1014
-
IXEMGabeo #574 végre már Mert is nagy nehezen megtudta, hogy Ezel=Ömer... elég keserves volt -
IXEMGabeo #573 eddig is ritka volt:D talán amikor a Bahar meglátta Ezelt és Eysant az azutáni rész volt tele sírással, na meg Bahar halála utáni rész volt a legszarabbak eddig, de sztem minden rész oké volt -
eLiXir #572 Most láttam csak a tegnapi részt, azt hiszem, hogy mostantól egy unalmas rész sem lesz :-) -
#571
Ez komoly rész volt!!Szerintem legjobb!
Nagyon tetszett hogy mindenki külön működött. Ali lesz a második Ezel, Ramíz mindent megtanít neki? :D -
IXEMGabeo #570 köszi, hamarosan bent lesz a banner alatt -
#569
http://monito.qwqw.hu/?modul=oldal&tartalom=1159461
ezt olvastam, a koraábbi kommentek között.. -
IXEMGabeo #568 linkeled nekem azt a bizonyos Ezel blogot? a többit elintézem -
#567
kéne banner alá ez a ezel blog linkje sztem.:) -
#566
igen, ezen én is gondolkoztam, ez egyébként egy regény vagy csak úgy piff puff story alapján van ez az ezel? -
#565
Jaja :D -
IXEMGabeo #564 igen és az Ezelt alakító színész első neve Kenan:D
akkor Mert családi neve Ucar, (Kemal Ucar) és a sorozatban pedig Mert Ucar:D szóval vannak érdekességek:D -
#563
Azt észrevettétek, hogy a rendező neve is Bayraktar, és Ezelé is?
Uluç Bayraktar
Ezel Bayraktar
Csak kis hírnévnövelés vagy megtörtént események miatt? :o -
extramagascsaj #562 überbrutál :D -
IXEMGabeo #561 akkor nagyobb szarkavarások is lesznek ennél:) -
extramagascsaj #560 porton utánaolvastam -
IXEMGabeo #559 mi van tudsz valamit?:O
csak nem megölik? -
extramagascsaj #558 Ja..de hamarosan -Mert lesz. :/ Nem fog hiányozni ez a karakter...de ez a szarkavarás már kezd kicsit sok lenni... -
IXEMGabeo #557 2+2:) mindkettőnknek igaza van -
#556
Én megértem mindkét felet. Az apjának is igaza van, de az anyja tudta amúgy először, tehát hamarabb tudhatták volna. Ha Ezel kiakadna, az is érthető. -
extramagascsaj #555 Azért az apja is elég kegyetlen. Ahhoz képest, hogy miken ment keresztül...rohadtul nem értik meg és nincsenek rá tekintettel. :S -
extramagascsaj #554 Inkább buta és önző. -
#553
én már SPOILER! Kattints ide a szöveg elolvasásához!váromezel új csaját -
IXEMGabeo #552 öccse sose fogja megtudni, hogy Ezel=ömer nagyon konok és makacs:D -
#551
Egyre több a gond Ezel körül. Kitudja, meddig bírja :/
Mostmár értem, miért lesz a végén a pókerasztalnál Ramíz tolókocsiban. -
IXEMGabeo #550 Ramiz mondja a legbonyolultabbakat, viszont az övéi nagyon igazak többnyire:) -
#549
Ez nekem is tetszett! -
extramagascsaj #548 
-
#547
Igazad van! -
MaRee #546 Megtaláltam!!
"Megpróbáltam mindent újrakezdeni...igyekeztem. Odatettem magam, még akartam is. Isten a tanúm, én próbáltam más ember lenni. Próbáltam jó ember lenni...De nem sikerült...Hiába próbálkoztam sok mindennel, de az élet nem akarta úgy. Az élet talán azt akarja, hogy vergődjek,mint a partra vetett hal...és még úgy is belém rúgjanak .Szóval maradjunk annyiban barátom,hogy nekem...nekem nem áll jól a jó..."
