..biztos vagyok benne, hogy a legtöbb fórumozót én alapból félreértelmez(t)em ezért vagy azért. Amúgy ez nem csak itt a virtuális valóságban jellemző rám. A való életben is folyton azt feltételezem minden ismeretlenről, hogy két-három mondata alapján már ki is ismertem az illetőt. De persze közben meg dehogy. Sok okos ember van a környezetemben, és én imádok velük beszélgetni sokszor bármiről. (főleg hi-fikről, zenékről vagy filmekről..) Mert érdekel az egyéni látásmódjuk, véleményük. A párom persze ellenzi az effajta kommunikációt mondván, hogy bárki ülhet a háló túloldalán egy kilenc évestől akár egy kilencvenkilenc évesig....de szerintem meg pont ez az egész helyzet varázsa. A titok, hogy ki lehet az. Plátói értelemben csupán természetesen, mert a valóságban meg nem igazán érdekel a dolog..
Lassan abba is kéne hagyni (nem ezt a beszélgetést, hanem az egész fórumozást) tudom én, és vannak is időszakok amikor komolyan is gondolom. Aztán mindig történik valami amire nem számítottam. Előkerül egy egy zene, vagy film vagy beszédtéma ami felkelti az érdeklődésemet.

de valamiért pl én sosem éreztem késztetést arra, hogy lehülyüljek valaki vagy valakik szintjére ahhoz, hogy értelmesen tudjak bárkivel, bármiről is kommunikálni. ha te ezt tetted vagy teszed, annak oka szerintem csak valamilyen extrém (bugyuta) hóbortod lehet. persze nem nagy baj, hisz ez csak az egyike lenne a sokból, amitől csak szórakoztatóbb vagy. az más kérdés, hogy másképp fogalmazok valamit,ha úgy érzem, úgy könnyebben megértenek vagy egyszerűbben átmegy a mondandóm, ettől még nem épülök le szinteket. remélem azt számításba vetted, hogy mi van akkor, ha a te gondolataidat más is pont ugyanígy osztja,és alkalmazza és kiderülne egy függetlennek, hogy több okos is játssza itt a hülyét egymásnak, de senki nem tudja a másikról, hogy csak tetteti, vagy csak az egyik hiszi azt, hogy ő tudja. aranyos és roppant érdekes helyzetkomikumot teremthet ez a fajta kommunikációs stratégia.