20 éven belül meglehetnek a földönkívüliek 

ha valamit x évre jósolnak azt illik jól felszorozni :D legalábbis eddig ez volt a trend

...mondjuk egy esetben bátran tehet ilyen kijelentést a szent tudomány, felsõbbrendû, fehér köpenyes képviselõi:
ha már most is rendszeresen találkoznak földönkívüliekkel...
csak valamilyen érthetetlen okból titkolják ezt a tényt, az egyszerû pórnép, és a nagytudású, bölcs fórumozók elöl...

csak sejtik, hogy 20 éven keresztül már nem tudják majd tagadni, az egyre nyilvánvalóbb bizonyítékokkal szemben...

igazad van, de sajnos a tudomány ilyen
ostobaságokkal traktálja az embereket, ezért kapja a fizetését :x

"Biblia se mondja, hogy a Földön lehet csak élet."

A bibliáról nem tudom, de pl a hindi vallás egyenes állítja azt hogy minden bolygón van élet (amit szvsz ugy kell érteni minden csillagrebdszerben, ahol vannak bolygók), továbbá az univerzum életkora sem pár ezer év, hanem pl a teljes várható élettartama 300ezer milliárd év, és ekkor is csak az van, hogy miután elpusztul, újrakreálódik brahman által... (olyan ez mint egy reboot). Továbbá még, nemcsak a mi univerzumunk létzeik hanem sok ezer másik is, bár ezekbe mi nem láthatunk át és nem is utazhatunk át.

Én úgy gondolom, hogy míg nem találunk ténylegesen másik érteles lényt valahol a csillagok között, addig megbecsülni sem tudjuk miféle lesz. Lehetséges az is, hogy teljesen gyökeresen máshogy fejlõdik ki és nem is tekinthetõ civilizációnak. Így a gondolkodásban és szervezõdésben is teljesen más lesz. Ha pl itt a földön a méhek fejlõdtek volna értelmes lényekké úgy, hogy csak a királynõ az értelmes a többiek nem, akkor maga a társadalmi berendezkedés annak mûködése és az ebbõl fakadó dolgok is teljesen másképp alakulnak. Teljesen nyugodtan elképzelhetõ az is, hogy hozzánk hasonló eléggé groteszk módon felépülõ társadalmi cikluson át sem esik az a bizonyos másik fél. Lehetséges az is, hogy teljesen mások az igéényei és a prioritásai. Már az is elég merész feltételezés, hogy egy másik értelem elektromágneses hullámok útján kommunikál. Mert abból indulunk ki, hogy mi hogy kommunikálunk illetve milyen technikai fejlõdési úton haladunk. Lehet, hogy számtalan értelmes élet van a galaxisban, csak épp az általános az, hogy nem is akarnak kifelé kommunikálni, mert nincs meg bennük az igény erre. Lehet csak mi vagyunk olyanok, akik mindenre kíváncsiak. Ki tudhatja, míg az elsõ felfedezés meg nem történik :)

Amíg a másik oldal csak a képzeletünkben létezik bizonyosan, felesleges bármit is tulajdonítani nekik. A fejlõdést meg leginkább nem a logika és a fantázia viszi ténylegesen elõre, hanem a matematika. Amíg a fantáziáidat nem tudod képletekbe ölteni, addig túl sokat nem ér a dolog. Addig csak scifi szórakoztató irodalomról beszélhetünk.

Tisztelt gforce9.
Én úgy tartom két alapérték mentén érdemes okfejteni logikázni.
- ne becsüljük le a "másik oldalt".
- ne becsüljük le önmagunkat.
Az EPR paradoxon léte vagy felvetése egy lehetséges ok "lehet" arra, miért nem "hallunk" semmit. Természetesen ez csak feltételezés. A 3. fél általi kommunikáció rendszerszintû igénye itt a földön nem "logikus" társadalmi igény. Az a tény, hogy "valakiken" keresztül kommunikálhatunk érdek vezérelt. Ha te ezt mint tényt veted el csak sajnálom, hogy így látod, de a te dolgod. Én viszont úgy gondolom kb. 250 - 300 fényéves körön belül találhatunk számunkra hagyományos rádióhullámokkal megvalósított kommunikációt. Miért gondolom így? 1. Mert egy hozzánk hasonló civilizáció ezen idõintervallumon (& távolságon) belül alkalmazza ezt a technológiát. 2. Ha egy civilizáció technológiai szintje eléri azt a minõségi összetettséget, hogy új generációs elveket tud használni a kommunikációban az alábbi történést is valószínûsítem. Úgy kb. 300 - 500 fényéves átfogásban blokkolja saját rádiójeleit amit a múltban kisugárzott. Most mond élénk és idióta a fantáziám. Jahh meg nézhetnék néha Brazil sorozatokat is nem csak sci-fit. :) Szerintem a logika és a fantázia viszi elõre a fejlõdést. De természetesen kellenek a kritikák is. Ezek segítenek - ösztökélnek továbbhaladásra. Úgy hogy szükség van rád is gforce9.

