Elméleti fizika
Jelentkezz be a hozzászóláshoz.
1. Einsteinre, mint tekintélyre hivatkozik.
2. Nem ad választ arra, hogy a "negatív tömeg" miért láthatatlan, mert ugye lehetne látható is.
<#fejvakaras>#fejvakaras>
Sajnos nem történt felfedezés. Ez egy modell a sok közül, ami ugyanúgy bizonyítékra vár. Ha eltekintünk a kattintásvadász címtől, és attól, hogy a szerzőnek fogalma sincs arról amiről ír, és hát egy újságírótól ez minimum elvárható lenne, a fő probléma, hogy hasonló elméleteket, modelleket, tanulmányokat szinte naponta közölnek; de a cikkírók úgy tálalják mintha ez eredmény lenne. Érdemes kritikával kezelni az ilyen híreket (ha már az újságíró nem tette meg), és majd akkor hírnek venni, ha több forrás is elfogadhatónak találja. De lemerném fogadni, hogy egy hét/hónap múlva két-három cáfolat is megjelenik, persze az már nem fog megjelenni. Ne vegyétek komolyan. Ennyi.
Utoljára szerkesztette: Irasidus, 2018.12.05. 19:45:23
"ne feledd hogy ez csak a külső, álló megfigyelő számára van így"
Ne feledd, hogy ha Én külső megfigyelő akarok maradni, akkor semmi nem kötelezhet arra, hogy ne így tegyek !
"nem fognak másképp viselkedni a fizikai törvények, senem pedig nem lehet észlelni egy membránt amit átlépsz"
Valóban a fizikai törvények nem lesznak mások, de más lesz a geometria, mert a fekete lyuk belsejében a geometria spacelike típusú . Ez avval jár, hogy aki lent van az észleli a fentlévőt, de aki fentvan az nem észleli a lentlévőt, sőt az erőterek is így viselkednek: a lent lévőre hat a fent lévő ereje, de a fentlévőre nem hat a lent lévő ereje, mert spacelike geometria van ottan .
<#ijedt>#ijedt>
Pl. a fekete lyuk belsejében egy ottani bolygó körül nem keringhet egy ottani hold
...
tehát ezért ott nincs rendes kerigési pályájuk sem, ami elengedhetetlen a hold meglétéhez
Utoljára szerkesztette: Steel, 2018.11.22. 14:51:08
"Ha távolabbra láttam másoknál, azt azért tehettem, mert óriások vállán álltam."
nem fognak másképp viselkedni a fizikai törvények, senem pedig nem lehet észlelni egy membránt amit átlépsz, ha átmész az eseményhorizonton. észre sem veszed. (most tekintsünk el attól hogy széttép az árapály meg hasonlók 😊
Mert a hold keringése csak, akkor lehet ha nagyobb a szökési sebeség és kétirányú a kölcsönhatás köztük; én pedig semmi olyasmit nem állítottam, hogy a szökési sebesség kissebb .
" Egyébként keringhet a polúsok felett"
No és ki mondta, hogy nem; Én nem mondtam, hogy nem keringhet a pólusok felet .
<#banplz>#banplz>
"diagrammokkal egyszerűen illusztrálható a téridő oksági struktúrája"
De ez az oksági struktúra egészen más az eseményhizonton belül mint kívül .
"de ettől még az eseményhorizontot átlépve nem fogsz tapasztalni más fizikai törvényeket vagy ilyesmit."
A fizikai törvények valóban nem lehetnek mások, de másképen viselkednek .
Pl. a fekete lyuk belsejében egy ottani bolygó körül nem keringhet egy ottani hold, mert a köztük lévő saját kisebb gravitációs terük csak egyirányú(!) lehet, tehát ezért ott nincs rendes kerigési pályájuk sem, ami elengedhetetlen a hold meglétéhez .
