Az eddigi legkeményebb próbát is kiállta az általános relativitás

Én nem tudom..
Oké, hogy az erők kiejtik egymást, nem zuhan az az alma se jobbra, se balra.
De, vajon az idő milyen sebességgel telik hozzánk képest?

Csak a legegyszerűbb próbát nem állja ki. A testek középpontjában ugyanis nulla a gravitáció.

Így a fekete lyuk középpontjában is nulla. Ellentétben a relativitás végtelen nagyságrendű szingularitásával.

Még pontosabban, a fekete lyuk középpontja felé közeledve a gravitáció a nullához tart és nem a végtelenbe.

A relativitáselmélet által elkövetett hiba csupán végtelen nagyságrendű.

De ennek akkor sincs köze az oksági kapcsolatban lévö események sorrendjéhez, mely mindig ugyanolyan, és mindig minden megfigyelö ugyanolyannak látja. Amit írsz, az szakmailag és nyelvtanilag is helytelen. Jól jelzi ezt a félreértések sorozata amit lejjebb okoztál. "Az általános relativitáselméletben az egyidejüség relatív, az események sorrendje viszont abszolút." Ez a mondat magyar nyelven és szakmailag is így helyes, a benne használt fogalmak miatt. A megfigyelések sorrendje már eltérhet, és ilyet már lehet veszélytelenül mondani, nem fogják félreérteni.

Egymástól független események sorrendje pedig nem értelmezett. Ez egy nagyon fontos felismerése Einstein elméletének, ha ezt nem tudod megemészteni, akkor nem fogsz sokra jutni ebben a témában. Speciális relativitáselméletben ez még csak egy szóhasználati szörszálhasogatás, de általános relativitáselméletben már nagyon sok múlik rajta, ugyanis globális idö hiányában csak az események sorrendje marad nekünk hogy kijelölje a jövöbeli irányt.

Ettõl függetlenül bármikor fogok egy órát, és a saját vonatkoztatási rendszeremben egyértelmûen sorba rendezem az eseményeket, függetlenül attól, hogy mennyire távoliak. Nem kell kidobni az ablakon a sorrend fogalmát, csak el kell fogadni, hogy a megfigyelõtõl függ, mint annyi minden más.
Speciális relativitáselméletbõl szép téridõ diagramokon meg is mutatják, hogy az egyes megfigyelõ mit tapasztalnak egyidejûnek, és azon szépen be lehet mutatni, ahogy a két megfigyelõ a két eseményt ellentétes sorrendben érzékel.

Térszerüen elválasztott események között nincs sorrend. Ami nincs, azon nem lehet változtatni, vagy másnak látni. Ez a kulcsa a dolognak.

Más az amikor az események között oksági kapcsolat van, más az amikor nincs, más az amikor az egyes események sajátidejéröl beszélünk, más az amikor távoli megfigyelök sajátidejéröl, stb. Nekem úgy tünik hogy hallottál már ezekröl a dolgokról, de teljesen összekutyulódtak a fejedben ezek a fogalmak.

Ez tényleg alap dolog, és szerintem te nézz utána...

Igen ezt én is így látom, egymással nem érinkezõ fénykúpban élõk nem is tudnak megfigyeléséeket végezni a másik fénykúpon belüli dolgokra. Ha pedig nem tudnak megfigyelni, akkor a sorrend sem borulhat. Amit meg tudnak figyelni az a saját fénykúpjukba esik, ott pedig nem borulhat a sorrend, maximum az észlelési idõk térhetnek el.

Te nagyon eltévedtél valahol. Az oksági sorrend és az idöbeli sorrend egy és ugyanaz a fogalom. Minden speciális relativitáselmélet kurzus legelején tanítják, az összes relativitáselmélet könyv bevezetöjében foglalkoznak vele. Pont ez a legnagyobb különbség aközött, ha a megfigyelt események és a megfigyelö idöszerüen vagy térszerüen vannak elválasztva egymástól (az utóbbi esetben nincs is megfigyelésröl szó). Ha egy megigyelö szempontjából B késöbb következik be mint A, akkor az ÖSSZES lehetséges megfigyelö szempontjából is B késöbbi mint A. Geometriailag egyszerüen arról van szó, hogy az A-t és B-t összekötö világvonalon A elörrébb van B-nél, és pedig egy invariáns tulajdonság. Szélmalomharc helyett javaslom utánanézni, mert ez egy nagyon alap dolog.

