27
-
ManoNegra #27 Ugyanis az egyik igazságtalanság nem menti a másikat.
Ebben igazat adok. Viszont azt magyarázd meg, hogyan legitimálhat egy igazságtalanságot, egy múltban elkövetett másik igazságtalanság? Ráadásul nyilvánvaló, hogy ezt nem azok követték el, akiken végül csattant.
Ami pedig "a magyar jobboldal évszázados nemzetiségelnyomó" politikáját illeti, ennek legmeggyőzőbb cáfolata az a tény, amivel a beszélgetésünk is indult, miszerint (Horvátországtól eltekintve) alig haladta meg az 50%-ot a magyar nemzetiségűek aránya. Mit ne mondjak, nem volt túl sikeres a "magyarosítás"! Ellenben ha most körbenézünk az utódállamokban, látható, hogy ők száz év alatt sokkal jobb munkát végeztek!
A szovjetes rész nem tudom hogyan illeszkedik ide.
Utoljára szerkesztette: ManoNegra, 2014.11.14. 17:57:36 -
turidani #26 "Viszont amikor azt válaszolom, hogy az a jogtiprás semmi ahhoz képest, amit az elszakítást követően alkalmaztak az utódállamok a magyar kisebbségekkel szemben, akkor arra az a válasz, hogy: hja kérem, az ugyebár kijár nekik..." (ManoNegra)
Egyrészt nagyon átlátszó és óvodás színvonalú próbálkozás a Monarchia nemzetiségi politikájáról szóló vitában más országok nemzetiségi politikájára terelni a szót.
Ugyanis az egyik igazságtalanság nem menti a másikat.
Másrészt én soha sem mondtam olyat hogy "kijár nekik".
Tehát jó volna, ha nem állítanál ilyen gyalázatos hazugságot.
Csak felhívtam a figyelmedet arra, hogy még a szomszédaink jelenlegi magyarellenességét is a magyar jobboldal évszázados nemzetiségelnyomó, háborús politikájának köszönhetjük.
- - -
Ez pont olyan, mint amikor a mai jobboldal emlegeti a Magyarországot megszálló szovjet katonák rablásait és erőszakoskodásait.
Csak éppen nem fűzik hozzá, hogy előtte a magyar hadsereg támadta meg a SZU-t, és a magyar hadsereg rabolta, gyilkolta és erőszakolta végig az általa megszállt szovjet településeket.
Tehát még a szovjet terrort is kizárólag a magyar jobboldal felelőtlen háborús politikájának köszönhetjük.
De említhatném a délvidéki mészárlást is, ahol szintén a magyar jobboldal esztelen háborús politikája idézett elő elvakult magyargyűlöletet, és eredményezte ártatlan délvidéki magyarok tízezreinek legyilkolását.
- - -
Tehát nagyon nem mindegy, hogy a sérelmeinket csak önmagában, vagy a kiváltó okokkal és az igazi bűnösök megnevezésével említjük-e.
Utoljára szerkesztette: turidani, 2014.11.14. 15:32:25 -
ManoNegra #25 Vagy félreérthetően fogalmaztam, vagy nem fejtettem ki részletesen, de az is lehet, hogy nem követted figyelemmel a "vitánkat", ezért nem tudod miért írtam ezt.
Itt most a jobboldali eliten nem Orbánt és a fideszt kell érteni, hanem a Monarchia vezető magyar államférfiait. Amit kifogásolok, az nem más, mint itt lent megállapíttatik, hogy az akkori magyar törvények (Lex Apponyi) következtében micsoda jogtiprásnak voltak kitéve az itt élő nemzetiségek. Viszont amikor azt válaszolom, hogy az a jogtiprás semmi ahhoz képest, amit az elszakítást követően alkalmaztak az utódállamok a magyar kisebbségekkel szemben, akkor arra az a válasz, hogy: hja kérem, az ugyebár kijár nekik...
Mindezt úgy, hogy az Apponyi-féle törvény lehet hogy nem volt a legmegfelelőbb, de annak hátrányait a kisantant propaganda jócskán feltupírozta. Ellenben az utódállamok, a trianoni békekötéskor előírt kisebbségvédelmi szerződéseket aláírni még csak aláírták, de azt betartani már nem tartották a maguk számára kötelezőnek...