A kvantum összefonódást nagy távolságokra még senki sem próbálta alakalmazni és azt sem tudjuk pontosan, hogy mi is számít megfigyelõnek, illetve azt sem tudjuk, hogy egy ilyen rendszer mennyire érzékeny hosszútávon a zavaró körülményekre. Szóval azt nem tudom, hogy honnan jósolod azt, hogy ez megvalósítható lesz a közeli vagy távolabbi jövõben csillagnyi távolságokban. Ez egyátalán nem biztos. Azt feltételezni, hogy egy idegen civilizáció mindenképp titkosítva, rejtve kommunikál szintén egy bizonytalan tipp semmiképp sem tény vagy alapfeltétel, ahogy te fogalmaztál. Ez nálunk embereknél kezd alaptétellé válni. Érthetõ, hogy a mi gondolkodásunkból indulsz ki, de semmiképp sem logikus.

Sajnos rossz elvek alapján képzeljük el azt hogy milyen módon vagy elv mentén kommunikálhatnak idegen földönkívüli civilizációk. Teljesen bizonyos szerintem az a tény miszerint abszolúte alapfeltétel az hogy 3. fél ne tudja a kommunikációt mérni, elemezni, megfigyelni. Bemásolok egy témából adott részletet, hogy vázoljam mire is gondolok. Ugyanis ez a téma sokkal bonyolultabb mint aminek elsõre látszik. Ebbõl a részbõl nekem az tûnik ki, hogy mennyire keveset tudunk a kommunikációról mint olyanról ami információátvitel A pontból B pontba. Higgyétek el még mindig ott tartunk mint ha elemlámpával adnánk fényjeleket két pont egymáshoz viszonyított láthatóságának határán. Mi még így kommunikálunk "hozzájuk" képest.
"Fényt küldenek útjára, a szem-
nek láthatatlant, de a mûszerek számára érzékelhetõt.
A sugárosztóban útjaik elválnak, vízszintesen irányít-
ják az egyiket, függõlegesen a másikat – de csak ami-
kor megmérjük õket, akkor jön a klikk-klikk. Mert
egymással továbbra is kapcsolatban maradnak, vagy
ahogy itt mondják, összefonódnak. Bármilyen messzire
távolodjanak is egymástól – amikor mérést végzünk, az
egyik fénysugár ismeri a másik orientációját. Itt a jobb
kéz tudja, hogy mit csinál a bal, akkor is, ha többé már
nincsenek kapcsolatban."

Ez az Albert Einstein EPR paradoxonja. Természetesen komoly viták tárgya, hogy létezése e-képpen valós-e. De szerintem nálunk fejlettebb civilizációk biztos nem olyan technikai megoldásokkal kommunikálnak mint ahogy mi emberek tesszük.
"A rákövetkezõ év-
ben látványos kísérlettel demonstrálták az összefonó-
dás kvantum-kriptográfiai alkalmazásának lehetõségét.
A nyilvánosság bevonása mellett a bécsi városházáról
átutalási megbízást küldtek el egy bankfióknak kvan-
tummechanikailag kódolt formában. A kódolás a fo-
tonok összefonódása révén történt. Nem a kísérlet he-
lye – Bécs csatornarendszere –, hanem az összefonódás
elve védte meg az adatokat a nemkívánatos felhaszná-
lóktól: harmadik személy titokban nem férhetett hozzá
juk. Mérése azonnal megzavarta volna a rendszert,
s így nem maradhatott volna észrevétlen."

Szerintem az idegen civilizációk "hangsúlyos" része az EPR kvantummechanikai összefüggések elvéhez hasonló rendszerekkel kommunikál. A jelenlegi technológiai szintünkkel esélyünk nincs 3. félként "bekapcsolódni". Elképzelhetõ egy olyan valószínûségszámítási modell igénye, miszerint:
- Számunkra adott távolságon belül, mekkora lehet azon civilizációk valószínûsége - száma - távolsága akik velünk "azonos" technológiai szinten állnak?
Ugyan is szerintem csak velünk azonos vagy valamivel kisebb vagy nagyobb technológiai szinten álló civilizációkkal van lehetõségünk kapcsolatot keresni.
A nálunk jóval fejlettebb civilizációk egy számunkra még idegen értékrend mentén keresnek csak kapcsolatot vagy vesznek fel. Mi nem érjük el azt a fejeltségi szintet ami alapján a biztonságos kapcsolatfelvétel lehetséges. Magyarul lehet feketelistán vagyunk. Jó olvasást mindenkinek. (A fenti idézetek forrása: http://www.typotex.hu/upload/book/3535/Albert_Einstein_EPR_paradoxon.pdf)

Nyilván az ûrállomások ha mindegyike bocsát ki jeleket, abból már kimatekozható a helyzet, nem kell külön mûhold. De ez kb ugyanaz amire az elején reagáltam: 1-jel nem jel :)

A hetven ûrállomás maga is bocsájthat ki pozícionáló jeleket, és akkor már nem kell semmi plusz NaprendszerPS. De a Naprendszeren belül kétlem, hogy egyébként bármi más kéne a Napon és a Földön kívül. Úgy sejtem ma is a méregetést ehhez a kettõhöz végzik.

De egyébként a megközelítéshez nem kell tudnunk halálpontosan a helyzetünket, elég nagyjából. A dokkoláshoz úgyis rengeteget kell korrigálni.

