142
Aszexualitás - Betegség vagy életmód?
-
IXEMGabeo #142 Nem mindenkinek egyformák a családi körülményei és a környezet amiben felnő. Lehet sokat panaszkodtam itt, de hasznos tagja tudok lenni a társadalomnak ráadásul soha egy léleknek nem artottam sem morálisan, sem anyagilag. A nőkről ugyanolyan rossz véleménnyel vagyok, mint anno. -
ENVE #141 És attól elmúltak a mentális problémáid? :D Annyi kognitív torzítást löktél ide az évek során, hogy az önmagában egy látlelet. -
#140
Miért csalárdkodnál boldog párkapcsiban? -
IXEMGabeo #139 3.eve boldog párkapcsolatban élek úgyhogy felőlem be is kaphatod.... -
ENVE #138 A sorsod az lenne, hogy elmész egy pszichoterápiára, remélem azóta ez leesett. -
IXEMGabeo #137 azota pedig 2 negyvenes novel is volt "viszonyom" ...de csak szeretoi statusz
ez a sorsom ugy tunik:D -
IXEMGabeo #136 sok fugg attol az illetonek mi a hivatasa....urhajosok, NASA kutatok, tudosok...ki tudja mennyi szabad idejuk es mennyire koti le oket a teendok...
jo regen irtak mar ide, amugy pedig velemeny nyilvanitas okan nyitottam a topikot nem e szemelyes problemam volt...regebben ugyan voltak erre utalo jelek, hogy nem foglalkoztam egyik "agazattal" sem...igazsagszerint radobbentem, hogy mindannyiunkban ott van a "vagy" es kesztetes...a kerdes az mennyire van kedvunk ahhoz, hogy keresgeljunk hozza megfelelo partnert...
nekem jelenleg nincs, mert a nok folyton folyvast csalodast okoznak:DDD es pedig az eletem 2 eve pozitiv fordulatot vett miota kint elek nem szukolkodom, aranylag jo munkam van...egyszeruen nem tudok mit kezdeni a csajokkal...semmilyen stilus, viselkedesi forma nem mukodik az en esetemben -
ENVE #135 Gabeo szedd mar magad ossze... ismerek olyat aki azt gondolja magarol aszex, es nem foglalkozik azzal hogy mi lehet e eren a baja de o eppenseggel gyogyithatatlan beteg es perces szinten kell eletenek mas reszeire koncentralnia. Kozben pedig probalkozik kokemenyen probal egy romantikus kapcsolatban elni. Neked mi a frasz a mentseged? Olvastam kulonbozo tenakban toled es nem vagom mit tolsz de komolyan... -
#134
ez tetszett :D -
#133
hogy besunyulsz. -
#132
Jogos. -
#131
Az ne nyafogjon. -
#130
És ha valakinek már nem számít? :) -
#129
Mindenkinek vannak nehézségei, gondjai, félelmei, neurológiai dolgai stb.
Pont mint neked. Semmiben sem vagy különb.
És ismerjük a dolgunkat is: az egész szar "az ajtó előtt leselkedik, és rád vágyódik, de te uralkodjál rajta" 1Móz4:7
"ha jól cselekszel, emelt fővel járhatsz" 1Móz4:7 -
IXEMGabeo #128 Az a gond, hogy elértem egy olyan szintet amikor nem tud érdekelni semmi...