Az oksági sorrend és az idõbeli sorrend két különbözõ fogalom. Az idõbeli sorrend megfordulhat, ha az oksági sorrendet nem befolyásolja. Ehhez az kell, hogy a két esemény egymás fénykúpjából kiessen. Ebben az esetben megfordulhat az idõbeli sorrend úgy, hogy az oksági sorrendet nem befolyásolja, mivel a két esemény között nem lehet ok-okozati összefüggés, hiszen ahhoz a fény sebességénél gyorsabb információáramlásra lenne szükség.

Az egyidejüség relativitása azt jelenti, hogy míg két eseményt az egyik megfigyelö egyidejünek lát, a másik esetleg nem. Azt SOHA DE SOHA nem jelenti, hogy két eseményt az egyik megfigyelö más sorrendben látna bekövetkezni mint a másik. Könnyen belátható, hogy ilyen esetben üzenetet lehetne küldeni a múltba, és idöparadoxont lehetne elöidézni. Ez az egyik elsö téma, amivel a speciális relativitáselmélet könyvek és kurzusok foglalkoznak. Az események oksági sorrendjét az általános relativitáselmélet is nagyon szigorúan betartja. Pedig vannak egzotikus téridö-modellek, amikben zárt világvonalaktól kezdve mindenféle bizarr idöutazásos módszer elöfordul, és más okokból böven vannak bennük idöparadoxonok, de az események sorrendje még azokban is szent és sérthetetlen.

Csak nem willcox újabb reinkarnációjához van szerencsénk?. :)

Mi ez? Konstruktiv, kolcsonos tiszteleten alapulo eszmecsere? Atzuhantam egy parhuzamos vilagba?

Ha az egyidejüség relatív, a sorrendnek is annak kell lennie. Ha két esemény az egyik megfigyelõ szemszögébõl azonos idõben történik, a másik megfigyelõ szemszögébõl viszont nem, akkor értelemszerûen az események sorrendje se ugyanaz a két megfigyelõ számára. Az idõparadoxont az információ terjedésének véges volta oldja fel.

Érdekes dolgok ezek, mindenesetre nyilván nem utasítok el semmit csípõbõl, sem pro, sem kontra :) Köszi a beszélgetést. Miért nem lehet itt SG-n minden topikban ilyen normálisan beszélni valamirõl, mint itt. Anélkül, hogy 2 poston belül anyázás lenne vagy épp a másik lehülyézése, mert õ nem úgy látja, vagy kevéssé tájékozott.

Ez egy reális igény, csakhogy az nem ritka, hogy egy jól müködö elmélet filozófiailag problémás. Például a newtoni fizikában távolható erök vannak, ami már Newton idejében vitákat okozott. Newton pedig csak annyival tudott védekezni, hogy az elmélete müködik, helyes eredményeket szolgáltat. Ezt a kérdést az általános relativitáselmélet elegánsan megoldotta, viszont hozott helyette újakat.

A kvantummechanikában megszoktuk, hogy olyan kifinomult kérdésekkel foglalkozzunk, hogy például amit megfigyelünk az valóságos-e, illetve amit elvben sem tudunk megfigyelni, az vajon ezek szerint nem is létezik, stb. Az általános relativitáselmélet ezekhez a magasröptü gondolatokhoz képest egy túl primitív eszköz.

Régimódi klasszikus elmélet ez, amiben a megfigyelhetö mennyiségek és az állapothatározók egybeesnek, vagyis feltételezi, hogy amit mérni tudunk, azt mindig és mindenkor valaki objektíven meg tudja mérni, és azzal mindent tud az adott rendszerröl. A mérés hogyanjával nem törödik, azzal sem hogy egyáltalán lehetséges-e.

