Oldies Music 1.0

Nem tetszik, túl szép. Gondolom gondoltad. <#wink>
Enya. Ennyit akartam írni, de mikor lementem kikapcsolni a videót, akkor láttam, te már megemlítetted (még olvasónak is rossz vagyok). <#szomoru1> Az Orinoco Flow viszont nóvan. (ezen felbuzdulva letöltöttem egy collection-t, ment mint jött. Complete.)

a fentebbi videót nem kellett kikapcsolnom <#eljen>

Van még egy kis idõ(m) a Dali's Car-ról írni.

Túl nagy szerep nem jutott a zenekarnak, gyakorlatilag 1 albumuk és 1 EP-jük készült 1984-ben.
Igen ám, csak, hogy az együttes két tagja nagyon fontos szerepet játszik a New wave "életében":
Peter Murphy és Mick Karn.

Peter Murphy a Dark Wave-es Bauhaus zenekar fontos szereplõje.
Nem gondolom, hogy ne ismerné valaki a több, mint 10 perces "She's on Party" cimû dalukat. Õk énekelték meg Lugosi Bélát is.

Mick Karn pedig a szintén nem népszerütlen Japan basszistája volt.

Érdekes összefonódásra lehetünk figyelmesek Mick Karn esetében, aki együtt zenélt a Japanban David Sylvian-nel, Richard Barbieri-vel és Steve Jansen-nel. Utóbbi kettõ alkotja a szintén darkos Dolphin Brothers-t. A két zenész ilyen-olyan formában mindig "megtalálják" egymást.

Mick Karn egyéni hangzású basszusjátéka rányomja bélyegét a Dali's Car produkciójára. Nehéz, súlyos zene.
A Dark Wave egyik kiemelkedõ darabja - szerintem.

A következõ "áldozat" a lejjebb a már említett Mick Karn féle Dali's Car lesz.

A Kajagoogoo általam ismert eddigi utolsó klippje 2009-bõl:



Ha valakit érdekel a "Death Defying Headlines" EP (4 dal), szivesen prezentálom --- egyenlõre csak mp3-ban....

A fenti dal is rajta van...
----------------------------
Kajagoogoo - kész.

Kajagoogoo

9. rész (Újra együtt)

2003-ig a tagok tették a dolgukat.
Nick Beggs az Iona után különbözõ elõadók mellett tevékenykedett ilyen-olyan módon.
Limahl elénekelt minden létezõ szemetet(Oroszlánkirály betétdal..khmmm).
Steve Askew akusztikus gitárral kisért valami énekesnõt...
Többiekrõl nem sok mindent lehet tudni.

2003-ban volt a VH1-on egy újra egyesítõ müsor (ha minden igaz egy ilyen adás hatására indult újra a Spandau Ballet).
Igazából nem udom mi történt ott, de tény, hogy õk is újra nekivágtak (3-an). Nick Beggs, Steve Askew és Stuart Croxford Neale.
Késöbb csatlakozott Jez Strode is.
Az erösödõ retro-láz hatására egy halom Retro-Fesztiválom vettek rész Európa szerte, általában Kim Wilde és Howard Jones volt a fellépõtársuk.
Nyilván azért is mert Nick Beggs a két énekes kisérõzenekarainak tagja...
Mindegy.
2007-ben a Kajagoogoo vadonatúj albummal jelentkezett: Gone To The Moon.
Nem sokkal késöbb Limahl 1000 év után újra csatlakozott a zenekarhoz.
2009-ben egy EP-t adtak ki, ahol már Limahl énekel: Death Defying Headlines...majd ennek a dance remix változatát.

A Gone To The Moon album a Kajagoogoo web lapjáról volt letölthetõ mp3-ban. Azt hogy késöbb kiadták volna CD-is arról nincs infóm.

Manapság is koncerteznek Európa és Anglia egyes városaiban....
Kiváncsi vagyok hozzánk jönnek-e. 2008-ban voltak Pozsonyban....

