245
  • ManoNegra
    #245
    Nem úgy értem, és nem tudom mi az oka, de gondolom van valami. Nem ítélkezek, tulajdonképpen nekem is mindegy hogy mit gondolsz, pont annyira, amennyire neked is mindegy az, hogy én mit gondolok.
  • nett
    #244
    http://tarfor.hu/index.php?option=com_content&view=article&id=24:az-eretnekmozgalmak-a-k-kkorban&catid=14:egyetemes&Itemid=32
    Konkrétan erre gondoltam.
    (A felvilágosodást nem "A Felvilágosodás" értelemben írtam)

    "Nyilván meg van annak az oka, ha a saját nemzeted, akár nem létező hibáját is mindenképpen meg akarod magyarázni. "

    Nyilvánvalóan hazaáruló, véresszájú kommunista és mocskos zsidó vagyok, ha így érted. Nekem mindegy, konkrétan lesz@rom.
  • ManoNegra
    #243
    Egyébként úgy gondolom, őseink tisztában voltak azzal, hogy mit képvisel róma. Elég ezt a két képet megnézni...
  • ManoNegra
    #242
    Magyarországon a feudalizmus betokozódása, a termelés többlet hiánya, polgárosodás elmaradása és a felvilágosodás késlekedése miatt nem alakultak ki saját eretnek mozgalmak. Ezért nem voltak ilyen típusú perek.

    Feudalizmus betokozódása, meg polgárosodás? Te most konkrétan melyik századra gondolsz? Nyilván meg van annak az oka, ha a saját nemzeted, akár nem létező hibáját is mindenképpen meg akarod magyarázni.

    Én sem vagyok kutató, csak egy lelkes amatőr, de az azért nem azt jelenti, hogy mindenkinek mindent elhiszek. A könyvet egyébként régebben olvastam, és ha igaznak fogadom el, akkor is azt kell mondjam, hogy ég és föld a különbség a többi keresztény ország inkvizíciójához képest.
  • nett
    #241
    A Kassai kódex hamisítására visszatérve:
    A hisztis picsa kutatók két legellenszevesebb érve:
    - a személyeskedés
    - a személyeskedéssel megvádolás
    Sosem tudod meg melyik kezdte és melyik melyiknek irigye, lemosni lehetetlen.
    Borsa személyisége és történelmi szerepe önmaga sem tiszta (szerintem).
    A Borsa válaszával citált szöveg nem támasztja alá a nem dolgozott a hagyatékkal állítást.
    Fehér sosem állította, hogy az általa használt több kézen átment másolat hiteles.
    Az eredeti másolat megsemmisülésének vagy megsemmisítésének valószínűsége nagyobb, mint a meghamisításának (szerintem), törvény garantálta az összes könyvtár átválogatását.
    A hivatkozott pontatlanságok egy részének semmilyen köze nincs másolathoz, azok Fehér sajátjai, ráadásul nem is igazán lényegbevágó részeken.
    A kronológiai, névbeli, ismétlésbeli tévedések emberi tévedések.
    Szerintem végleg elvesztette az anyagot, de a tartalmát meg akarta védeni.
    És végül, nem látom mi lenne Fehét motivációja a csalásra. Mert a Kovács Béla által hivatkozott – a könyv előszavából való! - idézet nem a források hamisítására, hanem a források szándékolt egyirányú keresésére utal. Miért pont egy Domonkos rendi pap akarná a táltosok és sámánok égetését bizonyítani?
    Javaslom, hogy a cáfolatok és védések mellett az eredeti művet is olvasd el, mielőtt végső – „vagy igaz, vagy hamis” – ítéletet kimondanád.
  • nett
    #240
    Magyarországon a feudalizmus betokozódása, a termelés többlet hiánya, polgárosodás elmaradása és a felvilágosodás késlekedése miatt nem alakultak ki saját eretnek mozgalmak. Ezért nem voltak ilyen típusú perek. De hogy ez erény-e?

    "úgy néz ki az egyház nem is tagad"
    Nézd! Azért tartom viccesnek, mert az említett szimpózium 2000-ben volt és ahogy azt a "tudjuk milyen vádak" cáfolásában és leplezésében használt stratégiájukban látjuk, mindig csak annyit ismernek el, amit épp sikerül rájuk bizonyítani, miközben a források hozzáférését maguk korlátozzák. És csak gondolj arra, hogy ennek kapcsán Németországból még a héten is jöttek hírek magas rangú egyházi személyről és akár az utolsó 12 év alatt mennyit változott a kép.

    Belátom, mivel én nem vagyok kutató és csak töredék információk jutnak el hozzám, azokra vagyok kénytelen hagyatkozni, ráadásul ilyen-olyan megfontolások alapján azok is egymást támadják. De azért léteznek pl eredeti jegyzőkönyv kópiák (Domenico Orano: Liberi pensatori, Bruciati inRoma, Dal XVI al XVIII Secolo), amik nem igazolják az egyház jelenlegi állításait.
  • ManoNegra
    #239
    Lehet hogy vicc, annyira nem érdekel. Csak az időintervallum miatt linkeltem be, amit úgy néz ki az egyház nem is tagad. De ha ez vicc, akkor mutass valami kevésbé vicceset.
    Engem egyébként a Magyarországon történtek érdekelnek elsősorban, de mindent szívesen megnézek.
  • nett
    #238
    http://www.c3.hu/~klio/klio992/klio076.html
    Ez inkább vicc, mint forrás.

    Amennyire tudom igenis volt védője a vádlottnak. Az inkvizíció embere.
    A tanúknak csak a korszak elején kellett szavahihetőnek vagy egyáltalan büntetlen előéletűnek lenni, később a fizetett spiclik is megfeleltek.
    A vádlottnak az inkvizítorok kiskátéja szerint nem volt szabad megmondani mivel vádolják, tehát kínzás nélkül nem is ismerhetett be semmit. Amúgy volt, hogy a tanúkat is megkínozták.

    Pont a római „puha” inkvizícióban kötelezővé tették az eretnekek feljelentését, a tanító papok pedig megfigyelték a gyerekeket és puhatoplóztak a rokonokkal kapcsolatban. Az eretnekség beismerésének ütő érve, hogy a családot is perlik hetedíziglen, ha nem vall.

    "A boszorkányperekben a római inkvizíció különösen nagy körültekintéssel járt el, és bírókat is elítélt, mert túl könnyen hoztak ítéletet boszorkánysággal vádolt nők ügyében. "
    Felmentőt, olvastam.