Természetesen teoretikusan folytatva: Van 70 db ûrállomás, mindegyiknek tudjuk a helyzetüket. Ha el szeretnénk jutni hozzájuk az kell, hogy a saját helyzetünket pontosan tudjuk a keresett ponthoz képest. Namármost a saját helyzetünket belõni a térben legegyszerûbb néhány mûhold jelét és helyzetét fogni és abból kimatekozni. A földi irányítástól felesleges lekérni a pozícióját, mert valóban nem változik, ha értelmes pályán kering. Az ûrhajó számítógépe persze, tudhatja is ezt, ezzel nincs gond, a probléma ott kezdõdik, ha a saját ûrhajóm helyzetét nem tudom. Persze lehet azt mondani, hogy elõre kiszámított, de ugye közbejöhet valami, valami hiba a hajtõmûben, elsodródunk valamiért. Arra bízni az automatikát, hogy úgyis ott vagyunk, amit kiszámítottunk elõre elég merész lenne. :) Amúgy tudtommal jelenleg is folyamatosan bemérik az ûrhajó pályáját és ellenõrzik, ha kell korrigálják, függetlenül attól, hogy elõre kiszámított amúgy.

Elõször megtalálod a Földet, pályára állsz, aztán megtalálod az állomás rövidtávú pozíciójelzését, vagy egyszerûen lekérdezed a földi irányítástól a pozícióját. Vagy éppen az ûrhajód számítógépe tudja, hogy hol van, mert olyan rettentõen nem változik a helyzete.

Hát a nagyjából való tájékozósára elég, de ha egy 100m-es ûrállomást akar valaki meglelni földkörüli pályán, annak azért nem ártanak precízebb koordináták és irányzék :) Azt szemre belõni nehézkes lenne.

Na jó, de arra meg elég a Nap meg a földzaj.

Ez abszolúte teoretikus volt csak. Teszemfel ha mindenki magánûrhajóval rohangálna földközelben, akkor nyilván kéne valamiféle ûr-gps rendszer szerûség, amire 1 db jelforrás alkalmatlan. Így értettem. :)

"Egyébként pedig azt a bizonyos "világítótornyot" néhány mûholdjel is eljátszhatja, ha több van belõlük, akkor van is némi értelmük"

Erre. Szerintem helymeghatározás céljából ugyanúgy semmi.

Ez most miért nekem írtad? Én csak arra regáltam, hogy tökmindegy milyen erõs egy jelforrás, nem alkalmas pontos iránymeghatározásra, ahhoz több kell. Én nem mondtam semmi olyat, hogy messzire mennék. De amúgy háromszögeléssel még a közelebbi csillagok távolsága is kimérhetõ, holott pontnak látszanak. Elég ha akkora a háromszög egyik oldala, amekkora a föld. Eléggé precíziósak a mérések már ehhez.

Jahj.. hát nem tudod hogy a Warpban minden kockázatos? Lehet hogy hamarabb érsz a célhoz mint ahogy elindultál. Vagy épp nem oda érkezel ahova... netán látod magad elindulni oda ahonnan már hazafele tartasz...

Van ilyen jelforrás, ugyanis a pulzárok egyedi frekvencia alapján pulzálnak, és ez alapján meg tudod határozni a helyzeted. Ugyanez alapján adták meg a Pioneer szondákon lévõ plaketteken a Naprendszer helyzetét.

Ha a térugrás ennyire kiszámíthatatlan, akkor úgysem tudsz hazajutni soha. Ha kiszámítható, akkor meg nem tévedsz el.

De még mindig egyszerûbb néhány ismert erõs fényû vagy nagy méretû csillag alapján tájékozódni, azokat nagy eséllyel az egész galaxisból látod.

Nos én nagyban gondolkodtam,igaz ezt nem jeleztem.
Szóval ezt a "VT" nem a kertek alatti lopakodásokra (naprendszer)miatt gondolnám hasznosnak.Ha valami véletlen folytán megvalósulna a térugrásos utazás,és valakik hirtelen igen nagy távolságra kerülnének a naprendszertõl,akár több fényévre is.Na akkor jöhetne jól egy jelforrás a naprendszerbõl,a jel jól elkülönülhetõ kell hogy legyen minden természetes jeltõl.Ebben az esetben szerintem 1 jel iránya is meghatározó lehet,hiszen a célja nem a hold pontos helye,hanem a naprendszer helyzete lenne a fontos.

Az egész Naprendszer csak egy pont, ha elég messzire mész, szóval a több mûhold pont annyira értelmetlen, mint az egy. Egyébként a Nap színképe is egészen alkalmas az azonosításra, az ûr meg átlátszó, minek nektek irányjelzõ, de tényleg? A Nap mé' nem jó?

Hát ez úgy õszintén elég nagy baromság. Megártott a 40k, Astronomican kéne..?
1. egy ûrhajó pályája kb méteres precizitással ki van számolva elõre szóval nem szokás eltévedni
2. nem megyünk a bolygótól messzire
3.a vannak olyan természetes "világítótornyok" az ûrben, amik tökéletesen alkalmasak a saját pozíció beháromszögelésére, amire egyébként is szükség lenne, mert az még erõsen kevés, ha az irány megvan
3.b ezek pár milliószor erõsebbek és néhány millió évvel tartósabbak, mint bármi, amit az emberiség elõreláthatólag valaha létre fog tudni hozni
4. nem fasza egy olyan jel, ami fél hónaponként fél hónapra nem sugároz (amikor épp másfelé néz az adó a Hold keringése miatt, és a Hold és a Föld együttesen árnyékolnak).

