A szociális körülményeikhez igazodva változik a zenei ízlés

Én a falra tudok mászni, ha azt olvasom/hallom valakitõl, hogy "rap zene".

És gyerek korban a Mikimanó meg a Papp Rita az melyik vonulat? Hyperintenzív?

mivel a rap nem zene, hanem csak szöveg..

Metálos vagyok 14 éves korom óta, de a Beastie Boys-ot imádom :)

Bizonyos értelemben igen. Ha valakinek van egy jelentõsebb vagyona, és bekerül egy sznob csoportba, akkor sznob hullazenéket fog hallgatni :D mert az az elvárás, az ott a menõ.

Egyébként nálam nem annyira változik. Mindenféle stílusból van ami tetszik... na jó, r&b, és a legújabb mainstream láncfûrészes (dubstep vagy mi), puttyogós, füttyögõs, nyáladzós zenékbõl egyik sem, meg úgy általában mai mainstream zenékbõl sem tetszik semmi(mert unalmasak, kaptafásak, és gagyik, csak jó reklámot kapnak), de ez mindig így volt.

szóval aki rockot hallgat az csöves :D

Mert kibaszott hiteltelen, amikor a lõfegyvert csak a kiadó által mellérendelt testõrénél látott zsírnigger a gettóról szövegel, meg hogy milyen kibaszottul kurva kemény az élet.

Aki meg kitalálta a scratchelést, és hogy az zenei eszköz, annak a fejét scratchelném meg egy kicsit flexszel...

Szerintem is "változik" az ízlés. Illetve nem azt mondom, hogy változik hanem befogadóbb lesz. 21-22 éves koromig el nem tudtam képzelni, hogy berakjak egy jazz lemezt és még élvezzem is, ma meg egy munkás nap után a smooth Jazz a legjobb barátom. Ráadásul úgy gondolom, hogy a jó zene az jó zene a mûfajtól függetlenül. Egy jó trance zenét pont ugyanannyira élvezet hallgatni mint egy jó rock, rap vagy éppen jazz zenét. Ami jó az jó és azt én szívesen hallgatom. Ennyi.

Egy nagy szart változik! Beatles, Rolling Stones, Led Zeppelin.

Ja, a mai majmocskáknak lehet hogy változik, mert egy normális banda nincs :)

Dzsessz, country, blues... Ezek csak az USA lakóit kérdezték?

Cirka 40 éves vagyok, de azért mindháromtól falra tudod mászni. Na jó, csak a bluestól, nem ugrálok a világfájdalomért, inkább a sajátomat feledném. Amúgy meg, nem érzem, hogy bármit is változott volna az ízlésem. Az egyetlen, ami ül, az a nosztalgia.

Érdekes,hogy mennyire kizárjátok a rap zenét.Persze a fõsodratú médiában hallható számoknál ezt meg is értem.De akadnak az underground elõadók között zeneileg,és szövegileg teljessen elfogadható lemezek.Akkorákat lehet röhögni egy-egy rímen,hogy csak folyik a könnye az embernek.Zeneileg vannak annyira összetett számaik,hogy jópár agyonistenített elõadó elbújhat.A mondanivaló sokkal közelebb álhat egy mai nyíltan gondolkodó emberhez,mint bármelyik más mûfajban.

Nekem például fontos, hogy hangszerek legyenek benne. Innetõl kezdve a mai zenék 90%-a kiesett:D
És, amit 10 vagy 20 meghallgattam sítulsban azt ma is.

Engem is bizony meg tudnak nyugatatni a kemény zenék.
De az ilyen pop gicsektõl a falnak tudok menni. MJ volt a pop királya, tõle bármit meghallgatok, mert el tudta adni azt a zenét. De a többi nálam a vicc kategória, ugyanez a rap is...

Az sem mindegy hogy egyes muzsikak milyen hatast valtanak ki a hallgatobol. Engem peldaul a legdurvabb gyermekdaralos death metal dalok kifejezetten megnyugtatnak, mas meg a falnak megy toluk.

En inkabb azt vettem eszre hogy az emberek egyik fele inkabb benyomas alapjan valogatja a zenejet, a masik pedig elemzes utjan.

Nekem inkább a zenéhez felhasznált hangszerek szabták meg a zenei izlésemet. Régebben leginkább az elektromos gitár, zongora, rézfúvós hangszerek mozgatták meg a fantáziámat, aztán jött hozzá az akusztikus/klasszikus gitár, aztán ez bõvült vonós hangszerekkel, egyéb fúvósokkal, illetve pár éve kezdem megkedvelni az elekronikus zenét is.
Nekem a mûfaj nagyjából mindegy.

Engem megnyugtat a kemény zene. A punk meg a lázadó szövegeivel és a cinikus vidámságával. Olyan mint amikor elkap a harci kedv a vadászösztön, aztán nagyot nevetsz rajta, hiszen egyszer élünk. Az elektronikus zenék 90%-a meg egész egyszerûen untat.

Nem tudom, ti hogy vagytok vele, de én egyáltalán nem a mûfaj alapján döntöm el, hogy tetszik-e valami. 15 éves koromban megfogott az Iron Maiden, azóta is rabjuk vagyok, de nem mondanám, hogy úgy általában szeretem a metalzenét. Rengeteg rock/metalnóta van, ami egyáltalán nem tetszik. És bizony akad olyan pop vagy lazább szám, ami igen is bejön. Emellett még szeretem a komolyzenét is. Bartók, Liszt, vagy a Taxisofõr filmzenéje... Imádom.

Elnézést biztos nem érted. A pénz hajszolása mellett sokan elfelejtenek embernek maradni. Egyre gyilkosabb verseny, bele kell kiabálni a világba hogy máshogy is lehet (ne), én így értem a lázadást. Egyébként jóéjt.

Csak azért beléptem ide hullafáradtan, hogy leírjam: Az utolsó mondatodtól a hajam égnek áll.

Létezik olyan is hogy szimfónikus black metal. Mondjuk a kemény zenék igencsak közel állnak a kalasszikus zenéhez, felépítésüket tekintve. És a legtöbb rocker szereti a komolyzenét is. Lázadni meg muszály egy olyan volágban ahol csak a pénz számít, máskülönben elveszíted a hitedet.

Persze, majd egy punk/metál zenét kedvelõ nekiáll könnyed popot vagy rapet hallgatni... Maximum egy akaratgyenge és önálló gondolatoktól mentes divatmajom.

A brit tudósok meg a hozzájuk hasonlóan unintelligens egyedeket kérdezték meg, akik leginkább az akaratgyenge divatmajmok közé sorolhatóak.

Ha valakinek van egy ízlése (és nem azért hallgat rock zenét mert a bátyja is azt hallgatta) az nem fog csak úgy átváltani egy jelentõsen eltérõ stílusra. A rock/metal/punk kedvelõk hamarabb fognak Mozartot vagy Beethovent hallgatni mint Eminemet és barátait!

Ezek a tudósok jobban tennék, ha kimennének az utcára szemetet szedni, sokkal hasznosabban töltenék az idejüket.