<#ejnye1>#ejnye1>
Utoljára szerkesztette: hiper fizikus, 2018.11.22. 14:01:26
azért jelölik egyirányúnak a teret az eseményhorizonton belül, mert az eseményhorizontot átépve végül úgyis a szingularitásba jutunk, más megoldás nem lehetséges. de ettől még az eseményhorizontot átlépve nem fogsz tapasztalni más fizikai törvényeket vagy ilyesmit. egészen a szingularitás eléréséig. a szingularitás meg csak egy pont a fekete luk közepén.
Utoljára szerkesztette: botyika, 2018.11.22. 13:51:34
"This is due to the interchanging of timelike and spacelike coordinates within the horizon of a black hole (since space is uni-directional within the horizon, just as time is uni-directional outside the horizon). "
Ezt úgy fordítja a Google fordító, hogy
"Ez annak köszönhető, hogy a fekete lyuk horizontján a timelike és spacelike koordinátákat váltják (mivel a tér egyirányú a horizonton belül, ahogy az idő egyirányú a horizonton kívül)."
Tehát az "egyirányú teret" nem az újamból szoptam ki . Természetesen ebbe az egyirányú térbe belefér az is, hogy csak 90 fokos szögig bezárólag lehet eltérni tőle .
<#lookaround>#lookaround>
2. -esre a válasz szerintem az, hogy te mint külső megfigyelő nem tudsz mondani semmit az eseményhorizonton belül történő dolgokról, ez így igaz.
3.- sztem lehet más alakja, pl ha két fekete lyuk köröz egymás körül, akkor nem hiszem hogy gömb az eseményhorizontjuk.
A térben való mozgásnak van értelme, ennek az általad kitalált szónak nincs. Az, hogy a részecske vagy a fény a fekete lyuk tömegközpontja felé halad, nem azt jelenti, hogy a tér egyirányú, máskülönben nem csak egyenesen úton haladhat, hanem oldal irányba is, 90 fokos szögig bezárólag. Megint egy újabb bizonyítéka annak, hogy halandzsázol, és fogalmad sincs miről beszélsz. Nézd még mindig látszik, hogy kilóg a lóláb, és olyan sötét vagy mint az éjszaka.
Utoljára szerkesztette: Irasidus, 2018.11.22. 06:18:10
A Minkowski diagramot a speciális relativitáselmélet, a Penrose diagramot az általános relativitáselmélet használja . Köszönöm, hogy felhívtad rá a figyelmemet, de a "stílusod" kíváni valókat hagy maga után . A Penrose diagram olyan Minkowski diagram, ami a végtelent rendszeres véges ábrázolásra képezi le. Ezt a WP eng Penrose diagram cikkéből bogarásztam ki némi személyes interpletációval . Számomra meglepő újdonság az, hogy nem csak timelike{;egyiányú idő} hanem spacelike{;egyirányú tér} koodinátarendszert is bevezet a geometriájába . Olvashatod a cikkben, hogy az eseményhorizont osztja szét a timelike és a spacelike tereket, mint ha a téridőnek két fázisa lenne . Tehát a megszokot geometriánknak az eseményhorizontnál vége szakad, az "egyirányú tér" geometria pedig csak absztrakció, valami más világ . Vagyis a timelike{;egyiányú idő} geometria görbülete a meredekségével egyetemben az eseményhorizontnál véget ér, és valami más spacelike{;egyirányú tér} alakulás követi . Evvel nem azt akarom bizonygatni, hogy neked nincs igazad, hanem azt, hogy amikor arra utalok, hogy a fekete lyuk belsejének a fizikája a mi fizikánkhoz képest más valami, akkor igazam van, mert ugye az "egyirányú tér" fizika más, mint a miénk, persze ott sem lehet kauzális összeviszaság .
<#taps>#taps>
Amúgy a valóság ezzel szemben ez, a kulcsszó a mit keresnél (ha lenne egy csöpp eszed, de nincs), az a Minkowski diagram, vagy Penrose diagram. Mindkét esetben láthatod a nem végtelent.
