat, illetve jólétüket az infrastruktúra jelenléte határozza meg immár azt önmaguk pszichés erőforrásai messze kisebb mértékben képesek meghatározni. Meglepő de Riesman: A magányos tömeg, illetve Freud: Rossz közérzet a kultúrában mennyire aktuálissá lett ma újra. -
Sir Cryalot #5 Ezeknek ez ilyen time-killer-jük. Minél kevésbé van lehetőségük kiélni magukat "társadalmilag" annál inkább belezuhannak. Fájdalmas lesz,
és tágulni fog a szakadék a pillanatnyi hóbortoknak élő társalkodásmániások és a szakmailag elhivatott, többrétegű privát szférát fenntartó típusúak közt, feltehetően nem az utóbbiak kárára... -
Skylake #4 Az egy alaptendencia, és egészen az ókorból származó dokumentumok vannak arról, hogy az idősebb generáció a fiatalabb generációkat hülyének, életképtelennek tartja, és azon panaszkodik, hogy mi lesz belőlük, és mi lesz a társadalmukkal. Mi lenne? Semmi, minden megy tovább a maga módján. Majd kijönnek belőle, megkopik, megfárad az újszerűsége, a generáció életében csökken a funkcionális fontossága, már csak attól, hogy idősödnek, éretebbé lesznek. Azt is látni kell, hogy amely igényt a Facebook brutálisan koncentráltan kielégit, mindig is megvolt bennünk, emberekben. Csak most jelentősen egyszerűbben kielégíthetők ezek a hajtóerők, szükségletek. Ebből él a cég most.
Csúnyán fogalmazva, technikai eszközök segítségével először az emberi történelem során a prolik számára most lehetővé válnak olyan önkifejezési módok használata, amely eddig a felső, felvilági- félvilági miliőkben voltak jelen, voltak megtalálhatók. Ez sem újdonság: a figyelem és prominencia megszerzésének ilyen jellegű, keveréssel, és folyamatos egymásra licitálással bőségesen jellemző változatai például jelen voltak a francia királyi udvarban - XVI. Lajos udari társadalma erről szólt, és ezt utánozták le más uralkodóházak, majd a nemesség az ancien regime utolsó korszakában. De még hogy! Az a kavarás, ami jelenlegi kulturánk által elfogadható és becsatornázott az elérhető technikai megoldás, jelen esetben a Facebook által, körülbelül sehol sincs ahhoz a promiencia, figyelem, és ezek eredményeként folyamatos társadalmi és gazdasági státuszcserékhez, ami az udvari társadalmakban megvolt! Elias nem túl könnyen olvasható, ilyen című könyve leírja ennek mértékét, dinamikáját.
Természetesen a "technikai" megoldások, a környezet, a szereplők akkor és ma nem említhetők egy lapon, de a rendszert mozgató alapvető attitűdök azonban nagyban hasonlók a két korszak között, és ez a lényeg szerintem. Mindezt szabályozza az adott kulturális erőtér: és a szabadosság, és erőforrás-pazarlás a státusz megteremtése érdekében az ancien regime elitje esetében messze nagyobb és turbulensebb volt, mint ami ma az átlagemberek számára elérhető, és kulturálisan elfogadható. Ezért azt gondolom, aggodalomra nincs különösebb ok: mindenki, kivétel nélkül ebből a generációból, egyénre szabottan tapasztalta meg, vagy fogja megtapasztalni, mennyire képes magánéletének szegmenseit felvilági-félvilági életformává tenni, melyek ennek a buktatói, mit ad személy szerint ez számukra, és mit kell ezért fizetni személyre szabottan önmagára értelmezve önbecsülés, önérzet, és egyéb, pszichológiai és szociálpszichológiai módon értelmezhető erőforrások tekintetében. -
esztyopa #3 Végül is...meg lett teremtve a fiatalság*agymosásának* minden feltétele...
Nem politizál,nem jár színházba,nem olvas,nem kirándul,nem foglalkozik a jövőjével,a helyzetével,csak lóg a neten,ahol megy az ökörködés,
szelfizés,lájkolás,és értéktelen,de *érdekfeszítő*információk elképesztő mennyiségű megszerzése.
Immár teljesen veszélytelenek !
Ki lett *lúgozva*belőlük az a lendület,és energia,ami előre vitte a társadalmakat ! -
Skylake #2 "30%-uk pedig, amint van néhány szabad perce az iskolában, vagy a munkahelyén, első dolga, hogy átfussa a közösségi oldalakat, miközben 55%-ukat idegesíti, ha ismerősei minden apróbb történésről beszámolnak." Ez szerintem jó indikátora annak, hogy a közösségi cuccok messze nem olyan addiktívak, mint amennyire azokról feltételezzük, és penetrációjuk elsősorban a pszichoszociális életkor kihívásaihoz köthetők: leválás a szülőkről, kortárskapcsolatok kialakítása és fenntartási képességének megszerzése, megerősítése: figyelem és érdeklődés megszerzése / megtartása, önazonosság és önismeret megszerzése. -
#1
Nem látom azt a kérdést,: mennyit emelkedne az internet használatod,ha a telefonod akku kapacitása a duplájára emelkedne...