79
-
#39
Az hogy tudományosan nem bizonyítható, vizsgálható valami, még nem azt jelenti, hogy nem létezik, vagy nincs hatása akárkire. Vegyük pl a tudatot, nem az intelligenciát, hanem azt a szubjektumot ami mindenki fejében ott van és kifelé kukucskál a pupilláin. A tudománynak nincsenek módszerei a vizsgálatára és igazából ezért nem is foglalkozik vele, az olyan kísérletekben, ahol jelen van megpróbálja kizárni, mert nem ismeri, nem látja a hatását. Legyen ez egy kvantummechanikai mérés, vagy egy pszichológiai kísérlet. Az utóbbi esetben legtöbbször becsapják az alanyokat, elterelik a tudatukat a kísérlet valódi tárgyáról. Így hiszont a pszichológia már egy csomó dolgot tud arról, hogy az emberek mit csinálnak ösztönösen, vagy automatikusan. Arról viszont elég keveset, hogy hogyan döntenek tudatosan, vagy mi egyáltalán a tudatos döntés és mi az automatizmus. -
#38
A tudomány szűkebben egy módszer, tágabban a tudományos módszerrel megszerzett tudás összessége. Egyik dolog sem nevezhető tudatosnak. Ellenben a tudományt művelő emberek, akik viszont mint ahogy bármelyik másik ember, így ők sincsennek teljesen tisztába a korlátaikkal, vagy épp a lehetőségeikkel.;) -
#37
Úgy tűnik, hogy elég komoly a sztori:) -
Vol Jin #36 Szerintem a tudomány tökéletesen tisztában va a saját korlátaival. -
Vol Jin #35 Aham... Miért is kellene a tudománynak minden apró részletét az életünknek megmagyaráznia?
Ui.:Ostoba közhelyeket felesleges puffogtatni... -
#34
A téma alapból hülyeség, úgyhogy végül is teljesen mindegy. :D Lehet úgy is venni, hogy pl. a "játékos" aktiválja a "karakter" valamilyen skilljét vagy varázslatát, amitől nem hal meg, ha leesik. A "karakter" nem tud róla, mert a "karakter" nem látja a skillek és varázslatok paneljét a gui-n :D. Szóval a lehetőségek és magyarázatok tárháza gyakorlatilag végtelen, csak a fantázia szab neki határt, ezért is nincs semmi értelme. -
Vol Jin #33 Márpedig, aki a tudományt kiátkozza, azzal így kell beszélni az SG-n! -
Vol Jin #32 A kvantumosság és a kétrés jelenség szerinted utalhat arra, hogy spórol a rendszer az erőforrásokkal? -
Vol Jin #31 Mennyire igaz ez az annekdóta? -
Vol Jin #30 Ami tudatos volt. Mármint a szimplán őszinteség. -
Vol Jin #29 Valamit elfelejtesz. Abból indulsz ki, hogy a szimulációt futtató felsőbb világ a saját fizikai törvényeit építi a szimulációba.
Egyébként az sem biztos, hogy a fizikai törvények állandóak. -
ugh #28 Nem teljesen jo a hasonlat mert ha egy jatekban leugrok egy haztetorol a karaktemmel akkor is meg fog halni ha nem akarom.
Mert vonatkoznak ra a jatekszabajok akar akarom akar nem.
Az a mirol te beszelsz ugy hivjak cheat.
Kivancsi lennek hogy letezik e a vilaghoz pl 21++trainer pl.
Mert jol jonne egy unlimited money es egy god mod...
-
ugh #27 Az tetszett amikor a morgan freemenes sorozatban megkerdeztek fizikusokat mi a higgs bozon(t).
Volt aki nezett, ( tippem szerint nem is hallott rola), volt aki zagyvalt ossze vissza, ketten meg egymasra meztek mondtak valami baromsagot, aztan vihogtak mint a csitrik.
Se kep se hang.
Es ilyenek dolgoznak vezeto intezetekben.
Nem is csodalom, hogy igy allunk ahogy. -
ugh #26 En emiat nem aggodok.
Majd kitalalnak valamit.
Aztan az megkovetel meg 19 szubatomi reszecsket, meg 5 uj kolcsonhatas felet, 17 extradmenziot, 11 dimenzios idot.
Es megtalaljak a hurokhoz a pengetot ....