Ez volt az
-
extramagascsaj #545 Azt nem mondanám,de tény,hogy bántotta a szemem. Erre valóban allergiás vagyok...de ez nem a nememből fakad, hanem "szakmai" ártalom. -
eLiXir #544 Tipikus nő.... :-) -
extramagascsaj #543 Az összes elhangzott idézet? :D
Bocsi,de az még nem idézet, az még csak szöveg...majd ha te idézed valahol,akkor minősül idézetnek...amíg nincs idézve,addig evidens módon nem idézet...kivéve,ha a szereplő is valahonnan idézi a szöveget. -
#542
Vasárnap megyek, meggyónom 
-
#541
bánhatod is 
-
#540
akkor még jól vagy, én az előző hetet nemláttam :D -
#539
:( akkor szólj valaki haverodnak hogy kezdje el nézni a sorozatot és közben írja le az összes elhangzott idézetet :D jobb ötletem nincs :(
én meg le vagyok maradva, vagy 3részt nem láttam már :D -
#538
ebben sajnos nincsbenne :( -
#537
#535 
ez mind a sorozatból van olvasd át
-
#536
Apropó idézetek. A Ramíz bátyám, egyszer egy nagyon hosszút mondott, a Ne tedd, ne tedd-et. Valaki letudná írni ?:D -
#535
"Aki hisz a sorsban, az nem hisz a véletlenben, aki pedig a véletlenben hisz, a sorsát nem tartja kézben."
"Bármilyen messzire is visz az utad, legvégül visszatérsz oda, ahonnan indultál. Bármennyit is változol életed során, mindig azt az énedet keresed majd, akivel egyszer boldognak érezted magadat. De valahol legbelül örökre megőrzöd azt a lényedet, amivel egyszer megszülettél, és akárhogy is fegyelmezed a benned élő szörnyeteget elhallgattatni, ezt már sohasem fogod."
"Változni nehéz, fiam. De néha ugyanannak maradni még annál is nehezebb."
"Nem attól halunk meg, hogy kivégeznek, hanem attól, ha szertefoszlanak álmaink."
"Amikor legbelül mindened fáj és úgy érzed, már nem bírod tovább, akkor tudsz meváltozni, akkor kell érezned, hogy mindenre képes vagy."
"Néha az élet olyan mezsgyékre vezet, hogy azt is elfelejted, ki voltál az utad elején. De ahová most betévedtél, még járhatatlan is, mert senki nem képes egy fél életen át hazugságban élni még úgy sem, ha önmagadnak hazudsz, mert akkor sosem leszel azzá."
"Megváltozni mindig nehéz, másnak látszani nem annyira, de másnak lenni pokoli nehéz dolog."
"Tudod, hogy a sorsunk miért a tenyerünkben van megírva, miért az mutatja? Azért, mert ha kell, jól el tudjuk rejteni. És tudod, hogy miért? Mert az erő a titokban rejlik.
A valódi céljainkat senki nem ismerheti, a sorsod a te titkod, ezért azt soha senkinek ne áruld el!"
"Amikor legbelül mindened fáj és úgy érzed, már nem bírod tovább, akkor tudsz megváltozni, akkor kell érezned, hogy mindenre képes vagy."
"Vajon mit néz az ember egy másikon, ha előtte áll? Valójában azt, amit magában keres..."
"Koccintsunk! De ne a sorsszerű szerelemre, hanem a sorsunkat megváltoztató szerelemre."
"Ne bízz benne, anyám."
"Egyik oldalon az ördög, a másikon az angyal. Általában próbára tesznek, de szerencsére vannak napok, amikor ők is pihennek... néha azonban a sors angyala írja anélkül az utadat, hogy téged megkérdezne és ilyenkor néha a véletlenek bizony könnyen összetalálkoznak."
"Vannak napok, amikor egy kicsit minden a helyére kerül: a bűnök, a hibák megbocsáttatnak és még az idegent is nagy ölelés fogadja. Ilyenkor elégedetten dőlünk hátra, mondván: túl vagyunk a nehezén... És vannak napok, amikor az összes eddig ismert teher a nyakadba omlik."