Ez a másik ok, amiért nagyon sokan szeretnék már lecserélni Einstein klasszikus elméletét a téridöröl egy modern kvantumelméletre, ahol már fel lehet tenni ilyen kérdéseket, hogy ha a fekete-lyuk belsejéböl SOHA nem kaphatunk információt, akkor vajon létezik-e a fekete-lyuk belseje egyáltalán, és hasonlók.

Azért izgalmas ez az egész, mert forgó fekete-lyukak esetében az eseményhorizonton belül az általános relativitáselmélet egy további belsö eseményhorizontot, valamint egyéb felületeket jósol, és a fekete-lyuk eredetétöl függöen akár egy féregjárat is lehet benne, kijárattal a túloldalon. Nehéz elképzelni hogy ez a gazdag leírás csak az elmélet mellékterméke, és semmi köze a valósághoz. Ahhoz Einstein elmélete túl jól müködött eddig.

A relativitás mindenhol stimmel, a kvantumvilágban is. A standard modell elméletei teljesen relativisztikusak, és ráadásul még általános relativitáselméleti keretek között is lehet öket tárgyalni. Csak az a helyzet, hogy ilyenkor a kvantumos modell mögötti téridö háttér mindvégig klasszikus marad. Már pedig az lenne a szép, ha a téridöt is kvantumfizikai nyelvezettel tudnánk leírni, viszont nem tudjuk.

Az események sorrendje minden fizikailag reális vonatkoztatási rendszerböl megfigyelve ugyanaz. Ha nem így lenne, akkor jönnének az idöparadoxonok. Csak az egyidejüség relatív, a sorrend viszont abszolút. Szerintem itt valaki nagyon kavarja a megfigyelés fogalmát a koordináta-rendszerekkel való játszadozással.

Sõt, két esemény sorrendje akkor definiált, ha ilyen jellegû ok-okozati kapcsolat áll fenn köztük. Nemde?

Nyilván. De ha egyik esemény sincs a másik fénykúpjában (ergo nincs ok-okozati kapcsolat köztük), akkor a sorrend függ a vonatkoztatási rendszertõl.

Ezt is megértem, bár nekem a dolgok megtörténésének sorrendje, mindig annak a megfigyelõnek a kérdése, aki épp felállítja a sorrendet. Lehet hogy más megfigyelõ másképp látja a sorrendet, de a két megfigyelõ, ha találkozik a relativisztikus elmélet mentén kicserélik gondolataikat és megértik, miért látták az eseményeket enm ugyanakkor megtörténni. Viszon egy eseményhorizonton átesõ ember és egy külsõ szemlélõ esetében ilyenre nincs mód. A kettejük valósága teljesen különválik. Mi ugye csak külsõk lehetünk. Sohasem fogunk találkozni az átesõvel, hogy a megfigyeléseinket egyeztetve igazolhassunk, hogy a relativisztikus törvényekkel teljes összhangban vannak a megfigyeléseink.

Azt azért tegyük hozzá, hogy pont annyira tudjuk a sorrendet megállapítani, hogy az ok-okozati összefüggés ne boruljon. Tehát lokálisan.

"bár szerintem a dolgok megtörténtének szó szoros értelembe vett sorrendjébe ez nem szól bele"

Nana! Vigyázzunk az ilyen kijelentésekkel, hiszen nincs kitüntetett vonatkoztatási rendszer az események sorrendezésére :)

A Hawking sugárzás tudtommal még csak elmélet, megfigyelni még nem tudták, fejest meg nincs kedvem ugrani :)

fszrtkvltzttni: Azt, hogy az idõ torzulása befolyással bír arra, hogy a külsõ szemlélõ mikor látja megtörténni a dolgokat, azzal tisztában vagyok és értem is. (bár szerintem a dolgok megtörténtének szó szoros értelembe vett sorrendjébe ez nem szól bele) Amit nem értek, az az, hogy hogyan tudod kijelenteni, hogy márpedig az eseményhorizonton is így van és kész. Értem én, hogyha a következetességet vesszük alapul, mondhatunk olyat, hogy "ha mindenhol úgy mûködik, odabenn miért lenne máshogy" Csak ugye ismerünk dolgokat, amitket a cikk is említ, hogy mégpedig vannak olyan helyek, ahol nem stimmel a relativitás. A kvantumvilág.