Akit esetleg bõvebben érdekel az Iona SZÉP-zenéje, az a Pirate bay-en talál egy 4 DC-s Antologiát APE formátumban...

Kajagoogoo

8. rész (Post-Kajagoogoo part II)

Elérkeztünk a '90-es évek elejére....
A Kajagoogoo 1986-os feloszlását követõen a tagok különféle müveleteket hajtottak végre.
Limahl (1984-tõl) kiadott 3 felejthetõ albumot, de tény volt pár jó mozzanata.
Jez Strode és Steve Askew alapított egy-egy zenekart. A Goo Band nevû (kicsit sem utal a korábbi zenekar névre..) volt egyedül jegyzett. A " Loop & Loop címû dalukat még talán rádióban is lehetett hallani, csak nem itthon. Sajnos ez a darab még nem áll rendelkezésemre.

Nick Beggs az Ellis, Beggs & Howrad után teljesen más vizekre evezett.
Az Iona nevû kelta-rock/progressziv-rockot játszó zenekar tagja lett 1992 és 1994 között.
Ez idõ alatt két albumot adot ki az együttes ahol Nick basszusozott (ki hitte volna) és a Kajagoogooban már használt 10 húros Chapman Stick gitáron játszott.

A két album:
The Book Of Kells (1992)
Beyond These Shores (1993)

Rettenetesen jó zene. Aki szereti az indián és/vagy a világzenét az értékelni fogja azt hiszem...
Kellemes lágy Muzsika, Enya-hoz tudnám leginkább hasonlítani, csak az Iona sokkal jobb.

egy kis izelítõ:



Szivesem venném a kedves olvasótól, hea esetleg véleményezné a fent elhangzott mûvet.

Elõzetes a Kajagoogoo 8. részéhez.

Van-e olyan zenemániás akinek az Iona nevû kelta-rock zenét játszó együttes mond valamit?

Amidõn szóba kerül, tolok fel majd tõlük valamit.
Eddig azért kiméltelek benneteket mert, nem gondolom, hogy az elõzõ részekben taglalt lemezeket ne ismernétek...

Még csak most jön a feketeleves háá-háá!

Sziasztok!!
Hurts - Wonderful Life Remix EP - 2010

Tracklist

01- Hurts - Wonderful Life (Full Length Version)
02- Hurts - Wonderful Life (Arthur Baker Remix)
03- Hurts - Wonderful Life (Lexy Remix)
04- Hurts - Wonderful Life (Mantronix Remix)



Code:
http://www.filesonic.com/file/17535729/Hurts_-W0nderful_LifRemixesEP2010).rar

Cabaret Voltaire - The Covenant, The Sword, and the Arm of the Lord?

Kajagoogoo

7. rész (Nick Beggs szubjektív)

Úgy érzem ez a skac egy eléggé megkerülhetetlen figurája a 80-as 90-es évek zenevilágának.
Õ úgy lett sztár, hogy a háttérbõl lépett ki. Nem volt szétajnározva, mint a Limahl.
Megfigyelhetõ, hogy a "kisember" kiválása óta a Nick Beggs féle csapat nem szerepelt tinimagazinokban (bravo, popcorn), Limahl annál többet.
Valószinûleg az EBH-os totemábrázolásos képek is inkább "viccbõl" voltak az újságban.

Nagyszeû zenész ez a muki.
Nagyon sok hírességet segített ilyn-olyan módon.
Csak a legismertebbek:

ABC
Alphaville
Belinda Carlisle
China Crisis
Cliff Richard
Curiosity Killed The Cat
Engelbert Humperdinck
Gary Numan
Go West
Howard Jones
Iona
Kim Wilde
Michael Bolton
Midge Ure
Nena
Nick Heyward
Right Said Fred
Seal
Steve Hackett
Steve Howe
T'Pau
Then Jerico
Tina Turner
Tony Hadley (Spandau Ballet)
Toyah Willcox
Warren Cuccurullo

Én hiszek az Õ mûvészetében.

