14
-
gaszton421 #14 Ez igaz, otlet szintjém szinte minden érdekes konfiguráció leírásra került de az anyagtechnológia és a számítástechnika fejlődésére volt szükség hogy most komolyan lehessen ezekkel a dolgokkal foglalkozni. Például az új kísérleti karbon kompozit tartályok, a 3D nyomtatott fém hajtóműalkatrészek, a GPS által vezérelt szinte halálpontos visszatérések, (ezt korábban csak a katonai robbanófej irányítórendszerek tudták) mostanáig nem voltak megvalósíthatók.
Szerintem is megoldható lenne egy SSTO, (single stage to orbit) űrhajó, ehhez legalább a szuperhatékony (rendkívul magas T/W, trust to weight ratio) Metán/LOX hajtóművekre lenne szükség, amilyent a Spacex fejleszt Raptor néven, szuperkönnyű karbon kompozit szerkezetre és tartályokra, és könntű de erős, többször használható hőpajzsra van szükség. Elon Musk a tavalyi ITS rendszert bemutató prezentáción elkottyantotta, hogy az általuk tervezett második fokozat önmagában booster (első fokozat) nélkül is elérné a Földkörüli pályát. Számításaim szerint a viszzatéréshez szükséges hajtóanyagon kívül is kb 60-80 T hasznos terhet tudna felvinni, majd utána visszatérni. -
#13
Szerintem az eredeti, 60-as/70-es évekbeli koncepciókhoz kéne visszatérni.
Én az emberes és a nagy tömegű rendszerek szállítását két külön rendszerre bíznám. Ugye az eredeti Constellation rendszernek is volt olyan tagja, amikor egy SRB-re ültetik rá az Oriont. Ez se rossz, de már vagy 30 éve lehetséges lenne egy teljesen újra felhasználható 2, de akár 1 lépcsős személy/pár tonna teher szállító űrrepülő rendszer.
A nagytömegű teherszállításra viszont elég ritkán kerül sor, az javasolt egy különálló, nem 100%-ban visszanyerhető rendszer, lásd SLS vagy az előző hsz-ek. -
gaszton421 #12 Háromfokozatú rakétánál az optimális tömegarány a fokozatok között 1:3 és 1:4 között mozog, Ez a 60% arány csak az űrrepülőgép szilárd hajtóanyagú első fokozatánál volt mert annak a rosszabb specifikus impulzus és rosszabb szerkezeti tömegaránya miatt az üres fokozat holt terhétől mihamarébb meg kellett szabadulni.
Szóval LOX/RP1 mellett nem lenne igazán praktikus. Ha újrahasználható lenne az első fokozat akkor nem annyira fontos hogy a rossz hatékonyságú F1 kerüljön bele, Amúgy az F1 nagy teljesítményü de nem túl jó hatékonyságú, a jelenleg használatban levő összes kerozenes hajtómű jobb nála. van róla szó hogy a mostani SRB-ket az SLS rendszeren F1 hajtóműves gyorsítókkal szerelnék fel de ehhez gyökeresen át kéne tervezni a modernebb kor szintjére,amúgy a tengerszinten jelenleg csak 10 százalékkal produkálna nagyobb specifikus impulzust mint az SRB-k, a mostani verzió amit az 1960-as években terveztek nem alkalmas újrahasznostásra.
az ejtőernyős visszatéréssel az a baj hogy a szelek kiszámthatatlan hatása miatt kb 10km pontossággal lehet visszahozni a fokoztot, ez tengeri begyűjtésnél megoldható de biztosítani kell hogy a motor érzékeny alkatrészei ne kerüljenek kapcsolatba a tengervízzel, eredetileg a spacex is tengeri leszállással kalkulált és folytak is ilyen kísérletek de nem volt biztosítható a rendszer pontosés sérülésmentes leszállása ezért tervezték át a rendszert a mostanira.
Amúgy a most praktizált leszállás/újrahasznosítás amit a spacex csinál legalábbis a fokozatok visszatérése már egészen jó, messze pontosabb az elvártnál erre lehetne építeni, az újrahasznosításhoz pedig a spacex-nél is folynak a továbi kísérletek hogy a lehető leggazdaságosabb legyen.
