Génsebészet

Abbann az értelemben egyett értünk hogy szerintem nem érdemes olyan életet 'létrehozi', vagy akár csak életben tartani ami bizonyítottan csak szenvedés és nyomoruság lenne.

Nem teljesen ide tartozik de azért nem kéne teljesen felborítani a természetes kiválasztódást, mindenki úgy értelmezi ahogy akarja...
Úgy hogy figyeljünk oda magunkra és éljünk egészségesen, boldogan.

Szerintem amiket írsz téged is, sõt mindannyiunkat befolyásol. Igaz, más-más mértékben.

Ma már elég jól felmérhetõ korai terhességi szakaszban a rendellenességek egy része. Egészen õszinte leszek hozzád. Nem szülnék gyereket nyitott koponyával. Nem szülnék gyereket ha se keze se lába. Akkor se, ha minden vágyam egy gyerek lenne.

És a szülõ mi alapján dönt szerinted? Állam helyzete, politikai hatalon, nyomás nem befolyásolhatja?

Csak a szülõ dönthet szerintem ebben. Se állam, se politika, se senki más. Különben tényleg csak droidokká válunk.

Ezek durva dolgok tényleg, de azt érted, hogy hogy arra próbáltam csak rávilágítani, hogy ha valaki nagyon akarja, akkor félreértelmezheti az egészet, és csinálhat belõle politikai kérdést? Mert a paraméterek amik alapján döntünk, nem feltétlen objektívek. És ha nem azok, akkor meg azt magyarázunk bele amit akarunk.

Ha már egyszer nem objektív, akkor én rábíznám a döntést a szülõkre. Mert hogy mi is szól ez ellen?

Hát spec én kortól, nemtõl, bõrszíntõl függetlenül láttam már ilyet. Pl. kisgyereket csövön tápláltak, mert úgy született, hogy nem tudott nyelni és üríteni. Igaz, fél évet élt csak, de nagyon durva volt.

"Nálam a veleszületetten alap önellátásra alkalmatlan kategóriánál van a határ."

Elviekben ezt el tudom fogadni. A gyakorlatban viszont meg vagyok gyõzõdve róla, hogy kellõ igyekezettel ebbe bármi belemagyarázható. Pl. az is, amit írsz: azok az emberek, melyek jól meghatározható genetikai állománnyal rendelkeznek, és képtelenek az önellátásra (értsd: mi tartjuk el õket), azokat életképtelennek minõsítjük, és így megtiltjuk az adott génállomány továbböröklését.

A hátrányt jelent a társadalom számára eset: vannak elismert és megszavazott rétegek, akikkel jobban jártunk volna, ha itt is van Tajgetosz. Ezt tényleg nem lehet ilyen egyszerûen. Nálam a veleszületetten alap önellátásra alkalmatlan kategóriánál van a határ.

Az elviekben egyetértünk. De a gyakorlatban mindig a gyakorlattal vannak problémák. <#bohoc>

Az jó, ha komoly problémákra még idejében fény derül. Komoly problémák általában a kérdést fekete/fehér? szintre egyszerûsítik. De az élet nem ilyen. Azt ki határozza meg, hogy pontosan milyen tulajdonságok jelentenek hátrányt egy gyerek számára, azaz mik azok a tulajdonságok melyek nem öröklõdhetnek tovább? Ma még arra se tudunk egyértelmû választ adni, hogy milyen tulajdonságú emberek jelentenek hátrányt a társadalom számára.

Igazából egyetértek. Csak egy régi élmény nyomaszt kicsit. Valamikor régen egyik kolléganõm terhes lett. Tõlem kérdezte, mit tennék, ha kiderülne, hogy a születendõ gyerekem nem lesz egészséges. Én azt válaszoltam, nem tudom. Befolyásolná az, mikor tudom meg és az, mi a baj.

Azt mondta, igaz, de ha õ most elvetetné a gyereket, a fiúja nem venné feleségül. Férjhez ment, megszülte. Nyitott hátgerinccel, egy lábbal. Már két - két és fél hónapos terhesen tudta. A férje meglátta a gyereket és azonnal elvált, mivel várható volt genetikailag, hogy kettejüknek nem születhet egészséges gyereke.

Tudod, ilyen élmény után az ember másképp gondolkodik. Lehet, csak a vágy mondatta velem, hátha fejlettebb tudománnyal lehetett volna tenni valamit a gyerekért még akkor is, ha az anyja tök hülye és csak a saját státusza fontos számára. Mondjuk egy házasulandó párnál érdemes volna vonatkozó vizsgálatokat elõre elvégezni. Olyat is ismerek, aki megtette. És olyan vizsgálati módszert is, ami messze nem állami, beavatkozás mentes, viszont iránymutatónak remek.

