Megtalálták az élesztõ sejtfiatalító génjét

Majd egyszer biztos bebizonyítják h van értelme...tele van az ember megmagyarázhatatlan összetevõkkel, amiket megmagyarázni értelmetlen, ilyen a hit, a remény és a szerelem, vagy az hogy szõr nõ a fejeden :)
De a mûvészetek is ilyenek, te egy géppé szeretnéd lefokozni az embert. Pedig pont az teszi azzá, ami megérthetetlen..

A halhatatlan élõlények nem változnak. Illetve máshogyan, és lényegesen lassabban... :) De ezt már kifejtettem párszor. :)

Nem mondtam, hogy mondtad. Csak leírtam, hogy szerintem miért olyan népszerû a Matrix és az ehhez hasonló gondolkodásmód... :)

Aztán ki támasztotta ezt a feltételt? <#nevetes1>

Én soha nem mondtam olyat, hogy az ember nem felelõs a tetteiért. Nem is értem mibõl jutottál erre a következtetésre?<#conf>
Ha nem lenne szabad akaratunk, akkor a tudatunkra sem lenne szükség.
Szerintem pont az öntudat a bizonyíték a szabad akarat létére.

Nem az evolúció terméke, hanem az egyik feltétele... <#wink>

Amit mondasz azzal meg az a gond, hogy platóni filozófián alapul, aminek a lényege, hogy semmiben sem lehetsz biztos. Akkor viszont abban sem lehetsz biztos, hogy nem lehetsz biztos semmiben... Érted... :) Értelmetlen. Nem lehet alapja semminek...
Ott van pl. a Matrix címû film, aminek a gondolkodásmódja Platónon alapul. Én megmondom õszintén, nagyon utálom, amit sugallni akar (amit te is írtál). Hogy ha valamit elb*szok, ha nem vagyok sikeres, vagy valami nem jön össze, akkor azért nem én vagyok a felelõs, nincs is hozzá semmi közöm, hanem a sors akarta így, Smith ügynök biztos valamit babrált a rendszerrel vagy egyszerûen csak hiba a mátrixban. Semmire nem jó, csak kibújni a felelõsség, az emberi lét lényege(i) alól.
Az Inception ezt meg csak tovább fokozza...

Ajánlom figyelmedbe Arisztotelészt, és azt a kis idézetet, amit minden kommentem alján olvasni lehet. :)

"Ezt azért nem mondanám ki ilyen kategorikusan." Igen, van aki azt hiszi, hogy az már eleve elég bizonyíték, hogy egyáltalán felmerült az emberekben a gondolata a dolognak...<#hehe>

noland: "a hit ugyanis nem képezi bizonyítás tárgyát"
Igen, és pont ez a gondom vele. Így mi értelme van? (Lásd fentebb... :))
Amint ismételhetõ tudományos kísérletekkel bizonyítani lehet belõle akármit is, máshogy fogok hozzá viszonyulni, ígérem. :)

Hogy a cikkhez is hozzászóljak, kedvenc aspektusomból, kiderül, hogy nagyon trükkös megoldások vannak a DNS-be építve, amik megakadályozzák a test örök életét.

Ez is biztos az evolúció terméke. <#vigyor2><#nyes><#vigyor2>

A szoftver-hardver hasonlatoddal az a gond, hogy könnyen lehet, amit te hardvernek nevezel az a szoftver és a szoftver valójában a hardver. Tehát a lélek a létezõ, az anyagi világunk meg a virtuális.

"Mivel semmi sem utal arra, hogy van bármi is a halál után"

Ezt azért nem mondanám ki ilyen kategorikusan.

Ez meddõ vita lehet, a hit ugyanis nem képezi bizonyítás tárgyát - a remény hal meg utoljára. Szerintem meg kering egy láthatatlan golyólábú viziló , mely egyszer megmenti majd a Földet, bizonyítsa be aki nem hiszi..viszont még egy pozitív eszménybõl profitálhatok :)
A tudatot szerintem téves szoftverként értelmezni, inkább lennne az alkatrész, mely bontóban végzi, jó esteben újra felhasználják, de attól még megmarad az értelme.
A szoftver pedig nem a hardver mûködésének eredménye, hanem a programozó tudatának, gondolkodásának..