Szóval nem, semmi szükség erre, ezer sebbõl vérzik az elképzelés.

A hold kisebb a földnél, ergó bizonyos távolságon túl semmit sem árnyékol a földi rádióadásból. Egyébként pedig azt a bizonyos "világítótornyot" néhány mûholdjel is eljátszhatja, ha több van belõlük, akkor van is némi értelmük, mert akkor alkalmasak iránymeghatározásra. Ilyenek viszont már vannak. 1 jelforrás ilyesmire nem jó, legyen az bármennyire is erõs. Egy db forrásból érkezõ jel pontos irányát igencsak nehéz megsaccolni, ha csak egy detektor veszi.

"Talán a legésszerûbb lenne a hold ellentétes oldalára telepíteni egy bazierõs analóg rádióadót, ami jelzõként mûködik, és mivel az ellentétes oldalon van, a földi kommunikációt sem zavarná."

Jó ötletnek tartom,már jó ideje foglalkoztat ez a gondolat.Miszerint nem ártana a jövõ ûrhajósainak is jól jöhet adott esetben egy "világítótorony" szerû jelzés.Persze ezt kivitelezni nem egyszerû dolog,de talán megérné.
<#integet2>

De, ezen is múlik... meg a véletlenen, meg azon hogy milyen távolságban van olyan fejlett civilizáció ami tudná venni az adást. Viszont a jelenlegi digitalizálással pont elrejtjük magunkat, ugyanis egy tömörített, digitális sugárzás, könnyen tûnhet zajnak, ha a vevõ nem tudja mit keressen.
Talán a legésszerûbb lenne a hold ellentétes oldalára telepíteni egy bazierõs analóg rádióadót, ami jelzõként mûködik, és mivel az ellentétes oldalon van, a földi kommunikációt sem zavarná.

A hírnél maradva. Valamikor a 70-években ugyanezt mondták: ha majd a számítógépek kapacitás megnõ és több ezer(!) frekvenciát tudunk átvizsgálni, na akkor majd biztosan. Ehhez képest most több milliónál tartunk, és semmi. Szóval ezt már hallatom, és láthatólag nem ezen múlik.

Egyetértek, de pontosítanék. A Földön nem egy rádióadó van, ennek az összteljesítménye nagyobb mint a magyar rádióadók; viszont ezt az EGÉSZET már 1 fényév távolságból sem lehetne kivenni a hátérzajból, legalábbis a Petõfi rádiót biztos nem, esetleg ha tudod milyen frekvenciákon keress, és mit akkor talán töredékeket, vagy bizonyos adásokat. 10 fényévérõl viszont a számítások szerint ennyit sem.

Viszont az nem igaz, hogy csak sok megawattos irányított nyalábokat keres a SETI, egyrészt a rádiótávcsövek, vagy az Alan teleszkóp ennél jóval érzékenyebb jeleket is észre vesz - így akár a nem nekünk szánt indirekt, alacsony intenzitású, kis erõsségû jeleket is, másrészt ezt szerepel is a programjukban...

Off.: egyébként a legnagyobb teljesítményû adók a radarcsillagászat, és katonai radarok produkálják, és ez is hozzáadódik a földi rádiózajhoz.

A legközelebbi csillag lakatlan bolygójára elvinnénk valahogy egy földi rádióadót, mondjuk a Petõfit, nem tudnánk kibogarászni a háttérzajból innen a Földrõl. Ehhez ismerni kellene a zaj fogalmát, hogy megértsd. A SETI sem ezeket keresi. A sok megawattos irányított nyalábokat, amik nem gömbfelületen terjednek.