Van egy eseményhorizont. Értem én, hogy tudunk számolni a tömegével, a gyorsulással, meg mindennel, csak épp azt nem értem, hogy amikor van elõttünk egy olyan terület, amit meg is tudunk figyelni (a kvantumvilág) ami nem úgy mûködik, mint a relítivitás írja, akkor hogyan mondható teljes bizonyossággal az, hogy egy eseményhorizont mögötti világ, márpedig relativisztikusan mûködik, amikor tudható, hogy azt aztán soha nem fogjuk tudni leellenõrízni. Illetve azt nem tudom, hogy soha, de egylõre úgy tûnik arra esély sincs.

Ez azért nem az igazi, mert az elsõ esetet nincs ami túléli, a második pedig csak annyit bizonyít, hogy érvényesek bent is bizonyos megmaradási törvények. Minden más ami bentre vonatkozik az jó eséllyel nem falszifikálható, ergo az istenek a feketelyukakban élnek akik nem tüntetik el az anyagot és a töltést, és a ... XD

Ezen elindulhatsz. Ez viszonylag egyszerûen belátható, mivel elég hozzá a speciális relativitáselmélet.

Hát, többféleképpen is az eseményhorizont mögé tudsz lesni: legegyszerûbb módja, ha fejest ugrasz egy fekete lyukba és megtapasztalod mi történik :) Kevésbé invazív megoldás (viszont sok türelem kell hozzá) ha megvárod míg a fekete lyuk Hawking-sugárzás formájában elpárolog, és egy nagy pukkanás kíséretében megszûnik az eseményhorizont is a fekete lyukkal együtt. Ez utóbbi esetben megbizonyosodhatsz arról, hogy ami a fekete lyukba esett, azt 100%-ban visszanyertük elektromágneses sugárzás formájában, ergo semmi "durva" dolog nem történt az eseményhorizont mögött.

"Az eseményhorizont viszon, saját maga tulajdonságaiból fakadóan, kizár abból, hogy megérthessem, mi is zajlik mögötte. "

Ugyanez igaz a lezárt cipõsdobozra is :) A lezártságából fakadóan nem tudhatjuk, hogy mi zajlik a fedele alatt, de abból, hogy nyitott állapotában még engedelmeskedett a fizika törvényeinek, arra következtetünk, hogy csukott állapotban sincs másképp.
Ugyanígy: ha egy neutroncsillag rendesen viselkedett mielõtt fekete lyukká zsugorodott, úgy érdemes élni a feltételezéssel, hogy hasonlóan viselkedik ha a Schwarzschild-sugara már nagyobb, mint az égitest materiális sugara.

A sorrendje? No ez nekem új.

A relativitáselméletbõl következik, hogy a különbözõhelyeken történt események sorrendje a megfigyelõtõl függ. Itt is ez történik.

Csak épp nekem az a meglátásom, hogy a tudomány affelé halad, arra törekszik, függetlenül attól, hogy épp a relativitásról van szó, vagy egyébrõl, hogy olyan magyarázatot, képletet, egyenletet, tételt, elméletet állítson fel, ami adott problémát feltár elõttem, mint szemlélõ elõtt. A miértjét és mikéntjéntjét megértteti. Az eseményhorizont viszon, saját maga tulajdonságaiból fakadóan, kizár abból, hogy megérthessem, mi is zajlik mögötte. Ez már nálam ilyen mumus marad mindaddig szerintem, míg el nem jön egy olyan elmélet vagy épp megfigyelés, ami enged következtetni a horizonton túli dolgokra. A cipõsdoboz bármikor kinyitható és ellenõrízhetõ, hogy valóban ott is ugyanazok a törvények érvényesek e. De egy eseményhorizonton nincs semmiféle lehetõségünk átlátni, ezért én kétkedõ maradok azt hiszem. Bár, tudtommal ezzel nem csak én vagyok így, hanem ez vita tárgyát képezi, tudományos körökben is. :)

Einsteinnek :D

Komolyra fordítva a szót, mindkettõ érvényes megfigyelés a saját koordinátarendszerébõl.