Utoljára szerkesztette: Irasidus, 2018.11.21. 22:15:16
Most akkor mire gondoltál tényleg, a gömb felületére, vagy a sugár felére?
"Ha távolabbra láttam másoknál, azt azért tehettem, mert óriások vállán álltam."
#477
"A fotonokat valóban elnyeli az eseményhorizont, de éppen hogy azt nem tudjuk, érsd hogy nincs rá egyenletünk, hogy milyen útvonalon haladnak az eseményhorizontot ferdén megcélzó fénysugarak az eseményhorizont mögött, mert ott már nincs téridő, csak egy lyuk és nagyon nagyon fekete !"
#550
"A téridő görbülete az eseményhorizontnál végtelen lesz . Tehát az eseményhorizontnál végtelen lesz a gravitációs gyorsulás ."
Utoljára szerkesztette: Irasidus, 2018.11.21. 21:54:40
Egyáltalán nem keverem össze az eseményhorizontot és a szingularitást: az eseményhorizon labda felület közepén van a szingularitás pont .
Mindenki olvashatja nálad, hogy nem én kezdtem újra a személyeskedést, ill. a durvulást !
A gravitációs lencse elképzelésemet meg egy kicsit újra értelmeztem, amit Te nem szoktál .
Azt javaslom, hogy térjünk vissza a fizikára, mondjuk ad meg az esményhorizontnál lévő gravitációs gyorsulás képletét; hogy fére ne érdzs nem a szingularitásnál lévőt, de ne a Newton fizikával számold hanem a relativitásossal .
<#worship>#worship>
Utoljára szerkesztette: hiper fizikus, 2018.11.21. 20:41:48

Utoljára szerkesztette: Irasidus, 2018.11.21. 19:01:50
1) Nem azt kellett volna mondanom, hogy az eseményhorizntnál végtelen a téridő görbülete, hanem azt, hogy végtelen a téridő görbületének a meredeksége . Márpedig ez a meredekség adja a gravitációs gyorsulást, vagy ha nem, akkor mond meg, hogy mi !?
2) Az úgy van, hogy az eseményhorizont vonatkoztatásában is két inerciarendszer egy-egy megfigyelővel adott .
Az egyik átlépi a szingulárist a saját ideje szerin, a másik megállni látszik a saját ideje szerint . Mindkét tényállítás igaz, és csak azért igaz, mert a relativitáselmélet ilyesmin furcsaságokat szolgáltat a hétköznapokhoz szokot emberek részére .
Tehát ha Te azt mondod, hogy átmegy rajta és ha Én azt mondom hogy nem megy át rajta, akkor mindketőnknek igaza van, csak más szempontból . Azt viszont Te sem tudod megmondani érdzs kiszámolni, hogy az eseményhorizontól a szingularitásig menyi időbe telik neki az út, sőt azt sem, hogy milyen lesz az út pályája . Én szempontom viszont megtudja mondani: semmilyen sem lesz se az idője se a pályája .
3) A fekete lyukak méretét az általános relativitáselmélet nemkorlátozza se lefele se felfele . Azon is vitatkoznak, hogy az eseményhorizontnak egyáltalán lehet-e más alakja, mint a gömb .
<#wave>#wave>
Ha mindenképpen ki akarod húzni belőlem:
A gravitációs gyorsulás a téridő görbületétől függ . A téridő görbülete az eseményhorizontnál végtelen lesz . Tehát az eseményhorizontnál végtelen lesz a gravitációs gyorsulás . A fekete lyuk belsejében nem lehet konkrétan számolni az általános relativitáselmélet képleteivel . Tehát a fekete lyuk belseje egy ismeretlen tartomány, vagyis határozatlan .
<#nemtudom>#nemtudom>
Konkrétan a fekete lyuk belsejében ahol maximális a gravitáció, az végtelen nagy vagy csak nagyon nagy?
