Olcsó és egyszerű lehet a sótalanítás

Amikor már mindenhol napelemek, szélerõmûvek, meg jópár fúziós erõmû lesz, akkor talán lesz olyan nagy gond a lepárlásos módszer energiaigénye (manapság már ott tartunk, hogy gazdaságosabb a napelemes energiatermelés, mint a maghasadásos, ha új telepitésrõl van szó). Esetleg még meg lehetne próbálni vizbontásos módszert, melynél hidrogénre és oxigénre bontják a vizet, melynek során aztán elégetik a hidrogén és oxigén keverékét, ami újból vizzé alakul, és habár nem túl jó hatásfokkal, de az energia egy részét vissza lehet forgatni a rendszerbe. Az már más dolog, hogy könnyen hordozható formában ezeket nehéz lenne összeállitani. A plusz energia meg szintén ehet zöld energiából. Összeségében nézve nagyüzemileg elég jól elõállitható lenne a tiszta ivóviz, de ezzel még nem oldódott meg a szegényebb országok vizügye.

Szerencsére ez totál nem így mûködik 😊 ez konkrétan egy TDK publikáció volt, és bárki beülhetett megtekinteni az elõadást. Sõt le volt írva az összes fizikai összefüggés, bemutatva a részletes CGI terveket, a kész eszközrõl képeket stb. Ilyenekbõl elég sok van, és már második, harmadik évben lehet csatlakozni. Sõt ennél sokkal érdekesebbek is voltak. (Pl mély agyi stimulátor elektróda, amivel gyógyszereket is be lehet vinni, és realtime figyelni mi történik, ultrahangos cuccok stb...) Tény, hogy ilyenekbõl spin-off cégeket csinálnak, és az egyetemrõl sok ilyen is keletkezett, ami világelsõ a témájában. Azokba persze már nem látunk bele diákként, de ez így is van rendjén. Meg azok már csak félig-meddig köthetõek az egyetemhez, ezért komoly titoktartási szerzõdések vannak.

Azért egy TDK téma az nyitott, hiszen ez is a lényege. Minden részfolyamatot nagyon részletesen be kell mutatni a zsûrinek és a közönségnek.

A mikrocsatorna gyartas technologiaja mar nem eppen uj vagy a jovoben szabadalmaztathato eljaras. Viszont amire senki nem figyel az az elektrodak jelenlete. Mivel fem elektrodakrol van szo, amik sos vizben mukodnek, ezert kopni fognak. A technologia nem teszi lehetove az elektrodak egyszeru cserejet, ezert ahogy elnezem a megoldas kozel sem kesz az ipari meretu hasznalatra.

Na most meséltél el egy lehetséges szabadalmat. 😊 Nézd meg a munkaszerzõdésed mit ír a titoktartásról. Manapság már nem vicc ez. Akkor nincs nagy gond ha már szabadalmaztatva van, mivel egyetemen dolgozol ott ez most kutatási téma lehet amit még feltehetõleg nem szabadalmaztattak vagy nem publikáltak hivatalosan.
Úgyhogy bajban vagy. 😉

Elhiszem, hogy olcsó egyet legyártani, de ha egymilliárd ilyen eszköz kell ahhoz, hogy percenként 40 liter vizet sótalanitson, akkor az ugyanúgy méregdrága, és kapsz egy összességében nagyon bonyolult dolog mikrocsõhállózatot, ami ránézésre ugyanolyan érzékeny mint a membrán. Én csak azt látom, hogy kiküszöbölték a drága könnyen szennyezõdõ membránt, egy hasonlóan drága szintén könnyen szennyezõdõ mikrocsõlabirintusra.

Szerintem úgy fogják felnagyítani, hogy sok ilyen kis eszközt egymás után sorba kapcsolnak. A mikrofluidikai eszközöket nem lehet csak úgy felnagyítani, mert pont elvesznének a speciális áramlástani hatások, ahogy írtad is ez esetben.

Viszont baromi egyszerûen gyárthatóak, csak ki kell maratni a mûanyagból a csatornákat. Pont ez benne a zseniális, hogy nincs benne semmi bonyolult vagy drága alkatrész. Szóval megfelelõ gyártósorral szerintem simán lehet nagy tételben gyártani.