"Ha megvan..." Nincs "Ha"<#nyes>

Kajagoogoo

6. rész (Post-Kajagoogoo)

1988-ig ugye csend volt Kajagoogoo ügyben.
Limahl 1986-ban adta ki második lemezét "Colour All My Day" címmel.

Nick Beggs a jõvõre koncentrált. Szövegírásra összpontosított.
Nem tudni miért, és hogyan, de 1988-ban összeállt az Ellis Beggs & Howard trió. Simon Ellisrõl annyit tudni, hogy grafikus... Austin Howardról semmit. Nick Beggs megnõvesztette a haját meg a pofaszõrzetét...ill hangszerparkja a Chapman Stick nevû 10 húros "gitárral" bõvült..
Jöttek.
A korabeli Bravoban fura totem-maszk képek jelentek meg róluk.
Pl: Nick Beggs kortárs totemábrázolása rojtos szalmakalapból és mindenféle lomokból tevõdött össze. Mig Simon Ellis balszemét egy autó belsõ visszapillantó tükõr jelképezte.
A zenekar hivatalos oldalán a hasonló totemábrázolás megtekinthetõ!!!

A zenéjük legalább ilyen érdekes. 1988-ban a New Wave gyakorlatilag már nem létezett. Átalakult, leegyszerûsödött, asszimilálodott...ilyesmi.
Tudni kell, hogy az énekes, Austin Howard szinesbõrû. A zene is inkább ilyen. Modjuk ki: ez funky zene...(európaiasan...angolosan) jó értelemben. No sztereotipia.

Az egyetlen hivatalos album a "Homelands"
Nem tudok nagyon kiemelni egy dalt sem. Mind jó. Mindenképpen más mércével mérendõ, mint a két utolsó Kaja album. Ez már megint egy teljesen más zene.

Nick Beggs web-oldalán jelenleg is letölthetõ (ingyen) egy album ami a Lost years vol.2 cimet viseli. Ezen koncert-, ill próba felvételek vannak igen gyenge minõségben...mintha egy Sony Ericsson T 100-al vették volna fel...hátha érdekel valakit...

Nem tudni miért az EBH feloszlott. Arra gondolok, hogy ez inkább egy hobbyzenekarként mûködõ társulat volt.

Annyi bizonyos, hogy Simon Ellis sikeres szövegíró és producer lett.
Az Õ munkáját is dicséri pl.: az S Club 7, Emma Bunton, John Farnham és a Steps (Baby Don't Dance) viszonylagos sikere.

Austin Howard?????

Nick Beggs pedig már megint más zenei irányzat felé veszi útját...

Kajagoogoo

5. rész (Crazy People Right To Speak - 1985)

Ez a másik k.rva jó lemez. Kettõ év telt el a "White Feathers" album óta, a változás gyökeres. Kicsit rock-ba hajló. (Megemlíthetünk egy másik kortárs New Wave formációt akik jól belecsaptak a húrokba.
A Power Station-t.)

Ez az album is ismert Amerikában.
Minden dal instumentális része egy élmény. Hol rettenetes gitárszóló, hol mély billentyû futam szól.
Elõkerül egy lírai dal is...nõi vokállal...
A "Shouln't Do That" egyik verziójában rapelni is hallahtjuk Nick Beggset...egy kicsit

Emlékszem egy szám szerepelt a Poptarisznya dalaiból címû magnós mûsorban. Azt mondta a B. Tóth, hogy bizonyára szivesen fogadják a hallgatók ezt a dalt is...ez a "Sit Down & Shut Up" volt. Az alkotást akkor hallottam elõször, nagyon nagyon tetszett....
Ez a mû azóta a No 2. esetemben.
A No 3-at is megnevezem ha már homár: Power Station - Murderess

A "Crazy People Right To Speak" albumon már nem dobolt Jez Strode.
Hozzá kell tennem, hogy azt a szabadság érzetet már nem tapasztalom, mint az "Islands"-nél. Valami megtörhetett, valami nem volt már olyan, mint 1 évvel ezelött.
Nem lehet tudni az okát, kimerültség, fásultság, szakmai nem egyetértés, esetleg a korábbi idõkhöz viszonyitott sikertelenség...