"Az idő múlt kint is, bent is. Az ember végül megszokja, hogy távol vannak tőle, megváltoznak, felnőnek mindazok akiket szeret. Az ember végül azt is megszokja, hogy mások élik át azt, amiről ő álmodott. Idővel az ember mindenhez hozzászokik, beletörődik, de nem tudja elfelejteni..."
"Lemondtam szinte minden létező álmomról... ma mégis valahogy azt érzem, néhányat talán lenne esély valóra váltani,
ha csak rajtam múlna..."
"Van hogy az ember onnan szeretné folytatni az életét ahol megtört, de visszatarja egy kéz és hiába tudja miért nem tehet ellene semmit, nem tudja eltüntetni azt a kezet vagy inkább a gazdáját, ezért aztán ahogy menekülne az ember, a kéz úgy húzza egyre jobban vissza és képtelen ellenszegülni."
"Egyszer azt kérdezted, hogy melyik fontos az életben, hogy ki voltál vagy ki leszel? Egyetlen dolgot mondhatok erre: bárhogy is alakul a sorsod a múltad végig kísér."
"Hallgass, ne mondj nekem inkább egy árva szót sem! Nem akarom, hogy újra hazudj nekem...és tudod miért? Mert elhiszem..."
"Aki folyamatosan a múltat kéri számon, az a jelenét is a múltban éli. És olyan valóságosnak hiszi mint a saját tükörképét. Ha pedig megüti, nem a kép sérül meg, hanem a kéz ami odacsap."
"Egyszer volt, hol nem volt, volt egyszer egy béka. Ez a kis béka hozta vitte az állatokat ide-oda a folyón teljesen ingyen persze. Egyik nap odament hozzá egy skorpió, azt mondja neki: Vigyél át engem is!
A béka először nem egyezett bele azt felelte: nem, nem viszlek át, mert biztosan megmarnál engem útközben. De a skorpió csak erősködött nem is értette, azt mondja neki: miért marnálak meg téged?
Végül is a hátára vette és elkezdett vele úszni a másik partra. Már a folyó közepén jártak, amikor a béka hirtelen fájdalmat érzett a hátában, persze annak rendje és módja szerint süllyedni kezdtek. Ekkor kérdezi a béka a skorpiót: De hát mért tetted ezt mond meg?!
Most így mind a ketten meghalunk... A skorpió csak megvonta a vállát és így szólt:
Mit csináljak? Ilyen a természetem."
"Egy színes világban sétál egy ember, se nem gazdag, se nem szegény, se nem hívő, se nem hitetlen..."
"Akik egyszer elárulnak, azoknak az emléke életed végéig elkísér téged. És valahányszor előugrik, mindig visszaránt a múltba. Ilyenkor, aki megbocsátást kutat, az hibát követ el. Ugyanis a megbocsátás egyenlő a fejezéssel. Ne tépelődj hát sokat azon, hogy elnézd a bűneiket, hogy bárkinek is megbocsáss, mert ezt a tőrt már beléd döfték, ott van a hátadban. És csak mélyebbre fúródik valahányszor mentséget keresel a tetteikre."
""Egy harcot nem mindig az ellenségein ellen vívunk. Az életben néha önmagunk ellen is küzdeni kell. Ilyenkor pedig dacolni kell a kimenetelével, még ha szakadék is tátong előttünk, bátran meg kell támadni a következő napot. És ha végül győzünk ebbe a küzdelembe elmondhatjuk hogy ismerjük önmagunkat. Egy harc nem mindig az ellenséggel való küzdelmet jelenti, néha a szeretteinkért való küzdelmet is."
"Nem nézhetsz vissza, ha egyszer eldöntötted,hogy mindent és mindenkit magad mögött kell hagynod. Vágd ki és dobd el a szíved ha kell. Szakíts ki magadból minden olyan porcikádat, ami maradásra késztetne, semmi ne maradjon benned ami gátolhat abban, hogy eltűnj. Ha erre képes vagy, csak akkor tudsz megszabadulni a kínoktól."