Egyszer olvastam egy könyvet, amiben egy tudós sorra raboltatta el a nagyon szép, egyben nagyon okos embereket, tenyészetet hozva létre belõlük egy szigeten. Innen az egyik pasi lelépett valahogy, majd a haditengerészet segítségét kérte az emberrablások felszámolásához. És elvitte a szigetre a flotta legrondább matrózait. A tudós öngyilkos lett, mikor meglátta, hogy az általa tenyésztett gyönyörû nõk sorra vetik magukat a matrózokra. :)

Csak nehéz ezt elképzelni a gyakorlatban. Nem is tudom már hol hallottam valamit errõl, talán egy filmben, hogy a géntérkép alapján valószínüsítik hogy milyen betegségekre lesz hajlamos a gyerek. Mint pl. 5% vesebaj, 15% cukorbetegség, 30% mentális problémák, 75% homoszexualitás (oops. ezt direkt kevertem ide). És a szülõk eldönthetik hogy akkor akarnak-e ilyen gyereket, vagy sem.

Még az is beugrott nekem, hogy ugyanúgy, ahogy ma is kötelezõ bizonyos tünetegyüttesek megléte esetén gyógyszerezni a gyereket, úgy majd a még meg nem született gyerek eletéröl is lehet az állam fog dönteni. Pl. ha 45%-nál nagyobb kockázat van a szívbetegségre, akkor kötelezõ abortusz.

Persze ha már lesz lehetõség genetikai rendellenességek kiszûrésere, akkor a tesztet is hamarabb fogják elvégezni, még a mesterségesen megtermékenyített (hogy máshogy?) petesejt beültetése elõtt. Így az abortusz is elkerülhetõ.

Sõt, ha bizonyos rendellenességek gyógyíthatóak is, akkor talán még a megtermékenyítés elõtt létrehoznak valami GMO (genetically modified) ivarsejtet.

Gyerekgyár.
Eugenika/eugenetika. Fajnemesítés.
Az államra a kutyámat nem bíznám, nemhogy a gyerekemet.

Szóval erre még aludnom kell egyet. Esetleg ha valakinek van pozitívabb elképzelése, azt felüdülés lenne olvasgatni.

Szerintem annak is meg lehet a szerepe. Csak ki kell találni, mire hasznos. Mennyire korrigálhatók vele veleszületett rendellenességek, esetleg születés elõtt. Gondolok itt pl olyanokra, mint nyitott hátgerinc, hogy egy egyszerûbbet említsek.

<#eljen> Pontosan errõl beszélek!

De ha így van, akkor milyen szerep jut a génsebészetnek?

Szerencsére elég sok orvost ismerek, aki nem hajlandó gyógyszert se írni, elsõre. Azt mondják: elõbb keressük meg a probléma okát, küszöböljük ki, aztán meglátjuk.

Ezért jön be nekem a kínai orvoslás hagyománya. Ahol az orvos addig kapott fizetést, amíg a rábízottak egészségesek voltak. Függõen attól, hányan betegedtek meg, annál kevesebbet. Ha fõrangú ember orvosa volt, a megbetegedésért akár ki is végezték. Kicsit másképp mûködnének a dolgok. Fontosabb lenne a megelõzés.

Azt próbáltam kifejezni, hogy néha maga az orvos a hunyó, az általam felsorolt okokból. Az orvos a hunyó, de nem általánosságban, hanem konkrétan az a személy, aki megelégszik annyival, amennyit a rendszer - melyben õ egy kis porszem - elvár tõle. És vajon kinek áll hatalmában megszabni azt, hogy a rendszer milyen elvárásokkal álljon elõ? Egy hiány alapú gazdaságra épülõ világban - mint amilyen a miénk - az képes erre, akinél a pénz van. Lásd: "gyógyszergyári érdekvédelem".

Azokkal a szörnyekkel se tudunk mit kezdeni melyeket már sikerült legyártanunk.

Én támogatom, mert így végre igazi szörnyeket alkothatnánk!

Igen. De a beteg is csak ember. Etetnie kell a gyerekeit, meg ilyenek. És az életbenmaradás számára nem biztos, hogy a gyógyszer. Sõt többnyire nem. Ha jól emlékszem, orvos van kevesebb.

Az orvos is csak ember, nem szent. Esendõ, gyenge, etetnie kell a gyerekeit stb. És a nagy pénz a gyógyszerekben van...

Nah fölraktam youtube-ra a Da Vinci Learning csatornáról fölvett dokumentumfilmet a rákról (3 részletben van, többi linkjét megtaláljátok ott).
Sejtbiológia és rákkutatás

Szíves figyelmetekbe ajánlom: Márkus Csaba: Rákközelben c. könyvét. Nem kevés info az EU rákkutató csoportjától kezdve olyanokig, akik a gyógyításban is tudnak mit tenni.