Balfaszok
-
#25
Az ilyen "játékos-karakter" beavatkozásokat is meg lehet figyelni, mert nyilván a "játékos"-nak valami célja van a karakterrel, és ha a karakter nem azt csinálja, amit a "játékos" akar, akkor a "játékos" látványosan beavatkozik. Pl. ha a játékosnak nem célja, hogy a karakter meghaljon, akkor hiába ugrik le a "karakter" egy 1000 méter magas hegyről, nem fog meghalni. Persze nem a kísérletező ugrik le, mert az eléggé behatárolja a lehetőségeket, hanem másokat dobál le mondjuk. Ha valamelyik nem esik le, vagy leesik, de nem hal meg (pedig 1000 méterről meg kéne neki), akkor ez egyértelmű bizonyítéka annak, hogy a játékos létezik (és hogy Newtonnak és Einsteinnek nem volt teljesen jó a gravitációról szóló elmélete)... :D
Persze kivéve, ha az egész teljesen analógiája a videojátékoknak, mert az a karakternek nem fog feltűnni, ha a játékos pl. újratölti az állást. Legfeljebb déjá vu-je lesz... :D
De persze végtelen mennyiségű "hipotézist" össze lehet dobni, amit se igazolni se cáfolni nem lehet soha, ezért foglalkozni sincs értelme vele. -
#24
Így van. A tudomány viszonylag jó beválási arányú modelleket produkál, bizonyos szűkebb, tágabb kezdeti értékek, feltételek ismeretében. De nem valami abszolút igazságot.
Azonban, ha pl a fizika világunkban élő emberek csak annyira kapcsolódnak egy másik valósághoz, mint pl egy kalandjáték karakterei a játékoshoz, akkor a tudomány a fizikai rendszeren belül nem lesz képes soha közel 100%-ig megjósolni a karakterek bizonyos döntéseit, ott ahol a játékos beavatkozik, és a másik síkról sem fog tudni semmit mondani. Miközben a tágabb univerzum valós képéhez az is hozzátartozna. -
#23
Eleve abból kell kiindulni, hogy csak azt tudjuk megismerni, ami most, jelenleg van. És ebből tudunk következtetéseket levonni, valószínűsíteni, hogy a múltban mi történt vagy a jövőben mi fog történni. De azt igazolni nem tudjuk. Illetve a jövőt igen, amikor majd megtörténik, ha megtörténik.
Másrészt valamit megismerni úgy tudunk, ha az hat ránk. Az univerzumnak olyan részét (a "többi rétegét") nem tudjuk megismerni, ha azok nem hatnak ránk. Főleg azért, mert nem tudjuk, hogy létezik. De ha valami hat ránk, akkor annak hatásait eszközként logikusan felhasználva megismerhetjük azt. Ez a lényege a tudománynak. -
#22
Az a gond, hogy tényként elfogadjuk azt, hogy a tudomány alkalmas a világegyetem egészének, vagy legalább is a lényegi elemeinek a megismerésésre.
De mi van, ha ez a feltételezés hibás.
Pl eljuthatunk odáig, hogy ahhoz, hogy valóban és megfelelő pontossággal megállapítsuk, hogy hogyan is zajlott a Nagy Bumm egy ugyan olyan kísérletet kéne végrehajtanunk, mert az analog, de kisebb energiájú kísérletek nem adnak egyértelmű velaszokat. Azonban természetesen egy ilyen kísérlet végrehajtása gyakorlatilag lehetetlen.
Szóval ebben még abszolút nincs semmi ezós dolog. Ma is kb itt tartunk, de a tudománynak és a technikának megelőlegezzük, hogy egyszer majd képes lesz minden olyan eszköz megteremtésére, ami a válaszokhoz, azok kísérleti igazolásához szükséges.
Egy olyan univerzum megismerésére, ami viszont esetleg több szintű, (tegyük fel, mert létezik egy virtuális, egy információs szint is) a tudomány, legalább is a jelenlegi alapelvei, struktúrája és intézményrendszerei szerint nem lesz képes. -
#21
Azért nem hinném, hogy mindenki mindenhez a mai lehetőségek szerint a legjobban ért, és bármivel szembesül az életben, bármit meg tud magyarázni tudománnyal, és tisztában van vele, hogy mit nem lehet megmagyarázni tudománnyal.