Attól függ. Mivel semmi sem utal arra, hogy van bármi is a halál után (nemhogy bizonyítaná), ezért én úgy gondolom, hogy nincs.
Viszont sok minden utal rá, hogy nincs. Bizonyítani sajnos nem lehet, mint ahogy azt sem, hogy 50 km-es magasságban a Föld körül nem kering egy láthatatlan és detektálhatatlan gólyalábú viziló. :)

Az ember tudata/szelleme/lelke - nevezzük akárhogy - pedig egyszerûen eltûnik a testtel együtt. Pontosan ugyanolyan ez, mint a hardware és a software. Hardware nélkül software sincs, ugyanis a software az a hardver mûködésének az eredménye. Magyarul nincs is olyan, hogy software, csak elméleti felosztása egy rendszernek a könnyebb érthetõség végett.
Az ember tudata, "lelke" pedig a teste mûködésének az eredménye. Szûkebb értelemben az idegrendszere mûködésének eredménye.

Nem szeretek olyasmiben gondolkodni, ami nekünk tetszõ fantázián, elképzeléseken alapul... és semmiféle valóságalapja nincs.

Igen, bizonyára az, de alapvetõen ez köttötte össze az embereket a múltban, és remélhetõleg ez nem változik sokat a jövõben sem, csak a kommunikációs csatornák ld. FB. Az együttérzés és az önsajnálat összefüggése nem ilyen egyértelmû, olyannal is együttérezhet az ember aki nem sajnáltatja magát, de szenved vagy azt gondolod h nehéz élete van. De lehet h sok Eros Ramazottit hallgatok :) Az együttérzés inkább a félelembõl születik, szerintem.

Ha mûvelt emberek lennének a világ vezetõi, akkor nem a gazdasági elõny lenne minden döntésnél az elsõdleges szempont.

A gyászról már kamaszkorom óta azt gondolom, hogy az ittmaradottak saját magukat siratják. Az önsajnálatnak meg nem sok értelmét látom.
Persze az együttérzés önmagában nem rossz dolog, csak tudni kell róla, hogy ez valójában a másik önsajnálatában való együttérzés.

Pont ellenkezõleg, a lelkiismeret marad meg, a tudat, melyet egész életedben erõsítettél - jó esteben - ellenkezõ esetben a gyehennára jutsz vagy egy ízeltlábú formájában születsz újjá :) ez már csak hit kérdése..

Mivel a koszos lelkiismeretûek sem biztosak abban, hogy a te állításod igaz, így bizony nagyon is aggódnak amiatt, hogy mi van a halál után.<#wink>

<#levele>

Ez kicsit logikátlan szerintem, mert ha meghalsz, akkor nem lesz lelkiismereted. Szóval pont hogy inkább örülni kéne a közeledõ halálnak. <#vigyor0>

Egyetértek! Az öregség és a halál a természet rendje szerint való, ha több száz évig élnénk, ki becsülné meg az életet, ha nem lenne tétje? :)
Milyen társadalom lenne az ahol nem lenne együttérzés a halál és betegségek miatt?

Jó gondolat.<#eljen>

A test elhasználódik, alkatrészei cserélhetõk. A test öregszik.
A szellem nem öregszik.
A test meghal, a szellem nem.

Csak azok aggódnak az elkerülhetetlenül közeledõ halál miatt, akiknek koszos a lelkiismerete.<#smile>

Aki attól félne hogy ez miatt túl fog népesedni a föld az rosszul képzelni hiszen nem csak természetes halállal hal meg naponta több ezer ember... egymást öljük és pusztítsuk, van hogy saját vagy mások hibájából halnak meg emberek naponta... szóval nem kell félni

Az ugye nem jutott eszedbe, hogy itt esetleg szerteagazobb, individualistabb a gondolkodas, mint egy egyutt-bologato joleti tarsadalom, hajvasalo nelkul eletkeptelen, hedonista popsztarklonok kozott?