Egyébként nem az orvosok a hunyók, hanem a gyógyszergyári érdekvédelem.

Szoktunk mi is ilyen eseteket felemlegetni itt.

Off- a rákot nagyon kevés helyen de tudják gyógyítani. Csak a többségben levõ önzõ orvosok -nem vicc- hülyék lesznek átküldeni a betegeket a szegedi orvoshoz, aki mellesleg az új módszerével eddig hibátlan. De nem terjed el a híre, mert ez valami rohadt nagy "összeesküvés"

"A rák okát te ismered? Mert akkor nagyon sok dolgot megosztottak veled, amit velem pl. nem."

Itt az volt a lényeg, hogy anélkül állunk neki a rák gyógyításnak, hogy tudnánk pontosan hogy mi az. És amirõl nem tudjuk hogy mi az, arra a megoldás általában ugyan az: elõ a legnagyobb létezõ fegyverrel, és lõjünk az arcába! Nyisd ki a történelemkönyvet, rengeteg példát fogsz erre látni. Vagy inkább ne nyisd ki, mert a rémtetteket gondosan kitörölgetik a könyvekbõl, ahogy a wikipédiáról is...

Elméleteket felhozhatnék a rákra én is, de minek, nem ez volt a mondandóm lényege.

"Mert egy génhiba miatt így született."

És a génhiba hogy került oda? Lehet hogy a génhiba megelõzhetõ más módon is? De nem, mi hagyjuk az okokat. Minket az okok nem érdekelnek. Na de ez hogy lehet, hogy nem foglalkozunk az okokkal? Azért lehet, mert valójában tudjuk az okokat, de számunkra az okok fontosak hogy megmaradjanak, mert ezekbõl az okokból áll össze a XXI. századi életvitelünk. Ezért az okokat a szõnyeg alá söpörjük, mert az okok felemlegetése feszültséget eredményez a társadalomban, mint minden olyan eset feszültséget okoz mikor megkérdõjelezzük valaki életvitelét, hitvallását, vagy úgy általában a dogmákat.

Példa: Segélyeket küldünk most már régóta Afrikába, de a afrikai helyzet csak nem akarja megoldani magát, és "még mindig ott tartunk mint 30 éve". (Ugye, Molnibalage?) Mindez azért van, mert nem vizsgáljuk meg az okokat, azt, hogy miért van szükség segélyekre. Mert ha megvizsgálnánk az okokat, akkor kényelmetlen dolgokra bukkannánk, mint pl. hogy az õ nyomoruk teszik lehetõvé ezt az überfejlett, csodaszép, nagyondemokratikus posvány nyugati rendszert.

========================
Eddig a reakcióm. És most egy kis továbbgondolás, mindentõl függetlenül:

De persze a többségre nem hatnak a fenti mondatok, mert hosszú éveken keresztül sulykolják belénk azokat a sztereotípiákat, melyek helyettünk megadják a választ a minket érõ hatásokra.
Pl. leírtam amit leírtam. Az emberek többsége nem azt a választ adja ezekre a leírtakra, amit ö maga gondol, mert ö maga nem is gondol semmit. Hanem helyette megelégszik azzal a sztereotípiával ami ilyen helyzetekben, mikor valaki egy elképzeléssel szembesíti, a tudatalattijából elõtör.
És a sztereotípia valami olyasmit mond, hogy õk keresték a bajt maguknak, meg mindenkinek csak magával kell foglalkozni, sõt még talán azt is mondatja velünk a sztereotípia, hogy aki felett képesek vagyunk uralkodni, a felett uralkodnunk kell, mert ez Istennek (kinek mi az Isten, ugye) tetszõ dolog, mert ha Istennek nem tetszõ dolog lenne, akkor nem lennénk képesek uralkodni felettük.
Na de könyörgöm. Ennyi erõvel az is istennek tetszõ dolog, hogy az ember kivágja maga alatt a fát. Mert hogy megtehetõ? Meg. Akkor? Nem kellene inkább elgondolkodni azon hogy mik a mostani életmódunk, társadalmi berendezkedés, gazdasági rendszer, és agresszív külpolitika, agresszív orvoslás következményei? Nem? Ugye hogy nem! Miért nem? Mert ez kényelmetlen. Kényelmetlen dolog gondolkodni, mert ha gondolkodunk, olyan dolgok jönnek szembe, melyekre nem vagyunk kíváncsiak. Helyette foci VB-t nézünk, fekszünk a strandon mert meleg van, és megelégszünk azzal, hogy fejünket a rádióból vett sztereotípiák töltsék ki.