Munka jót tesz, mert elterelem a gondolataim...Ezenkívül csekély dolog tud érdekelni a mindennapokban. Tavalyi létminimum alatti, tartós munkanélküliség kicsit kikészített, de a folyamatos gátak után sikerült megragadni úgy tűnik. Mióta nem járok úgymond iskolába, mióta beütött ez az anyagi korlátoltság, hogy 1 métert nem tudok mozdulni 0 Ft-al azóta természetesen méginkább behúzódtam...addig legalább próbálkoztam azzal, hogy számomra tetsző programokat alakítsak ki olyan személyekkel, akikkel jól tudtam magam érezni. Manapság negyedévente jó, ha egyszer van ez meg, elsősorban azért, mert eltávolodtam sok embertől...Részben az én hibám, részben az anyagi korlátoltság miatt. Alapjáraton nem vagyok olyan típus, aki kapcsolatokat épít, alapjáraton rettegek az emberektől, mert, ha pici rezdülést megérzek már bújok is vissza a csigaházba. Ez neurológiai dolog, ami gyerekkorom óta végigkísér és ti nem vagytok hajlandók felfogni, hogy ezt nem lehet nem tudom leküzdeni és nem azért, mert ez így kényelmes...Elkap egy roham, egy olyan félelem helyzet bizonyos szituációkban, hogy inkább visszavonulok. Már már betegesen. Nem teljesen állja meg az a helyét miszerint én csak "álindokot" keresek, amiért úgy állok ahogy. A hibáimat beismerem másoknak még önkritikájuk sincs és mégis sikeresek ugyanúgy...persze ők jóval nagyobb is bukhatnak pont ezért ez igaz. Nem adtam fel a harcot próbálok meglenni a magam monoton, unalmas és félelmekkel teli életében...mindenesetre jelen pillanatban bármi történjék egyszerűen nem tud feldobni, nem szeretek már itt élni, nem köt ide semmi...
Amúgy meg már unom, hogy mindig itt lyukadunk ki... -
#127
ezt nem kényelemnek hívják, hanem önsajnálatnak. -
#126
Akkor én másképp képzelem el a kényelmet... -
#125
kb igen, árnyalatnyi eltérések vannak :) -
#124
mondják, hogy a kényelem nagy úr -
#123
az élet soha nem díjazta az ész nélküli végigdolgozást, ma sem teszi
az élet azt várja, hogy az ember használja az eszét, a leleményességét, az utánajáró képességét, a tanuló képességét, az életerejét stb
aki ezt nem teszi, azt az élet kegyetlenül bünteti
főleg a mai időkben, amik millió egy kiutat kínálnak
mondhatjuk, hogy édesanyád egy életképtelen ideológia áldozata lett, de mégis még mindig korrigálhat amíg él, mint ahogyan te is; sőt neked kötelességed lenne a korrigálás akár a beledöglés árán --- sokan nagyon sokan korrigáltak már olyanok, akiknek fontos az életük, az álmaik; de ha még nem is korrigáltak, folyamatosan cselekvőleg a korrigáláson munkálkodnak
félsz, visszahúzódsz, hitetlenkedsz, bizalmatlankodsz, ideológiákat gyártasz arra, hogy miért ne nézz szembe az egyébként mindenki előtt ugyan úgy ott álló nehézségekkel stb
mit vársz?
állami jóvátételt? -
#122
Hát nem ezt mondtam én is? :D -
#121
na, azért ezek nem csak indokok, hanem álindokok is. baromira divat lett elbújni a gyerekkorban ért be-ráhatások mögé, meg blabla. lehet bölcselkedni, lehet tanácsokat adni. nem megy vele senki semmire, ha csak ül a sebeit nyalogatva. tenni kell egy lépést előre, nem megmagyarázni és a múlttal takarózni. amin nem lehet változtatni, azzal úgyis együtt kell élni.
-
IXEMGabeo #120 Jó lenne, odateszem magam rajtam nem múlik...
munkamorálommal nem volt soha probléma, de olykor ez is kevés...