"görbéhez húzott érintő (a Földön) fogja mutatni a csillag látszólagos pozícióját"
Igen, ez így is van, de attól, hogy eltér a szöge, attól még a látszólagos távolsága is kimérhető .
<#smile>#smile>
"gravitáció a fekete lyuk belsejében"
Ez fogas kérdés . Ezen még gondolkodnom kell .
<#vigyor2>#vigyor2>
Persze, hogy értem ! Egyszer azt írod, hogy nem adtak neki nevet, aztán meg azt írod, hogy mások ne is adjanak neki nevet !
Ez hülyeség ! <#idiota>#idiota>
Szerintem félreértettél, sőt biztos.
Általános eset, hogy amikor valaki valamilyen jelenséget elsőkénet felfedez, akkor ő adhat neki nevet, mint felfedező.
Erről ebben az esetben már lekéstünk, mert ugye ezek nem új jelenségek, ahogy te is linkeltél be képeket, tehát már régebben felfedezték őket.
Amire én gondoltam, hogy ha majd te is találsz a galaxisban egy ilyen jelenséget, és szépen levezeted, hogy melyik égitest hatására hogy hajlott meg a fény, milyen mértékben, milyen messze innen, stb-stb, akkor akár meg is lehet próbálni bejegyeztetni a neveket, amiket az #540 -ben kitaláltál. Tehát hivatalossá tenni, hogy ezentúl így hívják őket majd a szakirodalomban. Érted?
Utoljára szerkesztette: Steel, 2018.11.20. 21:01:55
"Ha távolabbra láttam másoknál, azt azért tehettem, mert óriások vállán álltam."
Egy másik érdekes téma: Elméletileg mekkora a gravitáció a fekete lyuk belsejében, tehát végtelen nagy vagy csak nagyon nagy?
Utoljára szerkesztette: kl24h, 2018.11.20. 21:03:40
Utoljára szerkesztette: hiper fizikus, 2018.11.20. 20:50:03
Ezek szerint a montászom neked nem elég, legyen hát:
Áttörés a csillagászatban: 56 új gravitációs lencsét fedezett fel a mesterséges intelligencia
Ez a link igazán ide való:
az első és az ötödik képe példa az Einstein-gyűrűre
a harmadik képe példa az Einstein-félholdra
a második és a negyedik képe példa az Einstein-(vegyes)szegmensekre
Ez szintén egy példa az Eistein-(nem vegyes)káprázatra .
Ez példa az Einstein-csillámlásra .
Még egy fontos dolog, ha távolabbi csillagot szeretnénk mérni csak ezzel a módszerrel és tegyük fel hogy lehetséges is, ekkor figyelembe kell venni a Nap sebességét, pontosabban a keringését ami kb. 220 km/s, ez is már valami egy félév alatt.
Tehát végeredményben a gravitációnak nagyon kis hatása van ezért eléggé pontosan lehet mérni.
Ha más mérési módszereket alkalmazunk, akkor annak megfelelően kell figyelembe venni a gravitációt és más hatásokat.
"Ugye téged nem csak a közeli átlagos csillagok távolságának mérése érdekel a metagalaxis csillagászata korában ?" A kérdést általánosan tettem fel, tehát közeli vagy távoli csillagok esetére.
Utoljára szerkesztette: kl24h, 2018.11.20. 20:45:40
Ha egyszer majd felfedezel egy nevezetes élő példát rájuk, még akár hivatalosan is bejegyezhetik.
"Ha távolabbra láttam másoknál, azt azért tehettem, mert óriások vállán álltam."
Értem ; tehát ha az Einstein-gyűrű nem teljes, akkor mi nevezzük szegmentális elhajlásnak vagy Einstein-szegmenseknek ; és ennek a szegmentizálódásnak legyen két megnevezett szélsői változata, mégpedig az Einstein-félhold és az Einstein-káprázat . Természetesen az Einsten-félhold a kiterjedtebb szegmentális elhajlás, és az Einstein-káprázat alig kiterjedt szegmentális elhajlások társasága ; az Einstein-káprázat egyik eleme pedig legyen az Einstein-csillámlás .