Ha pedig valamit egy adott tudományterület nem tud megmagyarázni, még mindig csak annyit jelent, hogy még nem tartunk ott. -
nextman #20 Szerintem torvenyszeru, nem botrany.:)
A botrany az az orokos agresszio. -
nextman #19 Nagyon egyszeru. Ha eleg magabiztos vagy, es arrogans,akkor ilyesmi eszedbe sem jutna:) -
#18
Egy-egy ember életében nagyon sok olyan dolog történik ám, amit nem lehet az anyaggal, a fizikával, a biológiával, a kémiával leírni. Ha a te életedben ilyesmi nincs (esetleg nem fogod fel hogy van), az a Te dolgod, de ha másoknak van (pl. nekem is, pedig túlnyomórészt materialista vagyok), azért nem kell őket leszólni. Pláne nem így... -
#17
"Ebben van valami. És ezt talán a saját agyunk kutatására is lehetne vonatkoztatni..." A saját agyukat kevesen kutatják, a másokét többen. Azzal szerintem nincs is ilyen megértős probléma. Akkor lehetne a saját univerzumunkat teljesen megérteni, ha vizsgálhatnánk másik univerzumokat is. Erre még nincs sok esélyünk, de ki tudja mit hoz a jövő... -
esemve #16 "Ha azt találnánk, hogy a világ modellje változik (belenyúlnak-e vagy hostgép hibásan számol)"
De azt honnan tudjuk, hogy amit látunk az hibás számolás eredménye-e, vagy sem? Teszem azt, ha a cím alapján teszek fel kérdést, az honnan tudható, hogy az anyag dominanciája nem-e éppen egy hibás számítás eredménye? Vagy a fekete lyukak, a folyamatos tágulás stb stb. -
#15
A probléma persze úgy is vizsgálható, hogy ha az egész világ virtuális és nincs rajta kívül un "valós", akkor a kérdés eleve értelemtlen, mert így vagy úgy de a ránk vonatkozó szabályokat nem léphetjük át, a két verzió gyakorlatilag egyenértékű.
Persze ha a világ sokrétű/sokszintű, egy akár valós, akár virtuális világon belül is létezik virtuális (vagy épp valós) világ (13. emelet) akkor más a helyzet. A világ igazi megismerését nem az adott szint feltérképezése jelenti, hanem a szintek közötti mozgásszabadság megszerzése. De ez mondjuk elég ezós nézőpont, a jelenlegi tudományos álláspontot hirdetők számára kötelezően csípőből elutasítandó. -
Pares #14 "Egy rendszer része sohasem fejtheti vissza a rendszert."
Ebben van valami. És ezt talán a saját agyunk kutatására is lehetne vonatkoztatni...
Mindenesetre ha a virtuális valóság készítői nem tettek valami egyértelmű jelzést a világukba arról, hogy ez egy mesterséges világ, akkor nem látok módot arra, hogy ennek a világnak a lakói egyértelmű bizonyítékot találjanak ennek az igazolására, és marad a spekuláció. -
#13
Erről csak az jut eszembe, hogy az elektronika egyik elindítója, William Crookes az elektroncsövek prototipusait gyakorlatilag spiritiszta szeánszokon alkalmazta, hogy kapcsolatot teremtsem a szellemvilággal.
;) -
Katalizátor #12 Én jómagam egyetértettem veled (#6), de itt TE voltál tahó, barátom! -
#11
> Tulajdonképpen nem számít, hogy virtuális valóság avagy való világ
> amiben élünk.
A valóság megismerése szempontjából valóban nincs. Viszont a legtágabb értelembe vett világunk szempontjából nem mindegy, hogy melyik rétegben helyezkedünk el.
> Ha virtuális valóság, akkor is egy modell alapján működik, amit elvileg
> vissza lehet fejteni.
Tévedés. Egy rendszer része sohasem fejtheti vissza a rendszert. Gondolj csak egy számítógépes játékra. A benne lévő figurák, még ha a mi intelligenciánkkal rendelkeznének, a számukra elérhető információkból sohasem jönnének rá, hogy egy számítógép futtatja őket, főleg nem arra, hogy az hogyan működik stb.
> Virtuális valóság esetén más kérdések vetődnek fel
> Belenyúlnak-e a virtuális valóságba időnként (van-e Isten);
> változtatják-e a modellt.
Amennyiben virtuális világban élünk, szerintem nem. A külső világ szereplőinek intelligenciája messze meghaladja a miénket. Minden bizonnyal lekódolták amit akartak és a program fut. "A gép forog, az alkotó pihen."
> ha szimulációt futtató gép hibátlanul működik-e mindig.
Szerintem csak mi primitív félemberek ejtünk bugokat fejlesztéskor. De ha lenne hiba, azt mi nem igen vennénk észre a véleményem szerint.
> Ha azt találnánk, hogy a világ modellje változik (belenyúlnak-e vagy
> hostgép hibásan számol), akkor bizonyítható lenne a virtuális valóság...
Bizonyítható lenne azoknak akik nyilvánvalóan tudják, a készítőknek. De mint mi a rendszer tagjai, semmit nem vennénk észre például egy lefagyásból, mert mi egy újraindítást is úgy érzékelnénk, mintha misem történt volna. Oda kerül a memóriában az emlékezetünk, ahová kell és fut tovább. Avagy... "hányszor raboltak el a földönkívüliek, ha képesek módosítani az emlékeid" szituáció.
> Egyébként ez pont megerősítené a vallásokat is, illetve az Istenkép
> sajátosan átalakulna, hiszen lehet, hogy van mindentlátó és
> mindenbe-beavatkozó Isten, de nem feltétlenül áll erkölcsileg
> is az emberek felett, azaz a mű jobb lehet, mint az alkotó.