"Akkor is lehetsz hűséges, ha elszöksz valakitől és akkor is ha odafutsz valakihez. A hűség istenigazából nem is erény, inkább csak a szeretet vaksága és az elől nincs menekvés, előbb vagy utóbb ez a fajta hűség egyszer mindenkit utolér. Ezért kell nagyon alaposan meggondolni mire is esküszünk, mert minden ami hűséggel kezdődik, árulással ér véget."
„Harcolni annyit tesz, hogy valóra váltod a félelmeidet.”
„Van, hogy ölni kell, hogy élhessen az ember, van, hogy muszáj megölni a bennünk élő szeretetet, hogy ne az öljön meg bennünket.”
"A bosszú nem csak nehéz dolog de magányos is."
"Az egyedüllét nem azonos a magánnyal. A magány ugyanis az, amikor az ember nincs kibékülve azzal, amit a tükörben lát. Az a magányos ember, aki valamiért képtelen kilépni a saját falai közül. De nem feltétlenül marad magányos minden olyan ember, aki falakat vagy egész várakat húz magaköré, mert szerencsére jöhet valaki aki lerombolja. Az viszont örökké magányos lesz, aki úgy érzi nem érdemli meg, hogy szeressék. Aki fél attól, hogy szeressen bárkit is, az nem a magány sorsára jut, hanem végül azzal lesz együtt, akit a legjobban gyűlöl!"
"Ahhoz, hogy megszerezz valamit néha olyasmikről is le kell mondanod, amiket nagyon szeretsz."
"Akik egyszer elárulnak, azoknak az emléke életed végéig elkísér téged. És valahányszor előugrik, mindig visszaránt a múltba. Ilyenkor aki megbocsátást kutat, az hibát követ el., ugyanis a megbocsátás egyenlő a feledéssel. Ne tépelődj hát sokat azon, hogy elnézd a bűneiket, hogy bárkinek is megbocsáss, mert ezt a tőrt már beléd döfték, ott van a hátadban. És csak mélyebbre fúródik, valahányszor mentséget keresel a tetteikre."
„Van hogy az ember onnan szeretné folytatni az életét ahol megtört, de visszatartja egy kéz és hiába tudja miért nem tehet ellene semmit, nem tudja eltüntetni azt a kezet vagy inkább a gazdáját, ezért aztán ahogy menekülne az ember, a kéz úgy húzza egyre jobban vissza és képtelen ellenszegülni.”
"Az emberek azt hiszik, hogy a szerelem valami szép dolog, pedig a sátán csapdája. De én érted még a sátánnal is megküzdök. "
"A magány belülről emészt, kívülről nem látszik."
„A szégyen gyakran a szerelemnél és a halálnál is erősebb. A szégyen ott és akkor kap lángra ahol van, ott és akkor szedi darabokra az ember lelkét. És mire ezek a sebek összeforrnak, egészen átalakul a jellemünk, addigra annyi szenvedés lesz mögöttünk, hogy teljesen könyörtelenné válunk.”
„Az életben mindig azok árulnak el, akiket szeretsz, ezért el kell elpusztítani őket”
„A szeretet nem más, mint egy játék az elkerülhetetlen végzetünkkel”
"A szeretet nem más mint egy játék az elkerülhetetlen végzetünkkel. Ahol az sem nyer aki kacag és az sem aki dacol a sorsával. Kicsit olyan ez mint ha vissza felé lépkedne az ember mint egy vissza számlálás a nulláig. Hiába szeretünk kitartóan és önfeledten. Ha a játék valakinél véget ér kezdhetjük az egészet újra..."
"Hiába mondja az ember hogy nincs félni valója semmit nem hagyott ki és mindent számításba vett leginkább azokat a dolgokat nem vesszük észre vagy észlelünk túl későn melyek az orrunk előtt vannak..Menekülünk..De ahogy próbáljuk elkerülni a végzetünket úgy sodródunk egyre inkább az elkerülhetetlen sorsunk csapásába..."
„Az életben mindig azok árulnak el, akiket szeretsz, ezért el kell elpusztítani őket.”
„A szeretet nem más, mint egy játék az elkerülhetetlen végzetünkkel.”