Az ITS-re felvázolt rendszer nagyon jó kiinduló pont lehet, a második fokozat ellátható lenne egy oőyan nyitható zarható raktérajtóval mint a Shutle és mindössze két fokozatban hordhatná fel LEO pályára a hasznos terhet, megépíthető lenne kisseb méretben is, a mostani méret erre a célra nem lenne praktikus de a teljes újrahasznosításhoz ez lenne a legközelebb. -
fonak #11 Koroljov ellenfele Glusko Cselomej volt, ő nem szilárd hajtóanyagot akart, hanem a mérgező hipergolikus üzemanyagokat akarta használni az emberes repülésekhez is. Ő tervezte a Protont, ami végül egyszer sem vitt embert (viszont használják máig), bár Cselomej szorgalmazta volna.
Szilárd hajtóanyagú rakétát nagy méretben nem könnyű csinálni, nem véletlen volt folyékony hajtóanyagú az összes nagy rakéta sokáig. Az oroszok elég későn tértek át a szilárd hajtóanyagú ICBM-ekre is.
Utoljára szerkesztette: fonak, 2017.02.20. 15:21:16 -
overseer-7 #10 Elmondom én, hogyan oldanám meg az űrrepülést. Ha mondjuk a cél egy SLS kategóriájú rendszer kellene hogy legyen.
Így hasraütés szerűen mondom.. fontos szempont a megbízhatóság.. a költséghatékonyság.. újrahasznosíthatóság..
SpaceX után már pazarlás lenne eldobható rendszereket gyártani.. Borotvánál érte.. de milliárd..csilliárd pénzeket ne dobjuk már ki az ablakon.
így oldanám meg.. Az alap stage1 kb a teljes tömeg 60% és mondjuk rocketdyne F1 motorokkal jól megpakolnám.. az SRB ket meg nem raknám rá. Nem kell Booster. Inkább több F1 es motort használnék. Ami már ki van fejlesztve.. megbízható és van vele sok tapasztalat már.. tehát optimalizálva lett.. Nem kell a 0 ról kezdeni az egészet. olcsó, megbízható.
Az üzemanyag 60% tömegben így LOX / RP-1 lenne.
A tartályok hozzá nem olyan drágák mint Lh esetén.
Amint kiégett a stage1.. leválik.. majd leválik a tartályokról a fúvóka rendszer.. ami a legdrágább az egészben.
Ez szépen egy kisegítő rendszerrel visszakormányozza magát.. és egy biztonságos helyen, kinyitja az ejtőernyőket.. és a soyuzoknál ismert soft landing eljárással szépen landol a saját kinyitható lábaira.. Csak a motorok, turbópumpa és a kisegítő rendszer és elektronika..
Ha ez mind megmenekül.. hatalmas érték lenne.
Aztán jön a stage2.. Rocketdyne RS-25 a siklókból.. szintén megbízható, kitaposott bejáratott megoldás...
és Lh2/Lox ami azért jó mert a hidrogén tömegegységre a legnagyobb energiát tárolja.. és ezért az F1 es motorok könnyebben tudják emelni a könnyebb Stage2 őt.. és így a stage1 is könnyebb lehet.
Lh2 esetén drága tartályokra van szükség.. sajnos.. de ezt még be lehet áldozni, nem olyan nagy a költségben a részaránya.
Ha kiég a stage2.. leválás, rs25 motorok is leválnak ..és mivel még nem számottevő szerintem itt még a horizontális sebessége.. egy minimális és könnyű hőpajzzsal visszalép a légkörbe és az előbb említett módszerrel landol egy biztonságos kijelölt helyen.
Talán még a stage3 nál is célszerű lenne elgondolni hogy alkalmazható lehet egy ilyen megoldás.
Ez csak egy koncepció..
-
overseer-7 #9 Az SRB hihetetlenül veszélyes dolog.. nem véletlenül akarták azt lecserélni.
Az oroszoknál a soyuz R7 rakétáknál sem véletlenül erősködött Koroljov a szilárd boosterek ellen.
Nem jut eszembe most.. de volt egy elmebajos tudós aki végig szilárd hajtóanyagot akart.. még a politikába is bekavart Koroljov ellen.
élet veszélyes ott használni ahol emberek vannak..az egy nagy petárda csak..fúvókákkal a végükön.
-
#8
Az űrsiklós cikksoozatban is volt asszem, hogy a szilárd rakétákat is le akarták hosszútávon cserélni, de azt se valósították meg.