    Eretnek, aki nem fogadja el, hogy vannak akik hisznek a boszorkányságban. (ugye a boszorkányokban nem lehetett hinni, ezt már Könyves Kálmán is megmondta, de abban hinni kell, hogy vannak akik hisznek benne brrrr)

    "Nagy valószínűséggel az eretnekeknek csak mintegy 0,5–1,8 százaléka végezte máglyán."
    Ehhez tudjuk, hogy az őrület éveiben mikor a településre megérkezett az inkvizíció embere, az összlakosság egy az egyben ismert be valami könnyebb eretnekséget, mert akkor valszeg csak penintencia volt, de ha ellenlábas mószerolta be őket, akkor biztos volt az életfogyt vagy a máglya és a vagyonelkobzás, ami miatt a család is éhenhalt. Ez így már elég nagy számnak az alacsony százaléka.

    Könyörületességből némelyik "eretnek" papot előbb felakasztották, csak utána égették szénné. Még azzal is szórakoztak, hogy volt akinek lassabban égő fából építették a máglyát, de a szerencsések már egy óra alatt meghaltak.

    Visszaeső? Na az tényleg ritka volt.

    Én szeretem azt a végső egyházi védekezést is, hogy azért volt sokkal kisebb az inkvizíció jelentősége, mert a szabadkőművesek nagyítják.
  • ManoNegra
    #237
    Az első linket elrontottam:/

    http://www.c3.hu/~klio/klio992/klio076.html
  • ManoNegra
    #236
    Amiről bebizonyosodik hogy nem hamisítvány, azt gondolom illik hitelesnek elfogadni. Bár jó kérdés, mert Heribert Illig háromszáz kitalált évet fedezett fel a nyugateurópai történelemírásban. A mi szempontunkból csak azért érdekes ez, mert a krónikáink alátámasztani látszanak az elméletét. Hogy mi az igazság? Jó kérdés.
  • nett
    #235
    Bár azt nem tudom eldönteni, hogy a plébáliákon tárolt és sok munkával feltalált iratokat és másolatokat milyen történelmi tárgyban kell perdöntőnek és mikor kétes hitelességűeknek tartani.
  • ManoNegra
    #234


    Az inkvizíció története

    ...

    Kassai Kódex: egy modern hamisítvány?

    Amíg elő nem kerül az eredeti kódex, amről Fehér M Jenő képeket közölt, addig nekem ez csak egy "talán igaz, talán nem".

  • ManoNegra
    #233
    Hát persze...
  • nett
    #232
    "De ha összevetjük a többi keresztény országban az inkvizíció munkáját a Magyarországival, akkor azt látjuk hogy ég és föld a különbség."

    Ugye szándékosan kerüljük azt a tényt, hogy amikor Európában igazán tombolt az inkvizíció, akkor Magyarországon épp török hódoltság volt. Se nem az egyház, se nem a magyar királyok érdeme, hogy mi erről ilyenformán majdnem lemaradtunk, pedig milyen hű követői voltunk kezdetektől az egyháznak...

    "Egy könyvről tudok, amit Fehér Mátyás Jenő írt, de annak a hitelességét kétségbe vonják."
    Miután a forrást eltüntették. Azért ez az ember nem egy egykönyves ponyvaíró. Miután szerzetesként végigkutatta a fél világ egyházi archívumait, a írói hitelességét (egyházi szempontból) a kugrással és nősüléssel nullázta le.
  • ManoNegra
    #231
    Lehet hogy nem, de források hiányában nem tudhatjuk pontosan mi miért történt. Azt nem szabad elfelejteni, hogy rómával kapcsolatban Géza és István döntése inkább volt szövetség, mint behódolás. Arról nem beszélve, ha nem köttetik meg ez a szövetség, nem tudjuk meddig létezhetett volna Magyarország. Szerintem hogy még mindig itt vagyunk, az nagymértékben köszönhető Istvánnak.
    Mellesleg ha megnézed a törvénykönyvet, azért közel sem olyan szörnyű, mint ahogy beállítják nekünk. Na mindegy, én elsősorban nem elítélni szeretném, hanem megérteni. Valamiért Istvánt nagyon be akarják feketíteni, ugyanúgy ahogy Atillát is gyűlölik.
  • narumon
    #230
    Attila magyar király volt, csak a ferdítések miatt aggatták rá hogy HUN de olyan HUn aminek semmi köze a Magyar HUN-okhoz neki csak valami más HUN-okhoz van köze....
  • narumon
    #229
    Nem állítottam ennek ellenkezőjét. Sőt még csak azt sem mondtam sehol, hogy nem volt szükséges lépés. Én csak azt vitatom, hogy Magyarország akkor keresztény ország lett volna, és mindenki ugyanazt szerette volna tiszta szívéből mint amit a király. Hát nem.
  • ManoNegra
    #228
    Na meg ugye Atilla története (akit a krónikáink magyar királynak tekintenek) is érdekes, akinek lábai előtt hevert róma, de egy látomás miatt nem rombolta le? Vajon mi a magyarázat erre?

    Atilla Róma falainál

    Ezt a képet egyébként X. Leó pápa alias Giovanni di Lorenzo de’ Medici festtette Rafaelloval annak örömére, hogy Bakócz Tamás ellenében ő lett a pápa, ezzel párhuzamot vonva, hogy másodszor menekült meg róma a hunoktól.

  • ManoNegra
    #227
    Az egyébként meg sem fordul a fejedben, hogy nem azért akart keresztény hitre téríteni, mert akkor majd jól manipulálhat, hanem tényleg hitt tiszta szívéből?

  • ManoNegra
    #226
    Ja, ok.
  • ManoNegra
    #225
    Kösz, nem kell bemásolni, magam is tudok keresgéltem a témában, írd le légyszives summázva, te mit tartasz igaznak.
  • ManoNegra
    #224
    Most tekintsünk el attól, hogy az első eredeti példány 1584-ben jelent meg, erre gondolsz?

    8. FEJEZET.
    Hogy vasárnap mindenki templomba járjon.

    Ugyan a papok meg az ispánok hagyják meg, mindenfelé a falusbiráknak, hogy vasárnaponként az ő felszólitásokra minden ember, nagyja és apraja, férfia s asszonya, mind templomba menjen, kivéve azokat, a kik a tűzhelyét őrzik.

    4. §. Valaki pedig konokul hátramarad, csapják meg és kopaszszák meg.