"Az életben mindig csak azok mennek el, akiket a legjobban szeretsz."
"Hiába mondja az ember, hogy nincs félni valója, semmit nem hagyott ki és mindent számításba vett. Leginkább azokat a dolgokat nem vesszük észre vagy észlelünk túl későn, melyek az orrunk előtt vannak... Menekülünk... De ahogy próbáljuk elkerülni a végzetünket, úgy sodródunk egyre inkább az elkerülhetetlen sorsunk csapásába..."
"... mert a nők okosak. Látszólag ugyan magukat vélik prédának, de valójában mindegyik vadászik. A nők rögtön felismerik a férfiak gyenge pontját és szembesítik őket azzal. A férfi pedig már csak a büntetését tudja meg."
"A vég soha nem egy pillanat alatt jön el. Minden vég együtt jár a kezdettel, mint az árnyék úgy követi. Bármi történjék velünk életünk során, az már valószínűleg jó ideje lesben állt. Ahhoz, hogy az ember az elkerülhetetlent elkerülje, nem elég csak a végzetünkkel szembe szállni. Ahhoz, hogy az elkerülhetetlent elkerüljük, nem elég csak az időt megállítani. Vissza kell térni a kezdet kezdetéhez. A kezdetet pedig csak akkor találjuk meg, ha jó oldalon ütjük fel életünk könyvét..."
"Hogyan lehet helytelen egy ilyen dolog, ami ennyire jo érzes?"
"Az ember ösztönösen próbál menekülni az elkerülhetetlen dolgok elől, abban a reményben, hogy ha hajszálhíján is, de megúszhatja.”
"Hiába mondja az ember, hogy nincs félni valója, hogy semmit nem hagyott ki, vagy mindent számításba vett. Leginkább azokat a dolgokat szoktuk elfelejteni vagy későn észrevenni, amik az orrunk előtt vannak. Menekülünk, de ahogy próbáljuk elkerülni a végzetünket, úgy sodródunk egyre inkább az elkerülhetetlen sorsunk csapásába
A szeretet nem más, mint egy játék az elkerülhetetlen végzetünkkel. Ahol az sem nyer, aki kacag és az, sem aki dacol a sorsával. Kicsit olyan ez, mint ha visszafelé lépkedne az ember, mint egy visszaszámlálás a nulláig.
Hiába szeretünk kitartóan és önfeledten. Ha a játék valakinél véget ér kezdhetjük az egészet újra.
Üldözzük a menekülő embert a rossz sors olyan, mint a vak szerelem hiába menekülnénk előle, mindig ott motoszkál a fejünkben. Nem az elkerülhetetlen, hogy meghalunk vagy megszűnünk létezni, sokkal inkább az, hogy megforduljunk, és legalább egyszer visszanézzük az életünket.”
Akkor is lehetsz hűséges, ha elszöksz valakitől és akkor is ha odafutsz valakihez. A hűség istenigazából nem is erény, inkább csak a szeretet vaksága és az elöl nincs menekvés, előbb vagy utóbb ez a fajta hűség egyszer mindenkit utolér. Ezért kell nagyon alaposan meggondolni mire is esküszünk, mert minden ami hűséggel kezdődik árulással ér véget.
Ha már a harc sem elég, hogy a szeretteidet megóvd, bármennyire fáj is, az ő szeretetüket kell kiölni, csak így lehet még esély, hogy megmentsük őket szeretettel mégis lemondással.
Harcolni annyit tesz, hogy valóra váltod a félelmeidet.
A bosszú nem csak nehéz dolog, de magányos is.
Az egyedüllét nem azonos a magánnyal. A magány ugyanis az amikor az ember nincs kibékülve azzal amit a tükörben lát. Az a magányos ember aki valamiért képtelen kilépni a saját falai közül, de nem feltétlenül marad magányos minden olyan ember, aki falakat vagy egész várakat húz magaköré mert szerencsére jöhet valaki aki lerombolja. Az viszont örökké magányos lesz ,aki úgy érzi nem érdemli meg, hogy szeressék. Aki fél attól, hogy szeressen bárkit is, az nem a magány sorsára jut, hanem végül azzal lesz együtt, akit a legjobban gyűlöl!