Utoljára szerkesztette: ManoNegra, 2014.11.14. 11:16:22 -
teddybear #24 "Nem kizárólag a jobboldali elitről beszéltél, hanem helyesled, elfogadhatónak tartod megtorlásként azt a jogfosztó politikát, amit a határon túliaknak kellett és kell elszenvedniük! "
Izé, ez úgy propaganda-szöveg, ahogy leírtad. És épp olyan hülyeség is.
Minden hódító azért hódít, hogy területeket olvasszon bele az eredeti területébe, hogy nagyobb gazdasági,katonai erőre tegyen szert. Ez mindig így volt, és így is lesz. A megszerzett területen élők, amennyiben időben nem menekültek el az eredeti fennhatóság alatt megmaradt országrészekbe, mindig a hódító állampolgárai lesznek. Ez a dolgok természetes rendje.
Ami viszont a határon túli magyarok állampolgárságát illeti, ha lehántod a sok hülyeséget, propagandaszólamot és érzelmi hatást, tulajdonképp csak annyi, hogy Orbán megígérte: ha rám szavaztok, állampolgárságot kaptok. Egyszóval választási csalás hazafias szólamokba tekerve.
Ami azt illeti, a végén ez sem sült el olyan jól, mint ahogy szerették volna, mindössze egy, de fontos képviselői mandátumot eredményezett, a remélt 5 millió szavazó helyett mindössze néhány százezerrel. Közben meg a hatóságok mindent megtettek, hogy a külföldön dolgozó magyar állampolgárok minél nehezebben tudják leadni a szavazataikat, mert féltek hogy nem rájuk fognak szavazni.
A határon túli magyarok, főleg a Romániában élőknek a magyar állampolgárság kifejezetten előnyös volt akkor, hisz Magyarország az EU tagja volt már, míg Románia csak később csatlakozott. Így megnyílt előttük munkavállalási és áttelepülési szempontból az egész Európa.
Ami azt illeti, az állampolgárságért folyamodók túlnyomó többsége romániai és ukrajnai állandó lakos, tőlünk nyugatabbról alig van belőlük. Nekik semmi előnyt nem hozott, nem is törődnek a dologgal. -
ManoNegra #23 Én kizárólag csak a hazaáruló magyar jobboldalról beszélek, akik az országot egy értelmetlen háborúba belerángatták, és ezzel a tiranoni országcsonkolásig juttatták.
Nem kizárólag a jobboldali elitről beszéltél, hanem helyesled, elfogadhatónak tartod megtorlásként azt a jogfosztó politikát, amit a határon túliaknak kellett és kell elszenvedniük! -
ManoNegra #22 Köszönöm a linket, így könnyebb nekem is rávilágítanom a tévedéseidre/hazugságaidra.
1. Ebből egyáltalán nem az derül ki, hogy Bosznia-Hercegovinánál nagyobb területet is el akartak foglalni, csupán annyi, hogy innen lehetne Szaloniki felé terjeszkedni. Ebben elsősorban Németország volt érdekelt, hogy meg tudja építeni a Berlin-Bagdad vasútvonalat. De hogy Szerbiát el akarnák foglalni, azt nem lehet ebbe belehazudni.
2. Ez is teljességgel légbőlkapott, teljesen másról van szó, ide is másolom: Az annexió szorgalmazását ekkor már – 1907-ben – belpolitikai okok is indokolták. Aehrenthal külügyminiszter az annexiót a Monarchia belső újjárendezése egy elemének tekintette: a Szent István-korona határai között egy erős délszláv államcsoportot akart létrehozni, s ezzel (is) a magyarokat végleg a Monarchiához láncolni.
3. A harmadik pontodat is a képzelet szülte, a linkedben lévő információk alapján pont az oroszok voltak mohók, akik az előzetes megállapodást nem tartották meg, saját hódításuknak tekintették az egész Balkánt.
4. szó sem volt az annexió engedélyezéséről, de az ellenkezőjéről sem.
5. Ez igaz, majdnem háborút eredményezett, mert az annexió keresztezte a szerbek hódító törekvéseit, és az oroszok sem tudták tető alá hozni, hogy a Dardanellákat megnyissák számukra.