    Abban nincs vita köztünk, hogy István keresztény király volt, de azt ebben sehol nem látom, hogy azt aki az ősvallást gyakorolja, az le kell mészárolni. Egyébként csak átfutottam, lehet hogy benne van. Ebben sehol nincs, hogy elötte nem lehettek ezek, vagy ehhez hasonló törvények, amit István írásba foglalt. Mert egyébként úgy tudom, Géza fejedelem volt az, aki a kereszténység terjesztését elkezdte, és előkészítette Istvánnak.
  • narumon
    #223
    Bocs véletlen másoltam be az egészet. Hülye sG nem engedi szerkeszteni :(
  • narumon
    #222

    AZ ŐSMAGYAROK HITVILÁGA



    Az ősmagyarok vallása, a kereszténység előtti hitvilága nagyrészt ismeretlen, csak egységet nem alkotó mozaikokban maradt fenn. Az ősi belső-ázsiai vallási világkép a magyar nép mentalitásában még ma is ott él, töredékei megtalálhatók a néphit, a népmese és a népszokások körében. Maga a "mitológia" szó eredeti jelentése "titkos beszéd" volt, olyan dolgokra vonatkozott, amelyeket az ember nem tudott kifejezni. Származtatott jelentése "hitrege", amely a hajdanvolt hitvilágába enged bepillantani; az Isten, az ember, a lét kérdéseire keres magyarázatot. Soha nem légből kapott dolgok ezek, hanem egy titokzatos ismeretanyag, amelyet beláthatatlan időkön keresztül a generációk egymásnak adtak át. A rokonnépeknél való analógiák kutatása azért olyan fontos, mert a mitológia olyan, mint egy nyelv, melynek hasonlósága minden különbözősége ellenére is rokon eredetre mutat. Őseink hitvilágába némi bepillantást engednek a régészeti feltárások, a korabeli auktorok és a huszonnegyedik óra után itt-ott fennmaradt hiedelem-töredékek, de ősi, immár elveszett csodálatos vallásunk és hitvilágunk egészét már senki sem tudja rekonstruálni, megismerni. Csak mozaikokból következtethetünk arra, ami elveszett, de ma is ott él a magyar nép mentalitásában és a legfelső lényhez való sajátos viszonyában. Úgy szokták mondani, hogy "mi magyarul vagyunk keresztények".

    Az ősmagyarok vallásáról

    Felvetődik a kérdés, hogy miért nem maradtak fenn ősi magyar istennevek? Azért, mert ilyenek soha nem voltak. A magyarok ősei egyistenhívők voltak, egy Istent imádtak, a világegyetem teremtőjét, vagy ahogyan azt Anonymus nevezi: "a mindenek Urát". Egyedül hozzá fohászkodtak és csak neki mutattak be áldozatokat. Theophylaktosznál ezt olvassuk: "A turkok (magyarok) csupán azt imádják és nevezik Istennek, aki a világmindenséget teremtette". Ibn Fadlan pedig azt írja, hogy "a magyarok az égben lakozó Istent mindeneknél feljebbvalónak tartják". Ugyancsak Anonymusnál olvassuk, hogy "Árpád vezér, akinek a mindenség Istene volt a vezetője…Tas, Szabolcs és Tétény látták, hogy az Isten győzelmet adott nekik… az isteni kegyelem volt velük". Kézai Simonnál írta le, hogy hadbahíváskor "Isten és a magyar nép szava" szólt a kikiáltók hangján. A Lehel-mondában pedig azt találjuk, hogy "Mi a nagy Isten bosszúja vagyunk". A Képes Krónika, a Budai Krónika és Thuróczy János krónikája a magyar honfoglalást így kezdi: "Árpád a mindenható Isten kegyelmét kérte…" A kereszt jelét ott találjuk a honfoglaláskori bezdédi tarsolylemezen, a honfoglaláskori nők nyakában bizánci kereszt formájában és a szabadkai magyar temetőből származó öv csatján áldást osztó aggastyán alakjában. Őseink akár közép-ázsiai, akár későbbi, főleg kaukázusi tartózkodási helyén megismerkedtek a kereszténységgel, hiszen kaukázusi szomszédjuk, az örmények 285-ben vették fel a kereszténységet; püspökeik az onogurok között is térítettek. Prümwart püspök 926 táján Sankt Gallenben, Szent Wikbert pedig 954-ben a kalandozó magyarok között térített. A Cyrill és Metód-legendákban 860-ban a magyarok a keresztény vallás ismeretéről tettek tanúságot. A történeti források feljegyezték, hogy 945-948 táján Bulcsú és Tormás (Termacsu), majd 953-ban Gyula törzsfő Konstantinápolyban megkeresztelkedett, Ajtony, Géza és István pedig Vidinben vették fel a keresztséget.


    A pusztában élő népek egyistenhívők, de az Istennel a szellemi világ lényeinek személyén vagy a táltosokon keresztül tartják a kapcsolatot. Tudják, hogy a Teremtő "ott van" közöttük, szertartásaik egy része mégis a szellemi világ lényeihez kötődnek. Ott élnek szoros kapcsolatban a természettel és tisztelettel adóznak a természet elemeinek anélkül, hogy azokat bármilyen módon imádnák. A menny, az égitestek és a természeti erőket megszemélyesítő világkép ott él hitvilágukban, de az Isten messze kimagaslik közülük. Isten hírnökei a vadászmadarak. Vallásuk fontos szerepet töltött be a társadalom felépítésében és a hadviselésben. A honfoglaló magyarok vallásában a teremtő Isten az egek ura volt és az ő akaratából uralkodott népén a főfejedelem. Ősi egyistenhitünk bizonyítéka, hogy összes hittel kapcsolatos szavunk török, belső-ázsiai eredetű (Isten, lélek, imád, menny, is [szent], ül, megszentel, boldog, böjt, vétek, bűn, bocsát, búcsú, hisz, hit, teremt, örök stb.). Úgyszólván az egész Bibliát le lehetne fordítani a honfoglalás kori magyarságunk nyelvével. "Pogány kori" szókincsünkből jóformán csak a "Fiúistenre" vonatkozó hit emlékei hiányoznak. A magyarok ősvallása sem volt más, mint mindazon belső-ázsiai népeké, akik ugyanazokon a területeken mozogtak, ahol őseink. A vallások története tanúsítja, hogy egyazon éghajlat alatt, hasonló természeti benyomások közepette, egyforma életmód mellett, a műveltség egyazon fokán hasonlóképpen alakul a népek vallásos szemlélete. Ezért is keverik össze az európai auktorok a szkítákról, a hunokról, az avarokról, a "türkökről" és a magyarokról kialakított képüket.

    A magyar ősi hitvilágával szemben a finnugor népek vallásában ott szerepel Numio-Tórum, Num, Senke, az Embernevelő isten, Orr-iki, a világfelügyelő férfi, a Nahracsi bálvány, Nadim szent helyei, a halotti báb, a medve-kultusz és még megannyi olyan vallási elem, amely őseinknél sohasem volt jelen; népművészetünkben és hitvilágunkban még csak nyomokban sem lelhető fel.