Nálunk nem a sótalanítás miatt szokták szûrni a vizet, hanem inkább a biológiai és egyéb ásványi szennyezõdések miatt. Például az Alföld jelentõs részén túl sok arzént tartalmaz az artézi-kutak egy része, ami veszélyes, fõleg a kisgyerekere.

A lepárlás kifejezetten energiaigényes, mostanában inkább ozmotikus szûrést használnak, ahogy te is írtad. Így gazdaságosabb.

Nézd, a sótalanítás pénzbe kerül, méghozzá elég sokba. Itt, Mo.-n, szerencsére könnyû más forrásból iható vizet elõállítani, olcsón.
Ráadásul ahogy fszrtkvltzttni is írta, ha elpazarlod a rétegvizet, az egész termálréteget tönkreteszed, egyszer s mindenkorra. Helyrehozhatatlanul. Sajnos ezt már többször is megtapasztalták, nálunk is, de máshol is.

Hõcserélõvel most is megoldják a fûtést, és hosszabb távon nagyon is jó, hogy visszasajtolják, különben elfogy.

Az igaz, hogy ivásra ott más kútból nyerik a vizet, de egy olcsó sótalanítási eljárás lehetõvé tenné az erre alapvetõen alkalmatlan (merthogy kicsapódik a só és tönkreteszi a vezetékeket) hévizek fûtésre (is) használását, illetve szükségtelenné tenné a szintén nem olcsó visszasajtolási kötelezettséget. Merthogy ezek a vizek a magas sótartalom miatt nem engedhetõk csak úgy el a folyókba vagy öntözésre, vissza kell õket préselni a kõzetbe.

Arra kiváncsi leszek, hogy ezt hogyan akarják felnagyitani, ugyanis az emlitett "ion kiürülési zóna" csak az elektróda felületéhez közel jön létre. Ez se néz ki sokkal olcsóbbnak mint a forditott ozmózis méregdrága nyomásálló féligáteresztó membránja, pedig az is "csak" mûanyag.

Ioncserélõ gyantát csak teljes sótalanitásra használnak, laborba illetve ioncserélt viz elõállitására. Az egy teljesen más mûfaj, mint az ivóviz gyártás amirõl itt szó van. Ráadásul ioncsere elõtt érdemes más sótalanitást alkalmazni, hogy a gyantát lehetõleg ritkán kelljen regenerálni, ami ugye elég vegyszerigényes, mert a megkötött ionokat savval és lúggal kell leáztatni.
Amit elterjedten használnak az a lepárlás, és újabban a forditott ozmózis. Ez utóbbi az ami megközeliti enegiahatékonságban az elvi határt, csak a berendezés drága, az üzemeltetése pedig körülményes.

A kationt követi az anion, mert azok vonzzák egymást.

Ha 25%-ot szed ki a sóból, akkor legalább 16-ot kell egymás után kötni, hogy meglegyen az 1%-nyi só. FELTÉVE, hogy az utánakövetkezõ fokozatoknak is megmarad a 25% hatásfokuk. És itt jön a képbe a cikkben nem említett probléma: a sós vízben nemcsak anionok (klorid, szulfát, jodid, stb) vannak, hanem kationok is (nátrium, magnézium, kalcium, stb.) Ezekkel mi lesz?

De azért sok sikert nekik. Amit csinálnak -- HA sikerül -- az nagyon fontos lesz.

és Debrecenbe ha nem szûrnék a sótól a vizet akkor nem lenne ivóvíz? <#wow3>

na ne égesd magad <#szomoru2>

Addig, amíg van nekik. De ha elfogy legfeljebb átnyergelnek más energiaforrásra.

Nem tudom, hogy miért trollkodsz, de nem is érdekes.

Sós vizû gyógyfürdõ pl. Cserkeszõlõ, Debrecen, Eger, Hajdúszoboszló, Karcag, Sóshartyán/Jódaqua, Pesterzsébet, de hasonló gyógyhatásuk van az alföldi sziksós tavaknak is: Dunapataj, Gyopáros, Kakasszék, vagy a Nyíregyháza-Sóstó.

Mondjuk itt sem a sós vizet szûrik, hanem más forrásból hoznak ivóvizet.

Szerintem keresd ki mit jelent az a szó, hogy irónia, és jegyezd meg mert a késõbbiekben is hasznos lehet ^^

Tehát gyakorlatilag kõolajból...