A szeretet nem más, mint egy játék az elkerülhetetlen végzetünkkel.
A vég soha nem egy pillanat alatt jön el. Minden vég együtt jár a kezdettel mint az árnyék úgy követi. Bármi történjék velünk életünk során az már valószínűleg jó ideje lesben állt. Ahhoz hogy az ember az elkerülhetetlent elkerülje nem elég csak a végzetünkkel szembe szállni. Ahhoz hogy az elkerülhetetlent elkerüljük nem elég csak az időt megállítani. Vissza kell térni a kezdet kezdetéhez. A kezdetet pedig csak akkor találjuk meg ha jó oldalon ütjük fel életünk könyvét...
Mindig mindenki megfizet a tetteiért, csak valakinek a halálakor nyújtják be a számlát és valakinek még életében. De ahogy a bűneink, jótetteink sem merűlnek feledésbe, csak azokra kevesebben emlékeznek. Míg megnem fizetsz érte, addig nő az aggódásod. Egyre csak nő és végül már nem tudod leróni, ha pedig nem is akarod, mások fognak érte fizetni kamatostúl.
Ha nem akadályozod meg, hogy más rossz dolgokat cselekedjen, akkor te is legalább annyira rosszat teszel.
Az első bűn nem mentesít a teher alól és minél jobban titkolod, annál nagyobb teher lesz. Az első bűn pokolba juttat téged, de az áldozataid is.
Ha önmagad vagy az jó dolog, de nem attól leszel rossz, ha nem vagy.
A jóság az, ha akarjuk a jót és ez a vágy mindenkiben megvan. Amikor az erős nem vonja kétségbe a gyengét, hogy miért jössz lassan, miért maradsz el tőlem, vagy amikor a tehetős ember nem vágja oda a szegényebbnek, hogy miért nincs rendes ruhája. Csak mert rossz dolgok történtek, muszáj nekünk is annak lenni?
Fölösleges bűneink nyomába szegődni, azok előbb utóbb úgyis visszatérnek hozzánk s amíg benünket nem találnak szeretteink kapuját döngetik majd.
Úszni csak mélyvízben lehet megtanulni.
Azt hittem, hogy az öklömmel minden követ ketté török. Nem megy. Mindenki számára eljön a nap, amikor olyan akadály állja útját, amit nem tud odébb görgetni. Ha egy történeten sehogy sem vagy képes változtatni , fölösleges tudni mi lesz a vége, egyszerűen haladni kell az eseményekkel.
A lélek válasznélküli kérdései megbolondítják az embert. A szakadékon, ami közötted és a lehetőségeid között tátong, csak akkor juthatsz át, ha nem hazudtolod meg önmagad. Máskülönben bármekkorát ugrasz, belezuhansz.
Minden választás megoldás is egyben. A valódi reménytelenség a meghozott döntéseink mérgezet gyümölcse. Egy gyümölcs, amit ha nem rágsz meg, akkor egészben kell nyelned. A valódi reménytelenség annak a felismerése, hogy esetleg nem tettünk meg mindent amit kellett volna, addig pedig hiába érezzük a megoldások kulcsát szorosan a markunkban, az onnan mindig ki fog csúszni.
A kilátástalanság sokszor megmutatja, hol van a megoldás a problémáinkra, csak nem mindig van idő azokat megkeresni - ezért is kilátástalanság. De talán nem is a válaszokat kutató, magába roskadó kilátástalanság a legnagyobb ellenség. Az igazi ellenség a körülöttünk ugyanúgy pezsgő élet, a mindentől független, az embernek utat nem adó, az embert fel nem ismerő, az embert semmibe vevő alattomos élet.
Az igazi reménytelenség, nem a probléma kilátástalanságát jelenti, hanem azt, hogy ami valakinek jó az méreg lehet más poharában.
Aki régóta harcol az ellenfelével, többé nem tud nélküle élni, a bosszú pedig egy idő után csak az ellenségnek hagy helyet.
benne van? :D