58
  • [NST]Cifu
    #18
    Hogy mi lesz vele azt majd Mark eldönti, ki tudja, jelenleg csak egy üzenet van az oldal helyén, és az, hogy az ott található anyag valamiképpen majd elérhető lesz később. Ennyit tudni.
  • llax
    #17
    Az ACES elviseli a teljes dehermetizálódást is. De nem hogy űrsétára nem alkalmas (az ellátó rendszerek hiánya miatt), hanem nagy nyomáskülönbség esetén az ülés elhagyására sem:

    1.: hiányoznak belőle a mozgást könnyítő merevítések és egyéb mechanikai elemek (vagy legalábbis nagy részük, egy teljes értékű szkafanderhez viszonyítva)
    2.: földi levegő, teljes légköri nyomáson van benne (ami cca. tízszerese az űrséta szkafanderben használténak, ugyanis ott az alacsony nyomás mellett tiszta oxigént használnak), ami szintén a mozgást nehezíti

    Mivel egy esetleges dehermetizálódás esélye felszállás közben a legnagyobb (nagy erőhatások + a puding próbája), az ACES megfelelő védelmet nyújt egy AOA megszakítás idejére. Ekkor nem szükséges elhagyni az ülést, így az ACES a feladatát maximálisan ellátja.

    Kisebb magasságokban, ahol már szó lehet a jármű elhagyásáról is, nincs akkora nyomáskülönbség, ami a mozgást lehetetlenné tenné.
  • Molnibalage
    #16
    És miért nem indult újra az oldal?
  • [NST]Cifu
    #15
    Sejtem mire gondolsz, de úgy rémlik, hogy ezt az opciót csak mint lehetőséget vizsgálták. Az Astronautixon fent volt minden vele kapcsolatban (rohadt dolog, hogy a legjobb űrhajózással foglalkozó oldal egy DDoS támadás miatt zárt be...), azon túl más mindent nem nagyon lehet hozzá tenni. Az elképzelés az volt, hogy a megmentendő személy belebújik a labdába, egy vagy két rendes szkafandert viselő egyén pedig átviszi a labdát a sérült űrhajó zsilipjétől a mentő űrhajó zsilipjéig.

    Ugyebár az STS-400 esetén is külön logikai játék volt, hogy úgy összehozzák, hogy a rendelkezésre álló 2+2 EMU szkafanderrel hogy varázsolják át az STS-125 személyzetét az STS-400-ra.

    A labda ötlete ebből a szempontból jó volt, hiszen ha nincs rá szükség, akkor kis helyet foglal és könnyű. Viszont nem illett bele a NASA túltechnokratizált világképébe, nem volt elég "modern", elég "stílusos". Hogy a büszke és a fejlődést mutató NASA űrhajósai egy felfújható labdába legyenek áttaszigálva az egyik űrhajóról a másikra az nem a NASA-hoz méltó - gondolhatták a döntéshozók...

    [center]
  • [NST]Cifu
    #14
    Az STS-4 után, a Challenger-katasztrófáig egy tizen km feletti dehermetizálódás végzetes lett volna a személyzetre.

    Amivel kapcsolatban pontos információkat nem találtam, hogy mi történne akkor, ha az S1030A / LES / ACES öltözék esetén mi történne ilyenkor. Mindhárom esetén csak annyit sikerült kisilabizálni, hogy 30km feletti magasságban nem sok értelme van, például űrsétára alkalmatlanok - de hogy mégis pontosan mi történne, ha 100km-en dehermetizálódna ki a kabin, azt nem részletezték sehol. :S
  • Klapanciusz
    #13
    Cifu, írsz majd arról a mentőgolyóbisról amit a személyzet űrbeli átszállításához használtak volna? Az Űrhajózási Lexikonban csak egy semmitmondó kép van róla, de az Astronautica Encyclopedia se mond sokat.

    ... és persze megint nagyon jó cikk lett :)
  • Molnibalage
    #12
    Az F-111 kabin biztonságos földetéréshez is bitang nagy ernyők kellettek és egyes problémákat soha nem tudtak teljesen kiküszöbölni. Egy sokkal nehezebb modulnál a megoldandó problémák még komolyabbak. Az iszonyatosan nagy ernyők tárolása és kirobbantása önmagában olyan feladat, aminek a nem működése alapjaiban kérdőjelezi meg azt, hogy nem lenne egy egyszerűbb még a katapult ülés is.

    A sokkoló számomra az, hogy a ruha nem hermetizált. Akkor ez ~18 km felett = halál nem? Ott a víz forráspontja 37 fok alatt van. Ha a ruhán belül a nyomás kéeps elérni ezt a szabadesés alatt, akkor szerencsétlen űrhajósnak elforrnak a testnedvei és elvenen megfő. Borzalmas egy halálnem lehet.
  • [NST]Cifu
    #11
    Pedig leírtam: megoldható, csak jelentene egy jókora plusz terhet. Mondjuk legyen plusz öt tonna. ez azt jelenti, hogy ennyivel kevesebbet vihet fel, és hozhat vissza az űrsikló. Ezen felül persze még egyébb indokok is vannak, komoly pénzbe kerülne a kifejlesztés (annak a megtervezése, hogy a repülés mindegyik szakaszában megfelelően működhessen), az átalakítás (az összes kabinrészhez csatlakozó vezeték oldhatóvá tétele úgy, hogy az ne zavarja a kabin leoldását), és az üzemeltetést (újabb alkatrészek, újabb karbantartási feladatok, újabb fejezett az űrhajósok kiképzési anyagában, stb.).
  • ddt500
    #10
    A B1A-nál is egy modulban katapultálták az egész legénységet. Én sem értem miért nem lehetett ezt megoldani az űrsiklón.
  • [NST]Cifu
    #9
    Nem, csak az STS-125 esetén volt ilyen, amikor a Hubble űrtávcső nagyjavítását végezték. Ez volt az egyetlen misszió a Columbia-katasztrófa után, amikor nem az űrállomáshoz ment fel az űrsikló.

    Az űrállomás-kiszolgáló missziók esetén nincs akkora vészhelyzet, mert az űrhajósok kihúzhatják az ISS fedélzetén addig, amíg egy űrsikló küldetést előkészítenek, hogy visszahozzák őket. De az STS-125-höz hasonló missziók esetén normál helyzetben 12 napig lehet a Föld körül az űrsikló, kiegészítő modullal (ha vittek) 18-20 nap, szükséghelyzetben erre még pár napot rá lehet húzni, de nem sokat.
  • kisemlős
    #8
    Kiváló czikk! Hajrá Cifu!
  • Deus Ex
    #7
    Köszönöm én is, először látom explicit leírva, hogy a Challenger-katasztrófa esetén nem volt mód az SRB-k leoldására, hiába látták a jobb oldali rakéta nyomáscsökkenését, és a jármű jobbra sodródását a robbanás előtt tizen másodperccel.
  • Alfa Of NS
    #6
    Az hogy egy űrsikló indítása esetén ott dekkol kilövésre készen mellette egy másik, az nem a sztenderd eljárás volt?
  • Shiny Copperpot
    #5
    Csatlakozom Nexushoz: Cifu, Cifu, Cifu!
    :)
  • Bear
    #4
    Ezeket a cikkeket mindig nagy élvezettel olvasom, köszönöm Cifu.
  • [NST]Cifu
    #3
    Még kettő plusz egy részt tervezek belőle. Tovább nyújtani már tényleg nem akarom. :)
  • T0nk
    #2
    Azt hittem ennek a sorozatnak vége. De nem.
    Lesz még rész?
  • NEXUS6
    #1
    Cifu, Cifu, Cifu!