Ha már ilyen jól összejöttünk egy kis véleménycserére, bátorkodom idehozni egy regényrészletet, hogy aki ráér, hadd olvassa. A maga módján ez is egy vélemény:
"...Ha már szóba jöttek a rémálmok, el kell, hogy meséljek egyet! Az emléke hetekig kísértett, annyira rossz hangulattal járt együtt. Akkoriban sokat olvastam a káosz-elméletrõl és a turbulencia-kutatásról, mert igen érdekelt ez a témakör, amely a tudomány és a technika szinte valamennyi ágát érinti. Igyekeztem minden elérhetõ könyvet, folyóiratcikket és szakdolgozatot áttanulmányozni, ami errõl szólt, így aztán nem csoda, hogy egy idõ után már álmomban is megjelentek a fraktálgeometriai képek és képletek, meg a bifurkációs grafikonok, és egyéb, a téma iránt érzéketlenek számára agyrémnek tûnõ, valójában igencsak logikus fogalmak és összefüggések. Ezzel egy idõben, szinte pihenésképpen foglalkoztatott az ûrkutatásának az a problémaköre, amely a kozmikus társkereséssel kapcsolatos. Annak a bizonyos SETI-programnak a különféle módszerei, amelyekkel szakemberek megszállott hada próbálja már évek óta kiszûrni a csillagok felõl jövõ sokféle sugárzásból az esetleges értelmes lények nyomaira utaló jeleket. Megismertem a kozmikus kapcsolatfelvétel céljára kidolgozott „ûrközi” nyelveket a LINCOS-tól a legutóbbi években feltalált BYTEPERANTO-ig (x); elolvastam a rádió-, gamma- és neutrinó-csillagászat kutatási eredményeirõl szóló szakirodalmat; kívülrõl tudtam a Naprendszer közeli és távoli szomszédságában elõforduló, életnek esetleg otthont adó exobolygók adatait, és ha amatõr fokon is, de lassanként kezdtem magam is szak-embere lenni a témakörnek. És egyszer csak, az egyik éjszaka közepén elképesztõ meglátásom támadt! A szakemberek mindenáron keskenysávú, ha lehet 1 Hz-en belüli jeleket keresnek, akár a „magától értetõdõ”-nek tûnõ 21 cm-es hullámhossz közelében, akár a „vízvonal” tájékán, akár valamelyik felharmonikuson, mert szerintük csak ez különböztetheti meg a technikai civilizáció jeladását a kozmikus háttérzajtól (amely a csillagok mûködésébõl és a csillagközi térben száguldó részecskék ütközéseibõl ered). Csak azért vélik ezt, mert számunkra ez tûnik logikusnak! Mintha az indiánok füstjeleket keresnének a kozmikus térben! Ám ha a keresett jelek kibocsátói akár csak ötven-száz évvel fejlettebbek nálunk technikailag, akkor már szinte biztos, hogy valamilyen, a számukra korszerûbb módszerrel kommunikálnak! Lehet, hogy továbbra is rádiózással, vagy az elektromágneses sugárzás valamely más hullámhossz-tartományával, de nem a „vivõfrekvencia + ráültetett jel” ósdi trükkjével. Nyilvánvaló, hogy egy igazán fejlett civilizáció üzenetei sokkal összetettebbek, sõt: bonyolultabbak annál, mintsem ez a régi módszer eléggé sûrû és gyors adatátvitelt tenne lehetõvé! Az õ jeleik a mi észlelõberendezéseink számára abszolút káosznak kell, hogy tûnjenek!!! Felpattantam az ágyból és bekapcsoltam azt a káosz-analizátort, ami az egyik, hozzám hasonlóan a téma iránt érdeklõdõ, elektronika-mániás ismerõsöm barkácsolt nemrég. Elsõ gondolatom az volt, hogy a rádiótávcsövek által felvett, és az Internet révén letölthetõ jelsorozatok valamelyikét futtatom át az analizátoron, de aztán jobb ötletem támadt. Beüzemeltem a nemrég szerzett, ötven centiméteres tükörátmérõjû, GO-TO rendszerû optikai távcsövet a számítógépemen keresztül, beállítottam az egyik „rendellenes spektrumú” csillag koordinátáit, aztán amikor a távcsõ célra állt, csatlakoztattam az analizátorhoz.
Telitalálat volt! Nagyon elhúztam a bevezetést, ezért most rövidebb leszek! Az, hogy egy igazán fejlett technikájú lényekbõl álló közösség a kvantummechanikai „azonnali távolhatás” elvén mûködõ kommunikációt használ, már régóta valószínû volt a számomra. Az is, hogy a nagy távolságú jeladáshoz még a legfejlettebb technika esetén is óriási energiára van szükség, vagyis az idáig eljutott lények a csillaguk sugárzását fogják felhasználni. Hogy miképp szennyezik központi égitestüket azokkal az elemekkel, amelyek révén „rendellenes színképû”, és ezáltal üzenetátvitelre alkalmas lesz a csillag, az persze kérdés, valamint az is, hogyan modulálják sugárzását üzenetté. A lényeg, hogy alig telt el néhány másodperc azután, hogy egy nyolc végtagú, polipszerû lény képe megjelent a monitoromon (a néhány másodperc alatt furcsa villanásokkal egy sor apró, ismeretlen jel futott végig a képernyõ felsõ szélén), máris megszólalt a számítógépem hangszóróján keresztül, aránylag érthetõ magyarsággal! Persze nem a saját hangja volt, hanem a fordítógépé. A kép hátterében idõnként átúszó más lények érzékeltették, hogy beszélgetõ partnerem víz alatti életmódú. Már az eddigiek is elegendõk lettek volna ahhoz, hogy a döbbenettõl azonnal felébredjek, de az álom még két percig folytatódott. Én szóhoz sem jutottam, mert az idegen röviden köszöntött a sikeres kapcsolatfelvételi kísérletem alkalmából, majd közölte, hogy ennek ellenére nem áll szándékában sem õneki, sem a bolygója közösségének, sem a Galaktikus Parlamentnek, hogy továbbra is kapcsolatban maradjanak a Földdel. Régóta figyelnek minket, és meg van a véleményük rólunk, amit udvariasságból inkább nem részletez. Ezután mondta el azt, aminek hatása alól hetekig sem szabadultam. A mi földi, emberi logikánk számára az a természetes, hogy ha kapcsolatba kerülnénk más bolygó nálunk fejlettebb értelmes lakóival, azok gyarmatosítanának, leigáznának és kizsákmányolnának minket. Ahogy ezt a Földön is tették a fejlettebb technikájú országok a fejletlenebbekkel a történelem során. Nos, a kozmoszban nem így van! A polipszerû lény szerint szerte a Galaktikában, már évmilliárdok óta az a tapasztalat, hogy ha egy civilizáció jóindulatúan átadja tudását és technikai ismereteit egy nála fejletlenebbnek, az visszaél a kezébe került eszközökkel, mert a morális fejlõdés nem követi eléggé gyorsan a technikait, és az értelmileg primitívebb olyan irányban bontakozik ki, hogy megtámadhassa a nála fejlettebbet. Hogy elszedje tõle, amit csak lehet! Ahogy azt nálunk mondják: nyújtsd a kisujjad – egész karod kell! Lásd: az értelmesebb Neandervölgyi õsemberek is mennyire ráfáztak az agresszív Cro-Magnoniak iránt tanúsított jóindulatukra! Ezért a Galaktika legfejlettebb lényei soha semmilyen kapcsolatot nem építenek ki a náluk fejletlenebbekkel, hanem megvárják, hogy azok is eljussanak az õ szintjükre és csak akkor veszik be õket a Klubba. Fejlõdésben nem hajlandók segíteni, a sorvadásban annál inkább, ha az illetõ égitest civilizációját reménytelen esetnek tartják. A földiek további sorsával kapcsolatban még nem döntöttek, de a Naprendszerünkben nem véletlenül kering annyi „földsúroló kisbolygó”, arra várva, hogy esetleg beteljesítsék feladatukat… Vigaszképpen célzott rá, hogy azért még nem teljesen reménytelen a helyzetünk, és ha ahelyett, hogy az isteni jóindulatra és gondviselésre számítanánk, inkább annak tudatában, hogy a Teremtõ elhagyott minket, megpróbálnánk összekapni magunkat és rendet tenni házunk táján, méghozzá rövidesen, akkor talán megúszhatnánk a végítéletet! Ezután a kapcsolatfelvételi igyekezetem díjazásaként levetített egy rövid sztereofilmet. Hogyan érte el, hogy a számítógépem régimódi monitorának képernyõje arra az idõre térhatású legyen, az rejtély. Alighanem jócskán elõttünk járó fejlettségû pszichofizikájuk és technikájuk révén, aminek bizonysága, hogy azonnal észlelték, amint ráálltam a csillaguk fényére. A képtérben lepergett Galaktikánk tízmilliárd évnyi élete, egyetlen percbe sûrítve, bizonyára valamelyik távolabbi galaxisból felvéve. Na, az aztán bámulatos volt! Képzeljétek csak el: ez idõ alatt ötvenszer fordult a tengelye körül, és minden fordulat közben körülbelül kétmillió szupernova-robbanás zajlott le, vagyis nem láthattam az egyes felvillanásokat, csak a szerteszét bekövetkezõ robbanások egybemosódó fényét! Csakhogy az nem volt egyenletes, hanem lüktetett, meglepõ gyorsasággal és szabályosan. Láthattam azt is, hogy közben a háttérben, elõtérben és oldalt apróbb tejútrendszerek vonulnak, és közülük legalább három tucat elnyelõdik a mi csillagvárosunkban. Mint valami falánk amõba, nyeldekelte forgása közben a közelébe tévedõ törpegalaxisokat, utána mindig felgyorsult a fénylõ lüktetése! És az egész tágabb környezet is nyüzsgött a kisebb-nagyobb tejútrendszerektõl; villództak, cikáztak, kerülgették egymást, vagy összeolvadtak; némelyek szétporladni látszottak egy-egy ütközés közben; és jól érzékelhetõ volt, hogy tengelyforgásuk nem teljesen független egymástól, mintha azt a galaktikák közötti tér láthatatlan anyagának áramlásai és örvénylései idéznék elõ, a tejutak pereméhez súrlódva és azokat megpörgetve. „Fénylõ, sziporkázó mikrobák egy csepp kavargó vízben, mikroszkópon át!” – ez volt a benyomásom. Rendkívül kurta emberi életünk hamarabb lezajlik, mint egy galaktikus fordulat fél milliomod része, mert a földi evolúció folyamatai az alapanyagul szolgáló élõlények rövid élettartamán alapulnak. Ezért mi állóképnek látjuk az égboltot, ami a maga idõléptékében mérve csupa forrongás, melyben a biológiai életnek semmi nyoma sem látszik, helyét egy egészen másfajta, de a maga módján akár életnek is tekinthetõ folyamat tölti ki. Ennek meglátása és valódi átélése a lelke mélyéig megrázza az embert. A kép villant egy utolsót a monitoron, és felébredtem. A káosz-analizátor tönkre ment, sajnos a konstruktõre üzenet hátrahagyása nélkül ismeretlen helyre költözött, és a számítógépem, valamint a távcsõ memóriája is törlõdött, így semmi nyoma nem maradt annak az éjszakai kalandnak. Én pedig nem merném határozottan eldönteni, hogy tényleg álom volt-e mindez, vagy valóban megtörtént az egész."
(x) A regény a közeli jövõben játszódik.
"Lepkepatkók", 2007.

