Skylake#6
Így van, szerintem a Faceboook, illetve a közösségi létet digitális infrastruktúrára terelő vállalkozások megvalósítanak egy olyan funkciót, hogy a közösségi történések feldúsításával, és számbeli kiterjesztésükkel egyidejűleg ezeket sematizálják, sémákba helyezik, standardizálják, illetve láthatóvá és mindezek okán hatalomgyakorlási nézőpontból ellenőrizhetővé és feldolgozhatóvá teszi. (Ez még nem most van, rosszabb esetben a jövőben lehet ez, illetve Kínában a közeljövőben.) Gyakorlatilag a privátszférák működési hatékonyságának az ára személyenként azzal kerül megfizetésre, hogy ezek privát jellegét, meghittségét, az ebből, és a spontaneitásból, a nem előre elrendezettségből adódó erőt erodálja, mégpedig olyan arányban, amekkora mértékben egy adott személy életvezetési középpontjává válik a platform, és az ott végzett aktivitás. Nyilván ehhez nagyon alá kell merülni, tehát itt főleg azokra gondolok, akik legfőbb életcélja a tökéletes svenk felnyomása az Insta-ra, valamilyen eseményről, amin valóban ott sem volt, és mindezek után a követők és a rajongók számolgatása, és e tényezőnek az önértékelés egyik leglényegesebb faktorrá tétele.
Alapvetően az által, hogy az emberi társas kapcsolatok menedzselése is kiszervezhetővé válik, így azok jellege az azokat kiszolgáló infrastruktúra elveinek rendelődik alá (illetve termékké alakítható) azzal egy újabb faktor adódhat ahhoz az érzéshez, amely eredményeként az emberek nem érzik jól magukat, illetve jólétüket az infrastruktúra jelenléte határozza meg immár azt önmaguk pszichés erőforrásai messze kisebb mértékben képesek meghatározni. Meglepő de Riesman: A magányos tömeg, illetve Freud: Rossz közérzet a kultúrában mennyire aktuálissá lett ma újra.