vannak emberek, akik végigdolgozzák az életüket mégis kevés és utána ott tart, hogy munkanélküli lásd az anyám -
#119
Az egy tök jó dolog, ha valaki felismeri, hogy miért lett olyan, amilyen - milyen behatások érték gyerekkorában, ez mit okozott, milyen következményei lettek felnőttkorában, etc etc. Csak az a nem jó, ha itt le is ragad, és magyarázza a bizonítványát... Hogy "ezért lettem én ilyen, ez van és fogadj el így". A következő lépésnek annak kellene lennie, hogy "nos, ha már mindezeket tudom, akkor mit is tehetnék ellene? Hogyan fejleszthetem magam most, hogy mindezt beláttam?" Mert ugye ha valaki ráfogja, hogy "ezért meg ezért lettem ilyen és ha ez meg ez történt volna, akkor egész másképp lenne most" - akkor talán azt is képes lehetne belátni, hogy mit kell tennie a jelenben, hogy valami is változzon a jövőre nézve. -
#118
"semmi problémám nem lenne, ha normálisan foglalkoznak velem, jó a családi környezetem és olyan dolgot találtam volna, ami egy életre meghatározta volna úgymond az életemet..."
Minő luxusról álmodozol te?
Alig pár embernek adatik ez meg, s azoknál is inkább visszafelé sül el.
Ilyen "nem kívánatos" körülményekből jönnek a legnagyobb emberek.
Ha a munkahelyed tetszik, akkor az jó. Kipuhatolhatod, hogy milyen eredményekkel tudnál hozzájárulni ahhoz, hogy a munkáltatód még jobb eredményeket érjen el, sikeresebb legyen. S ebből aztán kérhetsz részesedést. Optimalizálhatsz valamit stb. Így mehetsz feljebb és feljebb.
"Julie Logan, a Cass Business School alapítója felfigyelt arra, hogy az üzletemberek körében háromszor gyakrabban fordul elő a diszlexia, mint az átlagembereknél. Sőt sok üzletember egyenesen a hiperaktivitásának tulajdonítja, hogy ilyen sokra vitte.
Nem vagyok biztos abban, hogy emiatt jobb a teljesítményük. Ez nem egy titkos kód, amelyet csak a diszlexiások értenek. Úgy gondolom, a jelenség oka sokkal inkább az, hogy különbözőségük miatt korán felismerték, jóval kevesebb esélyük van arra, hogy őket válasszák, hogy osztályelsők legyenek, vagy felvegyék őket valamelyik jó hírű egyetemre vagy a Procter and Gamble-höz. Pont azért, mert kilógtak a sorból, nem maradt más választásuk, mint hogy a saját kezükbe vegyék az irányítást.
És ahogy meghozták ezt a döntést, óhatatlanul szokásukká vált."
/Seth Godin/ -
IXEMGabeo #117 Csak nem mindegy, hogy egy igénytelen sarki K-val kezdesz bele, aki még elég magas fizettséget is elvár a szolgálataiért, amit jelen helyzetben nem teszek meg vagy pedig egy sokkal összeszedettebb igényesebb barátnőt, élettársat kerít az ember, aki elfogadja úgy ahogy van...persze természetes, ha már ott tart a dolog, hogy együtt kell, egy háztartásban élni az is természetes, hogy nagyobb költségeket emészt fel hisz a barátnőnek is (bár emberfüggő) ugyanúgy megvannak az igényei (ruha, ajándékok egyéb)...
Én most ott tartok, hogy senkivel nem akarok kezdeni:) Viszont, ha arra várnék, hogy egy nő közeledjen felém várhatok:D ahol ők vannak ott nem én vagyok... -
#116
Szexuális együttlétet ma már minden sarkon lehet kapni. -
IXEMGabeo #115 meddő téma bele se kezdenék, de talán mégis (nem magyarázkodás csak előzmények)
ismertem önmagam már gyerekként is, tudtam mit akartam...
semmi problémám nem lenne, ha normálisan foglalkoznak velem, jó a családi környezetem és olyan dolgot találtam volna, ami egy életre meghatározta volna úgymond az életemet...vagyis gondolok itt arra, ha tervszerűen ráneveltek volna valamire és nem azt adják a számba, hogyha tanulok lesz belőlem valaki (elfelejtették mondani akkoriban, hogy főképp pénzzel lehet bekerülni nívósabb helyekre, merthát olyan szüleim, családom van/volt, akik még a Kádár rendszerben éltek), így hát nem számoltak a kapitalista, piacgazdasággal, versennyel, ami a szociális társadalmunkat átrendezte teljesen...beadták nekem is ezt a tanulsz majd lesz valaki belőled ugyanakkor az a titka mindennek, hogy megfelelő helyre szülessen az ember...