Hogy tetszik ? <#love12>#love12>
Utoljára szerkesztette: hiper fizikus, 2018.11.20. 14:43:51
A maximális elhajlás-kor jön létre az Einstein gyűrű, a minimális elhajláskor pedig szinte csak egy kis apró folt, vagy pont, amire az #530 -ban nagy valószínűséggel te is gondoltál.
"Ha távolabbra láttam másoknál, azt azért tehettem, mert óriások vállán álltam."
<#conf>#conf>
A teljes gyűrű-t pedig valójában Einstein gyűrű-nek nevezik.
Fényelhajlás pedig minden esetben van, amikor gravitációs lencse effektusról van szó, értelemszerűen.
"A csillagból kiinduló összes fénysugárra hat a nagytömegű objektum..."
Hát ez?<#wilting>#wilting>
Még azokra a fotonokra is, melyek homlokegyeneset az ellenkező irányba lépnek ki, azaz eleve a nagytömegű objektummal ellenkező irányba terjednek?
"A gyakorlatról meg annyit, hogy ez a topik elméleti fizika, tehát nem a gyakorlatról szól, hanem az elméletről..."
És ami már eleve az elméletben megbukik, esélye sincs, hogy a gyakorlatban működjön.
"Ha távolabbra láttam másoknál, azt azért tehettem, mert óriások vállán álltam."
Ha nem vagy vak, akkor ezen a montázson láthatod a gravitációs lencsét és a fényelhajlást együtt . Gravitációs lencse akkor van ha teljes gyűrű keletkezik, és fényelhajlás pedig akkor van, ha csak kis folt keletkezik, igaz ami igaz két darab kis folt, ha ezek kicsik akkor pontnak nyilváníthatjuk őket, ill. van középpontjuk . A csillagból kiinduló összes fénysugárra hat a nagytömegű objektum, nem csak a fénykúpra, csak hogy ebből fénykúpnyit látunk, ami fénysugarak kévéje, ha ez kicsi, akkor fénysugárnak nyilváníthatjuk . A módszerem csak anyiban változik, hogy nem az egyik hanem mindkét foltra kell-lehet alkalmazni . A gyakorlatról meg annyit, hogy ez a topik elméleti fizika, tehát nem a gyakorlatról szól, hanem az elméletről, ha a gyakorlattal akarsz foglalkozni, akkor tessék menj egy másik topikba . Ha tudnánk paralaxist mérni a galaxisok között, akkor ott a két folt pozíciója is változna egy kicsit a paralaxis következtében .
<#vigyor4>#vigyor4>
Utoljára szerkesztette: hiper fizikus, 2018.11.20. 11:06:02
Pontosan a gravitációs lencse annak a jelenségnek a következménye, amit te már az #527 óta ragozol.
"egyáltalán nem a gravitációs lencse hatásról van szó, hanem csak a gravitáció okozta pontszerű fényforrás fénysugarának az elgörbüléséről"
Az ugye világos, hogy egy csillag fénye minden irányba terjed. A csillag és a megfigyelő között elhelyezkedő nagy gravitációjú test minden irányba ható gravitációs mezője egy kúpvetületnyi fényforrást elgörbít.
A te "módszerednek" pont semmi hasznak nincs a gyakorlatban, mióta tudjuk, hogy nincs abszolút fix pont az univerzumban. Ennek a háromszögednek is állandóan változni fognak a szárai, mert mozog a csillag, a naprendszer, és a Föld is.
A paralaxis szög mérésével olyan objektumok mérhetőek ki, melyek fényforrását nem görbítik el más égitestek, vagy erős gravitációs mezők.
Utoljára szerkesztette: Steel, 2018.11.20. 08:38:55
"Ha távolabbra láttam másoknál, azt azért tehettem, mert óriások vállán álltam."