A világûrbõl érkezõ jelek kutatása mindenképp fontos, mert új ismereteket adhat (pl. a pulzárok felfedezése), és a kutatáshoz szükséges technika fejlesztése más szakterületekre is hat. Még akkor is, ha csak természetes eredetû jelekre (sugárzásra, részecske-záporokra, gravitációs lökéshullámokra) számíthatunk, a földihez hasonló, vagyis technikai civilizáció nyomaira viszont aligha, amit eleve sejthetünk. Hiába van kb. 300 milliárd galaxis az általunk belátható térben, galaxisonként átlagban 100 milliárd égitesttel, mégis kb. nulla az esélye annak, hogy épp az általunk felismerhetõ technika alakult ki még egy másik helyen is. Nem ismeretes olyan természeti törvény, amelyik elõírja, hogy a helyi különbségek ellenére mindenhol ugyanilyen fejlõdési folyamat kell, hogy lejátszódjék. Ha pedig másképp zajlik, más az eredmény. Gondoljatok csak bele: ha a dinoszauruszokat nem szorította volna háttérbe egy természeti katasztrófa, akkor szinte biztos, hogy most nem lennénk itt. És a 65 millió évvel ezelõttin kívül két tucat másik nagy kihalás volt a Földön (szintén kisbolygó becsapódás következményei miatt, melyeknek nyomai kimutathatók; akit érdekel olvassa el a "Célpont a Föld" címû MCSE-kiadványt), és ezek az esetek mind befolyásolták a földi evolúció jövõjét. Azt se feledjük, hogy eleve kicsi az esélye már annak is, hogy pont ugyanekkora bolygó alakuljon ki máshol is, pontosan ugyanolyan kémiai elem összetételû csillagközi gáz- és porfelhõbõl, mint amilyenbõl a Naprendszer létrejött, és a bolygók pályái is pont ugyanilyen elrendezésûek legyenek. Ha csak néhány százaléknyi az eltérés kémiai elemek arányában, a bolygók méret- és pályaadataiban, a központi csillag sugárzásában és annak periodikus és aperiodikus változásaiban, ha más sorrendben és más aktuális mértékû hatással csapódnak be a kisbolygók, ha más csillagközi felhõkön halad át a másik bolygó naprendszere a Galaktika centrumát kerülgetve, máris egészen más lesz a bolygó fizikai és kémiai folyamatainak, történelmének eredménye. És természetesen a biológiája is. Élet nyilván akárhol és akárhányféle formában elõfordulhat a kozmoszban, ne legyünk meglepõdve, ha a következõ két-három évtized során még a Naprendszer néhány bolygóján és holdján is felfedezzük, de ennek semmi jelentõsége a technikai civilizáció létrejötte szempontjából. Az értelem is sokféle lehet, hiszen a Földön is van az emberin kívül többféle, elég ha a delfinekre, a nyolckarú polipokra és a társadalmakba szervezõdött ízeltlábúakra gondolunk. Felvettünk velük valamilyen kapcsolatot? Azon kívül, hogy irtjuk vagy vadásszuk õket, nemigen, pedig ugyanennek a véletlenszerûen kialakult evolúciójú bolygónak a közös genetikai múltjából erednek, azaz távoli rokonaink. Na de nekik miért nincs szükségük technikára? Azért mert más környezetben élnek. Olyanban, amelyikben az felesleges.
Eszemben sincs kijelenteni, hogy lehetetlen másik technikai civilizáció létezése, csak úgy vélem, hogy ugyanolyan valószínûtlen, mint két azonos ujjlenyomatú ember a Földön, akinek a sorsa és az évtizedek során összegyûlt emlékei és betegségei is azonosak. Az élet alighanem változatosabb formában létezik az Univerzumban, mint ahány az égitestek száma, és az "értelem" csak egy a billiónyi lehetõség közül, amivel az élet reagál a számára adódott környezetre. A földön kívüli értelem kutatásának eredménytelensége azonban biztató abból a szempontból, hogy ha akadnak is földszerû exobolygók a napjuk számunkra lakható zónájában, de lakatlanok, akkor senkinek nem okozunk kárt, ha a fénysebességet kicselezõ ûrtechnika létrejötte után odaköltözünk.