Egy afrikai gyermek, aki az éhínség közepén születik meg egy kis falu és törzs gyermekeként nem valószínű, hogy valaha is ki fog tőrni, hacsak valami csoda nem történik vele vagy nem talál olyan kiugrási lehetőséget (pl. Futball és egyéb sport), amivel megváltozhatna az élete.
Elismerem a tehetséget magunkban kell felismerni... Én csak nyomtam, nyomtam, mint a gép az olvasást, de elveszett a motivációm és a hitem arra, hogy kitörjek...ráadásul még fel sem ismertem a tehetségemet, ami valószínűleg az én hibám, de tegyük hozzá nem sok segítséget kaptam, amit nem is vártam el volna...úsztam az árral.
Ha valamit megbántam talán az volt, hogy a jogsit nem tettem le ezenkívül semmi olyan dolog, vagy esemény nem volt, amit másképp csináltam volna talán többet jöttem volna apámékhoz, amíg éltek és szartam volna nagyívben a "tanulásra" és az állandó szabály betartásra, meg, hogy mindig otthon kellett csücsüljek míg 18 voltam...
Most igazából ott vagyok, hogy hiába sikerült nagy nehezen elhelyezkedni (ezt is segítséggel, protekcióval), hiába igyekszem a mai munkáltatóknak megfelelni (amivel nincs gond, de néha előtörnek pánikrohamok), nem fog semmilyen munka kielégíteni és a kishitűségem is magas. Nem gondolom azt, hogy itt 5-6 akár 10 éven belül előre tudnék lépni. Ezt kell szem előtt tartani...Itt tulajdonképpen be vannak a posztok, a hierarchiális rendek betonozva úgyhogy felesleges erőlködnie az embernek...
Nem akarok stresszben élni, nem keresem ezeket a pontokat, hogy később egészségügyi gondjaim legyenek így maradok nyugodt...ám előjönnek olykor azok a fajta problémák, amik gyerekkorom óta végigkísérnek...olykor szorongok még a munkahelyen is, tömeg előtt keveset beszélek és kerülök minden olyan helyzetet ahol szerepelnem, netán magyarázkodnom kell. Kikészülök tőle...
Hogyha 10-20-30 éven belül se tudnám megoldani ezt, hogy kielégítsem bizonyos szükségleteim (merthát nincsenek nagy igényeim) akkor dögöljek meg egyedül, szexuális együttlét nélkül?
Sokadszorra futjuk újra ezeket a köröket, múltkor meséltem külföldi terveim vannak, ez a munkahely tetszik, de, ha valami folytán nem felelek meg akkor tényleg nincs miért maradnom. Környezetváltozás jót tenne valamelyest...Itt csak görcsölök, ha éppen nem és nyugodt állapotban vagyok akkor pedig egyedül szöszmötölök és ez a mókuskerék évekig elpörögne akár...unalmas, monoton...
És már az sem segít ahogy látom, hogy edzek...Fóbiáim az embergyűlöletem egyre nagyobb -
#114
Ha helyes a feltételezésem te magad vagy a legszűkebb keresztmetszet, illetve a leggyengébb láncszem. És amíg ez így van, fölösleges a társadalmon, a nők jellemén stb túráztatnod magad. Mert még ha ezek mind meg is oldódnának, vagy szerencse folytán találkoznál a tökéletes nővel (s ez már tudtodon kívül lehet meg is történt párszor), nos akkor azt is elherdálnád. -
IXEMGabeo #113 javítások:
*nem tetszik*
fóbiáim*
stb...