Vagy mégsem? <#heureka>

"A rák okát te ismered? Mert akkor nagyon sok dolgot megosztottak veled, amit velem pl. nem. Nekem mindig olyanokat mondogatnak, hogy ott bejátszik az immunrendszer (persze, megint a máj és a mérgek), meg valami vírus is."

A rákról nemrég volt egy nagyon jó dokfilm a DaVinci learning csatornán, és föl is vettem, ha lesz idõm átvenni (pontosabban a másik gépben van a tv tuner, úgyhogy az is szabad kell legyen amikor én is ráérek beállítani xD) akkor fölrakom majd youtubera, egyébként vírusnak nem igazán van köze ehhez. Én inkább nem kísérlem meg elmagyarázni, mert lehet a pontatlanság miatt hülyeséget írnék. :)
Ami a lényeg, hogy a sejt osztódását szabályozó dolgok sérülnek meg (egy gén, meg a kijavító mechanizmus is), és még van néhány tényezõje. Osztódási hiba rendszeresen elõfordul a szervezetben, természetes körülmények között is (ezért is volt hülyeség amit dronkZero írt, szinte ugyan olyan eséllyel alakulhat ki normális esetben gyerekeknél mint felnõtteknél), csakhát persze az ételekben található nem természetes anyagok (mint a szinezék), a dohányzás, alkohol, a szmog, mûanyagok és még sokminden többszáz szorosára növelik ezeknek a meghibásodásoknak a számát, és így az esélyét is, hogy a rákhoz szükséges meghibásodások is egyidõben létrejöjjenek.

Igazából szép amit mondasz. De az elhízás fõ oka az, hogy ami méreganyagot a máj nem dolgoz fel, azt letárolja zsírban. Megoldás a kaja.

A rák okát te ismered? Mert akkor nagyon sok dolgot megosztottak veled, amit velem pl. nem. Nekem mindig olyanokat mondogatnak, hogy ott bejátszik az immunrendszer (persze, megint a máj és a mérgek), meg valami vírus is.

A génsebészetnek viszont lehetnek érdekes feladatai néhány veleszületett betegség kiküszöbölésében. Amiktõl az ember még ember, meg egészséges is, leszámítva, hogy pl. se keze se lába. Mert egy génhiba miatt így született.

Ja, és hogy kapcsolódik ez a Génsebészethez?

Hát úgy, hogy ha nem értjük a problémáink okait, akkor olyan megoldásokat fogunk választani, melyek nem megoldják a problémákat, hanem még újabbakat okoznak.
Ezért írtam azt #2-ben, hogy:

Az ember mindig is rossznak, hibásnak nevezte, majd átszabta, lerombolta azt, amit képtelen volt megérteni...
Én inkább a megismerést támogatom, és arról álmodozok, hogy egyszer képesek leszünk a bennünk rejlõ valódi potenciál kihasználására. Pl. 130 évig fogunk élni gyógyszerek, gépek és génsebészet nélkül. (És ez még csak a kezdet.)

Elõször nem ártana megismerni önmagunkat. Nem az a megoldás, hogy aminek nem tudjuk az okát (pl. rák) azt szétverjük erõvel. Ugyanígy, ha valaki Génsebészet által akarná "tökéletesíteni" az emberi fajt, az remélem elõször megbizonyosodik arról, hogy nincs-e már az emberben egy jóval jobb megoldás KÉSZEN az adott problémára, amirõl a nagy igyekezetben nem vettünk tudomást.

Ne terelj! Még mindig ez a téma:

"Látod-látod: a civilizációs betegségek oka a túl sok modern táplálék."
Nem. Ne akard a táplálékra fogni, a kaja nem ugrik bele önként az ember szájába.

Annak ellenére hogy komoly tudósember vagy, ennyit nem tudsz, hogy ha pl. én egy mindenáron tökön akarlak rúgni, akkor neked nem attól lesz egy pár perces kellemetlen élményed, hogy én tökön akarlak rúgni, hanem attól, hogy a lábam végül célba talál. Ha csak úgy állok melletted, hogy hú de tökön rúgnálak, attól neked nem lesz problémád egy szál se.

Tehát ne magyarázz, hogy nem a kaja számít, dehogynem, a kaja számít. Törekedhetsz te bármire, ha a végeredmény az, hogy nem találod el, hogy mit kellett volna egyél, akkor megbetegszel, ergo a betegséget az okozza, hogy nem figyeltél oda a biokémiai funkcióidra.

És ezzel marad adós a táplálkozástudomány, orvostudomány: nem képes beépülni a hétköznapjainkba az, hogy a betegségek okát elõször az életmódban keressük, és aztán kezdjünk el csak irtást rendezni a szervezetben (pl. antibiotikummal). Mert ez tény: egy halom "kórokozóval" élünk együtt teljesen természetes módon, és ezen "kórokozók" nem okoznak semmilyen problémát. De ha egyszer kibillensz az egyensúlyból, pl. nem megfelelõ táplálkozás miatt, akkor a kórokozók hirtelen kórt kezdenek el okozni. És ha még erre se figyelsz fel, akkor elõbb utóbb a saját szervezeted sejtjei is ellened fordulnak, és akkor meg rákos leszel, esetleg immunrendszeri betegségeid lesznek, stb.