    A belső-ázsiai nagyállattartó lovas népek vallása

    A nagy nyájak és csordák együtt-tartása, a legelők kiszemelése és védelme nem annyira testi munkát, mint szemlélődést és előrelátást követel; az embert irányításra, parancsolásra és uralkodásra neveli. Míg a vadásznépek babonás félelemmel tekintenek a táplálékul kiszemelt állatra és benne természetfeletti erők letéteményeseit vélik felfedezni, addig a pásztornak a gondozott nyájhoz való viszonyát a hasznosság és az ésszerűség szempontjai szabályozzák. A nagyállattartó népekre jellemző a biztos kezű átgondolt életirányítás, ugyanakkor vallásos szemlélete a világnak. A végtelen rónákon való barangolás, a teljes fenségében kibontakozó égbolt látványa a nagy kozmikus összefüggések felé irányítják az ember tekintetét. Minthogy a pásztorok szemében a szelídített állat minden rejtélyességét elvesztette, a vadmadarak válnak számára olyan lényekké, hírnökökké, melyeknek életmódját még nem ismeri. A turulmonda ugyanazokból a totemisztikus hiedelmekből táplálkozik, melyek a többi türk nép eredethagyománya alapjául szolgál. A magyar uralkodóház e mondára való utalással, mint turulnemzetség élt az emberek tudatában, s a magyarok egészen Géza fejedelem idejéig a turult ugyanúgy vezéri jelvényként használták, mint a szkíták a szarvast. A fejedelmi háznak ez a mitikus származása rendkívüli képességeket, bölcsességet, vitézséget és előkelőséget biztosított, melynek hatása alól a magyarság még a keresztény korban sem tudott szabadulni. Ez a gondolatvilág jól illusztrálja az eurázsiai lovasnépek uralomfelfogását. A belső-ázsiai lovasnépeknek eredetükre vonatkozó hagyománya a mítosz és a vallásos képzeletvilág ködébe burkolja népük és birodalmuk megalakulásának valóságos folyamatát, e mítoszokból pedig a dinasztiaalapító fejedelem alakja lép elő természetfeletti képességekkel felruházott hősként. "Midőn fent a kék ég és lent a fekete föld megteremtettek, a kettő közé születtek az emberek, s emberek felett pedig úrrá lettek ősapáim, Bumin kagán és Istemi kagán." olvassuk az egyik Kr. utáni VIII. századból származó orhoni feliraton. A belső-ázsiai uralkodó valamilyen módon az Istent képviseli a földön, hiszen annak "kegyelméből" uralkodik.

    Miként az állami szervezet, úgy a hadrendszer is vallásos értelmű. Ahogyan a fejedelem uralma a világmindenséggel való harmónián, az "ég akaratán" alapul, ugyanúgy kívánják ezt az üdvöthozó összhangot hadvezetésükben is biztosítani. A hunok csak telihold idején támadtak és mitológiájukban fontos szerephez jutott a négy égtáj, melyeket meghatározott színekkel szimbolizáltak. A hunok hadseregük bizonyos szárnyaiba csak bizonyos színű lovakat állítottak. A belső-ázsiai állattartó népek minden életmegnyilvánulása meghatározott vallási rítusokhoz kapcsolódott; ezek egész életüket átitatta. Ezt a keresztény Európa nem értette meg, hiszen ezen népek életfelfogása, vallása távol állt Európától. A magaskultúrájú nagyállattartó lovas népeket Góg és Magóg ószövetségi hordáival mosták össze, kiket büntetésből az Úr küldött választott népére. Az új lovasnép, amely az első évezredben tűnt fel a "keleti határon" európai megítélés szerint pogány volt és megítélésük szerint szemben állt a keresztény kultúrkörrel és vallással. Márpedig a magyarság olyan kultúrkörből szakadt Európába, amelynek népei magasrendű istenélménnyel, egyszerű és tiszta hitvilággal rendelkeztek. Az ősi magyar hitvilágban világos rend van; az égi hatalmak és az evilági élet rendje ugyanaz. Miként az emberpiramis csúcsán a korlátlan hatalmú fejedelem áll, akként trónol az ég legmagasabb szférájában a (fő)isten. Ahogy a földi élet alapja a család, a nemzetség, a törzs és az egész nép termékenysége a szent fejedelemben testesül meg, ugyanúgy népesül be az emberfeletti erők birodalma is. A földi rendben folytatja az egész nép a halállal kezdődő új életet.

    Sámán vagy táltos?

    Irányított őstörténetünk egyik legnagyobb csúsztatása az, hogy Szibériában és másutt valóban létező sámánokat önkényesen összemosták őseink tudós gyógyító embereivel a táltosokkal, márpedig őseink soha olyan területen nem tartózkodtak, ahol sámánok éltek volna. Jogos a "sámánkutatás" Szibériában, csakhogy a magyarok ősei sohasem jártak ott. Ezen összemosás gyökereit abban kereshetjük, hogy őseink papjainál valóban voltak olyan tulajdonságok - kiválasztottság, "szakmabeli" ismeretek tudatos megszerzése stb, - amelyek a sámánoknál is megvoltak, a kettőjük közötti különbség azonban igen nagy. A marxista őstörténet azt hirdette, hogy a magyarok őseinek a vallása a sámánizmus volt, holott az nem tekinthető vallásnak. A vallásokra ugyanis bizonyos strukturális jegyek a jellemzőek, legfontosabb a vallási tudat, az istenhit (ideológia) és a mitológia. Emellett, de csak másodikként említendő a kultusz, azaz rítus, majd a függőségi érzések és a szociális szervezet. A sámánizmusnak azonban nincs egységes ideológiája, különböző mitológiákkal rendelkező népeknél fordul elő, nincs dogmatikája és teológiája. Leglátványosabb és kiemelkedő része a szertartás (a rítus, a "sámánkodás"), mely összefonódik a törzsi kultuszokkal és nem önálló, azaz a kultusznak nincs társadalmi szervezete. A szibériai sámán az a személy, aki - jelképesen - közvetít az emberek világa és a szellemek vagy lelkek elképzelt világa között. Legfontosabb jellemzője, hogy elő tudja idézni az extázist, melynek során megváltozott tudatállapotba került. A sámán extázisa előidézésére narkotikumokat, kenderfüstöt vagy gombákat használ, "sámánkodásait" szaggatott szarvasbőrruhában végzi, fején sámánkoronát visel és sajátos hangszerén dobol. Sámánjai voltak a lappoknak, az obi-ugoroknak, a madzsu-tunguz népeknek, a paleo-szibériai keteknek, korjákoknak, csukcsoknak, jukagíroknak, de sem az iráni népeknél, sem a belső-ázsiai hunoknál, ujguroknál és türk népeknél ilyenek létezéséről nincs tudomásunk.