-
IXEMGabeo #112 én évek óta azt teszem:D
csak, én nem foglalkozom senkivel akkor velem se ergo, ha már senkim nem lesz egyedül döglök meg:) elismerem nekem kéne kicsit emberbarátibbnak lenni és jobban nyitni, de ez valahogy nem megy...
ha beindul a védelmi mechanizmusom akkor végem...túl sok a félelem bennem és ezt nem bírom agyilag leküzdeni...nincs is mit csodálkozni, ha toporgok, mert olyan szintű fóbiám kezdenek kialakulni, ami rosszabb ahogy öregszem...
és ezen az sem segít az a tény, hogy látom mifelé indult el a társadalmunk...nem vagyok kibékülve a korosztályom szokásaival, életmódjaival ez külön nehezíti a dolgokat és a hozzáállásomat a dolgokhoz. Ugyanis, ami nekem tetszik ahhoz nem fogok alkalmazkodni és nem olvadok bele olyan környezetbe, ami számomra nem megfelelő...
ilyen egyszerű -
#111
Bámulatos. Mindenki szembe jön az autópályán. -
#110
Ez esetben maradt a másik kettő: addig foglalkozz valakivel, amíg látod benne a feléd való érdeklődést, és ne tegyél többet a kapcsolatért, mint a másik illető. Kár feleslegesen pazarolni az időt és energiát bármely emberi lényre is. -
IXEMGabeo #109 nem vagyok az a típus...
senkit nem vagyok képes szeretni...ezt a szót nem ismerem régóta...
vagyis a szeretetet leginkább... kicsit megkeserített az élet és a környezeti hatások alakulása...
Amúgy pedig fura ezt olvasni tőled...átlag ember vagy, átlagos érzésekkel és elméletileg az érzelmeknek nem igen lehet parancsolni. Bár nem ismerlek nem tudom elképzelni, hogy te soha nem voltál szerelmes és nem korlátoztad magad senkihez, azaz nem volt olyan helyzet az életedben, amikor mindent megtettél volna, hogy a másikkal együtt lehess... -
#108
Félreértesz. Később se szeresd. Akkor se, amikor már a 2. gyerekedet szüli. -
IXEMGabeo #107 csak már elég bosszantó, hogy bárki, akit véletlenül kiszúrok nem jön össze...akárhogy erőlködöm...
ne szeresd a másikat itt nem állja meg a helyét...ahhoz azért idő is kell meg magasszintű ismertség... -
#106
Nem kell túlbonyolítani a dolgokat. Ha valaki bejön, de nem látod a szemében az érdeklődést, akkor szard le, és menj tovább. Ha meg összejöttetek, ne fektess több energiát a kapcsolatba, mint amennyit a másik. És végül, a legfontosabb, ne szeresd a másikat. Tök felesleges. -
IXEMGabeo #105 bunkózásról annyit, hogy nálam az sem válik be ugyanis, ha én nekiállok beszólogatni kíméletlenül szembesíteni az igazsággal őket, akkor annyira vérig sértődnek, hogy többet nem is keresnek:DDD ja és ilyenkor előjött néhányuk igaza arca legalább is írásban is meglátszott mennyire más volt az igazságérzetük amikor odapöcköltem nekik...konkrétan a degenerált jelzőtől kezdve sok mindent kaptam:)
Az a baj ez nem az a fajta szemétkedés, amit ők szeretnek. Nálam nincs meg a balansz...vagy ez van, vagy pedig amaz...nincs köztes állapot.
Vagy őszinte vagyok és jófiú, amit nem szeretnek...vagy pedig annyira belemondom a pofájukba az igazságot, hogy utána örökre megutálnak:D ez van -
IXEMGabeo #104 erről a témáról ment a levelezés...
viszont én napról napra, percről percre egyre jobban csalódok a nőkben így kurvára bennem van, hogy nem foglalkozom már velük...
maximum, ha valamelyik kezdeményezne felém, de az a gáz már akkor se tudnék egyikben se megbízni...még aki adná az álszent, szende szűzt régi erkölcsi értékekkel talán abban a típusban se...