A teddybear altal leirt medences megoldas modern valtozata turkos naperomuvet hasznal a viz felforralasahoz, amibol igy goz keletkezik, hatrahagyva a sot. A gozzel turbinakat hajthatnak meg, majd egy hocsereloben a meg feldolgozatlan tenergvizet elomelegitve kicsapatjak. Az igy nyert viz somentes. Az eljaras egyetlen hatranya, hogy a kicsapodo sot mechanikus eljarassal kell eltavolitani a forralashoz hasznalt tartalybol. Elonye, hogy ezt a tenergi sot akar el is lehet adni, mivel mellekhataskent a forralas fertotlenitette. Tehat az eljaras aramot, vizet es sot ad. Hatranya a rendszer viszonylag magas epitesi koltsege es az uzemelteteshez szukseges szakertelem, tovabba a napsuteteses orak magas szama nem mindenhol biztosithato.

Meg fõleg azért jó, mert olcsón gyártható. Gyakorlatilag baromi egyszerû mikrocsatorna rendszerrõl van szó, amit kimaratnak egy polikarbonát lapból, szigetelik és kész is.

Nálunk az egyetemen ilyen mikrofluidikai eszközökkel foglalkoznak. Nagyon érdekes terület, és rengeteg lehetõség van benne. Orvosi eszközöktõl kezdve nagyon sok mindenre jó, pl ez a sótalanítás, nem is gondoltam volna.

Amit nálunk csinálnak, az egy olyan elektromosság nélkül mûködõ szelektáló mûanyag chip, ami a vért alkotóelemeire válogatja. Ezek után kimutathatóak egy csepp vérbõl is például paraziták.

Bõvebben:Mikrofluidika

"Mivel Mo.-on kevés helyen kell sótalanítani a vizet, hogy ihass,"

csak 1 helyet mond te nagytudású

Nem kõolajból csinálják, hanem tengervízbõl az ivóvizet. Kõolajat a sótalanításhoz szükséges energia elõállításához használnak, mert náluk ez a legolcsóbb energiaforrás. Szaúd-Arábiában ugyanis alig kerül valamibe a kõolaj, hisz magától kifolyik a termelõkútból.

A most leginkább elterjedt sótalanítás az ioncserélõ mûgyantára alapozódik. De létezik más módszer is, pl. a 19. század végén kidolgozott napfényre alapozott lepárlás.
Ez úgy mûködik, hogy építenek egy nagyméretû(keskeny, de hosszú) medencét, rajta egy ferdén elhelyezett üvegtetõvel. A feketére festett medencébe tengervizet vezetnek, majd a napsütéssel párologtatni kezdik, és az üvegtetõn felfogják a tiszta vízbõl álló iható vizet és további felhasználásig ciszternákba vezetik. Elõnye, hogy napfényen kívül csak idõnként friss tengervizet igényel, hátránya a kis termelékenység.

Nem bonyolult, csak drága, nagyon sok villanyáram kell hozzá.

sose értettem miért volt eddig is bonyolult a sótalanítás

Az arab országok egy része ma kõolajból csinál ivóvizet. Nekik tényleg jó lenne ez, mert akkor az jóval alacsonyabb teljesítménysûrûségû nap- és széllel nekik bõven megértné ezzel sótalanítani.

Ha jól értem, akkor egy ilyen valami 25%-kal csökkenti a sótartalmat. Ha az aktuális koncentrációtól nem függ a sótalanítás hatásfoka vagy csak kismértékben romlik, akkor sorba kell kötni õket és jónapot. Egyszer csak elérik az 1%-ot. A méretbeli növelése a technológiának az ami inkább szeritem problémás, mind minden esetben.

Mivel Mo.-on kevés helyen kell sótalanítani a vizet, hogy ihass, nem nagyon fog senki ilyen célra szélerõmûvet építeni.

Ahol viszont fontos az ilyesmi, ott meg fogják építeni, és az ottani állam lelkesen segít, vagy legalábbis nem akadályozza meg. Hiszen annak az államnak nem mindegy, hogy egy sivatagos, lakhatatlan partvidéke van, vagy egy lakott, esetleg növényekkel beültetett tengerpartja...

Ne álmodozz ,ha többlet energiát termel a szélkereked akkor nem fogják engedni ,hogy erre építs egyet. 8)

Egy ilyen táplálására pl. a szélkerék meg is felelne.