    Ezzel szemben őseinknek a természettudományokban járatos, tudós, gyógyító papjaik - táltosaik - voltak. A gyógyítást végző tudós és a varázslatot űzni akaró sámán között óriási a különbség. A táltoshoz hozzátartozik a tudás, a másikról való gondoskodás (tehát a gyógyítás), a természetfölötti erők (gyógyfüvek, sugárzások stb.) felismerése és használata. Ősvallásunk papjairól Theophylaktosz írja, hogy "a türköknek papjaik vannak". 1046-ban Péter király ellen fellázadt Vata fia János "táltosokat gyűjtött maga köré, akik éneket zengtek az új hit ellen". Honfoglaló őseink táltosai rendkívül nagy tudás birtokában voltak; mint a törzs legszűkebb vezetőrétegéhez szorosan hozzátartozóknak módjukban állt más kultúrák vallásaiból, papjaik tudásából a lehető legtöbbet eltanulva magukévá tenniük. Talán úgy is mondhatnánk, hogy a táltosok azok a nagy tudású emberek, akik a magyarság "kusza és véletlenszerű" szellemvilágát a Magyarok Istene alá rendezik. Őseink táltosai Belső-Ázsiától a Kárpát-medencéig megtartva ősi feladataikat sokat változtak, ma úgy mondanánk "modernizálódtak". A táltosok szerepe Európába érve fokozatosan halványodott, de a hagyomány gyökerei olyan mélyek, hogy bizonyos formában a máig fennmaradtak; füvesasszonyok, javasasszonyok és jövendőmondók személyében; a táltosok egy-egy részfeladatát ők viszik tovább, asztrológiai ismereteiket az Alföld pásztorai hasznosították, termékenység-rítusuk pedig néphagyománnyá vált. Tevékenységükből sokat megőrzött a néphagyomány; legmarkánsabban a regősök ritmikus ütemű éneklésében vagy a busó-táncokban és a sokáig élő garabonciás diák személyében lelhetők fel nyomai, de szokásaink, nyelvi fordulataink, sőt néhány régi helyneveink is őrzik személyüket. Ez a hitvilág semmiképpen sem nevezhető "primitívnek", hanem a valóságnak az adott körülményekhez való alkalmazkodásának tekinthető, mely a természettel, az ismeretlennel való szoros kapcsolatból ered. Az eltűnt táltos szerepe egy ősi hitvilág pusztulásának tragikus jele. A magyarság táltosai is arra a sorsra jutottak, mint a magyarok közül sokszor annyian. Egy részük abbahagyta az ősi gyakorlatot és a kereszténységet fölvéve igyekezett beilleszkedni az új, számára idegen társadalomba, más részük, aki ellenállt, kivégeztetett. Nem jelent meg többé "táltosló" és természetes okokkal magyarázták a lidérceket és a sokat jelentő szimbólumokból "díszítőelemek" váltak. A halottakat keresztény módon útravaló nélkül temették el, nem adtak melléjük útravalót és nem tették mellé használati tárgyait, fegyvereit. Az sem lett fontos, hogy a halott a felkelő Nap felé tekintsen. Az ősi hagyomány a civilizált Európában "babonává" minősült.

    A totemizmus

    Őseink társadalma vérségi kapcsolatokra épült; a vérrokonságot tartották a létező legszorosabb kapcsolatnak ember és ember között. A rokonok úgy érezték, hogy a vér titokzatos ereje fűzi össze őket eltéphetetlen szálakkal. Összetartozásuk tudatát a közös ős tartotta ébren, akit ezért tiszteletben részesítettek. Amikor a pontos leszármazás már elhomályosodott, az ős jelképpé, totemmé változott. A leszármazottak valamennyien ugyanazon nemzetség tagjainak tekintették magukat és egész életüket az ebből fakadó parancsok és tilalmak szegélyezték. Az a tény, hogy a magyar csodaszarvas új hazába vezeti népünk őseit azt mutatja, hogy régmúlt időkben az ősanya és a vezető állat jelképe elmosódott.

    A "totemizmus" ismérvei a következők: egy embercsoport és egy másik természeti lény áll kapcsolatban egymással, az emberek maguktól szimbolikusan totemektől származtatják, a totemeket ősüknek, rokonuknak és védelmezőjüknek tekintik és az embercsoportok és a totem között rituális kapcsolat van, a totemeket tisztelni (de nem imádni!) kell, végül a totem egy embercsoport címerévé vagy szimbólumává válik, az emberek magukat a totem segítségével nevezik meg, illetve különítik el. Totemisztikus elképzelések bontakoznak ki a régi magyar többnyire török eredetű férfi személynevekből, melyek egyúttal nemzetségeket is jelölnek. A honfoglaló magyar a totemizmus két formáját ismerte: a nemzetségtotemizmust és a családtotemizmust, azaz egy nemzetségen belül az egyes családoknak is megvoltak a külön totemjeik és totemállataik. Jellegzetessége a magyar totemizmusnak a madártotem (sólyom, keselyű, sas, ölyv, főnix, turul stb.), amely régen is gyakori volt és ma is az a belső-ázsiai török népeknél. "Az ősi magyar totemvilágban olyan motívumokra lelhetünk, amelyek gerincei a mai belső-ázsiai hitvilágnak is " (Gunda Béla).

    A magyarok ősvallásának kutatásáról

    Őstörténetünk egyetlen részével sem foglalkoztak annyit, mint ősi hiedelemvilágunkkal és ősvallásunkkal. Vallásunk nyomait megtaláljuk Szent István, Szent László, Könyves Kálmán dekrétumaiban; megismerjük a boszorkányvilágot, a gonosznak körülszántását és a kolompolással való távoltartását, az állatok betegségének elűzését, a betegséget-megelőző tűzgyújtást, a szerelmi- és termésvarázslatokat és a madarak hangjaiból való következtetést. A XVI. században Bornemissza Péter (1535-1585) Ördögi kísértetek címmel ír a Luca-napi dorgálásokról és az óvónevek használatáról, Félegyházi Tamás (1540-1586) a halotti torról és a lelkek megváltásáról értekezik, Méliusz Juhász Péter (1536-1572) írásaiban a babona és a kuruzslás kerül említésre, majd Ilosvai Selymes Péter (1548-1574), Beythe András (1564-?) Comenius János Ámos (1592-1670) írnak a garabonciásokról, bűbájosokról és a kuruzslásokról. Nadányi János (1643-1707) a vérállító colonokról és a családi élet babonáiról, Apáczai Csere János (1625-1659) a mágikus varázslatokról, Esterházy Ferenc a békakőről és Bod Péter (1712-1769) a gazdasági élet praktikáiról tudósít. Összefoglaló munkát Otrokocsi Fóris Ferenc (1648-1718) és Cornides Dániel (1732-1787) írnak; ez utóbbinál olvassuk: "Semmi kétségem afelől, hogy a magyarok csak egy istent imádtak". A Kisfaludy Társaság pályázati felhívására Kállay Ferenc (1790-1861), Ipolyi Arnold (1823-1886), Csengery Antal (1822-1880), Kálmány Lajos (1852-1919) és Kandra Kabos (1843-1905) nyújtanak be pályamunkákat. A legjelentősebb Ipolyi Arnold 1854-ben megjelent Magyar mitológiája, amelyben "megmentette" az ő korában még található ősvallásunk nyomait.