6. Ebből a linkből ez aztán végképp nem derül ki...
7. A török hatalom meggyengülésével megindult a versenyfutás a déli részekért, a Monarchiának pedig semmi sem hiányzott kevésbé, mint hogy Szerbia megerősödjön, és Oroszországgal a háta mögött bekerítse. De ha nem annektálják Boszniát, Szerbia akkor sem állt volna le, a következő célpontja nyilvánvalóan Horvátország lett volna. A háborút csak elodázni volt lehetséges, elkerülni nem. Itt vetődik fel a szociáldemokraták és egyéb politikai garnitúrák felelőssége, akik obstrukcióval és különböző trükkökkel egy éven keresztül hátráltatták a törvényhozást. A történelemben nincsen ha, de tegyük fel, időben megkezdi a Magyarország a katonai felkészülést, akkor a háború elején nem akad meg a szerbia elleni küzdelemben, önerőből visszaveri a románok támadását, így Mackensen hadseregét a nyugati frontra lehetett volna vezényelni, és a háború még azelőtt végetér a központi hatalmak győzelmével, mielőtt Egyesült Államok beavatkozhatott volna.
Így kedves barátom, a baloldali marxista, szociáldemokrata szabadkőműves felforgató elemek vádolhatók hazaárulással teljes joggal, főleg ha ehhez hozzávesszük az 1919-es eseményeket is!
8. Egyszer az a bajod, hogy (szerinted) Tisza ezt akarta elősegíteni, most meg már az a baj, hogy ez ellen dolgoztak? Egyébként is, miért olyan fontos neked egy "szerb-bosnyák-horvát délszláv állam" Megvalósult, először mindjárt az első világháború után, nem is volt hosszúéletű. Jugoszláviát is csak a kommunista titói terror tartotta össze. -
turidani #21 @ManoNegra:
Kedves Negra,
sokat lendítene a vitánk színvonalán, ha legalább a magyar történelem elemi tényeiről tájékozódnál. Segítek neked:
http://www.tankonyvtar.hu/hu/tartalom/historia/95-01/ch08.html
Ebből megtudhatod, hogy
1. A balkáni hódítás már az 1850-es években is a Monarchia alapvető céljai közé tartozott, és az osztrák vezetés mindig is Boszniánál jóval nagyobb terület megszerzését tervezte
2. A magyar vezetés pont azért ellenezte a Bosznián túli területek meghódítását, mert ebben az esetben a Magyar Királyságon belüli délszláv túlsúly miatt elkerülehetlen lett volna egy szerb-bosnyák-horvát délszláv királyság létrehozása, ami nyilvánvalóan rövid időn belül kikerült volna a magyar korona hatalma alól
3. A Monarchia már 1876-ban titkos megállapodást kötött a törökökkel szemben háborút indító oroszokkal, hogy a háborúból való kimaradás fejében megkaphatja Boszniát. (az oroszok pont azért akarták távoltartani a háborútól a Monarchiát, mert tudták, hogy akkor nem elégedne meg Boszniával!).
4. Az 1878-as berlini szerződésben csak Bosznia okkupációja szerepelt: szó sem volt az annexió engedélyezéséről
5. Bosznia 1908-beli annektálása az 1878-as berlini szerződés felrúgása volt, ami nemzetközi válsághelyzetet, majdnem háborút eredményezett.
6. Az osztrák politika mindig is Szerbia meghódításában gondolkodott, és Bosznia annektálásával tudatosan hozott létre háborús helyzetet, hogy a támadásra ürügye lehessen.
7. A hazaáruló magyar uralkodó osztály pedig elvtelenül kiszolgálta az osztrák háborús politikát, mit sem törődve azzal, hogy egy ilyen háború elvesztése milyen veszteségekkel járhat az országra nézve.
8. Bosznia annektálásával és Szerbia lerohanásával a nagyar és osztrák vezetésnek egyaránt az volt a célja, hogy megakadályozzák egy egységes szerb-bosnyák-horvát délszláv állam létrejöttét.
Ez egy gyalázatos, szégyenletes cél volt, ami miatt a háborút támogató magyar jobboldal duplán is nemzetárulónak tekinthető.
