Igen. Kicsi ez az ország.

Azért érdekes ezeket így olvasni. lehet hogy nagyszüleink ismerték egymást. Kitudja, talán az egyik segítette a fel a másikat a hóból, megmentve ezzel a fagyhaláltól. Vagy csak kért/kapott egy szál cigit. Aztán 70 évvel később a leszarmazottak itt dühöngenek egy fórumon :D

Érdekes, mi családunk valahogy kimaradt a 2.vh-ból, azonban egyik dédnagyapám -ról biztosan tudom hogy 1.vh-ban szolgált csak ő Przemyśl-nél esett fogságba. Utána ha jól emlékszem valahova Taskent közelébe vitték, ahol a társai egy része fertőzésben meghalt mert a folyóvízből ittak, ő meg gyümölcsöt evett és ezért élte túl.

Az én egyik nagyapum szintén Don kanyar, hírad katona volt és hazajutott, a másik pedig az oroszok oldalán harcolt, részt vett Budapest ostromában.

Az én nagyapám a Don-kanyarnál esett hadifogságba. Nagyanyám a mai napig őrzi a kis füzetecskéjét, amibe az orosz szavakat/kifejezéseket/mondatokat írta le (ha túl akartál élni, szavanként, helyben, és minél gyorsabban kellett megtanulni oroszul), illetve a recepteket, amiket a többi magyar hadifogollyal írtak össze. Mivel ételt a semminél alig kaptak többet, gyakran összejöttek, körbeültek, és mindenki elmondta a kedvenc étele receptjét, amiket a nagyfater le is jegyzett.

Ha már itt tartunk nekem anyai nagyapám végigharcolta nagyjából az egész háborút. 39-ben lépett be a hadseregbe. Volt pár jó ismerőse, így berakták egy gépesített felderítő századba. Akkor állították hadrendbe a Csabákat, ő is arra kapott kiképzést. Ott volt az erdélyi és a délvidéki bevonulásnál is. 41-ben a Gyorshadtesttel keletre küldték, végig harcolták az évet, decemberben kerültek haza újraszervezésre. Utána a rossz emlékű 2. páncéloshadosztályba került, végigharcolta a doni hídfőcsatákat, ott volt az összeomlásnál is. 43 nyarán került ismét haza.
Innen Erdélybe vezényleték, itt már gyalogoskén harcoltak mert nem volt járművük. Ezért is maradt ki a debreceni páncéloscsatából. Budapesten bekerítették, de a kitörésnél kijutottak(négyen), de rossz irányba haladtak és elfogták őket az oroszok. Innen a debreceni gyűjtőtáborba vitték őket, majd 4 év orosz hadifogság következett.
Amikor elengedték csak a határig hozták őket, onnan gyalogolt hazáig(Heves megye). A faluban a rendőrök majdnem letartóztatták mert rablónak nézték, nagyanyám meg kikergette a házból(szintén betörőnek nézte).
Van róla rengeteg kép, csak mivel már ő is és nagymamám is meghalt valahol szétszóródtak a nagybátyáméknál. Én már sajnos nem nagyon tudtam vele beszélni, 7 éves koromban halt meg.
Egy levele ki volt rakva a falra és be volt keretezve. 43 januárjában küldte3, valami ilyesmi volt a szöveg(pontosan már nem emlékszem):"Még élek, de nem tudom hazajutok-e innen. Legyetek erősek, szeretlek titeket." Egy sebesült falubeli katonával küldte haza, de ő csak Kijevig jutott, onnan egy Pestre tartó sebesültszállító vonat hozta el ami áthaladt a falunkon. annak az ablakából dobta ki valaki.