Lehet hogy beleavatkozik a rendszerbe, de csak úgy, ahogyan már lekódolta azt. Ahogyan egy programozónak sem kell folyamatosan bíráskodnia a változók felett, hogy melyik áll igaz vagy hamis logikai értéken. Az, hogy erkölcsileg hol áll a teremtő, annak nincs jelentősége, mert az erkölcs létezésének lehetősége is tőle függ. Nincs ember, nincs erkölcs. De ha abból indulunk ki, hogy a kedvező emberi magatartást is az intelligencia hányados határozza meg, amit meghatározhatunk erkölcsnek, akkor kizárt dolog, hogy a teremtőnél erkölcsösebb legyen a teremtett. -
Vol Jin #10 Csak egy kicsit kell megpiszkálni a zenbudhista álarc mögötti ostobát, és kitör belőle a kocsmai tahó... -
mester1987 #9 És a saját portádon csináld a feszültséget, mert arcon rúglak, úgy hogy már nem fogsz itt többet csörömpölni. Te moslék :D -
mester1987 #8 Mész vissza ahonnan jöttél. -
Meridian #7 A mzulmán vallásba mégjobban belefér a virtuális valóság kérdésköre, mert eleve azt mondják, ez a világ csupán illúzió, az érzékszerveid stimulálása. Azaz csak azt látod, amit láttatni akarnak veled. Továbbá a dongók azért tudnak repülni, mert csak, és a méhenke is isteni sugallat mondja meg, hogyan keressék a virágport, hogyan viselkedjenek, nem pedig kémiai-fizikai reakciók sokasága. Nincs is méh, csak az álombeli látomás erről... aztán felébredünk. Kérdés persze rögtön felvetődik ilyenkor, hogy akkor miért is fenyegetnek minket túlvilági büntetéssel, vagy jutalmazással? -
Vol Jin #6 "Elgondolkodtató, amit írsz. Viszont aki csak az anyagi módon gondolkozik, az az anyaggal együtt pusztul el - sokan mondják. Biztosan van más is az anyagon túl is."
Átkozod itt a tudományt baszod. Egy valami biztos... az ostobaságod.
Az egy dolog, hogy te szellemekben, horoszkópban, tenyérjóslásban, kártyavetésben, meg a rossebb tudja miben hiszel, de hogy a tudósokat kárhoztatod, az botrány. Botrány, hogy ezt egy számítógép segítségével teszed, amit a tudomány nélkül soha nem létezne. -
Xantia #5 Tulajdonképpen nem számít, hogy virtuális valóság avagy való világ amiben élünk.
Ha virtuális valóság, akkor is egy modell alapján működik, amit elvileg vissza lehet fejteni. Virtuális valóság esetén más kérdések vetődnek fel
- belenyúlnak-e a virtuális valóságba időnként (van-e Isten); változtatják-e a modellt.
- ha szimulációt futtató gép hibátlanul működik-e mindig.
Ha azt találnánk, hogy a világ modellje változik (belenyúlnak-e vagy hostgép hibásan számol), akkor bizonyítható lenne a virtuális valóság...
Egyébként ez pont megerősítené a vallásokat is, illetve az Istenkép sajátosan átalakulna, hiszen lehet, hogy van mindentlátó és mindenbe-beavatkozó Isten, de nem feltétlenül áll erkölcsileg is az emberek felett, azaz a mű jobb lehet, mint az alkotó.
A virtuális valóságba belefér a hindu féle reinkarnáció (minden hétenvégén más életet játszom), de belefér a keresztény egyszer élünk és mennyországba kerülünk (Hall of Fame lista a játék végén). Csak szemlélet kérdése. -
endrev #4 Ha a világunk virtuális valóság (már a mesterséges-értelmében, mint a Mátrixban vagy a 13. emeletben, ami eléggé romantikus elképzelés), akkor elég durva a számítási kapacitása. Már meg kellett volna buknia.
Persze megbukott, csak épp az derült ki, hogy nem mesterséges. Vagyis mesterséges, csak nem úgy, mint a filmekben. -
#3
Ajánlott olvasmány:
Stanis³aw Lem: Kiberiáda
Azon belül is Magafia Majmász története a 112. oldaltól. Onnan hogy:
„Íme, a történet arról, hogyan váltott ki Trurl, a Nagy Mérnök, egy ócska fazék segítségével helyi fluktuációt, és mi következett ebből.”
-
mester1987 #2 Elgondolkodtató, amit írsz. Viszont aki csak az anyagi módon gondolkozik, az az anyaggal együtt pusztul el - sokan mondják. Biztosan van más is az anyagon túl is. -
KopaszIsten #1 Mi van, ha az általunk észlelt világ csak egy virtuális valóság... ;)