A Monarchia-korabeli magyar jobboldal kicsinyes önérdekből nemcsak Magyarországot tette osztrák gyarmattá, hanem még a környező népek nemzeti önállósodását is tűzzel-vassal akadályozni próbálta.
- - -
Magyarországnak sem Bosznia annektálása, sem Szerbia lerohanása, sem a más országok elleni háborúba lépés nem állt az érdekében.
A magyar jobboldal mégis szolgai módon végiasszisztálta ezeket a bűnös cselekedeteket, és ezzel az egész nemzetet romlásba döntötte.
Tehát a Magyarországot tudatosan háborúra felfegyverző és a más országok megtámadásáról döntő magyar jobboldal egyértelműen gyalázatos hazaáruló volt, mivel a magyarság érdekeit semmibevéve kiszolgálta az osztrák hatalmi törekvéseket.
- - -
"Érdekes, hogy te beszélsz hazaárulókról, amikor süt az írásodból a magyargyűlölet!"
Tanulj meg olvasni, öregem.
Én kizárólag csak a hazaáruló magyar jobboldalról beszélek, akik az országot egy értelmetlen háborúba belerángatták, és ezzel a tiranoni országcsonkolásig juttatták.
Inkább a te írásodból süt a magyargyűlölet, hiszen még a közismert tényeket letagadva is zsigerből a magyar nemzet elárulóit, pusztulásba döntőit próbálod mentegetni.
Szerintem inkább maradjunk a vita tárgyánál, és ne folytassuk egymás minősítgetését, jó?
Utoljára szerkesztette: turidani, 2014.11.13. 12:34:16 -
ManoNegra #20 Ganz Ábrahám német volt, nem zsidó. -
teddybear #19 Ja és jobb ha tudod, a zsidók már sokkal előbb itt voltak Pannóniában, mint mi magyarok. Nem a te őseidre gondolok, mert hát fogalmam sincs hogy ők hogy és mikor kerültek ide.
Az első zsidókat még a rómaiak hozták be Pannónia provinciába, de a honfoglaló magyarok törzsszövetségében is voltak zsidó vallásúak. Mint ahogy keresztények, mohamedánok és mindenféle egyéb vallásúak. Akkor a kutyát sem érdekelte, hogy ki miben hisz.
A katolikus egyház elévülhetetlen érdeme a zsidógyűlölet megismertetése és elterjesztése magyar földön, de a világban is. -
teddybear #18 Gratulálok, megint sikerült egy keveset zsidóznod!
Komolyan mondom, nem értem a fajtádat! Mi a fene ebben az élvezet? Persze egy mániákusnak ilyen kérdést feltenni nem sok értelme....
Különben a Kiegyezés utáni ipari fejlődést főleg azoknak az általad gyűlölt zsidóknak köszönhetjük. Nélkülük nem sok minden lenne itt. Weiss Manfréd, Ganz Ábrahám, és társai, mond neked valamit a nevük?
Amikor meg a hozzád hasonlók kerültek hatalomra mindig szarba vittétek az országot. Egyszerűen képtelenek vagytok hasznosan csinálni valamit, és nekem, meg a többi magyarnak kell a végén megfizetni a hülyeségetek árát. -
ManoNegra #17 A Monarchia pedig közismerten a balkáni terjeszkedés céljából lépett háborúba. Ennek a terjeszkedésnek az első lépése Bosznia-Hercegovina önkényes annektálása volt.
Nem igaz. Bosznia-Hercegovina annexiója idején nem volt háború, tehát abba belépni sem lehetett. Berlinben abban állapodtak meg, hogy 30 évre okkupálja a Monarchia Bosznia-Hercegovinát, kiépíti a közigazgatást, de a felségjog a török szultán kezében marad. Ennek a harminc évnek lejárta után annektálta, amit egyébként az összes nagyhatalom elismert. Ebből következik, hogy a következő állításod is hazugság, hogy bármiféle ezzel ellentétes kikötés létezett volna. Persze ha mégis volt, akkor az arról szóló bizonyítékot szívesen venném.
A Monarchia azonban lényegében a kiegyezéstől kezdve nyíltan tervezte a balkáni terjeszkedést, és már évtizedekkel az I.VH. előtt előkészületeket tett Szerbia területének lerohanására. Több ízben ez majdnem meg is történt.