A nagy probléma azzal van, hogy OK-ként megjelölünk pl. bacikat, miközben az OK az nem más mint az egyensúlyt veszített szervezet. Mert a szervezet gazdája szarik a világra, és sör+chips minden nap a vacsi.

Ugyanígy divat más társadalmi folyamatok OK-át is szõnyeg alá rejteni, mint pl. terrorizmus, gazdasági krízis, iskolai lövöldözések stb. Az emberek nem kíváncsiak az OK-okra, mert esetleg még kiderülne, hogy ez a mi szép új tudományos technikailag überfejlett demokratikus génmanipulált csoda világunk okozza a sok problémát. De erre nem jó felhívni a figyelmet, mert akkor nem lehetne ELADNI ezt az új világot, ami olyan mint egy termék, mint egy porszívó, amit eladnak nekünk a porszívóügynökök.

De értsd már meg, hogy ha nem zabál föl valami te szemszögedbõl ragadozó, nem kapsz el valami halálos kórokozót, ugyanakkor a megfelelõ életkörülmények között (testmozgás, táplálkozás, környezeti hatások) élsz, akkor a szived fog legyengülni és megállni, én ezt ismerem természetes halálnak, vagy végelgyengülésnek. Nekem nagymamám is így halt meg 80 valahány évesen, egyik nap még ment vásárolni, este elaludt de már nem kelt föl, megállt a szive. Nem infarktus (nem az ér záródott el), nem rák, nem tüdõgyulladás, nem vírus, nem ilyesmi. Az, hogy 60-80 év elõtt ilyen hülyeségekben halunk meg TÖBBNYIRE, mint ezek, az bizony a civilizáció körülményeinek a hatása. Vagyis mielõtt ebbe is belekötnél, pontosítok, a civilizáción belül is LEHET odafigyelni az életmódra (táplálkozás, testmozgás, sokat friss levegõn, stb...), és az orvostudomány segítségével feltornázhatnánk civilizáción belül is sokkal magasabbra.
Egy kicsit talán tényleg félreérthetõ vagyok, a nem vírusokozta betegségeket (és a rák 90%-át is beleszámítva, mint hozzájárulás) a civilizáció betegségeinek tartom, de nyilván ezekre odalehet(ne) figyelni civilizáción belül is nagyrészt!, de az mellett kitartok, hogy az ilyenek amiket te is felsoroltál, ebola, aids, és minden ilyenek azért tudtak (nagyrészt) ilyen összetett és halálos kórokozókká fejlõdni, mert erre a civilizáció ideális körülményeket biztosított. És nem állítom, hogy nem létezett akkor is betegség, nyilván létezett, azt sem hogy nem halhatott ki 1-1 egész törzs is betegség következtében, vagy páran nem halhattak meg ebolában a majomhúsból megszerezve (bár egy kicsit azt is megkérdõjelezem megmondom õszintén). A betegségek nagyobb része nem halálos, orvosi beavatkozás nélkül sem, az immunrendszer azért nagyon sokra tud megfelelõen védekezni.

(folyt köv mégestébb, megint lesz addig vagy 20 másik üzenet :@)

Táplálkozás: nem az a lényeg, hogy hamburgert eszel, vagy almát vagy füvet. A lényeg a táplálékkal bevitt tápanyagok mennyisége és aránya és hogy ez összhangban legyen a szükséglettel. Senkinek sem bolyonganak az ereiben káros kis hamburgerek amik pusztítják a sejteket, vagy hasznos sárgarépák amik meg visszaépítik. A lényeg, hogy mennyi szénhidrátot, fehérjét, vitamint egyéb szükséges dolgokat eszel meg. A csomagolás nem számít.

Nem, a táplálkozás ÉS a mozgás EGYÜTT. Megint le akarod hazudni a felét a dolognak.

Baszdmeg, neked az összeadással meg a kivonással vannak problémáid!

NWO topikban is képtelen vagy felfogni, hogy a betétbõl ki kell vonni a hitelt, itt meg azt, hogy a kalóriabevitelbõl ki kell vonni a kalóriafelhasználást.

Hülyébb vagy, mint hittem.

"Nem, a konklúzió az, hogy már megint hülye vagy, mint a segg, amit leírtál, faszság."
"Nagyon érzékenyen érint téged ez a téma, zsírmalac dagadt pöcs vagy?"

Érdekes, ez nem az NWO fórum.