Tény, hogy a zenekar 1986 januárjában hivatalosan is bejelentette feloszlását.

1986 és 1988 között csend, aztán....
----------------------------------------------------------------
Esetleg valakinek más Kajagoogooval kapcsolatos megemlékezése...hmmmm?

Kajagoogoo

4. rész (Islands - 1984)

Ez egy k.rva jó LP. Ez a szabadság lemeze. Olyan érzésem van, minta a tagok egy mezõn rohangálva, röhögcsélve, baromkodva készítették volna. Az "Islands" a "White Feathers"-szel köszönõ viszonyban sincs!!!!!!!!!!!
Ez egy döbbenetesen jó album.
Nagyon tetszik Nick Beggs basszusjátéka, (ilyet talán a Dali's Car dalaiban hallhatunk Mick Karn elõadásában) illetve a basszus és a fúvos "párbeszéde". Felfedezhetünk Jazz és latin zenei elemeket is.
Ezt a lemez már Amerikában is jegyzik.
Nem nagyon akarok itt kiemelni dalokat, hogy az mennyire jó, meg ilyenek. Egyszerûen hibátlan minden szám. Nagyon fontos kiemelnem a zene "nem vastag" mivoltát!!! "Érett" zenébõl beszélhetünk.

Egy dalt azonban mégis megneveznék: "Turn your back on me".
Nagyon sok jó (és érdekes) mûvet ismerek, de ennél jobbat még nem sikerült találnom....
Nálam ez a No 1.

Azt írta egy kritikus, hogy éneklés szempontjából Limahlt szakmailag Nick Beggs nem potólhatja. Lehet, de ha a zene szar akkor mindegy ki, hogy énekel....és fordítva. Szerencsére Nick Beggs és a Kajagoogoo viszonylatában ez nem áll fent.

A Kajagoogoo 1984 március 22-én a BS-ben adott koncertet, egyes források szerint kettõt. Nem tudom, sajnos nem voltam ott.
Az elõzenekar az Elsõ Emelet volt.

A zene.hu-n azt írja egy zeneszakértõ, hogy a Kajagoogoo 2! lemez után eltünt a süllyesztõben, míg a magyar másolat jóval túlélte nagy elõdjét. Ekkor baromságot....

Siklós a "Lexikon az Újhulláról"-ban aszongya, hogy Limahl "kiválása" után a tagok megpróbáltak az elözõ lemezhez hasonló dalokat írni...
No comment....

Kajagoogoo

3.rész (White Feathers - 1983)

Az album 1983-ban jelent meg. A szájhagyomány szerint Limahlnak köszönhetõ a lemez kiadása. Pontosabban az õ ismerõsének, a Duran Duran-os Nick Rhodes-nak, aki végül producálta is a dolgot.
Én úgy gondolom, hogy akkoriban már annyira nem a prüntyögõs elektronikus hangzás volt a meghatározó, mégis a dalok nagy része ebben jegyben születtek. Talán a címadó szám és a "Frayo" mutat mást....
Én nem szeretem ezt a lemezt.
Annyira útálom azt, hogy a zenekart felszínesen ismerõknek a Kajagoogooról a "Too Shy" ugrik be...szinte kizárólag. Pedig az életmûvük legpocsékabb daláról van szó - szerintem...
Én nem is nevezném szivem szerint "New Wave stilusú" albumnak, ez egy egyszerû pop lemez...sajnos.

1983 Karácsonyán pontosan nem tudni miért, (én csak reménykedem, hogy szakmai okok miatt) Limahl már nem volt a banda tagja...