Egyetlen olyan hosszútávú tervről sem tudok, amely arra vonatkozna, hogy Szerbia területét el akarták volna foglalni. Lehet hogy létezett, de a magyar országgyűlés már Bosznia annexióját sem nézte jó szemmel, mert ezzel jelentősen gyarapodott a birodalom szláv nemzetiségű lakossága, és tudták, hogy Ferenc Ferdinánd a dualizmust át akarja alakítani trializmussá, emiatt a magyar befolyás csökkenésétől és egyéb kellemetlen következményektől tartottak. Aztán miután a trónörököst meggyilkolták, valóban felmerült Szerbia megrendszabályozásának szükségessége, de kifejezetten nem azzal a céllal, hogy egyúttal el is foglalják.
A véderő törvény a folyamatos szerb provokációval volt összefüggésben, nem pedig expanziós politikával.
A háború kirobbantásában vétójoggal rendelkező Tisza csak azt a feltételt szabta, hogy a német császár írásban biztosítsa a Monarchiát arról, hogy Szerbia megtámadása esetén a németek is háborúba lépnek a Monarchia oldalán.
Miután ez az írás megérkezett, Tisza tétovázás nélkül jóváhagyta Szerbia lerohanását.
A németek biztosítéka nem azért kellet, hogy biztosítsák a hadbalépésükről, hisz ez addigra nyilvánvalóan többszörösen megtörtént, hanem azért, hogy kezeskedjenek Románia semlegességéről, és Bulgária szövetségesként való részvételében. Amint ez megtörtént, valóban beleegyezését adta, de nem a lerohanásba, hanem az ultimátumba.
A történetben az a tragikomikus, hogy Ferenc József azért akarta Szerbiát is meghódítani, hogy egy délszláv (szerb-horvát) királyság létrehozásával leválassza a déli területeket a Magyar Királyságról, és így csökkentse a Magyar Királyság súlyát a Monarchiában.
Ez sem igaz. Szerb nacionalisták akarták leválasztani Horvátországot a Monarchiáról, hogy létrehozzák a Nagyszerb államot, erőteljes propagandát folytattak a Monarchia horvát és szerblakta részein, és terrorista merényleteket követtek el ennek érdekében. Ezért is volt szükség a véderő törvényre.
A Monarchia alatti magyarországi kisebbségek elnyomása közismert tény, tehát semmi értelme mentegetni vagy tagadni. A határon túli magyarok jelenlegi problémái is csupán egyfajta viszonzása annak, ahogy a Magyar Királyság a nemzeti kisebbségekkel bánt.
Nem viszonzása, hanem annak sokszorosa. Érdekes, hogy te beszélsz hazaárulókról, amikor süt az írásodból a magyargyűlölet!
A nemzetiségi részarányt illetően pedig te magad voltál a pontatlan.
Ha nem tűnt volna fel, azt korrigáltam, utána jöttél az 1910-es adatokkal, arra pedig már nem vonatkozik a korrekció.
Utoljára szerkesztette: ManoNegra, 2014.11.12. 19:08:42 -
ManoNegra #16 Ennyi hazugságot egy kommentben leírni igazán szép teljesítmény..., -
turidani #15 Naivság azt hinni, hogy a Monarchia háborúba lépése nélkül Németország egymaga háborút mert volna kezdeményezni Franciaország, Anglia és Oroszország ellen.
Tehát ilyen értelemben egyértelműen a Monarchia robbantotta ki a világháborút.
A Monarchia pedig közismerten a balkáni terjeszkedés céljából lépett háborúba. Ennek a terjeszkedésnek az első lépése Bosznia-Hercegovina önkényes annektálása volt.
A berlini kongresszus ugyanis csak Bosznia-Hercegovina megszállását engedélyezte, azzal a kikötéssel hogy a Monarchia NEM annektálhatja Bosznia-Hercegovinát.
A Monarchia azonban lényegében a kiegyezéstől kezdve nyíltan tervezte a balkáni terjeszkedést, és már évtizedekkel az I.VH. előtt előkészületeket tett Szerbia területének lerohanására. Több ízben ez majdnem meg is történt.