Teljesen mindegy, hogy mennyit beszélgetek velük mennyire vagyok velük jóban, mennyire próbálom az önbizalmukat építeni és mennyire tartom magam egészen jó pasinak (külsőre tűrhető vagyok) belül nem kicsit nehéz eset, de ennek ellenére rohadtul elvagyok átkozva velük...leginkább egy "jó" beszélgetőpartnert látnak bennem, egy lelkiszemetes ládát ahogy clio anno megfogalmazta, ha én bármelyikkel elkezdek beszélgetni mindig ez a vége aztán pedig csúnyán odaszólok nekik, bunkózom is (amit elvileg szeretnek, de ezt is csakis neten keresztül):DDD élőben amelyiket megismertem 1-2, mert személyesen találkozni velem aztán azok is csak kamuztak és összevissza hazudtak miért nem lehet legközelebb (munka, tanulás mi egyéb kifogások), és akkor arról nem beszélve, hogy itt őszintén egyiknek sem szabad kitárulkozni, mert utána visszaolvassák a fejedre. Azaz, ha te beszámolsz a jelöltednek arról, hogy mennyi csalódásod volt olyan szinten, hogy mégcsak nem is adtak számodra esélyt ilyen olyan okok miatt akkor visszaélnek vele majd utólag, hogy "Ne hozzám hasonlítsd a korábbi "barátnőid"" És ezt külön kiemelem ugyanis egyik sem volt az:D, de pl. az egyik kiszemeltem amikor ráolvastam 1-2 dolgot ezzel támadott...hozzáteszem írásban. Ezzel a lánnyal 3x összefutottunk volt benne valami érdeklődés irántam mégsem adott semmilyen jelet...nem tudtam őt semmivel se lenyűgözni hiába dumáltunk annyit, hiába kísértem el egy interjúra...3. alkalommal moziba is elvittem és semmit nem ért az sem hiába csináltam menetrendszerűen a dolgokat...vége mindig az lett, hogy a bizonyos közösségi oldalon összevesztünk, mert meguntam a cicázást és a folyamatos kamu szöveget, amelyek között lehetett 1-2 olyan, amely az én paranoid elmém szüleménye volt...Utálom ezt, hogy nincs konkrét és őszinte válasz, hanem megy a terelés és a vetítés ezerrel. Lányokkal, akik elvárják az őszinteséget valójában kurvára nem szabad annak lenni. és a neveltetésem okán is én képtelen vagyok arra, hogy hosszabb távon hazudjak, elhallgassak dolgokat és emiatt feszélyezve érezzem magam...mi a fasznak? Nem kellene játszmaként felfogni, hanem néhány kis ismerettség után el kellene dönteni, hogy most akkor megtetszettünk egymásnak vagy sem nem pedig szórakozni az ember idegeivel...
Vezetek egy külön jegyzettömböt is, ahol felvezettem eddigi csalódásaim kicsit részletesebben...strigulázom, amik nem jöttek össze:D hosszú a lista nyugi...illetve nem is annyira, mert a szánalmas életem során alig alig akadt próbálkozás is:D Egyszer kajak be fogom másolni bár nem annyira bővített változat, mert igyekeztem röviden összefoglalni mégis én tanulságnak szánom. Bár az igaz, hogy magamat kevésbé láttam hibásnak mindegyik esetben, azért próbáltam önkritikát is gyakorolni magamra, merthát van nekem és beismerem, ha hibázom...mégis pont mindig úgy jöttek ki a dolgok, hogy konkrétan tényleg nem éreztem magam hibásnak...
Ez van igazából kezdek berendezkedni a magányos, szingli életmódra és az sem érdekel lassan már, ha egyedül döglök meg és verem a faszom a pornóra évek óta...már lassan nem izgat...esténként azért szar és vissza kell az embernek fognia magát, ugyanakkor meg lehet tanulni együttélni az effajta magánnyal "szeretet"hiánnyal -
anonimincognito #103 Most itt van olyan is, aki aszexuális, vagy csak úgy erről a témáról megy a levelezés?