    Ezután a magyarság ősvallásának kutatása tévútra tért, mivel "hivatalos" kutatóink (Munkácsi Bernát, Vikár Béla stb.) a finnugorok - amúgy igen értékes és érdekes - Kalevala-problematikájával kezdtek el foglalkozni, ehhez azonban a magyar ősvallásnak semmi köze sem volt. Diószegi Vilmos (1923-1972) a szibériai sámánkutatásban elévülhetetlen magyar- és nemzetközi érdemeket szerzett, kisebb képességű utódai azonban a sámánkutatást kritika nélkül az ősmagyarok vallásává téve hosszabb időre tévútra vitték őseink vallásának kutatását. A kitérő idején a hagyományos gyűjtőmunka is tovább folyt; Zlinszky Aladár (1864-1941), Róheim Géza (1891-1953), Marót Károly (18855-1963), Szendrey Zsigmond (1879-1943), Szendrey Ákos (1902-1965), Dömötör Sándor, Manga János, László Gyula, ifj. Kodolányi János, Vajda László, Dienes István és sokan mások értékes rész-munkákat közöltek és egy részük folyamatosan közölnek.

    A honfoglaló magyarság istenhite

    - "A magyarok istene". Az ősi magyar mitologikus istenhitnek főalakja a többféleképpen megnevezett Teremtő, az Isten vagy az Úr, a népi szóhasználatban az Úristen, az Öregisten vagy Atyaisten. Ő a világ ura, a legfőbb irányító lény, aki kézben tartja az ember és minden élőlény sorsát, segítő és igazságos, de büntet is. Mitológiáinkból, meséinkből, az írott forrásokból és a népszokásokból összeállított ősi istenfogalmunk szerint a magyarok istene az égben lakozik, ahonnan figyeli a világ folyását, noha néha neki tulajdonítják villámszóró funkcióját "istennyila", "mennykő" formájában. Az ázsiai népek istenüket férfi formában testesítik meg. Bár a kereszténységet népünkre ráerőltetők ősi vallásunk elemeit igyekeztek eltörölni, annak egy része a keresztény ünnepekben és liturgiában tovább élt. Középkori templomainkban nyomára bukkanunk a fény és árnyék, a jó és a gonosz küzdelmének. Szent László (a fény) és a kun (a sötétség) keresztény köntösben folytatják harcukat templomaink északi falán. A haláltalan hősök küzdelmébe belekerül a női elem (Boldogasszony szerepe). A kereszténység ünnepeit szinte kivétel nélkül visszavezethetjük és megtalálhatjuk a természeti népek műveltségében. Krisztus feltámadásának előképe a sumer Innin, a világ teremtése az ugyancsak sumer Enkinek ember-gyúrása, de ősi jelkép a piros tojás, a húsvéti locsolkodás, a körmenetek stb. Ami még ősi hitvilágunkból megmaradt, azt népmeséink, mondavilágunk és népművészetünk őrzi. Népi hagyatékunkban megjelenik az ördög mint teremtő (demiurgos, a világ teremtése a tengerből felhozott homokból, a Nap és a Hold elrablása és megszerzése, a pünkösdi király, a bikafékezés, a táltosparipa, a sokfejű sárkány, a vashegy a világ tetején, az égig érő fa, a kancatejfürdő, a kacsalábon forgó kastély stb.). A honfoglalás előtti magyar hitvilág a honfoglalást követő változások (az új társadalmi-gazdasági rend, a kereszténység felvétele) következtében elvesztette azt az erőt, ami egységben tartotta. Egyrészük nyomtalanul elpusztult, másrészük megmaradt és/vagy "babonává" süllyedt, vagy teljesen elvesztette jelentőségét. Mivel Európa háborúban nem tudta legyőzni a magyarságot, azt az erőt kellett elpusztítania, ami összetartotta; múltját és ősi hitét (vallását). A magyarság megnyerése vagy elvesztése a katolikus egyház számára létkérdés volt. Egy olyan erős nép, mint a honfoglaló magyar, mindenképpen térképformáló erővel rendelkezett. A nagy magyar térítések ellenére mégis egyetlen európai uralkodócsalád sem volt olyan független a pápától, mint Emese unokái: az Árpád-háziak.

    A végtelen rónákon való barangolás, a teljes fenségében kibontakozó égbolt-látvány a nagy kozmikus összefüggések felé irányítják az ember figyelmét, s hitéletében a menny, az égitestek, valamint a természet erőit megszemélyesítő szellemvilág képzeteinek juttatják a főhelyet. Felfogásuk szerint ez a szellemvilág, melyből meglepő tisztasággal egy főisten, "az Isten" alakja emelkedik ki, aki a legkülönbözőbb jelek által a természeti jelenségekben vagy akár az állatvilág révén nyilvánítja ki akaratát az ember előtt. E vallásos háttérnek megfelelően mondavilágunkban és művészetünkben mitikus jelentőségű állatalakzatok jutnak fontos szerephez. Ilyenként kell értelmeznünk a magyar mondavilágban szereplő turul alakját, mely a nép születésének homályba vesző történelmi tényeit a mítosz világába emeli. A magyar uralkodóház e mondával való utalással az Eurázsia lovas népeire jellemző felfogást mutatja, miszerint az uralkodóház hatalma természetfölötti természetű. A dinasztiaalapító fejedelem természetfölötti képességekkel felruházott hős, aki az istenséget képviseli a földön, mint olyan, aki "az ég akaratából" uralkodik. Ennek nyomán vallásos értelmet nyer az állami szervezet, és benne a hadrendszer is. A Gesta Hungarorumban olvassuk, hogy "Árpád a mindenható Isten kegyelmét kérte, hogy az Úr azt a földet engedje nekik örökre". "Isten" szavunk ótörök eredetű ("Ősök Istene"=Es-Ten, ami egyes török népeknél osten változatban fordul elő).