A császár háborús törekvéseit elvtelenül kiszolgáló hazaáruló magyar jobboldal a támadó háborúhoz szükséges nagylétszámú hadsereg felállításával nyíltan készült a balkáni területszerző háborúra.
Az ehhez szükséges véderőtörvényt Tisza az ellenzéki képviselők erőszakos eltávolíttatásával szavaztatta meg az oszággyűlésben.
A háború kirobbantásában vétójoggal rendelkező Tisza csak azt a feltételt szabta, hogy a német császár írásban biztosítsa a Monarchiát arról, hogy Szerbia megtámadása esetén a németek is háborúba lépnek a Monarchia oldalán.
Miután ez az írás megérkezett, Tisza tétovázás nélkül jóváhagyta Szerbia lerohanását.
- - -
A történetben az a tragikomikus, hogy Ferenc József azért akarta Szerbiát is meghódítani, hogy egy délszláv (szerb-horvát) királyság létrehozásával leválassza a déli területeket a Magyar Királyságról, és így csökkentse a Magyar Királyság súlyát a Monarchiában.
A magyar jobboldal tehát többszörösen is hazaáruló volt, amikor Ferenc József háborús terveit támogatta. Mert nemcsak a háború elvesztése, hanem a háború megnyerése is a Magyar Királyság területének csökkentését (a déli területek leválasztását) vonta volna maga után.
- - -
A Monarchia alatti magyarországi kisebbségek elnyomása közismert tény, tehát semmi értelme mentegetni vagy tagadni. A határon túli magyarok jelenlegi problémái is csupán egyfajta viszonzása annak, ahogy a Magyar Királyság a nemzeti kisebbségekkel bánt.
- - -
A nemzetiségi részarányt illetően pedig te magad voltál a pontatlan.
A Magyar Királyságban a magyarok részaránya 1850-ben még Horvátország nélkül számítva is csak 41,5% volt . A magyarok részaránya csak 1910-re nőtt 54,5%-ra.
Tehát az 1867-es emancipáció idején a magyarok aránya még mélyen 50% alatt volt.
Vagyis helyesen írtam, hogy az emancipáció célja a magyarok részarányának 50% fölé emelése volt.
A hagyományosan zsidógyűlölő magyar jobboldal egyébként kizárólag csak ezért volt hajlandó lenyelni a magyarországi zsidók egyenjogúsítását. Persze még így is folyamatosan morogtak miatta.
Utoljára szerkesztette: turidani, 2014.11.12. 14:35:24 -
ManoNegra #14 Egyébként naiv dolog azt hinni, hogy a világháború Bosznia-Hercegovina annexiója, vagy a trónörökös elleni merénylet miatt tört volna ki. -
ManoNegra #13 A Monarchia idején Horvátország a Magyar Királyság részét képezte.
Nem csak a Monarchia idején, hanem mint mondtam, Könyves Kálmán óta a Magyar Királyság részét képezte, de ez nem feltétlenül jelenti azt, hogy Magyarország része lett volna.
Ezt egyértelművé teszi a tény, hogy Horvátország 1868-tól kezdve 29 képviselőt delegált a pesti országgyűlésbe.
Az, hogy Horvátország képviselőket delegált a magyar országgyűlésbe, csupán abból adódik, hogy az osztrák - magyar kiegyezést követően volt egy magyar - horvát kiegyezés is, amiben kimondják, hogy az államügyeket közösen intézik, de a horvát szábor ettől még nem szűnt meg létezni.
Tehát nem állíthatod, hogy Horvátország ne a Magyar királyság része lett volna. Mégpedig elnyomott része.
Azt egy percig nem állítottam, hogy ne a Magyar Királyság része lett volna, de hogy elnyomott volt, az nem igaz. Persze itt lehetne súlyozni, hogy mit értünk elnyomás alatt, de abban biztos vagyok, hogy több joggal rendelkeztek, mint a majdani Jugoszláviában.
Amúgy pedig az sem sokat javítana a képen, ha arról beszélnénk, hogy a jogfosztott nemzetiségiek nem 52%, hanem csak 45% részarányt képviselnek a Magyar királyságban.