Vajon ezt mivel magyarázod, Bucser-koma?

"Az energiamérleg az egyetlen, ami számít, hogy amennyi energiát megeszel, azt le is add."

Szóval mi számít? Amit írtam: nem az, hogy szar alak vagy-e, hanem hogy mit eszel. A táplálkozás döntõ.

Azok nem közvetlenül az elhízásban játszanak szerepet, hanem a hosszú távú egészség kérdésében. Skorbutot kaphatsz elhízva is, ha sokat eszel, csak épp C-vitamint nem...

Pont ezzel van bajom remark hülyeségével, hogy a jó és a rossz minõségû táplálék közt nem tápértékben van különbség, hanem az egyéb, hozzáadott vagy épp hiányzó kiegészítõ anyagok tekintetében, ezeknek viszont NINCS közük magához az elhízáshoz, "csak" legfeljebb mérgezési vagy hiánytüneteket generálnak, ami viszont egy teljesen más téma.

(én azért nem dobnám ki a rostok és vitaminok szerepét a képletbõl:))

Ha nem törõdsz azzal, hogy elhízol-e, vagy sem, akkor felelõtlen vagy ÉS egy szar alak. És egyedül a TE hibád, ha 50 évesen elvisz a szíved.

Akárhogy fûrészeled a fingot, a táplálkozás VISELKEDÉS, ami az embernél TUDATOS. A hamburger nem támad meg, nem ugrik a szádba és erõlteti le magát a torkodon.
EMELLETT hamburgeren élve is elkerülhetõ az elhízás, ha megfelelõ mennyiségû mozgással társul.

"Konklúzió: Nem az számít, hogy szar alak vagy-e, hanem hogy mit eszel."

Nem, a konklúzió az, hogy már megint hülye vagy, mint a segg, amit leírtál, faszság.
A kalóriabevitel számít, ha jó kajából eszel sokat, ATTÓL IS ELHÍZOL, ha szar minõségû kajából eszel keveset, akkor meg nem hízol el. Az energiamérleg az egyetlen, ami számít, hogy amennyi energiát megeszel, azt le is add. Ha többet eszel, mint leadsz (BÁRMIT), akkor elhízol.

MINDEN MÁS csak a felelõsség hárítgatása.

Nagyon érzékenyen érint téged ez a téma, zsírmalac dagadt pöcs vagy?

Az számít hogy mit és MENNYIT és MIKOR eszel.

Az egészségestõl is hájas disznó leszel ha a szükséges sokszorosát viszed be este 10-kor...

Az ember nem attól fog elhízni, hogy felelõsségteljes egyén-e vagy sem. Vagy valamirõl lemaradtam volna? Lehet hogy el lehet hízni szimplán attól, hogy én egy szar alak vagyok?

Vagy valójában attól hízunk el, hogy bizonyos konkrét mérhetõ minõségû és mennyiségû anyagot a szánkba helyezünk, megrágunk (vagy épp nem), és lenyeljük.

Szóval egy tudományos kérdés: Mi okozza az elhízást? A gondolkodásmód, vagy a táplálék?
Hipotézis: A táplálék okozza az elhízást.

Bizonyítás: Fogjunk két ugyanakkora súlyú és fizikai minõségû embert. Az egyik legyen egy szar alak, a másik legyen egy felelõsségteljes ember.
Kísérlet 1: Etessünk mindkettõjükkel ugyanolyan egészséges élelmiszereket. Sok zöldséget, gyümölcsöt, nulla tejet, normális mennyiségû húst, halat, rizst, burgonyát, lehetõ legkevesebb finomított cukrot. Vizsgáljuk meg a testsúlyukat 1 év után.
Eredmény: A szar alak testsúlya nem tér el lényegesen a kontrollként használt ember testsúlyától.
Kísérlet 2: Etessünk mindkettõjükkel ugyanolyan egészségtelen élelmiszereket. Sok cukrot, kenyeret és tejet, semmi zöldséget.
Eredmény: A szar alak is, és a felelõsségteljes fazon is meghízott és megbetegedett.

Konklúzió: Nem az számít, hogy szar alak vagy-e, hanem hogy mit eszel.

"Látod-látod: a civilizációs betegségek oka a túl sok modern táplálék."

Nem. Ne akard a táplálékra fogni, a kaja nem ugrik bele önként az ember szájába. Az egészségtelen életmód mindenkinek a saját felelõssége.

Nem a táplálék a hiba, hanem az ELHÍZÁS. Ne akard a kajára kenni, az csak a felelõsség hárítgatása.

Ebben viszont Balumannal értek egyet. Nem a környezetet felelõs, hogy undorító dagadt zsírdisznó vagy, hanem TE MAGAD.