    - Boldogasszony. Ősi hitvilágunkban megjelenik egy talányos rendeltetésű nagy tiszteletnek örvendő istenanya, akinek neve Boldogasszony vagy Boldoganya. Fogalma Belső-Ázsiába nyúlik vissza. Szent István azért tudta az országát Szűz Máriának felajánlani és ezt a felajánlást a magyarokkal elfogadtatni, mert a hitvilágunkban szereplő Boldogasszony - Babba - fogalma közel állt a katolikus Szűz Mária fogalmához. Mindkettőnél nem egyszerűen asszonyról van szó, hanem egy életet adó személyről. A szeplőtelen fogantatáshoz igen hasonló mitológiánk Emeséje is, éppen ezért mi magyarok Máriát Szűz Máriának nevezzük, holott őt az európai kereszténység Szent Máriának (Heilige Marianak, Santa Marianak stb.) nevezi. Őseink istenanyja nem az európaiak által ábrázolt Holdon, hanem a Napon, illetve a Napot szimbolizáló kereszten áll. Szent Gellért térítő törekvései során találkozott egy jóságos, fenséges mennyei asszony kultuszával, akiben mintegy Szűz Mária előképét láthatta, akinek tisztelete nagyobb akadály nélkül válhatott Mária-kultusszá és akinek költői neve sem látszott méltatlannak arra, hogy Isten anyját ékesítse. Ekkor választotta ki Szent Gellért a "Napba öltözött asszony" bibliai idézetét az udvar előtt tartott prédikációjának témájául.
  • narumon
    #221
    A kereszténység ünnepeit szinte kivétel nélkül visszavezethetjük és megtalálhatjuk a természeti népek műveltségében. Krisztus feltámadásának előképe a sumer Innin, a világ teremtése az ugyancsak sumer Enkinek ember-gyúrása, de ősi jelkép a piros tojás, a húsvéti locsolkodás, a körmenetek stb. Ami még ősi hitvilágunkból megmaradt, azt népmeséink, mondavilágunk és népművészetünk őrzi. Népi hagyatékunkban megjelenik az ördög mint teremtő (demiurgos, a világ teremtése a tengerből felhozott homokból, a Nap és a Hold elrablása és megszerzése, a pünkösdi király, a bikafékezés, a táltosparipa, a sokfejű sárkány, a vashegy a világ tetején, az égig érő fa, a kancatejfürdő, a kacsalábon forgó kastély stb.). A honfoglalás előtti magyar hitvilág a honfoglalást követő változások (az új társadalmi-gazdasági rend, a kereszténység felvétele) következtében elvesztette azt az erőt, ami egységben tartotta. Egyrészük nyomtalanul elpusztult, másrészük megmaradt és/vagy "babonává" süllyedt, vagy teljesen elvesztette jelentőségét. Mivel Európa háborúban nem tudta legyőzni a magyarságot, azt az erőt kellett elpusztítania, ami összetartotta; múltját és ősi hitét (vallását).
  • narumon
    #220
    - "A magyarok istene". Az ősi magyar mitologikus istenhitnek főalakja a többféleképpen megnevezett Teremtő, az Isten vagy az Úr, a népi szóhasználatban az Úristen, az Öregisten vagy Atyaisten. Ő a világ ura, a legfőbb irányító lény, aki kézben tartja az ember és minden élőlény sorsát, segítő és igazságos, de büntet is. Mitológiáinkból, meséinkből, az írott forrásokból és a népszokásokból összeállított ősi istenfogalmunk szerint a magyarok istene az égben lakozik, ahonnan figyeli a világ folyását, noha néha neki tulajdonítják villámszóró funkcióját "istennyila", "mennykő" formájában.
  • narumon
    #219
    Felvetődik a kérdés, hogy miért nem maradtak fenn ősi magyar istennevek? Azért, mert ilyenek soha nem voltak. A magyarok ősei egyistenhívők voltak, egy Istent imádtak, a világegyetem teremtőjét, vagy ahogyan azt Anonymus nevezi: "a mindenek Urát". Egyedül hozzá fohászkodtak és csak neki mutattak be áldozatokat. Theophylaktosznál ezt olvassuk: "A turkok (magyarok) csupán azt imádják és nevezik Istennek, aki a világmindenséget teremtette". Ibn Fadlan pedig azt írja, hogy "a magyarok az égben lakozó Istent mindeneknél feljebbvalónak tartják".
  • ManoNegra
    #218
    Te hoztad fel Boldogasszonyt. Ő nem volt istenség?
  • narumon
    #217
    Nincs arra bizonyíték hogy Krisztus halála után 300-évig keresztények használták a keresztet az imádatukban.A 4-ik században aztán Konstantin, a pogány császár felvette a hitehagyott keresztény vallást, és a keresztet tette annak szimbólumává. A kereszt valójában pogány eredetű, és a katolikus enciklopédia szerint a természetimádattal és különböző rítusokkal volt kapcsolatban már a kereszténykor előtt.
  • narumon
    #216
    „Szokatlan, de tagadhatatlan tény, hogy a kereszt már jóval a Krisztus születése előtti korokban szent jelképül szolgált, és azóta olyan országokban is ez a helyzet, amelyeket az egyház tanítása érintetlenül hagyott . . . A görög Bakkhoszt, a tíruszi Tammúzt, a káldeus Bélt és a germán—skandináv Odint a híveik előtt mind egy kereszt formájú eszközzel ábrázolták” (The Cross in Ritual, Architecture, and Art
  • narumon
    #215
    „ Az ókori világnak szinte valamennyi részén találtak a keresztény kort messze megelőző időkből származó tárgyakat, melyek különböző típusú keresztekkel voltak díszítve. Számtalan példa van erre Indiában, Szíriában, Perzsiában és Egyiptomban . . . A kereszténységet megelőző időben és a nem keresztény népeknél valószínűleg majdhogynem általánosnak tekintették a kereszt vallásos jelképként való használatát, és igen sok esetben a természetimádat valamilyen formájához kapcsolódott” (Encyclopædia Britannica. [1946] 6. köt., 753. o.).
  • narumon
    #214
    "És Most akkor melyik volt az EGY ISten amiben az ősmagyarok hittek? Az nekem nem elég, hogy azt mondod "kvázi istenük" :D"

    Nos ezt nem tudom értelmezni. Mi az, hogy melik volt az egy isten amiben hittek? Az ős vallásuknak megfelelő isten. Ős-ten egyébként.
  • ManoNegra
    #213
    Bocs, bizonyára végeztek ki jó pár embert, de nem feltétlenül azért, mert az ősvallásukat gyakorolták. Abban az időben a halálbüntetés nem volt betiltva, úgyhogy ez a középkor egyik jellemzője volt. De ha összevetjük a többi keresztény országban az inkvizíció munkáját a Magyarországival, akkor azt látjuk hogy ég és föld a különbség.