Hawking és Penrose munkáiban is azt olvasom, hogy ez egy gondolati paradoxon. Mármint az, hogy mit lát egy külsõ szemlélõ és mit tapasztal egy "belsõ" szemlélõ. A külsõ szemlélõ azt látja, hogy az idõ, lelassul az átlépõnek a belsõ szemlélõ pedig simán átesik a horizonton, mindenféle lassulás nélkül. Most tényleg hülye kérdés az, hogy akkor kinek van igaza?

Hohó! De egy nyitott cipõsdobozban minden további nélkül mûködhet a relativitás-elmélet. Én zárt cipõsdobozról beszéltem :P

Másképp nézve pedig a külsõ szemlélõ által tapasztalt idõdilatáció (amit egyébként bármilyen gyorsuló koordinátarendszernél fellép - pl. 47-es villamos) éppen a relativitás-elméletet támasztja alá!

Oké, de a cipõsdobozt ki tudom nyitni :)

Nade ilyen érvelés alapján egy lezárt cipõsdoboz belsejében sem biztos, hogy évényes marad a relativitás-elmélet :)

Igen, ezt is értem, függetlenül attól, hogy matematikailag levezetni nem tudnám. Csak épp az a bajom ezzel, hogy tudtommal mi, csak mint külsõ szemlélõként láthatjuk az eseményhorizonton átlépõt. Ebbõl kifolyólag, azt, hogy mi is történik az átlépés után, kénytelenek vagyunk a mi szemszögünkbõl értelmezni. Belülrõl ugye információt nem kaphatunk, tehát mindenképp kívülrõl kell szemlélnünk az eseményt. Ha pedig kívülrõl szemléljük, akkor a horizont után, hihetjük azt, hogy minden egyenletünk, fogalmunk ugyanúgy mûködik, mint a horizont átlépése elõtt vagy hihetünk mást. Mindenesetre - habár én tényleg csak ugatom a témát -, az eseményhorizonton túli világ nekem nem ennyire evidensen konzekvens, mint nektek. De at hiszem, hogy kinek van igaza, valószínûleg semelyikünk nem fogja megtudni :)

Jól írja moikboy. Ne felejtsd el, hogy mást mér a távoli megfigyelõ órája, és mást az eseményhorizontot átlépõ órája is. A bezuhanó ûrhajós szemszögébõl az eseményhorizonton áthaladva nem történik semmi különös, csak visszafordulni nem tud attól a ponttól számítva.

Ezt én picikét sántítónak találom. Hiszen ha az eseményhorizontot elérve a külsõ szemlélõ szemében az eseményhorizonton átlépõ órája megáll, akkor szerintem igencsak nagy probléma van azzal, hogy az eseményhorizonton túl értelmezzünk olyat hogy "gyorsulás", hiszen annak van egy "idõ" összetevõje is. Lehet csak az én csökevényes agyam képtelen erre, de én a horizonton túl nem látom ennyire egyértelmûnek a dolgokat.

Az eseményhorizontot átlépve nem történik semmi extra, az csak az a határ, ahol a téridõ görbületénél fogva még fénysebességgel sem tud kilépni semmi. Mint mikor az autókat tesztelik, hogy milyen meredek rámpán tudnak felmenni: ahogy elkezded növelni a rámpa meredekségét, lesz egy pont, amikor már nem elegendõ a tapadási súrlódási együttható ahhoz, hogy megtartsa a kerekeket, de ezen kívül semmi extra nem történik; a rámpán lecsúszó jármû ugyanazokkal az egyenletekkel írható le, mint korábban. Az eseményhorizont is valami ilyesmi, csak a rámpa meredeksége a téridõ görbülete, az autó pedig mondjuk egy foton.