Azt irta akkoriban a Képes Újság, hogy a Kajagoogoo Limahl nélkül "félkarú óriás".
Lehet, de ha a New Wave meghatározó zenekarának tartjuk õket akkor, kettõsséget állapíthatunk meg. A New Wave oldaláról kimondott áldás volt Limahl távozása, hiszen a késöbbi Kaja('s) teljesen letért a Limahl-os vonalról. Szerintem szenzációs albumok (az a 3) kerültek ki Nick Beggs-ék tevékenységei nyomán. A popzene oldaláról nézve kapott a közönség (a melltartó nélküli) egy újabb limonádé elõadót, persze neki is volt 1-1 "B-oldalas" darabja.

Nem értem, miért lett ez az album ilyen.

Bocsi a negatív kritikáért, szerncsére az igazi "józenés" albumok csak ezután jönnek.....

Ha megvan, akkor engem nagyon érdekelne...folyt p.ü.

Nekem ez a Cafe Society féle a kedvencem.

Csak nyugodtan, holnap is van nap, meg holnapután is, meg...

Teljesen meglepõdtem ma (is)...és még véletlenül sem Wave dolgon...

A "Somebody To Love" cimû dalt leginkább a Boogie Pimps-tõl bírtam eddig hallani. A fene sem járt utánna, hogy ez saját daluk, vagy nem...
Ma vadászat közben a Cafe Society féle elõadásra bukkantam a 80-as évekbõl, amikor is a dal mögé volt biggyesztve: cover Jefferson Airplane...uhhh 1967?
Bigivan most jót röhög rajtam....vagy amikor erre jár....


Off over.

Most per pill nem tudom megnézni, hogy megvan-e.

Mondjuk én tudok album linket (rapid és hotfile) in Flac, csak az a helyzet, mint a Diorama-nál.

Utána fogok nézni.

Esetleg az album?

konverzéSön... kihagynak a betûk ma...

Asszem abban a Cabaret Voltaire-es konverzéönben én is részes voltam. Valszeg meg is van a szóban forgó muzsika.

remélem jól sikerült....

Szép Napot!

Hinnye, de mennyi hozzászólás..............

sebaj...
---------------------------------------------------------

Asszem volt régebben szó a Cabaret Voltaire-rõl...

A 80-as évek közepén volt egy daluk (meg még néhány) amitõl teljesen oda voltam és vissza.
Na...ma megtaláltam (mert végre rászántam magam a megkeresésére...).
A "The Covenant, The Sword, and the Arm of the Lord" 1985 októberi kiadású albumon található a dal.
A 2. track. "I Want you" a cime.
Belehallgattam a többi dalba is (25 év után)...hát kérem, gyöngyszemre akadtam (ismét).
Ajánlom minden kedves New Wave kedvelõnek. Figyelem, "nem könnyû zenérõl" van szó.

Megjegyezném, hogy a 80-as évek végén kiadott Sigue Sigue Sputnik "Flaunt it" albuma (amit sokan az egekig magasztaltak) csak ócska és erõltetett "másolata" a fent említett lemeznek.

Valószinûleg a SSS-ot többen ismerik, mint a CV-t, de tudjuk ezt be média bûnének...mert a ZENE a Cabaret Voltaire mellett "szól"!!!

Aki kicsit is fogékony a "nehezebb" New Wave-re az tudja mirõl nyikorgok itt....

Ja! Kéne tõle valami kreatív ötlet....

Az öreg Matt mondjuk nem éppen a könnyed pop-os dalok készítésérõl volt híres...még Neneh Cherry-vel sem...

Légy üdvözölve!

Köszönjük a dalokat.

tényleg jobb lenne, ha elfütyülnéd-dúdolnád...stb, felvennéd és feltöltenéd

harmonikás szám ügyben még annyi hogy eleinte egy bizonyos THE THE (Matt Johnson) együttesre gondoltam még akkor 85 körül de végigböngészve a dalaikat nem bukkantam a keresett dalra.stílusban még a JOY együttes ugrott be ,de ez sem nyert.úgyhogy most itt tartok,azaz nullán.