Contact...(film).

Irgalmatlan hülyeség a bejelentés. Ugyanis, ha nincs X távolságon belül a "cél", akkor fizikai képtelenség a kijelentés.

"Mi valtozna, ha talalnak egy civilizaciot 1000 fenyevre? Nem hinnem, hogy lenne barmilyen osszefogas az emberisegben csak azert mert nem vagyunk egyedul. Ugyanugy menne tovabb a kornyezetszennyezes a haboruk stb."

Azert emberiseg tortenelmeben, volt mar parszor, hogy egy eszme, gondolat alaposan atformalta az emberek eletet. Valasok szulettek, haboruk indultak.
Az minimum, hogy alaposan felporgetne az urkutatast, meg a filmgyartast.

Ha a zaj fizikai eredete ismeretlen, akkor azt sem tudod megállapítani, hogy mekkora intenzitású zajnak kell lennie, persze megmérheted, de nem tudod hol kezdõdik és végzõdik a többi zaj és "nem zaj" forráshoz képest. Egyetértek, szabályosság a természetben is van (pl.: pulzár), (illetve a szabálytalanság még nem zaj!) ennél sokkal több kell: vagy olyan szabályosság amit jelen tudásunk szerint nem tud a természet, vagy olyan szabályosság amit felismerünk.