Es arra gondoltal-e, hogy akar igaza is lehet az altalad szemelyesen kiemelt illetonek, miszerint vazze, TENYLEG a jovo legnagyobb problemaja a tulnepesedes lesz, amit nem lehet nem figyelembe venni ill. lehet, de akkor rossz az egesz jovokep, medicinak ide vagy oda.

A hdo neved egy tipikus magyar nicknev, olyan sajat fajtajat utalo fajta... varjunk csak! Az mar nem is magyar. Mert aki utalja, szegyenli, letagadja a nepet, kulturajat, az mar nem tartozik kozejuk. Az mar nem azt a kulturat tartja kovetendonek.
Mas-mas okbol eredoen is akar, de rengeteg ilyen ember van, sajnos Magyarorszagon is. Egyre tobb. :(

A kommentjeid tobbsegeben egyszeruen Magyarorszagot szidalmazod, alazod.
Europa kapuja nyitva all, mire varsz? 5 ev folyamatos munka utan felveheted az angol allampolgarsagot, aztan majd szidhatod azt.
De valojaban Csernus kene neked, minimum. ;)

Jo hogy nem, kijavitod magyar modra! Szolok hdo-nak.

Nna, egy tipikus magyar hiba.. Ha ezt hdo meglatja!

Vazze, mar megint egy tipikus magyar okfejtes!

Ez egy tipikus magyar rohoges, kerlek.

Köszi az ajánlatot, többször elhatároztam már, h elkezdem olvasni Asimov mûveit. Szinte kizárólag term. tud. dolgokat olvasok, Asimovot meg vhogy nem tudtam hova tenni (mint a zsenikkel ált. lenni szokott), h mi is õ író, v. természettudós? :)

Ez mind szép és jó, amit írtok a meghosszabbított "életrõl",
azért ajánlanám elolvasni Asimovtól legalább a robottörténeteket
és a ûrlakókról szóló regényeit.
Az a fickó zseniális volt, sokkal tovább gondolta ezeket az élthosszabbítós dolgokat évtizedekkel ezelõtt.

Egyetértek, de ha száz v. ezer évekrõl beszélünk akkor sok más hatás is elõjön szerintem, a felfogásunkat alapjaiban meg kéne változtatni. Gondolj például arra, h idõs korban már mennyire regaszkodnak az emberek a megszokotthoz, és nehezen fogadják az újdonságokat. Úgy hogy valószínûleg csak fogkozatos fejlõdés és tanulással nyújtható az élet sok generáción át vágtelenre. Valahogy úgy, ahogy a középkor embere is csak lassan "korszerûsödött" , pszichésen sem lehetne a mai emberek nagy részét csak úgy egybõl "bedobni a mélyvízbe", (ti. mondjuk többezer éves lét).

Hülyeséget írtam, embrionális õssejtek - embriók helyett.

Ja és az általad említett probléma inkább olyan, hogy tudattalan klónok testébe ültetnék át az agyat (vagy tudatot) de ezt egyrészt nem tartom etikusnak, az egyház úgysem engedné (még embriókkal sem lehet kísérletezni? Ehh, mert a csuhások azt mondják. Bár jóltudom már változott azóta)

Másrészt ettõl megint csak nagyon nagyon messze állunk még. Fõleg törvények miatt.

Hát egyéni döntés... Ki mikor akar véget vetni az életének. De egy korlátlan virtuális tér, ahol azt csinálsz amit akarsz, érzed a szagokat, ízeket, bármit...Nem valóság, de kit érdekel? A szeretteiddel tartható a kapcsolat. Vagy épp robottestben emberek közé is mehet az egyén. Hidd el, sokan választanának bármilyen módszert arra, hogy tovább élhessenek, akárcsak éveket is.

Persze ez még scifi, meg mátrix... de egyáltalán nem megvalósíthatatlan.