Hoztam 2 synthpop nótát, szerintem tök jók.

Marsheaux - Analyze
Marsheaux - Popcorn

Akkor itt vannak a gyönyörüségek...

Art Nouveau - Lifes A Go Go

Art Nouveau - Animal Instincts B side

Art Nouveau - Fear Machine 2000

Art Nouveau - Fear Machine

Akkor a multiuploadra...

Azt gondoltam, hogy a 4 Art Nouveau szám a linkre kattintva megszólal, nem igy lett.
A két Limahl demo az hallgatható.

Mindjárt felteszem az Art Nouveau dalokat a megauploadra, hogy a kiváncsi olvasó megtudja hallgatni ezeket a ritkaságokat.....

Bocsi!

Kajagoogoo

2. rész (Pre-Kajagoogoo)

A 70-es évek vége....

Különféle születési adatokkal, meg iskolákkal nem kinzom a több ezer fõs olvasótábort...annyi bizonyos, hogy volt élet a Kajagoogoo elött is!

A kis Limalh a 70-es évek végén énekelt szinházban ill. 3 zenekarban is megfordult. A Vox Deus, a Crossword és a Brooks voltak ezek.
Az utóbbinak jelentek is meg felvételei...

21 éves korában emígy bírt énekelni Õkelme:
demo 1
Ez a mû Christine Panayi-val készült az 1979-es Eurovisios Dalfesztiválra: (az eredményrõl nem tudok beszámolni)
demo 2

1980 körül (pontos idõpontot nem tudok), egy instrumentális zenét (is) játszó zenekar hívta Õt énkelni: az Art Nouveau.

Az Art Nouveau nem más, mint Nick Beggs, Jez Stode, Steve Askew és Stuart Croxfort-Neale alkotta zenekar.
Nick Beggs a festészetet tolta félre a zenélésért.

Emigyen zenélgettek igy öten.....

Itt a fiatal Nick Beggs hangját csodálhatjuk meg:
Art Nouveau - Fear Machine

Ugyanez 2000-ben (ez picit jobb):
Art Nouveau - Fear Machine 2000

Itt mintha már a frissen csatlakozott Limahl "énekel"-ne:
Art Nouveau - Lifes a go-go

...és egy kis ráadás:
Art Nouveau - Animal Insticts B side

......aztán jött a név véltoztatás.
Nick Beggs ötlete nyomán elöször a The Goo név merült fel, de végül is a Kajagoogoo-nál maradtak.

Igy érkezünk el 1982-höz....

Folyt. Köv.

....mert lehet, hogy mi nem fogjuk hallani azt a nótát, de te sem...

Nekem az az ötletem, hogy valahogy zoom-olj rá arra a mûre...

ha így is sikerül megtalálni egy dalt az szerintem bravúr lesz.

tehát bad boys blue,biscaya,the shorts kizárva.van e még ötlet?

Totyik...

A könnyed pop-os dal harmonikával még mindig nagyon tág def.

Segíts, hogy segíthessünk...

Délután ügyesebb voltál.....jóval

Off-On arány javítás.

Yello - More (Rockabilly Mix)
Yello - Pan Blue
Yello - Resistor
Yello - The Race (Brake Light Mix)
Yello - Unbelievable (Theme from Ford Fairlane)

192+

hát sajna ez sem az,egyébként nagyon köszönöm mindenki fáradozását,ezért is jó ez a fórum!

Látjuk, örülünk. <#eljen>

...mert tulajdonképpen félig-meddig angol. <#vigyor3>

Erre gondoltál esetleg?
...merthogy ez ki lett adva angolul is ha nem tévedek. <#ravasz1>

Szóval a fütyülést...

Az elõbbi balfaxolást kérném törölni...