"Másik fele, hogy Semmelweisig SENKI, az õsember SEM törõdött a higiéniával, elõször ugye elég nagy kétkedés fogadta azt az elképzelést, hogy az ember nem látható izékéktõl lesz beteg..."

Ez azért durva torzítása a tényeknek.
Nem mindenféle láthatatlan izékrõl beszélt a régmúlt embere, hanem kialakult szokásai voltak, hogy az ételt hogy kell elkészíteni, mit mikor ehet, milyen panaszt mivel kezelhet. Tehát törõdtek a higiéniával, csak nem tudták pontosan, hogy mivel törõdnek. De mivel a dolog mûködött, ezért odafigyeltek a dolgokra, és nem a pöcegödörben derékig állva ették meg a kéthetes bûzös húscafatokat.

"Ja, ez a leggyakoribb halálok MOST. Régebben meg a betegség, a sérülés, az alultápláltság, a túlhajszoltság volt."

Ma is vezetõ halálok az alul- és túltápláltság, túlhajszoltság (stressz). Csak ma azt mondjuk hogy pl. elvitte a szíve vagy a rák, és elfelejtjük megnézni hogy mi okozta a szívproblémákat vagy rákot (pl. stressz, túltápláltság).

"A középkorban az emberek kb 1%-a volt nemes, aki megengedhette magának a megfelelõ mennyiségû táplálékot, de nekik viszont ugyanazok voltak a bajaik, mint nekünk: elhízás, érelmeszesedés, meg infarktus."

Látod-látod: a civilizációs betegségek oka a túl sok modern táplálék. Búzaliszt, tej, cukor, az a modern táplálék, és nem a Mars szelet.
A tudománynak mégis nehezére esik felismerni, hogy a mai betegségek, és a mai életmódunk között igenis van összefüggés. Ezzel a régi idõk "sámánjai", vagy a kínai orvosok tisztában voltak.

"Akárhogy is küszködsz, ma összehasonlíthatatlanul EGÉSZSÉGESEBB a társadalom úgy összességében, mint a történelem során bármikor volt."

Az egészséget nehéz számszerûsíteni. Az, hogy ki hány évig él, annak nincs sok köze az egészségességhez.
Lehet pl. hogy régen valóban csak 30 évig éltek az emberek, mert elõbb utóbb történt mindenkivel valami szerencsétlenség, amire nem volt megoldás, pl. fának csapta egy vadkan és nem volt sebész aki helyre tegye az embert aki így meghalt 29 évesen, de lehetett 29 éves koráig jóval egészségesebb, mint ma egy 10 éves gyerek.
És az is lehet, hogy ma meg 85 évig élsz, de ebbõl 20 évig úgy élsz mint egy zombi.
Szóval mi az, hogy a ma embere egészségesebb?

Ne szóljuk le a másikat azért, mert õ rosszul tudja. Szvsz.

" megkérdõjelezhetetlenül az egészségtelen körülmények, táplálkozás "

Nem, itt beszélsz hülyeséget, erre mondom, hogy valami elbaszott egészség-vallás, vagy valami elbaszott életmód-fetisizmus ez nálad.

Valahol ott vagy elszállva, hogy még valami 19. századi idilli világnézeted van, hogy létezik olyan, hogy "természetes halál". Tudod régen MINDEN természetes halál volt, amit nem tudtak sérüléssel vagy betegséggel megmagyarázni. Amikor elsõ blikkre nem látszott rajta, hogy mi a baja (mert mondjuk gyomorrákos volt, leállt a májmûködése, vagy agyvérzést kapott), akkor õt bizony Istenke magához szólította.
Amióta TUDJUK, hogy mibe halnak bele az emberek, azóta nevezzük ráknak, infarktusnak meg agyvérzésnek.

NINCS OLYAN, hogy természetes halál, ha elkezd a szervezet tönkremenni valahol, akkor annak már van neve, adott neki az orvostudomány.

Lehet, hogy ez foglalkozási ártalom nálad, egy számítógép (vagy még inkább, oprendszer) tényleg nem degradálódik másképp, csak ha külsõ manipuláció, vagy user error éri, de az ember nem ilyen, az tönkremegy, csak úgy, az idõvel is. Teljesen téves az az elképzelésed, hogy ha nem lenne káros a környezet, akkor aztán végtelenségig élnénk. Nem, nem élnénk.

Csak gyorsan írom mert mennem kell. A természetes halál az a végelgyengülés, amikor megáll a szív, kurvára nem a rák, infarktus meg ezek. Bár kialakulhat magától is a rák, messze nem az egészséges élet következménye, megkérdõjelezhetetlenül az egészségtelen körülmények, táplálkozás (dohányzás, szmog, sok mûanyag, édesítõszerek, szinezékek, illetve bizonyos rákfajtákhoz még egyértelmûbben társíthatók bizonyos munkatípusok vagy körülmények) okozzák, hogy nálunk ez ennyire gyakori. Azt remélem tudod, hogy mekkora véletleneknek kell egybeesni, hogy a rák ténylegesen kialakuljon.