Nem sokat javítana, csupán helyretenné a pontatlanságodat. Egyébként ez a "magyarok az elnyomók" duma rettenetesen álszent, főleg az elmúlt száz évet tekintve. Boldog lenne az összes határon túli magyar közösség, ha azokat a jogokat élvezhetné, amit az Apponyi-féle nemzetiségi törvény biztosított a magyarországi kisebbségeknek...
Naná hogy nem szerepelt, mivel Horvátországban elenyészően kevés magyar élt :-DDD
Nem csak ezért nem szerepelt. A "mindent vissza" nem azt jelenti, hogy a többségében magyarlakta területeket vissza, hanem mindent. Ennek nem volt része Horvátország, talán csak Fiume.
Bezzeg, ha nem akarjuk mindenképpen annektálni a szintén abszolúte nem magyarok lakta Bosznia-Hercegovinát, akkor nem robbantottunk volna ki egy világháborút miatta, és akkor nem veszítettünk volna el színtiszta magyarlakta területeket.
Bosznia Hercegovinát nem Magyarország annektálta, hanem a Monarchia, aminek a külpolitikája és hadserege közös irányítás alá volt rendelve. Tehát azt állítani, hogy a magyarok "akarták annektálni mindenképpen", az minimum csúsztatás, de inkább hazugság. Egyébként Bosznia Hercegovinát a berlini kongresszus rendelkezéseinek köszönhetően annektálta a Monarchia, nem valami revolverpolitika miatt.
Utoljára szerkesztette: ManoNegra, 2014.11.12. 06:56:35 -
turidani #12 "Nem véletlen, hogy Horvátország nem szerepelt a Trianon utáni "mindent vissza" törekvésekben. "
------------------------------------------------
Naná hogy nem szerepelt, mivel Horvátországban elenyészően kevés magyar élt :-DDD
Bezzeg, ha nem akarjuk mindenképpen annektálni a szintén abszolúte nem magyarok lakta Bosznia-Hercegovinát, akkor nem robbantottunk volna ki egy világháborút miatta, és akkor nem veszítettünk volna el színtiszta magyarlakta területeket.
De a magyar jobboldal mindig csak utólag jön rá, hogy amit csinál, az nem hongyarapítás, hanem nemzetrombolás.
Illetve még utólag sem jönnek rá.
-
turidani #11 A Monarchia idején Horvátország a Magyar Királyság részét képezte.
Ezt egyértelművé teszi a tény, hogy Horvátország 1868-tól kezdve 29 képviselőt delegált a pesti országgyűlésbe.
Ha csak perszonálunióról lett volna szó, akkor mit kerestek volna a horvát képviselők a magyar országgyűlésen?
Szerinted a Monarchia idején voltak magyar képviselők az osztrák országgyűléseken?
Na ugye.
Tehát nem állíthatod, hogy Horvátország ne a Magyar királyság része lett volna.
Mégpedig elnyomott része.
Amúgy pedig az sem sokat javítana a képen, ha arról beszélnénk, hogy a jogfosztott nemzetiségiek nem 52%, hanem csak 45% részarányt képviselnek a Magyar királyságban.
Vagyis igazad van: ez valóban csak szőrszálhasogatás volt a részedről :-) -
ManoNegra #10 Azért, mert nem egy ország volt. Magyarország és Horvátország perszonáluniót alkotott Könyves Kálmán óta. Nem véletlen, hogy Horvátország nem szerepelt a Trianon utáni "mindent vissza" törekvésekben. 1910-ben már 50% fölötti a magyarok aránya az országban.
Utoljára szerkesztette: ManoNegra, 2014.11.11. 20:57:30 -
turidani #9 @ManoNegra:
Nem értem, miért kéne a Magyar Királysághoz tartozó horvátok létszámától eltekinteni.
Amúgy pedig:
A Magyar Királyság anyanyelvi adatai 1910-ben
anyanyelv / fő / %
magyar / 10 050 575 / 48,1
német / 2 037 435 / 9,8
szlovák / 1 967 970 / 9,4
román / 2 949 032 / 14,1
rutén / 472 587 / 2,3
horvát / 1 833 162 / 8,8
szerb / 1 106 471 / 5,3
egyéb / 469 255 / 2,2
összesen / 20 886 487 / 100,0
http://hu.wikipedia.org/wiki/Osztr%C3%A1k%E2%80%93Magyar_Monarchia
Tehát még 1910-ben, vagyis a teljes magyarországi zsidóság magyarként való regisztrálása után is csak a lakosság 48,1% volt magyar.