Én az eredeti test tudatának a sorsára értettem, h súlyos probléma. A mesterséges inputok kérdése szerintem sem súlyos, s pusztán csak technikai (mérnöki) bûvészkedés kell hozzá. Más súlyos gondok is elõállnak szerintem, pl. h egyáltalán képes-e lelkileg az ember elviselni egy akár csak többszáz éves hosszúságú életet? Volt ilyen film, h örökélet, aztán pár száz év pokoli szenvedés végén az illetõ elpusztítja önmagát, mert õ egyszerûen nem tudott annyit változni amennyit ezidõ alatt a környezete változott. Gondoljunk arra hogy csak a 2o-3o évnyii generációs különbség szülõ és gyerek között mennyi keserûséget tud okozni. Mindazonáltal nekem is az a véleményem, hogy így vagy úgy hosszú távon az élettartam végessége ki lesz iktatva, márcsak gyakorlati szempontokból is. Aztán, h mikor lesz ez elérhetõ az átlagember számára, ez egy másik kérdés. Lám a repülés is több, mint 1oo éve létezik, az emberiség nagy része mégsem tudja igénybevenni.

Ja és ez egy kissé groteszk példája ennek:

link

Hányban is volt ez az orosz kísérlet? (Azóta hol vagyunk már...)

Itt már erõsen az öntudat kérdésérõl beszélhetünk (tehát kimásolni a tudatot) Lehet pontosan ugyan az lesz, de mégis soha nem fogjuk megtudni, hogy az eredeti öntudat meghalt e. Az a kérdés, hogy az öntudat mi? Egy bonyolult elektrokémiai folyamat, sejtek sokszoros kapcsolata, egy felsõbbrendû mûködés. Véleményem szerint, országoknak vagy cégeknek is lehet öntudata. Vagy szimplán egy összeverõdõ tömegnek (csak ezt mi nem érezzük, mert a részei vagyunk) Tehát ezt a folyamatot nem lehet kivenni csak úgy az agyból. Ez még évszázadok kérdése. Sokkal egyszerûbb az agyat és gerincvelõt tovább gondozni.

Az általad említett probléma szerintem nem súlyos. A külvilág input és output, mint egy biorobot. A gerincvelõn keresztül kapcsolódunk rá gyakorlatilag. Nem más ez mint realitás: A nõ akinek robotkart ültettek be az eredeti helyére. Ideg-gép kapcsolat. Pár évtizeden belül, ha nem jönnek közbe komoly háborúk, megvalósítható ez. Életben tartó gépek pedig ma is léteznek. A külsõ ingereket mind lehet szimulálni, ez a szoftveres része. Gondolj bele, már ma agyhullámokkal lehet vezérelni dolgokat, ingereket felfogni, átalakítani stb. Ha az ideg-gép fizikailag van összeköttetésben sokszor hatékonyabb az egész folyamat.

Elõször csak implantátumok (mint a magyar professzor által is fejlesztett már 64 bites szürkeárnyalatosan látó vakoknak készült szem implantátum) Késõbb egyre több egységet lehet lecserélni, végül ha a test nagyrésze halott, egyszerûbb egy létfenntartó egységbe helyezni. (Mobil létfenntartó egység, pedig a robot test)

Volt szerencsém bepillantani pár ilyen bionikai kutatásba, és elképesztõ lehetõségek vannak benne.

Szerintem az agy tartalmát kimásolni és vissza- új testbe reálisabb megoldás lenne, mint az agy és gerincvelõ fenntartása. Valószínûleg az agy sokkal szorosabban fonódik össze a testtel amit irányít, semhogy kibírná (akár csak pszichésen is) hogy test nélkül létezik. Mondjuk lehetne mesterséges ingerekkel szimulálni a test meglétét. Rengeteg súlyos probléma adódik ezzel is, pl. mi lesz az új test "eredeti" tudatával?

Ja és jelenleg is sok érdekes kutatás folyik, itt az országban is az egyetemeinken.

Van némi remény, de inkább abban látom, hogy a testileg elpusztult egyének agyát és gerincvelejét csövekbe helyezve tovább élhetnek,(virtuális világban) vagy akár robotikus testekben. Így a túlnépesedés, élelmiszerválság már nem lenne olyan nagy probléma.
A jelen élõk, pedig így tarthatnák velük a kapcsolatot tovább. Ha megnézzük a legtöbb haláleset a többi szerv megbetegedésébõl következik, az agy és gerincvelõ lecsupaszítva és mesterséges környezetben fenntartva, gyógyszerekkel, õssejtterápiával (vagy a cikkben említett génterápiával) és speciális tápanyagokkal tuningolva szerintem sokáig elélhet.