A fekete lyuk közepében lévõ szinguláris pontban valóban értelmezhetetlennek bizonyos fogalmak, de ez olyan, mint az 1/x függvény, ami az x = 0 pont kivételével teljesen barátságos.

Elkezdtem beleolvasni, 1-2 oldal és...... húdemarharég voltam matekórán utoljára :D

Ingyen letölthetõ, saját felelõsségre, ott a link az aláírásomban :)

Hát angollal, szmáítástechnikai nyelven elboldogulok, szakmából fakadóan. De magasabb fizikát, már lehet nem értenék meg, sajnos az angolom eléggé specializált a szakkifejezések tekintetében. A könyvedet pedig már láttasm korábban is egy két postban hogy említetted. Ha ingyenesen hozzáférhetõ, persze, szívesen beleolvasok, aztán kiderül egyátalán megértem e :)

off: :)

Most egyet értek veled, azért köszönöm!

Einstein elmélete beszélt elõször eseményhorizontról, és hogy mi lehet egyáltalán mögötte (pl. egy féregjárat). Csak egyetlen pontban, a szingularitásban végtelen a téridõ-görbület, azon kívül, de az eseményhorizonton belül még bõven véges. A belsõ tartományból nem juthat ki információ a külvilágba, de ennél egzotikusabb tulajdonságai nincsenek. Igazából a téridõ ott bent is elég "szokványos". De nem mondanám azt sem, hogy a szingularitásra ne terjedne ki Einstein elmélete, hiszen pont Einstein elmélete vezette be a téridõ-szingularitás fogalmát.

Az angol Wikipédia szócikkei egész jók a témában, de a mélyebb megértéshez mindenképpen ajánlott, hogy az általános relativitáselmélet matematikájával is megismerkedj. A differenciálgeometriát használják, ez ugyanaz mint amivel a földmérõk is számolnak, nekik is görbült felületi geometriával kell megbirkózniuk. Nem tudom hogy merjem-e ajánlani az én könyvemet, nem miattad, én magyarázok benne elég bénán... de ha belenézel, és szólsz ha nagy hülyeséget találsz benne, azt megköszönném :)

"Einstein elmélete max. képzeletbeli szituációkban "mond csõdöt", amik homályos hipotézisekben vannak, de a valóságban még senki sem látta õket. A szingularitástól pedig nem kell félni, mert már régi barátunk"

Értem én ezt, de az eseményhorizonton belülre, hogy ott mi is történik, tudtommal az einsteini elmélet nem terjed ki. Amire viszont kiterjed, ahova ellátunk, ott eddig állja a sarat. Én tényleg csak hobbiszinten foglalkozok a témával, de lejobb tudomásom szerint, az eseményhorizonton belüli "világra" az einsteini elmélet semmiféle elõrejelzést nem ad, hiszen az eseményhorizonton már a téridõgörbület végtelen. Azon belül pedig maximum a fekete lyuk tömegét tudja az elmélet meghatározni. De javíts ki ha tévedek és ha esetleg van valami anyagod róla egy linket megköszönnék. Mindig tanul az ember :)

Az kicsit erõs hogy Einstein elmélete csõdöt mondana a fekete lyuk esetében, elvégre az általános relativitáselmélet az elsõ és ezidáig egyetlen mûködõképes fizikai elmélet, ami egyáltalán beszélni képes fekete lyukakról. Inkább a középponti szingularitás miatt szoktak nyavalyogni, de szingularitások minden klasszikus elméletben vannak. Próbáld csak meg kiszámolni a ponttöltés elektromos terének teljes energiáját, akkora végtelen kapsz mint a huzat. Ettõl még léteznek pontszerû töltések is, az energiájuk is véges (csak tudni kell hogyan kell kiszámolni), az elektromosságtan gond nélkül tudja kezelni õket. Az elmélet olyan mint egy szerszám, tudni kell hogyan kell használni, és hogy mire alkalmazható, és mire nem.