Az emancipáció (a zsidók teljes jogfosztottságának megszüntetése) deklaráltan a zsidóság asszimilálását (magyarosítását) célozta.
Ez a magyar főrendek érdekeit szolgálta, akik a kiegyezéskor semmibe vették a nemzetiségek követeléseit, és az erőviszonyok javítása érdekében a magyarországi zsidók magyarként való regisztrálásával próbálták a magyarok alacsony részarányát növelni. -
ManoNegra #8 Tudom hogy szőrszálhasogatás, de Magyarországon (Horvátországot nem ideértve..) többségben voltunk magyarok. Egyébként a tudjukkik emancipációja 1848-hoz köthető, senki más nem profitált belőle, csak ők.
szerk: Bocs, az első állításomat visszavonom.
Utoljára szerkesztette: ManoNegra, 2014.11.11. 13:55:20 -
turidani #7 @Tetsuo:
Tévedsz. Az egész ott csesződött el, amikor 1867-ben hagytuk, hogy a magyar főrendek érdekeit kiszolgáló hazaáruló magyar jobboldal megkösse a kiegyezést, és a nemzeti függetlenségünk eszméjét elárulva Ausztria gyarmatává züllessze az országot.
Pedig az olaszok függetlenedését kihasználva mi is elszakadhattunk volna Ausztriától.
Elzavarhattuk volna a Habsburgokat, kikiálthattuk volna a köztársaságot, és békésen kiegyezhettünk volna a Magyarország lakosságának több mint 50%-át kitevő nemzetiségiekkel.
Simán megúszhattuk volna az I.VH-t és Trianont.
De a magyar jobboldal már akkor sem az ország érdekeit tartotta szem előtt.
-
A tudjukkiknek mindebben az égvilágon semmi szerepük nem volt.
A tudjukkiket egyébként az 1867-es emancipációval mi magunk csábítottuk az országba, hogy a magyarok arányát legalább az 50% közelébe emeljük.
Ugyanis akkoriban Magyarországon több volt az elnyomott nemzeti kisbbség, mint a magyar, és a nem magyarok közül kizárólag csak a tudjukkik voltak hajlandóak asszimilálódni, és magukat magyarnak vallani.
De mivel Trianon után a magyar lakosság részaránya már nem volt kritikus kérdés, a magyar jobboldal rögtön elfelejtette, hogy ők maguk csábították ide a tudjukkiket az egyenjogúsítás, az asszimilálódás, a magyarrá válás ígéretével.
Mert a magyar jobboldal bármikor kész megtagadni a saját hazáját és a saját népét, ha a pillanatnyi érdekei ezt diktálják.
Utoljára szerkesztette: turidani, 2014.11.11. 13:39:38 -
Ferrer #6 Nyillván... -
#5
Az egész ott b@szódott el, hogy az 1800-as években tömegével engedtük az országba a tudjukkiket... -
ostoros #4 Akkor az alternatíva nem a függetlenség volt, hanem egy olyan birodalom, amiben benne vagyunk mi és az osztrákok, és a poroszok uralkodnak.
Utoljára szerkesztette: ostoros, 2014.11.08. 12:06:59 -
ManoNegra #3 Azért ez így nem teljesen igaz. Egyetértek abban, hogy a Habsburgokkal való történelmünkben a negatívumok jócskán felülmúlják a pozitívumokat, de például az osztrák örökösödési háború idején egyszer és mindenkorra megszabadulhattunk volna a famíliától, az országgyűlés mégsem úgy döntött.
A világháború befejeztével pedig, a káosz idején egyáltalán nem hiányzott a lemondása, azzal csak taszított az országon. -
teddybear #2 Sohasem volt szükségünk Habsburg-uralkodóra, csak éppen ránk telepedett a família. Az 1921-es negyedik trónfosztásuk remélhetőleg az utolsó volt, bár Habsburg Ottó még "felkente" a fiát Mo "királyá"-nak..... -
ManoNegra #1 Sajnálatos, hogy akkor hagyta cserben az országot, amikor a legnagyobb szüksége lett volna rá.