A kiválasztott űrsikló megoldás azért volt gyik, mert az opciók közül ugyan ez követelte a legkevesebb fejlesztést, volt a legegyszerűbb, azonban már akkor tudták, hogy a repülések ára, az újrahasznosíthatóság szintje a legalacsonyabb. Ha eleve nem akarnak olyan sokat repülni, akkor ok.
Ráadásul az eredeti, jóformán csak utasszállításra kigondolt kisebb gép helyett rápakolták a hadsereg igényei miatt a teherszállítási funkciót is, ami a tömeget növelte szinte a technikai határokig. Így aztán kimaradt belőle 1-2 dolog, mondjuk komolyabb mentőrendszer.
Szal, a magam részéről nem gondolnám jó ötletnek ennek az amúgy is elég sok kritikus ponttal rendelkező rendszernek az újrahasznosítását, sokkal fejlettebb technológiákat lőttek le az elmúlt 20 évben elnöki döntésre, takarékosságból. -
gaszton421 #7 Ezzel csak az a gond hogy ezek pont a legdrágább alkatrészei a rendszernek, Az RS-25 hajtómű amit az űrrepülőgéphez terveztek a legdrágább valaha készűlt rakétahajtómű, kb. 50 millió USD /darab, ha a tervezett 3000 t (későbbi verzióknál akár 4000 t) monstrumot fel akarnák tisztán ezzel emelni, kb 20 darabot kéne beleépíteni. Amíg az űrrepülőgépben használták és minden repülés után felújították a 3 darabot ez még annyira nem számított de most minden start után a tenger fenekén fog kikötni. Becslésekszerint minimum 1 milliárd dollárba fog kerülni vele minden start. Ezenkívul így, hogy semmi igazán újat nem kellett hozzá fejleszteni elköltöttek rá eddig 17 milliárdot. -
overseer-7 #6 az űrsíklónak vannak jó alkatrészei.. motor, tartály, turbópumpa..
Én a szilárd üzemanyagú rakétát inkább lehagytam volna.. és inkább megnöveltem volna a tartályokat, és beraktam volna még egy pár fúvókát.
-
#5
De az ugye megvan, hogy az SLS az űrsikló-rendszer főbb elemeinek továbbfejlesztésével jött létre, gyak egyfajta takarékossági, fejlesztési idő spórolási okokból. -
fonak #4 Ha ki tudták volna használni a képességeit, nem lett volna értelmetlen. Az űrsikló olyan volt, mint egy bazi nagy 4x4es pickup, amit nagyrészt városban használnak boltba járásra.
Úgy persze gazdaságtalan. Az eredeti elképzelés az volt, hogy kéthetente indítanak majd, és kihasználják a teherbíró képességeit, illetve azt, hogy vissza is lehetett vele hozni műholdakat. Csak nem volt aztán erre igény, ha pl. az SDI programba tényleg belevágott volna az USA, akkor ahhoz nagyon is támaszkodhatott volna a siklókra. -
Thrawn #3 "A columbián annyi javítani való akadt hogy legközelebb csak 2 év múlva repült az STS-9 misszión. "
Hibák valóban voltak, az első néhány repülés berepülés jellegű volt, de az első 5 repülésen a Columbia ment, az STS 6 már a Challengeré volt. -
overseer-7 #2 Az SLS végre egy jól megtervezett rendszer.. ha kijavítják a hibákat, szerintem nagyon jól és sokáig fog üzemelni.
Az űrsikló már a tervező asztalon bukás volt.. szerintem. Nem valami hatékony módja az űrutazásnak..pazarló
Lh2/Lox viszont nagyon értelmes dolog. A legtöbb kémiai energia / súly.
-
gaszton421 #1 Hát az erős csúsztatás hogy az űrrepülőgép első útja problémamentesre sikerült, egészen hosszú volt a hibalista az út végén, magát az utat is le kellett rövidíteni a fedélzeti számítógép hibája miatt. A legkomolyabb problémák a leszállás után derültek ki, egy halom sérülése volt nemcsak a hőpajzsnak hanem egyéb külső elemeknek, a nagyját a gyorsitófokozat akusztikus hullámai okozták, ami az indítóállás betonjáról verődött vissza. azóta használják a vízsugaras befecskendezést indításkor hogy ezeknek a kialakulását megakadályozzák. ňA columbián annyi javítani való akadt hogy legközelebb csak 2 év múlva repült az STS-9 misszión.