Ez realitás. Évtizedek múlva és a felsõ tízezernek. Ezért lesz egyre fontosabb a bionika, biomérnök tudomány. Ez lehet az évszázad nagy dobása.

Nekem matek, meg fizika tanulás közben szokott eszembe jutni, hogy az ember egyrészt azért él, hogy boldog legyen, meg még azért is (ami nem ellentmondás az elõbbivel) hogy minél inkább megismerje a természetet. Ilyen szemmel nézve meg tényleg elég morbid dolognak tûnik a halál, legalábbis számomra. Végülis az ember nem azért tanulja évtizedekig a természet törvényeit (amire ismereteink szerint így egyetlen más állat sem képes rajta kívül, legalábbis tudatos módon nem), hogy aztán egyszercsak eltûnjön a nagy nehezen felépült egyéni tudat a természetrõl a semmiben. Én is titkon azt remélem, hogy a halál egyszer majd olyan ásatag dolog lesz, mint ahogy ma gondolunk a régi krónikák leírásai alapján a feketehimlõre (ami immár megszûnt létezni a Földön, hála a vakcinációnak).

80 év élet alatti tanulás alatt csak nagy vonalakban lehet a természetrõl valamiféle modellt felépíteni a tudatunkban, márpedig szerintem mégiscsak sokan vágyhatnak arra, hogy valami finomabb dolgot is megragadhassanak a természeti törvényekbõl. Nem tudjuk, hogy van-e végtelen sok és mély természeti törvény, de lehet akár az is, hogy úgy van.

Meg talán gazdaságilag is lehet majd egy olyan érdek a jövõben, hogy legyen lehetõség egy tudaton belül minél finomabb természetmodellt egybentartani (mert bizonyos mélységû kísérleteket és elméleteket csak így lehet megtervezni), akkor meg még gazdasági kényszer is lehet majd talán az öregedés lassítása vagy megszüntetése.

"A hímivarsejtek,se csak lesznek a semmibõl"

Már ha van egyáltalán olyan, hogy semmi...

"A hímivarsejtek,se csak lesznek a semmibõl,"

a bunkó és a kretén gyökér közt van különbség. a bunkó beszól, a kretén gyökér meg úgy szól be, hogy tipikus magyar vagy. dögöljél meg!

gyökér

"A hímivarsejtek,se csak lesznek a semmibõl,"

Hát pedig muszáj nekik, tekintve hogy a te hímivarsejtjeid nem voltak meg a nyolcadik generációs ükapád hímivarsejtjeiben, tehát valahogy teremnie kellett.

De a politikusok pont azon paraznak, hogy egyre kevesebben vagyunk.
Majd kifejlesztik az uj csodaszert, es azzal fogjak tomni a nepet.
A nyugdijkorhatart pedig felemelik 600 evre.
:)

há sose halunk meg

A, dehogy, nem mondott semmi rosszat ... csak az elsõ reakciója kapásból az volt hogy "na fasza mégtöbb ember" ahelyett hogy elgondolkozott volna a kutatás hasznosságán ... és ez húzott fel!

Mellesleg 4 másik helyen már olvastam a kutatásról szóló cikket és találd ki, hol reagáltak úgy rá pesszimistán hogy ez csak a túlnépesedés további elfajulásához lesz jó? Hát persze hogy csak a magyar sg.hu-n!

Azt meg nem fogom cáfolni, hogy én is tudok bunkó lenni, mert teljes mértékben igaz!

:)))

Nem mondott semmi rosszat. Azt meg végképp nem értem, hogy belõled ez miért csalta ki a "magyar õsbunkó" kifejezést. Amúgy meg a világ minden táján találsz õsbunkókat, nem kell hozzá tenned, hogy: magyar. Vagy mondjam a kommentedre, hogy tipikus kioktató idegbeteg magyar hozzászólás?