Este folyt köv a vírusokkal.

"Hát, én szerintem ez nem egészen egyenértékû azzal, amit én állítottam."

Ahogy fogalmaztál, abból ez jött át.

"kevésbé voltak érintettek a vírusos betegségekben"

Ööö, izé, honnan is jön az ebola, meg a HIV..? Malária?
Másrészt a virológia megint csak egy része az egészségügynek.

"Az átlag életkor ma 60-80 év között van, és ez a természetben élõ népeknél sem volt másképp."

Ez az, ahol el vagy tájolva. Másrészt össze-vissza keverve használod az "átlagéletkor" és a "születéskor várható átlagos élettartam" fogalmakat.

"Aki ma nálunk eléri a 80-90 éves kort, az nem mesterségesen éri el, hanem nagyrészt csak a vírusos betegségektõl kell megvédenie az orvostudománynak, meg a környezetünk káros anyagaitól."

Nos ez pontosan az, amit egészséges-életmód fétisnek neveztem. NEM, kurvára nem csak ennyi a dolga az orvostudománynak. És NEM, nem csak a környezeti hatások és a vírusok az egészségkárosító tényezõk.

Akár hogy is kapálózol, és bizony szar elfogadni, de létezik olyan, hogy öregedés. Minden sejtosztódáskor rövidül a DNS, és elõbb-utóbb a "hasznos" szakasz is elkezd lekopni, akkor jönnek a gondok. Az egészséges életmód jutalma a rák. Ha kihúzod infarktus, agyvérzés, baleset vagy betegség nélkül, akkor a rák fog elvinni. Erre vagyunk kódolva genetikailag.

Szokj hozzá a gondolathoz!

VISZONT a tudomány elérte, hogy sok ember eljusson idáig, ne pl éhen haljon, vagy meghaljon valami fertõzésben.

""-A másik ezt a 30-40 -es átlagéletkort továbbra is megalapozatlan hülyeségnek tartom. ""

Ezt a civilizáción kívüli (korábbi) benszülöttekre mondtam, nem 2-300 évvel ezelõttre.

"Tehát ezzel most azt mondtad, hogy az orvostudomány csak arra jó, hogy a saját maga által keltett problémákat kezelje, és ezáltal elérje az õsember szintjét. Hát már bocs, de ez baromság."

Hát, én szerintem ez nem egészen egyenértékû azzal, amit én állítottam. Nem csak arra jó nyilván. Amit állítok hogy normális körülmények között élõ, civilizációtól elszeparáltan élõ természeti népek kevésbé voltak érintettek a vírusos betegségekben (fõleg a halált is okozókban), illetve a tipikus civilizált életmódból adódó betegségekben (általánosságban). Nem állítom, hogy egyáltalán nem kaphattak el semmilyen betegséget, azt se hogy 1-1 törzs nem halhatott ki, mert megfertõzõdtek valami vírussal.

Az átlag életkor ma 60-80 év között van, és ez a természetben élõ népeknél sem volt másképp. (nem a mai, nem érintetlen, a szélsõséges területekre kiszorított népcsoportokra gondolok, habár még ott is magasabb 40 -nél valószínûleg). Aki ma nálunk eléri a 80-90 éves kort, az nem mesterségesen éri el, hanem nagyrészt csak a vírusos betegségektõl kell megvédenie az orvostudománynak, meg a környezetünk káros anyagaitól. remélem így már érthetõ.

Tegyük fel, hogy mégis volt valami teremtõ, aki létrehozta a kezdetleges életet a Földön. Ha tudott ez a teremtõ alkotni mondjuk kékmoszatot, akkor gondolom emlõst is tudott volna. Mi a fenének veszõdik akkor az evolúcióval, ami tele van bizonytalansággal és véletlennel? (De ez már nem kicsit eltértünk a témától).
Hogy a témába is írjak valamit.
Mi a véleményetek pl. a genetikailag módosított haszonnövények felhasználásáról?

Azzal amit írsz pontosan az a baj, hogy csak egy szinttel tolod el a kérdést.

Az értelmes idegen lények meg csak úgy nõttek a mezõn, ugye?

Dehogy. Miért zárná ki egymást?

Ha az Isten verziót vesszük, lehetett Isten az aki elhintette az élet morzsáit a Földön... vagy egy másik elmélet szerint értelmes idegen lények "fertõzték meg élettel" a Földet. Meglökték a dominó elsõ darabját, az evolúció meg szépen végzi a többit.

Ja, ez sem elhanyagolandó.