A relativitáselmélet (Irasidus kedvéért: magyarban, németben és angolban is ilyenkor MINDIG az általános relativitáselméletre vonatkozik a szó) remekül leírja a fekete lyukakat kívül és belül is, meg tudja mondani hol vannak az eseményhorizontok, és tudja kezelni a fekete lyukak keletkezését is. Például pontosan meg tudja mondani, hogy egy összeomló csillag közepén mikor alakul ki a szingularitás. A szingularitás egy olyan pont a téridõben (nem csak a térben), amihez közelítve a téridõ görbülete (és ezzel a gravitáció erõssége) minden határon túl növekszik. Pont mint amikor a ponttöltéshez közelítve az elektromos térerõsség minden határon túl növekszik.

Maxwell az elektromágnesesség makroszkopikus tulajdonságait vizsgálta, és az elektromos tér mélyebb eredetével nem foglalkozott, ez utóbbihoz már kvantum elektrodinamika szükséges. Einstein is a gravitáció nagy léptékû hatásaival foglalkozott, már csak azért is, mert mikroszkopikus gravitációs hatásokat nem ismerünk még ma sem. Ezért nincs kvantum gravitációs elmélet sem. Illetve van belõlük egy rakás, csak nem tudjuk kísérletileg igazolni egyiket sem, mert még senki sem mérte le, hogy két elemi részecske között mekkora a gravitációs kölcsönhatás.

Ma ott tartunk, hogy az általános relativitáselmélet az ÖSSZES megfigyelt gravitációs jelenséget képes leírni. Nem ismerek még egy ilyen univerzális érvényû, kivételek nélküli elméletet a fizikában (még a kvantum elektrodinamika is megbotlik egzotikus ionokban, nemrég volt róla cikk az SG-n). Einstein elmélete max. képzeletbeli szituációkban "mond csõdöt", amik homályos hipotézisekben vannak, de a valóságban még senki sem látta õket. A szingularitástól pedig nem kell félni, mert már régi barátunk <#alien2>

Einstein elmélete csõdöt mond a fekete lyuk esetében. Ez a megfigyelés, habár nem fekete lyukról szól eléggé extrém körülmények ahhoz, hogy esetleg itt már eltérés lehessen az elmélettõl. Nem lett eltérés. Eistein elmélete szilárd még mindig, mint a szorulásos menyét piszka. Ezekek a megfigyelések - akármi is a megfigyelés eredménye - mindig egy egy apró lépést jelentenek a fizika történetében. Szóval nem tudom, hogy jól értelmezted e a cikket :)

"Amit nem értek, hogy a két égitest miért nem zuhant még egymásba?"

Pont ugyanazért, ami miatt a hold sem esik a fejünkre. Ugyan a két megfigyelt csillag tömege sokszorosa a holdénak vagy a földének, de a sebességük is nagyobb. Így pályán tudnak maradni. Minden attól függ, hogy a sebességük elég e a pályán maradáshoz. Ha túl kicsi akkor egymásba zuhannak, ha túl nagy akkor távolabbi pálya alakul ki (vagy a szökési sebesség elérésekor elszakadnak egymástól). De tényleg utána kellene olvasni ezeknek. :)

Akkor rosszul értelmezted, nem ráfogták, hanem igazolták. Tudod mi a különbség a kettõ között?

"Amit nem értek, hogy a két égitest miért nem zuhant még egymásba?"

Azt hiszem ezt még általános iskolában is tanítják. Centripetális meg centrifugális erõk néven azt hiszem... Ezek szerint már nem tanítják ott sem. :(

Tehát ha jól értelmezem a cikket, a tudósok feltételeztek valamit, ami nem jött be, de azért hogy ne legyen leégés,ráfogták, hogy ezzel is igazolták Einsteint.

Amit nem értek, hogy a két égitest miért nem zuhant még egymásba?