"nem tartalmaz semmilyen fizikai információt, márpedig a szög meghatározásához a tömeg nagyságát ismerni kell"
A tömeg nagyságát ismerhetjük más mérésekből kifolyólag . Ha több tömegről van szó, akkor mindegyiket számbavesszük .
<#ejnye1>#ejnye1>
Utoljára szerkesztette: hiper fizikus, 2018.11.19. 21:58:35
kl24h látja jól, azt amit magyaráztam ! Irasidus, egyáltalán nem a gravitációs lencse hatásról van szó, hanem csak a gravitáció okozta pontszerű fényforrás fénysugarának az elgörbüléséről ! Mivel különösebben nem sértegettél, ezért nem vágok vissza, nincs miért !
kl24h, paralaxis szög mérésével csak a közeli csillagok mérhetők ki, a galaxisok pedig végkép nem mérhetők ki . De ha egy olyan paralaxis szög mérésével mérhető közeli csilagot akarunk megmérni, amit egy ritka véletlenül egybeeső nagy tömeg elgörbít, akkor az ő fénysugara is görbe lesz a paralaxis szög mérés mindkét végponti mérésénél . No jó ez csak elméleti eset, mert a gyakorlatban nem igen van ilyenre példa .
"Görbült oldallal számolni egy kicsit bonyolultabb és kell ismerni pontosan a görbültségét."
Ez így igaz, de én elvonatkoztattam egy kicsit - ugye tudod mi az az elvonatkoztatás - hogy érzékletesebb legyen a megoldás. Persze ha akarod, akkor bíbelődhetsz a görbe kiintegrálásávál, de ekkor is a görbe hossza a (AC+C😎 -től még hosszabb lesz, mint az AB szakasz hossza . Görbültség ismerete a releváns tömegektől függ, kedvező esetben egy tömegtől . Írtam is, hogy "amit bonyolultan számítani lehet" . Ugye téged nem csak a közeli átlagos csillagok távolságának mérése érdekel a metagalaxis csillagászata korában ?
<#wink>#wink>
A paralaxis szög mérésével meg lehet határozni a csillag távolságát, csak az a helyzet, hogy ez a számítás a hasonló háromszögekkel végzett számítással történik és a háromszögek oldalai egyenesek. A mi esetünkben nem mindegyik oldal egyenes, ezért másképp kell számolni. Nem az lesz a különbség, amit leírtál, hogy mennyivel hosszabb a görbült oldal, hanem sokkal nagyobb. Görbült oldallal számolni egy kicsit bonyolultabb és kell ismerni pontosan a görbültségét.
Más távolságmérési módszerrel a fény elhajlása nem okoz gondot. Másképpen is nagyon kevés az elhajlás, tehát eléggé pontosan lehet így is (paralaxis szög mérésével) meghatározni a távolságot.
Utoljára szerkesztette: kl24h, 2018.11.19. 20:13:08
Gravitational lensing formalism
Utoljára szerkesztette: Irasidus, 2018.11.19. 20:03:46
A görbülség hozza létre a háromszög két szárát . Evvel a két szárral lesz hosszabb a látszólagos távolság . Mondjuk a távolságmérés legyen a fény spektrumeltolódásával és a fényerővel mérve . Mi nem helyes ebben ? Talán így érthetőbb lesz: A háromszög legyen A, B és C pontú . Az A pont a Föd, B pont a kimérendű égitest helye, és a C pont a fénysugár legnagyobb görbületének a pontja . Különbözet = AB - (AC + C😎 ; arány = AB/(AC + C😎 . Amit egyszerűen mérni lehet az a (AC + C😎 spektroszkópiai távolság, és amit bonyolultan számítani lehet az az AC és az CB közti szög .
<#confused>#confused>
Utoljára szerkesztette: hiper fizikus, 2018.11.18. 21:51:17