    Meg ugye Könyves Kálmán előtt is, mint említetted

    Nem említettem, de ha tudsz róla, minden infót szívesen fogadok. Egy könyvről tudok, amit Fehér Mátyás Jenő írt, de annak a hitelességét kétségbe vonják.
  • narumon
    #212
    Én is azt érzem, hogy nagyon nem akarod érteni. Nem ez nem egyiptomi kereszt, nem is erről állítottam. Sőt nem is állítottam, hogy mindegyik az.
    Van egy kurva nagy bizonyíték ami mellett folyamatosan elsikkadsz vagy nem akarod érteni, pedig írásos, elfogadott.
    Szent István király törvénye; törvényben szabályozta, hogy kötelesek templomot építeni, papot eltartani és KÖTELEZŐ TEMPLOMBA JÁRNI.
    Ugye azt még te sem gondolod komolyan, hogy ha az ország nagy része ezt akarta volna akkor ezt törvénybe kellett volna iktatnia?
  • nett
    #211
    "itt nem nagyon végeztek ki senkit"

    "Az lehet hogy a Habsburg ház uralkodása alatt volt, de ugye ezt nem akarod Szent István nyakába varrni?"

    (Meg ugye Könyves Kálmán előtt is, mint említetted)
    Ezek szerint volt, de sem a királyok, sem az egyház nem felelős érte? Hát akkor ki marad?
  • ManoNegra
    #210
    Ez aztán totál egyiptomi kereszt:



    Tehát a honfoglaló magyarok temetkezési leletek nagy százalékában találnak kereszteket, (szerinted egyiptomi kereszteket) de keresztények nem lehettek, mert Te azt mondod. Akkor milyen hitük volt? Ankh-ot tisztelték? Boldogasszony hit valóban szerepelt az ősi hitvilágban, de ott van a szkíta Csodaszarvas legenda, vagy az általad említett Tengrizmus. És Most akkor melyik volt az EGY ISten amiben az ősmagyarok hittek? Az nekem nem elég, hogy azt mondod "kvázi istenük" :D

    Hol vannak a másik változatról régészeti leletek? Ugye bírtad értelmezni amiket korábban írtam

    NBa éppen ez az, arra szeretnélek megkérni, hogy Te is mutass valamit, valami bizonyítékot, az ősmagyarok vallására vonatkozóan. Már ha bírod értelmezni amit írtam.. Kösz

    Tudtommal ennek ellenkezőjéről sincs korabeli leírás.

    Bocs, de ezt tényleg nem tudom értelmezni. Minek az ellenkezőjéről? Amit Hartvik írt, azt elfogadom, mert az írásos bizonyítékokat el kell fogadni, ha tetszik ha nem. Persze csak akkor, ha eredeti. Mivel viszont tudjuk hogy ki írta, ezért sejthetjük, hogy István döntései közül a számukra kedvezőket kidomborítja, míg a hátrányosabb elemeket elhallgathatja...

    Az a baj, hogy a másik oldal pont ugyanígy áll a bizonyítással.

    Ha van bármilyen írott, vagy régészeti lelet, akkor már nem, mert azon lehet filózgatni. De leírni bizonyíték nélkül bármit lehet.

    Bizony, hogy nem igaz, már sokkal korábban magyarok lakta hely volt a kárpát medence

    Ezzel egyetértek, de ez nem bizonyítja azt, hogy István ezerszámra gyilkolt mindenkit, aki nem akarta elfogadni a keresztény vallást.

  • narumon
    #209
    "Egyébként meg amennyit hazudnak nekünk történelemtanítás címén, én már minden hivatalos állásfoglalással kapcsolatban szkeptikus vagyok. Nekünk például még azt tanították, hogy az Árpád féle honfoglalás volt az első és egyetlen, holott ez nem igaz!"

    Nahát erről beszélek én is.
    Bizony, hogy nem igaz, már sokkal korábban magyarok lakta hely volt a kárpát medence, csak a mindenkori ellenségek úgynevezett barátok kényük kedvük szerint alakították a törénelem könyveket. Akik meg beszóltak, hogy ez most hogy, azok eltűntek vagy a nemzet hülyéi lettek.
  • narumon
    #208
    "A másik változatról vannak régészeti leletek. Honfoglaláskori mellkeresztek."

    Hol vannak a másik változatról régészeti leletek? Ugye bírtad értelmezni amiket korábban írtam. A magyarok soha nem voltak "pogányok" csak nem keresztény hitűek voltak. A linken megadott keresztek sem keresztény keresztek. Ugye azzal azért tisztában van történelemből pl, hogy a kereszt nem a keresztény térhóditáskor alakult ki, ők ezt szintén csak átvették. Az általad linkelt képen pl a legtöbbet az egyiptomi kereszt szerepel ami krisztus születése előtt 1-2e évvel is már jelkép volt. Azon kívül a honfoglalás környékén is voltak keresztények az országban is, csak éppen még az ezredforduló táján sem ők voltak többségben (SŐT). Egyébként az ősmagyar vallás egyik jelképe éppen az egyenlő szárú kereszt (azaz a matematikából ismert plusz jel).

    "Na igen, a wiki szerint... A korabeli forrás nem áll rendelkezésünkre, ami mégis, a legelső, István halála után harminc évvel késöbb készült, a Hartvik féle un. "Nagyobb legenda", ami egy külföldi pap tollából maradt ránk."

    Tudtommal ennek ellenkezőjéről sincs korabeli leírás.

    "Ősvallás. Na arról meg végképp nincs olyan, amit 100%-ra elhiszek. Sok mindent lehet ezekről olvasni, de azt is lehet olvasni, hogy a Szíriuszról származunk. Persze nem mondom hogy nem onnan származunk, csak amíg nincs bizonyítva, addig ezt a fantázia kategóriába sorolom."

    Az a baj, hogy a másik oldal pont ugyanígy áll a bizonyítással. Addig csak vaktában lövöldözünk. Ugye mint már korábban is írtam a történelmet mindig a győztesek írják. Elég csak megnézni mit tanítottak a kommunizmusban és mit most. Persze azt is lehet hinni, hogy finn nyelvi rokonaink vannak, de ennél azért a Lolka Bolka is jobb mese.
  • ManoNegra
    #207
    Az lehet hogy a Habsburg ház uralkodása alatt volt, de ugye ezt nem akarod Szent István nyakába varrni?
  • nett
    #206
    Ehhez képest Mária Teréziáig voltak boszorkányégetések Magyarországon és ha Kövér Lászlón múlik még manapság is strigákat üldözünk.