Nem a jelerõsség számít, hanem hogy van e benne bármiféle szabályosság. Persze ha ilyet találnak, az nem biztos, hogy más életformától ered, lehet egy új természetes jelenség felfedezése lesz. De ez is jó, ha ilyen történik. Tágítja a látókörünk, még akkor is ha a következõ 200 évben nem találnak idegen civilizációra utaló jelet.

Pontosan, a "zaj" kutatásával is csillagászok hada foglakozik. Viszont olyan is van, amikor a zajforrás erõssége nem ismert (mekkorának kellene lennie?), akkor csak elméleti/matematikai megoldások lehetségesek és/vagy standard-gyergya megoldások.

Az a te iszonyatos tudatlanságodon mit fog befolyásolni, ha én visszamegyek általános iskola ötödikbe? TE nem tudsz egyenletet rendezni, és még akkor sem jut el a csökött agyadig, ha NYOLCSZOR magyarázom el.

Ezek után kicsit szánalmas, hogy még te próbálsz meg osztani magas lóról, retardáltkám...

Ha ismert zajforrásokról van szó, azt kivonják és ez viszonylag egyszerûen megtehetõ, persze számítási kapacitást azt igényel. Minél pontosabban ismert a zajforrás, pl. a háttérsugárzás minél pontosabban fel van térképezve, annál pontosabban lehet kivonni a többi sugárzásból. A zajforrások pontos kimérésével is fokozható az érzékenység. Az algoritmusokat felírni nyilván nem fogom tudni.

Mennyi vissza az általános 5-ikbe, és járd újra. Ennyit tudok, és akarok neked már csak mondani. A továbbiakban ignorállak.

A rádiócsillagászt rádióforrásokat (vagy éppen a rádiózajt) vizsgálja, csak fényhez képest más hullámhosszon. A szûrési módszer lényege, hogy vagy eleve nem is foglalkoznak azzal a tartománnyal (pl.: légkör, Nap, Tejút) vagy a kapott értéket kivonják az eleve ismert zaj gyakorlati vagy elméleti értékébõl. Ezek általában teljesen automatizált eljárások. Te milyen szûrési eljárást ismersz, vagy mire gondolsz?

Szerintem ha egy egyismeretlenes egyenletet képtelen vagy rendezni, akkor ne erõltesd ezt a témát, mert esélyed sincs, hogy felfogd mirõl van szó.

Kizárni, hogy léteznek vagy bizonyíték nélkül hinni bennük pont egyforma mértékû faszság, egyik sem jobb a másiknál.

Miért kellene úgy szûrni? Nem vagyok ugyan rádiócsillagász, de a megszokottól való eltéréseket figyelik tudtommal. A szûrés nem úgy mûködik, hogy kiixelnek x-tõl y-ig egy tartományt. Az nem szûrés, hanem leválasztás.

Igen, sok mindent ki tudunk szûrni, de ez hogyan is mûködik? Általában egy teljes frekvencia sávot kiszûrünk, így ha abban lenne valami, azt ugye így nem veszed észre? Amúgy meg zajból kivenni valamit, csak akkor lehetséges, ha tudod mit keresel, de konkrétan mit is keresünk? A SETI ezért sem így kutat.

Hát a háttérsugárzásból már mi is képesek vegyunk leválasztani elég sokmindent. PL. a tejút síkjából érkezõ többlet zavarást le tudjuk válogatni 1-2 extrém esettõl eltekintve. Szóval már a mi mûszereink is eléggé jó felbontásúak ahhoz, hogy nagyonapró jeleket, nagyon messzirõl ki tudjunk szûrni. Egy fejlettebb civilizáció mûszereinek érzékenységét pedig megsaccolni nem sok értelme van :)

Fõleg, hogy már 1 fényév távolságból is, a Földrõl elindult TV/Rádió és egyéb adások - amire hivatkozni szoktak - hátérzajtól megkülönböztethetetlen lesz. Nincs sok értelme (legalábbis akkora energiákon sugárzott) indirekt rádióhullámok után kutatni amirõl szólni szoktak. Sok kutató szerint.

Volt el olyan gondolat is, már nem ugrik be kitõl, hogy biztosan ésszerû azt feltételezni, hogy úgy kommunikálnának máshl, mint mi? Kitennének bazinagy antennáket, mint a mi TV illetve rádióadóink, aztán had szóljon? Minden irányba? Ésszerû ez? Egy fejlett civilizáció, ha irányítva kommunikál nem úgy mint mi, hogy gömb alakban terjednek a jelek, akkor kevés az esély belebotlani egy jelbe.

A mi szintünkön, vagy fejlettebb lények, hozzánk hasonlóan képesek lehetnek exobolygókat felfedezni, ha 200 fényév távolságból teszik ezt, akkor a Földnek a kétszáz évvel ezelõtti arcát látják. És ekkor rádiózásnak (vagy fejlettebb kommunikációs formának) még semmi nyoma, így nem is fognak kommunikációt kezdeni velünk. Nos, és még távolabb... Tehát, vagy fejletlenebbek nálunk, vagy amit látnak az túl piritív, hogy kapcsolatot kezdeményezzek. Ez úgy tûnik a Fermi-paradoxon egy lehetséges, ésszerû megoldása.